– Ez abszurd! Nem hiszem el, hogy ez megtörténik! – lehajtottad a fejed, miközben figyelmesen hallgattad, amint a királynő kiengedte csalódott nyögéseit. Láttad mennyire feszült a királynő, de nem csodálkoztál, hiszen a lánya eltűnt. A melletted lévő szolgák is lehajtották fejüket, attól tartva a királynő haragja rájuk súlyt.

– Felség, a királyi bált jövő héten tartják a Belift királyságban – erre természetesen dühösebb lett, de nem tudott mit tenni, mint lehunyni szemeit, és sóhajtozni. Mindig is tudta, hogy a lánya makacs, de soha nem gondolta volna, tényleg képes lenne a szökésre. Hogy sikerülhetett neki? Az egész palotát örök vették körül, így teljesen biztos abban, hogy egyedül csinálta vagy valaki segített neki. Igyekezett megoldást találni erre a problémára. Abból a szempontból jó, hogy nem mutatta meg nyilvánosan soha a lányát, így nem fognak erről tudni az emberek, de viszont a keresést megnehezíti, hiszen senki sem fogja bejelenteni még ha látni fogják.

– Azt akarom, hogy a közeli országokban is keressétek, nem csak itt. – adta ki a parancsot, mire mindenki eleget tett ennek, azonban még mielőtt elmehettél, szeme megállapodott rajtad.

– T/N, gyere ide – intett maga mellé, mire félelemmel teljesíted kérését. El sem tudtad képzelni mi lehet a baj. A királynő felállt trónjáról majd közelebb ment hozzád ellenőrizve minden porcikád – Ugyanolyan testalkatú, mint a lányom? – kérdezte a szabót, mire az válaszként lehajtotta fejét.

– Igen felség. – ez után közölte a királyné, hogy most már mindenki kimehet kivéve téged és a szabót.

– Te fogsz menni a bálra, ha addig nem kerül elő a lányom – jelentette ki, neked pedig hatalmasra nőttek szemeid. Igaz, hogy királyi családból származol, hiszen édesapád egykoron herceg volt, de nem engedték neki, hogy édesanyádat vegye el, így lemondott a trónról, majd a jobb megélhetés miatt, ebbe a birodalomba telepedtek le. Nem sokkal később, hogy apád munkát kapott a palotába, megszülettél te. És bármennyire hálás voltál a királynőnek, amiért a szüleid elvesztése után is fogadott a palotában, ezt abszurdnak gondoltad.

– Királynőm, minden tiszteletem az öné, de nem hiszem, hogy ez jó döntés lenne – nem akartál ellenszegülni neki, viszont már most rosszul érzed magad, miszerint nemhogy egy nemzetnek, de ki tudja még kiknek kell hazudnod.

– Én is tudom T/N, de a lányom minden bizonnyal cserben hagyott mikor a legnagyobb szükségem lenne rá – nagyot sóhajtott majd folytatta – Tudom mit kérek tőled, de más erre nem lenne képes. Meg tudod ezt a királyságért tenni? – tudtad, hogy a származásodra érti, mert bár édesapád lemondott a trónról, de arról nem hogy hercegnőnek neveljen.

– Ha ez a kívánsága felség. – hajoltál meg illedelmesen, majd elhagytad a helyiséget, miután intett a királynő.

– Sajnálom a királynőt, mert a hercegnő ennyi gondot okozz neki, de izgulok is érted – mondta izgatottan az egyik cseléd, akit majdhogynem barátnődnek nevezhetsz. Felkuncogott majd a kezed után kapott, amit hagytál, hogy megfogjon. Mivel a szolgák szállásán mindenki szabadon beszélgethet, nem féltetek erről megvitatni a gondolataitokat, és annak ellenére, hogy azt hitted sokan meggyűlölnek, örültek neked.

– Szóval, fogadok olyan elegáns leszel mint a többi nemes, ha nem a leggyönyörűbb – szólalt meg az egyik lány eléd állva, mire elmosolyodtál. – És még táncolni is fogsz a herceggel – ámuldozott kezét szívére téve, mire hangosan felkuncogtál – Szabad kegyedet felkérnem egy táncra? Jaeyun herceg vagyok – mutatkozott be, próbálva eljátszani, hogy ő lenne a herceg, mire még a hangját is elnémította amennyire tőle telet.

