ﾟ+*:ꔫ:*﹤Reakciójuk ovulációs időszak alatt﹥*:ꔫ:*+ﾟ

ꔫ 𝓗𝓮𝓮𝓼𝓮𝓾𝓷𝓰 ꔫ (szarvas hibrid)

Abban a pillanatban, hogy beléptél a szobába, Hesseget fejét felkapta, borostyán sárga szeme azonnal rád irányult. Puha, szarvasszerű füle megrándult, ahogy megmozdult a kanapén, és testtartása kissé feszült lett.

– Szia – köszöntötted lazán, majd letetted a táskádat az asztalra.

– Szia – válaszolt bár a hangja lágyabb volt, mint máskor, és a tekintete is a szükségesnél tovább időzött rajtad, mintha minden részletet tanulmányozna.

Megdöntötted a feje s észrevetted, hogy az orra kissé kiszélesedik, illetve halvány pir jelent meg arcán. – Jól vagy? Nem vagy lázas? – megköszörülte a torkát váratlan kérdésed hallva, egyidőben el is szakította tekintetét, bár a füle továbbra is az irányodban maradt.

– Jól vagyok – mormolta, ezúttal hangja már sokkal halkabb volt. De ahogy közelebb léptél, reakciója nyilvánvalóan elárulta, valami nincs rendben. Kényelmetlenül megmozdult, kezei az inge szegélyén pihentek, és az általában higgadt viselkedése elszállt.

– Mi a baj Heeseung? – érdeklődtél leülve mellé. Látszólag a közelséged csak rontott a helyzeten. Vállai megmerevedtek, a fülei pedig kissé lelapultak, de nem húzódott el. És szeme feléd pillantottak kissé ködösen.

– Semmi – motyogta. Kinyújtottad a kezed, hogy eltüntess egy hajszálat, ami homlokára volt tapadva, és ekkor értetted meg mi történik éppen. A füle megrándult és tekintette a kezedre siklott, pupillái pedig kitágultak.

– Heeseung... – kezdted, de nem hagyta, hogy befejezd.

– Az illatod – ismerte el végül, hangja továbbra is halk volt – erősebb a szokásosnál. És igen ettől féltél, hogy büdös leszel számára. Nagyon rosszul érezted magad, hiszen neki sokkal jobb az érzékszervei...bele sem mersz gondolni hányszor érezhette rosszul magát az izzadságod miatt.

– Ne haragudj, nem tudtam, hogy büdös vagyok. Én nem érzem de...

– Mi? Nem, dehogy. Nem vagy büdös – habozott, mert nem tudta hogyan folytassa, hogy ne értsd félre – Ez..elvonja a figyelmemet- Meleg, édes, csak... – végül nem folytatta csak ajkaiba harapott kissé, miközben füle ismét megrándult. – Olyan mintha nem tudnék másra koncentrálni, amikor ilyen közel vagy – motyogta szemedbe nézve, hezitálva kicsit, de végül homlokát a tiedhez tette. – Csak hadd maradjak a közeledben – suttogta halk és sebezhető hangon – Megpróbálom nem elveszíteni az irányítást, de ne csinálj semmit hirtelen, jó? – válaszként bólintottál, majd hagytad, hogy lassan eldöntsön a kanapén, szorosan magához ölelve.

ꔫ 𝓙𝓪𝔂 ꔫ  (sólyom hibrid)

Jay fel-alá járkált amikor beléptél a szobába, és a farktollai finoman izgatottak voltak. Éles borostyán sárga szemei azonnal rád szegeződtek kissé összeszűkülten, mielőtt megkönnyebbült volna. Alig volt időd ledobni a táskád, Jay át is szelte a távolságot, hihetetlen közel állva előtted.

– Oh, Jay? – kérdezted értetlenül pislogva. Nem válaszolt, szemei úgy jártak rajtad, mintha próbálna kitalálni valamit, Orrlyukai kissé kitágultak, állkapcsa megfeszült. Végül halkan kifújta a levegőt, hangja halk mormolást követett.

