– Riki... Maradj csendben... – hangos nyögést hallasz, kezed az alhasán pihent, ajkai szétnyíltak, ahogy elhagyta torkát a nyögés. Többször kérted, hogy maradjon csendben, de túlságosan el volt ragadtatva attól, ahogyan a rajta ültél, és bár volt rajtatok ruha, de hozzáértél erekciójához, ami szinte az őrületbe kergette.

Mindig annyira vágyott rád, amikor a dormban voltál, de nyilvánvalóan nem tehettétek azt amit szeretettek volna, hiszen nem élt egyedül ott. Túlságosan is féltél attól, hogy rajtakapnak éppen mit csináltok, habár soha egyikük sem nyitott még rátok, mindig kopogtak és ha szerelmed kiszólt, akkor mentek csak be.

– Kicsim.. kérlek .. többre van szükségem. - olyan hihetetlenül hangosan nyöszörgött, téged pedig szorongás töltött el, hiszen annyira szerettél volna segíteni rajta

– És ha elkapnak?

– Nem fognak – nyögte azon a mély hangon, amitől mindig elvesztetted az eszed és nem bírtad tovább.

– Riki.. Kérlek – könyörögsz, majd eltakarod a száját, nehogy tényleg elkapjanak titeket.

Ám ő hangosabban nyöszörög, ahogy eltakarod a száját, miközben elfojtod a saját nyögéseidet.
Le akartál szállni róla, hogy ne ingereld tovább azonban megragadja a csuklódat, csípője pedig sebesen mozog, ezzel egyre közelebb sodorva magát az élvezetekbe. Értetted a célzást, ezért kezed mellkasára helyezted, hogy te is rásegíts a mozgásban, ezzel is fokozva mindkettőtök élvezetét.

– Bassza meg, el fogok élvezni – nyögi, kezeivel megragadva derekad, miközben erősen löki fel csípőjét, kiadva a leghangosabb nyögést, ami elhagyta ajkait az est folyamán.

– Szent szar ... – felnyögsz, lehajolva ajkaira, egy hosszú, szerelmes csókba invitálva, abban reménykedve, valamennyire tompítani fogja sóhajaid.

Végül pedig egymás ajkaiba nyögve élveztetek el.

– Ezt valamikor újra meg kell csinálnunk. – suttogja, miközben te kuncogsz.

– Nem, ha nem tudsz csendben maradni.