– A legnagyobb örömmel hercegem – hajoltál meg abbahagyva a kuncogást, majd elkezdtetek táncolni mint a bálon, ahogyan szokás.

– Ti aztán jókedvűek vagytok – szólalt fel az eddigi lány aki csendben volt.

– Most mi bajod? Csak egy lehetősége van, élvezze csak ki – lökte meg játékosan mire félrehúzta ajkait.

Valóban igaza volt. Csak egyszeri alkalom és ki kell használni. Akaratlanul is a hercegre gondoltál, hogy vajon milyen férfi lehet. Kedves, jóképű, vicces? Majdnem felkuncogsz, hiszen mered lefogadni, hogy a világ leghelyesebb férfija.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

– Csodálatosan nézel ki – a tükörből a királynőre pillantottál, aki mosolyogva nézte alakodat. Annyira boldognak tűnt attól, hogy csak rád vándorolt tekintette. Aznap este volt a Belift Királyság bálja. Nagyon izgatott voltál, még ha csak egyszeri alkalom is volt, elvégre jó benyomást kell keltened másokban. Ideges is voltál, hiszen nem tudtad milyen egy ilyen bál. Természetesen hallottál róla, és olvastál is könyvekben, azonban sohasem volt lehetőséged elmenni egyre.

– Ezt tartsd észben. Te Dahye hercegnő vagy és nem egy szolgáló – a királynő állt előtted komolyan vizslatva minden porcikád, mire válaszként bólintottál. Elvégre úgymond benned van a királyi vér, csak éppen a neved más. Vegyes érzelmek kerítettek hatalmába az egész úton, de igyekeztél ezeket elnyomni, hiszen nem gondolhatsz folyton csak a rosszra. Nem szabad, minden rendben lesz, nem fogsz semmit sem tönkretenni, senki sem fog rájönni a kis titkodra.

A szád majdhogynem tátva marad, ahogy a hintó a hatalmas kapu alatt átmegy. Ez a kastély sokkal nagyobb, fényűzőbb volt mint a királynőddé.

– Isten hozta, felség – nyitotta kis egy úriember a hintó ajtaját, majd meghajolva üdvözölt, kezét pedig feléd nyújtva, ezáltal felajánlva segítségét. Mosolyogva helyezted finoman kezed a övébe, mire segített kiszállni a hintóból. Elpirulva engedte el pár lépés után kezed, mire furcsán pislogtál irányéba. Azért annyira nem lehetsz szép, hogy elpiruljon. Megrázva fejed vetted elő meghívód, amit kedvesen mutattál fel, majd a bejárat felé fordultál. Kissé meglepődtél mikor a ragyogó fények rád irányultak, de tudtad csak azért, mert a bemutatkozásod következik.

– Üdvözöljük Dahye hercegnőt – szinte az összes résztvevő rád pillantott miután bemondták a neved. Mosolyogva próbáltad elterelni zavarodottságot arcodról, nehogy feltűnő legyen bárkinek is. Igyekeztél elvegyülni a tömegben, azonban nem sokkal később valaki megszólított.

– Hercegnő – a hang irányába kaptad a fejed és szinte azonnal találkozott tekinteted a királynőjével. Hatalmasra nőttek szemeid, és kicsit pánikba estél, de gyorsan meghajoltál üdvözölve őt, mire felkuncogott.

– Alig várom, hogy találkozz a fiammal – izgatottnak hangzott, mire nagyot nyeltél ahogyan lágyan megfogta a karod, az említett herceget keresve szemeivel. Nagyot nyeltél, mivel érezted, miszerint kiszárad a torkod. Az, hogy találkozni fogsz a herceggel, nagyon izgatottá tett, de igyekeztél megnyugtatni magad. – Itt is van – lelkesen csendült fel hangja miközben finoman húzni kezdett egy igencsak jóképű férfihoz. – Jaeyun fiam, szeretném bemutatni neked Dahye hercegnőt – mutatott rád mire gyorsan meghajolva üdvözölted a herceget, bele sem gondolva mennyi ideig bámulhattál gyönyörű íriszeibe.