– Más az illatod

– Én..mi? – megdermedtél, mert váratlanul ért nyers énje. Ugyan tudtad ezt róla és nem zavart, de azért álmaidban sem merted volna gondolni, hogy szóvá teszi az izzadságodat. Megrázta fejét, kicsit csalódott volt önmagában, tollai felborzolódtak mögötte.

– Nem tudom megmagyarázni, de ez... – elhallgatott és egy pillanatra hátrébb lépett, majd ismét közelebb hajolt hozzád, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan elhúzódott – Ez megőrjít.

– Rossz értelemben? – próbáltál enyhíteni a hangulaton.

- Nem, csak elvonja a figyelmemet – élesen kifújta a levegőt, kezével a hajába túrt, farktollai nyugtalanul csapkodtak mögötte, ami igazán édessé tette egész lényét. – Megzavarod az egész elmémet.

– Oh, szóval ennyire hatással vagyok rád?

– Nem érted – motyogta majd felsóhajtott. Nem csak erről van szó. Mintha...minden bennem elő ösztön azt súgná, hogy maradjak a közeledben.

– Akkor maradj – mondtad halkan közelebb lépve hozzá, mire Jay óvatosan megérintette a karodat.

– Ha maradok, nem tudom megállni, hogy ne...akarjak többet – motyogja halkan, mire elmosolyodsz.

– Akkor ne fogd vissza magad – adott meg az egyszerű választ. Jay bámult rád, pupillái kitágultak, ahogy az ösztönei lassan átvették az uralmat felette.

– Te leszel a végzetem, tudod?

ꔫ 𝓙𝓪𝓴𝓮 ꔫ  (farkas hibrid)

Jake jelenléte szokatlan volt egész nap. Minden alkalommal, amikor megmozdultál, éles tekintete követte tested, aranyszínű szemei elsötétültek valamitől, amit nem tudnál pontosan megnevezni. A szokásosnál közelebb húzódott és a leghalkabb morgás hallatszott tőle, valahányszor más közeledett feléd.

– Jake, jól vagy? – kérdezted és végül szembeszálltál vele, amikor már viselkedése elérte tetőfokát. Összeráncoltad a szemöldököd, közelebb léptél hozzá, ennyi viszont épp elég volt ahhoz, hogy megfeszüljön. Az orrlyukai kitágultak, úgy szint pupillái is, amint felnézett rád.

– Más vagy – motyogta, bár a hangja durvább volt a szokásosnál.

– Hogy érted, hogy más? – érdeklődtél félrebillentve fejed. Jake nem válaszolt azonnal, ehelyett előrehajolt, orra válladat súrolta ahogyan beszippantotta illatod, minek hatására szemei egy pillanatra lecsukódtak. Amikor kinyitotta, olyan erősen elhomályosult, mitől borzongás futott végig a gerinceden.

– Az illatod – ismerte el feszült hangon – erősebb, édes, függőséget okoz – az orcád kipirult, ahogy szavai tudatodig jutottak. Jake felnyögött és a hajába túrt, miközben farka nyugtalanul mozgott mögötte – Nem érted mit csinál ez velem – mondta csalódott hangon – Minden ösztönöm azt kiabálja hogy... – azonban nem folytatta hiába vártad. Közelebb léptél hozzá, és egy pillanatra úgy tűnt el akar húzódni, de mégis kezeit derekadra helyezte finoman, majd határozott mozdulattal közelebb húzott magához. – a közeledben maradjak – mormolta ajkaidra – hogy megvédjem ami az enyém.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓰𝓱𝓸𝓸𝓷 ꔫ  (hópárduc hibrid)

Egész nap szokatlanul csendes volt, bár tettei hangosabbak voltak mint a szavak. Éles, jeges tekintete mindenhova követett, ezüsthegyű farka nyugtalanul lobogott mögötte. Bármikor elhaladtál mellette, finoman közelebb húzódott, mozdulatai gyorsak voltak, de megfontoltak, mint egy ragadozó, aki vonz valamit, aminek nem tudd ellenállni.

