Hamar felkeltem, és egy kis várakozás után elmentem Luke-hoz. Segítettem neki összepakolni a kimaradt cuccait, majd bepakoltuk a bőröndöt a kocsimba. Én viszem ki a reptérre, addig is vele lehetek.

- Luke - szóltam. - Most az egyszer hagy vezessek én. - kértem...engedélyt kérek a barátomtól, hogy vezethessem a kocsimat...hát, oké. Igazából akármikor szó nélkül vezethetnék, és Luke-ot az anyósülésre száműzhetném, de már megszoktam így, és végül is semmi bajom nem lesz attól, ha ő vezet, és ő jobban szereti így, hagy örüljön. Viszont még soha nem fuvaroztam én Luke-ot, akkor most itt az ideje.

- Na jó - egyezett bele.

Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem, aztán Luke is beült mellém.

- Hát akkor... Induljunk - indítottam be a kocsit.

Egyik kezem a kormányon volt, a másikat pedig az ülésen pihentettem. Luke megfogta a kezem, és rá kulcsolta az ujjait.

- Szeretlek - mondta halkan, és egy pillanatra rám nézett. Annyira nem tudtam rá koncentrálni, mivel vezettem.

Lassan elérkeztünk a reptérre. Luke kipakolta a cuccait, lecsukta a csomagtartót, majd elém lépett, és a szemembe nézett.

- Szeretlek - öleltem meg szorosan.

- Szeretlek - mondta, és adott egy hosszú csókot. - tartsd a kezed - értetlenül néztem rá, és tettem, amit mondott. A kezembe adott valamit. Egy nyaklánc volt, ezüst, szív alakú medállal.

- Fordítsd meg a medált - mondta. A másik oldalába bele volt vésve, hogy "Szeretlek" alatta pedig egy L betű volt. Könnyes szemmel ránéztem, majd hosszan megcsókoltam.

- köszönöm - mondtam, alig hallhatóan, mivel a fejemet a vállába fúrtam.

- Add ide, felrakom rád - mondta, én pedig megfordultam, hogy meg tudja csinálni. Mikor végzett, még mielőtt visszafordultam volna, magához ölelt. A fejét a vállamra hajtotta, majd adott egy puszit az arcomra, és elengedett.

- Mennem kell.

Adtam neki még egy utolsó csókot. - szeretlek - ma már nem tudom hányszor hangzott ez el, de nem is érdekel. Ezerszer is elmondom, ha kell. Eltoltam magamtól, és végignéztem rajta. Fekete bakancs, térdénél szakadt fekete nadrág, Nirvana pulóver, kezén karkötők... Hiányozni fog ez a látvány

Luke megfogta a cuccait, és elment. Néztem a távolodó alakját, majd mikor elvesztettem a tömegben, szomorúan beszálltam a kocsiba. Hazamentem, ledőltem az ágyra, és a nap további részében mást sem csináltam, csak a nyakláncot szorongatva sírtam.

Átfutott az agyamon, hogy utána megyek, de nem tudnám itt hagyni anyát. Anya elmondta, hogy arra számított, hogy Luke után megyek, és jegyet is vett, de ekkor már nem tudtam utána menni. Már rég lekéstem a repülőt, de talán jobb is így. Luke-al még reggel megállapodtunk a távkapcsolatban. Nincs sok értelme, senkinek nem válik be. Viszont nekem egy próbát nagyon is megér. Talán mi kivételek vagyunk, bízom benne, hogy nekünk menni fog...