– Örülök, hogy végre találkozunk, hölgyem. – nyúlt finoman kezedért, hogy azt megcsókolva üdvözöljön egy hatalmas mosoly kíséretében. Pironkodva viszonoztad kedvességét

– Enyém az öröm – válaszoltál és a herceg nem tudta megmagyarázni azt az érzést, ami elhatalmasodott rajta ahogyan rád szemlélt. A herceg némán nézett rád miközben mosolyra húzta ajkait, amit a királynő észrevett, főleg ahogyan fia szeme csillogott. De a te tekinteted sem kerülte el. Fiatal szerelem, gondolta magába.

– Szóval rád hagyhatom a hercegnőt? Ahogy látom egyedül jött. Mond, édesanyád jól van? – fordult feléd hirtelen, mire azt sem tudtad mi tévő legyél, de válaszképp bólintottál. Miután megbizonyosodott afelől, hogy fia gondoskodik rólad, magatokra hagyott, azonban te ismét nem tudtad mi tévő legyél. Így ujjaid kezdted el tördelni. Rossz szokásod volt ez, de hirtelen nem tudtál mihez kezdeni. Percekkel később felcsendült egy kellemes, romantikus már-már szerelmes dal, amire Jaeyun herceg erőt vett magán és közelebb lépett hozzád.

– Felkérhetem egy táncra? – hajol meg illedelmesen, mire pirulva odanyújtottad kezed neki. Nagyon még nem táncoltál férfiakkal, sőt, csak édesapáddal, és pár napja egy királyi gárdával, így kissé meglepődtél. Nem arról volt szó, hogy nem tudtál táncolni, azonban a szíved eszeveszett módon kezdett el dobogni. Lassan a táncparkettre kísért, majd elkezdtetek táncolni. A tietek volt az egyik legszebb tánc azon az estén. Nem is figyeltél másokra csak a hercegre, de ő sem volt másképp.

– Olyan gyönyörű hercegnő – motyogta halkan de magabiztosan, mosolyt csalva ajkaidra.

– Köszönöm – kuncogtál elpirulva, amit ő nagyon aranyosnak gondolt.

– Szeretne sétálni? – kérdezte pár perc elteltével mikor véget ért a tánc és mindenki megtapsolt titeket. Kissé zavart, hiszen nem voltál ehhez szokva, ám Jaeyun ezt észrevette.

– Nem lesz gond? – kérdezted félénken mire a hercegnő jóízűen felnevetett.

– Dehogy. Nem nekem szánták a bált – mondta egy biztató mosoly kíséretében. Végül pedig a kertbe vezetett, ami számodra nagyon gyönyörű volt. Nyilván nem volt teljesen új a dolog, hiszen kastélyban nevelkedtél, azonban valahogyan itt minden más volt, minden annyira gyönyörűbb. Jaeyun herceg kissé lemaradt, ahogyan nézte alakod miszerint mosolyogva nézed körbe a virágos kertet. A bál előtt közölték vele, hogy találkoznia kell egy hercegnővel, mitől nem is nagyon várta az eseményt, azonban ahogyan látott miközben a hold fénye megvilágít, megváltozott véleménye.

– Csodálatos ez a hely – mosolyodtál el, megérintve a rózsákat, amik még a holdfényben is elragadóak voltak.

– Szerintem sokkal gyönyörűbb, hercegnőm – hallottad meg melletted a herceg hangját, mire elpirultál. Próbáltad nem rosszul érezni magad vele szemben, hiszen nem tehetsz róla, miszerint úgymond belekényszerítettek. Bár ez erős túlzás, de nagyon más választásod nem maradt. Az ejt folyamán még közelebb kerültettek Jaeyun herceghez mint ahogy azt gondoltad volna. Természetesen igyekeztél nem kötődni hozzá, de tagadhatatlan mennyire kedves.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

– Hova mész? – kérdezte az egyik szolga, mikor látta, hogy nem a megszokott ruhában vagy mint a többi szolga.