A szekrényben turkáltál, amikor megérezted a jelenlétét magad mögött, megfordulva pedig azt találtad, hogy Sunghoon nagyon is közel áll hozzád feje kissé megbillent, macskafülei rángatóznak, miközben hűvös, szürke szemei a tiedre szegeződnek.

– Sunghoon? – kérdezted lágy mégis kíváncsi hangon. Pupillái kitágultak, a leghalkabb morgás hallatszott tőle, mielőtt gyorsan kisimította arckifejezését.

– Tessék? – mondta nyugodt de halk hangon, szinte mintha suttogna.

– Furcsán viselkedsz, minden rendben? – keresztbe fontad a karodat teljesen felé fordulva. Habozott a válasszal, tekintetét egy pillanatra lesütötte, majd újra rád emelte.

– Nincs semmi – válaszolta, de hangjából hiányzott a szokásos meggyőződés. De ahogy az orra kitágult, mint mikor szagot kap, elárulta mi lehet viselkedése mögött. Közelebb léptél hozzá, észrevetted, hogy a levegőt is akadozva veszi, illetve farka megdermedt, majd újra megmozdult. Még soha nem csinált ilyet, nem tudtad mihez kezdj, de látszólag ö maga sem tudta. – Az illatod erősebb.

– Az illatom? – ismételted kipirosodott orcával.

– Elvonja a figyelmem – jeges szeme végre meglágyult, de testtartása továbbra is meredt maradt – Valahányszor megérzem, olyan, mintha nem tudnék tisztán gondolkodni. – közelebb léptél és ezúttal Sunghoon nem hátrált meg.

– Miért nem mondtad? – a hangod könnyed volt mitől Sunghoon ajkait vigyorra húzta, farka lábadnak súrolt, miközben még inkább csökkent a távolság köztetek.

– Mert kínos – motyogta.

– Egyáltalán nem az Sunghoonie – ölelted magadhoz mitől megkönnyebbülten felsóhajtott.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓸𝓸 ꔫ  (Róka hibrid)

Mindig is ragaszkodó volt, ezért nem is tűnt fel eleinte viselkedése. Róka fülei megrándultak, valahányszor megmozdultál, vagy távolabb kerültél tőle, aranyszínű szemei pedig minden lépésed követte, felcsillant a kíváncsiságtól, és valahogy más kisugárzása volt. A kanapén ültél és próbáltál könyvet olvasni, amikor is Sunoo isten tudja hanyagjára jelent meg a közeledben. A farka lustán imbolygott mögötte, néha lábadhoz csapódott, miközben egyre közelebb került hozzád.

– Minden rendben? – kérdezted felhúzott szemöldökkel felnézve rá. – Ragaszkodóbb vagy a szokottnál – adtad tudatára majd becsuktad a könyvet és félretetted. Sunoo arca kissé kipirult, de ugyanúgy játékos maradt arckifejezése.

– Én? – ugratott hangja ártatlanságtól csengett.

– Igen, te Sunoo – közelebb hajoltál, hogy megnézd nincs e láza vagy ilyesmi. De amint közelebb kerültél hozzá, lélegzete elakadt, szemei egy pillanatra elkerekedtek, majd visszatért jellegzetes huncut mosolya.

– Lehet, csak hiányzol – válaszolt egyszerűen de a farka megrándult mutatva nyugtalanságát.

– Hiszen egész nap együtt voltunk – nevettél kissé. Orra szinte súrolta válladat ahogy előre hajolt beleszippantva illatodba ami szinte megőrjítette.

– Nagyon jó az illatod – mormolta miközben füle hátracsapott.

– Sunoo...

– Nem tehetek róla – ismerte el, farka gyorsabban suhintott háta mögött – a közeledben akarok maradni. Nem tudok másra koncentrálni csak rád, és ez megőrjít.

