A barátod hetekig aggódott, akkora nyomás alatt volt, és volt, hogy egész éjszaka dolgoztak, amelyekről lehetett látni, hogy kezdték megviselni. Tagadta fáradságát, mondván, hogy jól van, és ne aggódj miatta, valahányszor faggatni kezdted mi a baj. Ez az este azonban más volt.

Egy csésze forró tea az egyik kezedben, egy könyv a másikban, majd besétáltál a hálószobába, ahol Riki az ágy szélén ült. Válla leesett, arcát nagy kezei mögé rejtették, miközben a vonásait dörzsölte. A néma szobában csak a város halk éjszakai élete hallatszott. Tekintete megenyhült, ahogy rád emelte szemeit. Beléptél a combjai közé, kezeid a vállára simítottad.

– Mi a baj, szerelmem?

Riki arckifejezése, fájdalmat okozott, és akkor láttad először ennyire levertnek. A szeme fáradt volt, sőt szinte már élettelen volt.

– Csak olyan fáradt vagyok – a hangja alig volt suttogásnak nevezhető.

Gyengéd kezeid utat találtak a hajába, ahogy végigsimítottad a puha tincseket, arcát a pocakodra húztad, mivel tudtad ez mennyire meg tudja nyugtatni. – Tudom, szerelmem, tudom...

Kezei felhúzták a lábaidat, és a combod hátsó részén pihentek.

– Nem szeretem, hogy így látsz – Riki szavai elfojtottak, ahogy beleszólt a hálóingedbe, és úgy hangzott, mintha visszatartaná a könnyeit. – Sajnálom, hogy tönkretettem a hangulatot.

– Nincs mit sajnálnod. Keményen dolgozol, megérdemled a pihenést – motyogtad, miközben simogattad a barátod tincseit. – Hadd segítsek jobban érezni magad, oké?

Felemelte rólad a fejét, majd gyengéden bólintott. Gyorsan a fejtámlához ültél, a lábad kinyújtva, így Riki kényelmesen melleid közé tudta tenni fejét. Egy szó nélkül elkezdted az ujjbegyeidet végighúzni a tincseiben, érintésed megnyugtató és gyengéd érzést keltve benne. Riki felsóhajtott, a feszültség lassan olvadni kezdett a testében. Ahogy ott feküdt, és hallgatta a szívverésed egyenletes ritmusát, olyan békét érzett, amilyet hosszú hetek óta nem.

– T/N – mormolta Riki halkan –, maradhatunk így egy darabig?

– Addig maradhatsz, ameddig szeretnél, szerelmem – ujjaid folytatták gyengéd simogatásukat.

Riki kicsit megmozdult, de csak annyira, hogy, ajkai a hálóinged csipkéjét súrolták, miközben a mellkasodhoz emelte a kezét. Ujjai meghúzták az anyagot, felfedve a melledet az arcához amelyekre gyengéd csókokat adott. Szemei ​​lecsukódtak, ahogy ajkait a mellbimbódhoz ért, nyelvét kidugta az ajkai közé, hogy megnyalja az érzékeny testrészed. Hamarosan finoman szívni kezdte, ami megnyugvást, biztonságot hozott a fáradt fiúban. Továbbra is simogattad a haját, a másik kezed pedig sima mintákat rajzolt a hátának felső részén.

– Jól van, Riki. Itt vagyok. Csak pihenj – a kinti világ elhalványult, ahogy arra az érzésre összpontosított, hogy ott vagy neki. Nem tehetett róla, hogy néhány megvető sóhaj is kikerüljön ajkából. Mennyei érzés, amikor a pasid nyelve így játszik veled.

A stressz és a szorongás, amelyben ártatlan énjét gyötörte, úgy tűnt, egy pillanat alatt szertefoszlik, helyébe egy mélységes kényelemérzet lépett. Riki biztonságban érezte magát a közeledben.

Bár sebezhetőnek érezte magát, hihetetlenül hálás is volt. A karjaidban nem kellett erősnek vagy higgadtnak lennie; egyszerűen önmaga lehetett, nyers és nyitott.

Ahogy tovább szopta a mellbimbódat, a keze elkezdte felfedezni a másik érzékeny pontod körvonalát. Halk sóhajjal válaszoltál a tenyerére, ami hozzád nyomódott, tested ekkor már teljesen ellazult.

Fél óra után, amikor Riki gyengéden simogatta melleid, és légzése egyenletesebbé vált. A megnyugtató suttogó szavaid végül meghozták gyümölcsét és elaludt.

– Jó éjt szerelmem!