– Az istállókhoz. Napok óta nem néztem meg a teheneket – válaszoltál végigsimítva a ruhádon, ami sötétkék volt némi virággal. Ezt még édesanyádtól kaptad, ezért mikor nem a megszokott szolga ruha van rajtad, legtöbbször ezt hordod. Természetesen szóltál a többieknek is ha netalán keresnének, tudják hol vagy, majd utadra indultál.

Az utóbbi időben szomorúbb lettél mint szoktál. Senki sem kérdezett azóta semmit, nyilván elmeséltél mindent ami azon a báli estén történt, de több szó nem esett erről. Amiért hálás voltál, hiszen akaratlanul is rosszul érezted magad, mivel egy olyan ember tetszett meg, aki soha nem lehet a tied. Már épp kezdted volna kiverni a fejedből, mikor is valaki neveden szólított. Mosolyogva fordultál felé, hiszen azt hitted valamit megint nem tud és a segítségedet kéri, de azonnal észrevetted pánikot az arcán.

– A Belift királyság hercege meglátogatott téged – a mosolyod azonnal eltűnt, mikor nehezen kinyögte mi a baj. Azonban nagyon időd nem volt cselekedni, ugyanis a herceg már közeledett feléd. Szégyellted a kinézeted, hiszen még át sem öltöztél, és fogalmad sem volt hogyan magyarázott ezt majd ki neki. Bár nem csúnya ruha, szó sincs erről, azonban ha azt vesszük, neked most hercegnőnek kell lenned, elégé nem helyénvaló az öltözéked. De tagadhatatlan mennyire megörültél neki, és szinte azonnal pironkodva tűrted hátra hajad, ahogyan egyre közelebb érkezett hozzád.

– Jaeyun herceg, üdvözlöm – hajoltál meg illedelmesen, mire a szolga is meghajolt.

– Üdvözlöm hercegném – nyúlt finoman kezedért, apró csókot lehelve rá – Szóval itt tölti az idejét? – érdeklődött, mire elpirultál.

- Elnézést kérek az öltözékemért.. - kezdtél volna bele valamiféle magyarázatba, de a herceg félbeszakította.

– Ugyan miért? Megértem, hogy a szép ruhákat nem szeretné összekoszolni. Bár ez is egészen gyönyörű, de nem elbűvölőbb mint a hercegnő – bókolt kedvesen, fülig erő mosollyal, mire nem tudtad mit reagálni. Csak egy egyszerű virágmintás ruha volt, viszont az hogy elbűvölőnek talál még ebben is, igazán boldoggá tett.

– Nos, én... köszönöm kedvességét, de ha megengedi, átöltöznék. Addig készítenek önnek egy csésze teát, amit elfogyaszthatunk a kertben – ajánlottad fel, indulva is azonban ismét közbe szólt.

– Nem kell átöltöznie hercegném. Inkább nézzünk körül, úgy vélem szeret itt lenni – nyújtotta feléd kedvesen kezét, amit elfogadtál, majd elindultatok. Lelkesen meséltél minden állatról, amik mellett elhaladtál, Jaeyun pedig mosolyogva figyelt. Szerette, hogy nem undorodtál a piszoktól, a sártól, mint sok más lány. Ő már ugyan hozzászokott ehhez, hiszen azért lovát gondoznia kellett, meg igazából nem volt elkényeztetve. Sőt egyik testvére sem, ahogy elnézi te sem aminek hihetetlen örül. Nagyon sokat beszélgetettek, ahogyan lassan körbevezeted az állatok közt, majd a virágoskertbe is elkísérted. Oly annyira jól éreztétek egymást, hogy megfeledkeztetek az időről, ami közben elégé lehűlt, te viszont abban a virágmintás ruhában voltál. Mikor délben felvetted még szépen sütőt a nap, így nem kellett kabát, de így késő délutánra igencsak megváltozott az idő, így fázni kezdtél. De nem akartad tönkre tenni a pillanatot, így nem szóltál semmit. Nem is kellett mert a herceg észrevette kissé didergő alakod, így kabátját levéve magáról rád terítette. Magával szembe fordított, mikor kissé összébb húzta rajtad a kabátját.