Merész szavai egy pillanatra szótlanul hagyott téged, de megragadta az alkalmat és, még közelebb került hozzád. Kezét kinyújtotta, hogy egy kósza hajszálat eltüntessen a szemedből, majd fejét az öledbe helyezte.

– Azt hiszem ez a kedvencem a mai napból. – vigyorodott lehunyva pilláit, mire óvatosan hajába túrtad ujjaid.

ꔫ 𝓙𝓾𝓷𝓰𝔀𝓸𝓷 ꔫ (párduc hibrid)

Általában a csendes megfigyelő alak volt, azonban valahogy mégis más volt. Észrevetted a változásokat, ahogy aranyszínű szemei hosszan elidőzted rajtad, halk dorombolás szerű morgásokat, amikor túl messzire voltál tőle, a farkának mozgását, ami egyre csak aktívabb volt valahányszor meglátott.

Neki dőlt a konyhapultnak és nézte, ahogy kevergeted az ételt a tűzhelyen. Párducfüle megrándult minden kis hangra, amit kiadtál, a szeme pedig elárulta aggodalmát.

– Már egy ideje csak nézel – pillantottál hátra vállad fölött.

– Nem tehetek róla – vállat vont – Ma más az illatod.

– Büdös?

– Nem. Édesebb. Sokkal – egy lépéssel közelebb került hozzád, minden mozdulata a ragadozó állatott árulta el. Nem válaszoltál azonnal, de nem is lett volna időt mivel föléd hajolt, miközben mélyen belélegezte illatod. Az orra röviden megsimogatta nyakadat, majd csak elengedte derekad kissé távolabb kerülve, hogy folytatni tudd az ételt. – Az örültbe kergetsz – szavai után farka karodnak csapódott mire megfordultál. Jungwon szeme a tiedet kereste. Egy pillanatig habozott de aztán ujjai megtalálta a tiedet és összefonva azt húzott még közelebb magához, egy apró csókot lehelve ajkaidra.

– Jungwon...

– Ne gondolj rosszra, csak a közeledben szeretnék lenni – motyogta kedvesen, mire elmosolyodtál.

ꔫ 𝓝𝓲𝓴𝓲 ꔫ  (párduc hibrid)

Egész nap furcsán viselkedett. Észrevetted ahogy borostyán sárga szeme követte minden mozdulatod, ahogy füle az irányodba mozgott, még akkor is, amikor úgy tett, mintha nem venne téged észre, és különösen azt, ahogy farka olyan energiával mozog mint még soha. A telefont görgetted, amikor végól eldöntötted, ezt meg kell beszélni. Lerogyott melléd, közelebb ülve mint máskor. Válla súrolta a tiedet. A párducfarka lustán pihent a lábadnál.

– Ma más az illatod – végül csak ő szólalt meg elsőre, mert bár elhatároztad mégsem volt bátorságod felhozni a témát.

– Milyen? – rápillantva felvontad a szemöldököd.

– Jó. Függőséget okoz – mondta vigyorogva, de komoly volt a hangja, amitől felforrósodott az arcod.

– Riki – próbáltál könnyed hangon megszólalni de annyira zavarba hozott, hogy dadogni kezdtél, mitől nagyobb lett az önbizalma. Következő pillanatban közelebb húzódott hozzád, szinte föléd tornyosult, de tekintette játékos volt. Orrát rövid ideig a nyakadba temette, miközben mélyet lélegzett halkan morogva, kellemes illatodat érezve.

– Túl jó az illatod – éppen csak annyira húzódott el, hogy a szemedbe tudjon nézni, mosolya huncut volt, mégis valami mélyebb érzelem lapult a háttérben. Valami vad, megszelídíthetetlen. – Szándékosan csinálod ezt velem?

– Mégis mit? – megremegett hanggal kérdezted.

– Lehetetlené teszed, hogy másra összpontosítják – vallotta be, mire farka kissé megfeszült a lábad körül, ahogy közelebb hajolt – Úgy érzem a közeledben kell maradnom. – végül óvatosan a melleid közé feküdt, hatalmas mosollyal ajkain.