A nyári szünet rohadtul lassan telt. Csak annyi említésre méltó dolog van, hogy használt a tanfolyam (de még nem tudnék 5-nél több mondatot kinyögni gondolkozás nélkül), és, hogy átmentem a vizsgán. Nem tudják, milyen veszedelmet engednek ki az útra, nem gondolták ezt át, de nekem ez csak jó. A jogsimra várhatok, egy örökkévalóság, mire megkapom. Viszont ma van az első suli nap.

Izgatottan keltem fel az ágyból, idő előtt, mivel még csak 5 óra. Nem foglalkoztam az idővel, lezuhanyoztam, felöltöztem, reggeliztem (nem szoktam reggelizni, de nem tudtam mit kezdeni magammal), fogat mostam, felnyomtam egy halvány sminket, felvettem a karkötőimet, majd kicsit neteztem. Még mindig volt egy csomó időm. Legyen már hét óra! Nem vagyok az a fajta, aki imád suliba járni. Legszívesebben otthagynám a sulit. De most érzem, hogy életem első jó iskola éve következik, meg halálra untam magam a nyáron, és végre kimozdulok otthonról. Ellenőrizgettem magam a tükörben, nézegettem az órát, minden unalmas dolgot csinált, amég végre nem lett 7 óra. Elköszöntem anyától, aztán indultam a suliba.

Ahogy végig mentem a folyosón, a sok magát vonszoló, világfájdalmas fejet vágó diák között, kicsit furcsán éreztem magam, mindenki hülyének nézet, amiatt, hogy a mosoly az arcomra volt fagyva. Hátrafordultam menet közben, és neki ütköztem valakinek.

- Sorry - motyogtam, majd felnéztem a magas fiúra, akit elgázoltam

- Szia! Miért vagy ilyen vidám? - mosolygott Luke, mivel ahogy megláttam, hogy ő az, még szélesebb lett az amúgy is fülig érő mosolyom

- Csak. végre nem otthon poshadok

- Jobb a suliban rohadni? - Vonta fel a fél szemöldökét

- Itt legalább lefoglalom magam

- Ha te mondod - lesajnáló mosollyal jutalmazott, majd visszafordult a haverjához. Nem akartam zavarni, úgyhogy inkább tovább mentem.

A terembe beérve James boldogan köszöntött, és az egyetlen megmaradt 2 személyes padba ültem. Mindenki a helyén volt (mármint, aki épp nem székeket dobált, vagy más terembe ment át csajozni, vagy pasizni). Egy ideig csak csendben ültem, és próbáltam lefordítani a beszélgetéseket. Egy tanár lépett be az ajtón, és mindenkit a helyére küldött. Elmondott egy hosszú, számomra érthetetlen monológot, majd kinyílt az ajtó. Luke lépett be, és nem foglalkozva azzal, hogy a tanár épp lecseszi, körülnézett, majd ledobta magát mellém. Ez volt az egyetlen üres hely.

- Pisszt - szóltam neki, kissé zavarban voltam, hogy mellém ült.

- Mi van? - rántotta ki a fülesét

- Nem tudod, milyen tanárral kezdtél ki. Minden későt megjegyez, és szívat az óráin.

- Ne aggódj miattam - mosolyodott el, majd fojtatta a zenehallgatást.

Az évnyitó csak annyi volt, hogy rádióba beszéltek, és mindenki a teremben ülve hallgatta. Emiatt ünneplő sem kell, aminek örülök, mert ki nem állhatom a szoknyát, a nadrágot pedig nem engedik meg a lányoknak.

A napnak hamar vége lett, így kevésbé fáradtan mentem haza.

- Milyen volt az első nap? - hallottam anya hangját, mikor beléptem a házba

- Unalmas. - Mondtam, kissé szomorúan - De az új fiú mellettem ül

- És az jó?

- Igen. Nem. Nem tudom

- Találd ki, addig beszélgess vele egy kicsit - furcsán meredtem anyára, majd felmentem a szobámba, és Luke-ot pillantottam meg az ágyamon.

- Szép szoba - mondta lazán

- Mit keresel itt?

- Zavarok?

- Nem… De honnan tudtad, hogy hol lakok?

- Számít ez?

- Igen - vágtam rá

- Beszélgettem James-el, és elmondta.

- Miért jöttél? - Folytattam a kérdezősködést