– De így felség fog fázni – motyogtad akaratlanul is összébb húzva ing gallérját, ami megdobogtatta a szívét. Senki sem volt ennyire kedves, féltő vele csak az édesanya, ezért eléggé meglepte tetted, de imádta.

– Örülök, hogy jobban ismerem hercegnőm – suttogta lassan feléd hajolva majd finoman ajkaidra helyezte a sajátját. Nagyon meglepett tette, de nem ellenkeztél, ugyanakkor nem igazán tudtad mit kellene tégy, hiszen ilyen közel még nem kerültél egy férfihoz sem. De ez sem zavarta különösképp Jaeyunt. Sőt még örült neki, hogy ő lehet az első, ezek szerint minden szempontból. Nem volt hosszú csók, sokkal inkább ismerkedő, de mindennél többet jelentett mindkettőtöknek. De hamar lehúztad egy újabb csókra, mire belemosolygott, karjait pedig birtoklóan derekad köré fonta.

– Egy nap szeretném ha a feleségem lenne, hercegnő – suttogta majd egy újabb lágy csókot nyomod ajkaidra, ezután szoros ölelésbe vont.

・┆✦ʚ♡ɞ✦ ┆・

Az idő nagyon gyorsan telik, és szinte azon kapod magad, hogy hetek óta együtt töltesz időt a herceggel. Az álca miszerint te vagy Dahye hercegnő még mindig fenn állt, de egyre nehezebben viselted ezt. Nyilván Jaeyun jelenléte elfeledtette veled, de mikor nem volt veled nagyon mart a bűntudat.

– Mit fogunk később csinálni felség? – kérdezted tőle felemelve kissé a tekinteted a könyvből. Délelőtt ellátogatott hozzád, azóta pedig kint vagytok a szabadban, egy piknik formájában, miközben te egy könyvet olvasol, ő pedig téged nézz. Elmosolyodott és lehajolt, hogy egy gyors puszit adjon ajkaidra, mielőtt válaszolt volna.

– Később megnézzük a naplementét, mert azt mondtad, szívesen látnád – motyogta még egy puszit adva ajkaidra.

– Igazán? – kérdezted izgatottan. Ettől felnevetett, miközben finoman a tarkódra tette kezét, és maga felé húzott ismét egy lágy pusziért. Válaszképp fenekedre ütött finoman mire felhúztad térdeid, mivel eddig hasadon feküdtél. Nagyon közvetlen lett miután egyre jobban megismeritek egymást, de egyáltalán nem zavart, sőt.

Ahogy ígérte később a lovára segített, pontosabban maga elé, egy olyan helyre menve, ahol tökéletesen látszik majd a naplemente. Ahogy a gyönyörű táj lassan megjelenik előtted, hátradőltél a herceg mellkasára, mire csókot lehelt hajadba miközben téged és az előtte lévő tájat figyelte.

– Ezt meg tudnám szokni – motyogta.

– Valóban szép – ejtetted ki nehézkesen a szavakat, hiszen ez a látvány eszedbe juttatta, hogy hol is a helyed valójában. Nem neked kellene itt lenned vele, nem téged kellene szeretnie, sőt nem is téged szeret hanem a hercegnőt, aki eljátszol. Ettől viszont annyira rosszul érezted magad, hogy könnycseppek hullottak ki szemeidből, amit észre sem vettél, csupán a herceg.

– Mi a baj? Miért sírsz hercegnőm? – kérdezte halkan lassan arcodért nyúlva, hogy letörölje könnyeid.

– Szeretlek – mondtad ki őszintén először, mire meglepődött, de tagadhatatlan mennyire jobban érezte magát. Nem volna szabad így érezned, de nem tehetsz ellene semmit.

– Én is szeretlek hercegnőm – suttogta vissza lágyan megcsókolva.

