-A haverjaim elhívtak egy buliba, azt mondták, hogy oda mindenképp lánnyal kell menni. Arra gondoltam, hogy mivel úgyis barátok vagyunk, és te vagy az egyetlen normális lány ismerősöm, esetleg eljöhetnél velem. – Szóval barátok vagyunk? Hát, oké. Elhívott egy buliba, mert normálisnak tart? Vagy inkább, mert muszáj magával vinnie egy lányt, és itt ugrok be én a képbe.

- Milyen buli? – kérdeztem. Látszólag idegesítette, hogy nem válaszoltam, hogy elmegyek-e vele.

-  Csak egy…buli – mondta furcsa arckifejezéssel

- Táncolnom is kell?

- Ha akarsz. Nem kötelező.

- Ha akarok? És egyedül kell táncolnom?

- Ha azt szeretnéd. De ha már táncolsz, és velem jössz, akkor fölösleges egyedül táncolnod. – húzta mosolyra a száját. Wow. Elrejtettem az érzelmeimet, mintha nem is lennének, és folytattam a kérdezgetést.

- Kivel táncolok, ha nem egyedül? – értetlenkedtem, gúnyos mosollyal az arcomon

- Szerinted? – meredt rám értetlenül

- Nem tudom, szerinted kivel táncoljak? - húztam tovább az agyát.

- Velem te bolond – mondta, szemtelenül édes vigyorral a képén, én pedig továbbra is próbáltam nem elpirulni, vagy összeesni.

- Rá fogsz lépni a lábamra?

- Nem fogok.

- De én rá fogok lépni a tiédre. Nem tudok táncolni – ismertem be

- Akkor nem táncolsz

- De szeretnék! – nyafogtam

- Azt csinálsz, amit akarsz – mondta a fejét fogva, majd magához húzott. Túl közel voltam hozzá, azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről. – El akarsz velem jönni a buliba, vagy nem? – Először nem tudtam megszólalni, ilyen közelről még nem láttam a szemeit. Gyönyörűek.

- E-el. – mondtam halkan. Úgy maradtunk egy ideig, végig futott az agyamon, hogy megcsókoljam. Gyorsan elkaptam a fejemet, és leültem a babzsák fotelembe, Luke pedig az ágyra. Nagyon gondolkozott valamin.  – Mikor kezdődik? – kérdeztem, megszakítva a gondolatmenetét.

- Fél nyolckor – mondta, majd végigmért a szemével. – Hát akkor én megyek is, nem zavarok tovább – indult ki az ajtón.

- Nem zavarsz – mondtam gondolkozás nélkül, mire megtorpant, és mosolyogva rámézett.

- Este jövök érted, hétre legyél kész. – mondta, majd ment tovább

- Vigyázz a gyilkos lépcsővel! – Mondtam, mire visszafordult. – Hosszú sztori. - nevettem, majd végignéztem, amég lemegy a lépcsőn, aztán amikor eltűnt, mosolyogva ledőltem az ágyra. Kell egy kis idő, amég ezt feldolgozom.

Ez a „kis idő” vagy egy óráig tartott, mikor észbe kaptam, hogy fogalmam sincs, mit vegyek fel. Nem szokásom bulikba járni, inkább itthon ülök és zenét hallgatok. Igazából ez a mindennapi elfoglaltságom. Átkutattam a szekrényemet, majd kivettem, amit lehetségesnek tartottam;  Nirvana, FOB, és Green Day hosszú/rövid ujjúk, csőfarmerek. Találomra kiválasztottam egyet. Nem fogok túlöltözni, az biztos. Ránéztem az órára; 18:30. Hamar elment az idő. Felöltöztem, felraktam egy kicsit erőseb, de nem túl feltűnő sminket, majd ettem egy keveset, hátha ott nem lesz mit ennem. Nem akarok éhen halni.

- Hova készülsz? – Oh igen. Anya. Szólnom kellett volna neki?

- Egy buliba – mondtam félve, hogy nem enged el.

- És nekem miért nem szóltál? – kérdezte, kicsit ideges arckifejezéssel.

- Elfelejtettem – vallottam be. – Ugye elmehetek?

- Ezt már megbeszéltem az osztálytársaddal, még mielőtt elment volna. Igen, elmehetsz, de végig vele kell maradnod. – mondta. Először ledöbbentem, hogy beszélt Luke-al, és hogy elenged, aztán majd kicsattantam az örömtől.

- Köszönöm! – borultam a nyakába.

- Vigyázz magadra! Ne igyál bele semmibe, amit felbontva adnak. Sőt, ne is igyál! Még nem vagy 18 éves, ne alkoholizálj! Ha bármi van, hívj. Figyelj az értékeidre, leginkább a telefonodra, nehogy ellopják! – tovább ecsetelte, hogy mit ne csináljak, én pedig folyamatosan bólogattam. – És ne legyél 5-ig, mert holnap iskola! – Óh. Szóval 5-ig maradhatok?  Vagyis majdnem ötig? Én azt hittem, hogy kinyír, ha 11-re nem jövök haza. Be kell ismernem. Az anyám jó fej. Még egy kis pénzt is adott, megbízva abban, hogy nem alkoholos italt veszek, hanem, mondjuk dobozos üdítőt. Már ha egy buliban adnak olyat. Igazából fogalmam sincs. Még sosem voltam buliban. Hát, ideje elkezdeni.

Hét óra. Kirohantam a ház elé, és Luke-ra vártam. Nem sokkal később jött is.

Jó a cuccod – dicsérte meg az öltözködésemet, majd végigmértem a szememmel, és én is ugyan ezt tudtam neki mondani. Akkor pont jól öltöztem. Éljen! – Mehetünk? – kérdezte mosolyogva. Bólintottam, és gyalog indultunk el. Nem tudom, hogy van-e kocsija, vagy jogsija, igazából nekem nem az számít. De azért érdekelne. Nem fogom megkérdezni, mert azt hiszi, hogy én is olyan vagyok, akinek a pénz számít. Az utca csöndes volt, addig, amég a buli közelébe nem értünk. Bömbölt a zene, messzire elhallatszott. Elérkeztünk a helyig,majd szó nélkül beengedtek. Egy nagyobb ház volt a helyszín, tele volt emberekkel, a törékenyebb tárgyak el lettek pakolva, szóval ez egy házi buli. Nem egy nagy diszkós hely. Így sokkal jobban érzem majd magam. Remélem.  Luke elindult egy négyfős társaság felé. Azok voltak, akikkel a Facebookon lévő Skype-os képen láttam, és volt még ott egy számomra ismeretlen lány is.