ﾟ+*:ꔫ:*﹤Mikor megmérgezed őket, de nem sikerül﹥*:ꔫ:*+ﾟ
ꔫ 𝓗𝓮𝓮𝓼𝓮𝓾𝓷𝓰 ꔫ

Okosabb volt, mint gondoltad. Nem volt méreganyag a házban, még erős tisztítószer sem. Hajlamos volt szappant és házi gyógymódokat használni, nem adott esélyt az esetleges mérgezésnek. De te nem adtad fel. Mindenhol kerestél, miközben arra gondoltál, valahol csak kell lennie valaminek. Néhány pillanattal később megtaláltad. Szerecsendió. Pár teáskanál, rohamot, szabálytalan szívverést és hányingert eredményez, ami neked épp tökéletes. Elkészítetted kedvenc levesét, olyan kifogással magyarázva ki ügyeskedésed, hogy" csak boldognak akarod őt látni". Meg is ette az egészet, ahogyan számítottál rá, és még kért is. Nagyon szeretett téged és nagyon hálás volt, ezért csak mosolyogva ette tovább, azonban nem kellett sok idő míg szédülni kezdett.

– Ezt még megbánod – csupán ennyit mondott mielőtt becsukta szemeit, te pedig rohantál az ajtóhoz, ami nem nyílik csak Heeseung ujjlenyomata nélkül. – Le is vághatod az ujjam baby – hallottad meg szórakozott hangját, mire nagyot nyeltél.

ꔫ𝓙𝓪𝔂 ꔫ

Látta, hogy teszel valamit az ételébe, ezért természetesen kicserélte a tányért úgy hogy ne vedd észre. Miután leültetek enni, folyton rápillantottál, lesve reakcióját mikor dől ki, de bármennyire is vártad ezt a pillanatot nem jött el. Már majdnem megevett mindent Jay, de semmi furcsa nem történt, ami nem volt nyugtató számodra.

– Megpróbáltál megmérgezni? – kérdezte bár sokkal inkább kijelentésnek hangzott, mire félre nyelted az ételt így fuldokolni kezdtél. Meglepett hirtelen kérdése, nem is tudtál mit reagálni rá. Jay egyből vett egy pohár vizet feléd nyújtva, majd miután lenyugodtál erősen megszorította álladat és maga felé fordította fejed. – Hadd csókoljalak meg és elfelejtsük a kis akciód baby.

ꔫ𝓙𝓪𝓴𝓮 ꔫ

Fogalma sem volt mit csinálsz, mert elég sokáig voltál a konyhában. Arra gondolt valami elromlott ezért töltesz annyi időt a helyiségben. Úgy viselkedtél mintha valami nem lenne rendben és ez aggasztotta, de nem tette szóvá. Mérget tettél az italába de még mielőtt oda adhattad volna neki, megfordultál és kiöntötted azt. Persze úgy hogy Jake ne lássa, különben nagy bajban lettél volna. Egyszerűen nem tudta megtenni, főleg miután a kiskutya szemeibe néztél. Ugyan nem tudta meg soha, mit terveztél, de feltételezte.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓰𝓱𝓸𝓸𝓷 ꔫ

Esély sem volt megúszni. Kicserélt mindent ami méreganyagot tartalmazhat, mivel tudta nem bízhat benned és milyen jól is tette. Egy széfbe zárta a 'mérget" ami egyébként vitaminok voltak, majd a hálószobába helyezte mert tudni akarta, mikor veszed észre, és mit fogsz csinálni. Természetesen sejtetted, hogy valamit akar, mert túlzottan kedves volt, ezért mikor a fiuk ott voltak, egy idő után arra hivatkozva, hogy mosdóba kell menned, otthagytad őket. Persze egyáltalán nem oda mentél, hanem a hálóba. Láttad valamelyik nap, sokat időzött a gardróbba így oda mentél, egy kis helyen pedig meg is találtad a széfet, azonban esélyed sem volt nyitni mivel Sunghoon ott volt.

– Mit csinálsz szívem? – ragadta meg a karod közel huzva mellkasához.

– Vitaminokat ellenőriztem. – szabadítottad ki magad fogságából de még mielőtt visszamentél volna a nappaliba lehúztad egy csókra majd füléhez hajoltál – Nem csak én vagyok megfigyelve ebben a házba drágám.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓸𝓸 ꔫ

Nem gondolná, hogy kedvese olyan fajta, aki megmérgezi őt, és neked sem lenni szíved ezt tenni, de ha muszáj, nincs más választásod. Nem tudtad mit csinálj, de hallottad, a fehérítőnek milyen hatásai vannak, és jelenleg más nem volt kéznél. Az alagsorban van, így mikor Sunoo aludt leosontál, hogy a reggeli kávéjába keverj a fehérítőből, és remélted nem lesz neki furcsa ízű vagy bármi gyanús. De alig telt el kis idő, máris megbántad amit tettél. Annak ellenére, hogy elrabolt, mindig kedvesen bánt veled, leste minden kívánságod, soha nem bántott, csak éppen nem engedett ki a házból. Észre sem vetted, hogy a könnyeid utat törtek maguknak, csak mikor Sunoo kedves mosollyal ajkain letörölte őket.

– Sajnálom – sírtál, mellkasába bújva miután kiöntötted a kávét.

– Erről később beszélünk, most nyugodj meg, rendben?

ꔫ 𝓙𝓾𝓷𝓰𝔀𝓸𝓷 ꔫ

Nem tudtál a kamerákról, amik minden mozdulatodat végigkísérik, ezért nem is sikerült egyetlen egy alkalom is a szánalmas kísérleteidet illetően. Hazajött a munkából és megkínáltad kávéval, amit nyilván visszautasított.

– Azt hiszed olyan okos vagy? – hátradőlt a pulthoz felhúzva szemöldökét, mitől kirázott a hideg. Utáltad Jungwont. Igaz, hogy nem bántott, de elszakított a családodtól. – Mindent láttam, meg akarsz mérgezni.

– Nem sajnálom. Megérdemelnéd – szűrted fogaid közt, dühösen ökölbe szorítva kezed, mitől Jungwon vigyorra húzta ajkait, majd vészesen közeledett feléd.

– Igazán? Ne feled ki adott el nekem, csakhogy mentse a saját szaros életét – célzott erre apádra, aki igen, eladott neki mivel nem tudta visszafizetni a tartozását, habár volt pénze.

ꔫ 𝓝𝓲𝓴𝓲 ꔫ

Tudtad mi lesz az ára ha megteszed, de valahogy nem tudott annyira érdekelni. Gyűlölted őt, azt amit tett veled, hogy kisajátított, hogy sokszor durva, hogy konkrétan bezárt a saját lakásotokba és szinte fogva tart, de azt még jobban hogy ennek ellenére is iszonyatosan szeretted őt. Nem tudod megmagyarázni miért, de képtelen vagy elszakadni tőle. Ezért is vetted rá magad nehezen, de végül is elindultál a pincébe ahol az ehhez hasonló dolgokat tárolja.

– Tudod mi fog történni igaz? – fogja meg a csuklód, miután kivetted a szekrényből a mérget.

– Megrohad az egyik embered, aki épp elárulni készül – vágtad oda neki erősen meglökve mellkasát. Valójában nem tudtad melyik embere az, de volt egy sejtésed, és most nagyon is jól jött.