Eltelt egy hét azóta a meghitt pillanat óta, de többször is látogatott a hét folyamán Jaeyun herceg. Az aznapi sem volt másképp. Türelmesen vártad a herceg érkezését, mivel a királynő azt mondta, ma ott fognak vacsorázni, ami talán azt jelenti, a szülei is ott lesznek. Ettől viszont aggódni kezdtél, hiszen még inkább arra sarkalt, hogy a legjobbat hozd ki magadból. Természetesen örültél, hogy ott lesznek viszont már nagyon rosszul érezted magad a rengeteg hazugságok miatt. Arról nem is beszélve, miszerint rettegtél, egyszer csak előbukkan az igazi hercegnő. Akkor mér végképp nem tudnád mihez kezdj.

Maga a királynő is észrevette, hogy a herceg mennyire megszerette, azt hogy milyen fontosak letettek egymásnak, ezért is félt a vacsorától. De már nem hallgathatta el az igazságot, előled sem. Hamarosan egy csoda szép hintó állt meg a kastély előtt, mire szíved gyorsabban kezdte el pumpálni a vért. A herceg szülei is imádtak téged, hiszen boldoggá tetted a fiukat, ennél többre pedig nem is volt szükségük. A szokásos arcra puszival üdvözölt Jaeyun, mire nem kicsit pirultál el, hiszen nem szoktál még hozzá közvetlenségéhez. Hamarosan pedig már az asztalnál vártátok a vacsorát, miközben a szülök beszélgettek, téged viszont mardosott a bűntudat.

– Minden rendben? – kérdezte Jaeyun mikor észrevette, hogy nem igazán ettél az ételből. Attól tartott beteg vagy, de csak nem ment le egy falat se a torkodon a bűntudat miatt. Válaszként bólintottál, majd azért vettél be pár falatot, hogy ne érezze senki magát kellemetlenül miattad.

– Nos, valójában fontos dologról szeretnék beszélni, ezért is hívtalak meg titeket vacsorázni – köszörülte meg a torkát 'édesanyád', amire mindenki felfigyelt. – Ő itt nem Dahye, hanem T/N a lányom – motyogta rád mutatva, mire azt sem tudtad mit reagálj. Nagyra nőtt a szemed, ahogy ránéztél a királynőre. Nem értetted ezt az egészet. Megint hazudni akar.

– Nem tudtam, hogy két lányod van – szólalt meg elsőre Jaeyun édesapja.

– Mert nincs két lányom. – most már végképp nem értettél semmit, de még mielőtt bármit is mondhattál volna, újra megszólalt. – Pár hónapja tudtam meg, hogy valójában születésedkor kicseréltek, mivel azt hitték meghaltál. Dahye egy szolga lánya aki belehalt a szülésbe – mondta el mindenki előtt mire dühösen álltál fel az asztalról. – Dahye ezt előbb tudta meg és ezért szökött el. – vallotta be őszintén, mire Jaeyun a kezedért nyúlt azt remélve meg tudd nyugtatni. De abban a pillanatban semmi az ég világon nem tudott megnyugtatni. Hagyta, hogy heteken, hónapokon át hazudj annak akit a legjobban szerettél, tulajdonképpen a semmiért.

Itt már persze Jaeyun hercegnek összeállt a kép, hogy valójában te nem Dahye vagy, és valószínűleg csak kényszerítettek az egészre. Ugyanakkor nem érdekelte, akkor sem ha valóban igaz lett volna, miszerint egy szolga lánya vagy, mivel túlságosan is megszeretett. Senki sem szólt semmit hosszú perceken át, mivel Jaeyun szülei úgy gondolták, nekik nincs jogukban, ezt inkább nektek, kettőtöknek kell megbeszélnetek. Te viszont nem tudtad mihez kezdj. Az egész életed hazugság volt. A szüleid, nem a te szüleid voltak, és már őszintén fogalmad sem volt mit higgy el de legfőbbként kinek.

– Én ettől függetlenül szeretnék udvarolni, idővel pedig feleségül venni – szólalt meg Jaeyun, mire mindenki rákapta tekintettét. Azt hitted megfog gyűlölni, amiért hazudtál neki de helyette ugyan olyan melegséggel szemeiben nézz le rád. – Kedves vagy számomra és semmiért sem vagyok hajlandó lemondani rólad, hercegnőm – motyogta majd felemelve kezét, ujjaival óvatosan letörölve könnycseppjeidet, aztán apró puszit adott ajkaidra.