Hamar felkeltem, felöltöztem, és az ágyamon ülve vártam, hogy 6 óra legyen. Luke gépe egy óra múlva, 7-kor indul, szóval ébren kell lennie. Gyorsan beszálltam a kocsimba, és elindultam Luke-hoz. A szülei szó nélkül beengedtek, és berontottam a szobájába

- Basszus Ariana! Szívrohamot kaptam! - szólt rám, és odajött, hogy megcsókoljon. - Őt perc múlva itt a taxi. - mondta, nekem pedig lehullott egy könnycseppem.

- Mi lesz velem nélküled? - néztem a szemébe szomorúan.

- Összeházasodsz Billie Joe-val - mondta.

- Jó, de azt leszámítva - legyintettem

- Lesz húsz macskád.

- Csak húsz?

- Igazad van, meg lesz az 100 is - válaszolta, és nevetni kezdtünk

- Hiányozni fogsz - mondtam

- Te is nekem - nyomott egy puszit az arcomra - Szeretlek - mondta, aztán elengedett - ki kell mennem, mindjárt itt a taxi - kapta fel a cuccát

Lekísértem, és megálltunk a járdán, a járművet várva

- Nem hiszen el, hogy tényleg elmész.

- Ne lesz semmi baj - törölte le a könnyeimet

- Ugyan már. Ha te egyszer visszajössz, már emlékezni sem fogsz rám.

- Viccelsz? Téged hogy tudnálak elfelejteni? - nevetett és szorosan magához ölelt fél karral.

Jött a taxi, Luke pedig bepakolta a cuccait.

- Hát akkor... Megyek. - Mondta, majd egy hosszú csókot adott (hosszabb lett volna, ha a taxisofőr nem türelmetlen, és nem dudálgat)

- Akadjon le a dudáról nem látja hogy dolga van?! - kiabáltam rá a sofőrre.

- Jó, nyugi, a végén még itt hagy engem - nevetett Luke.

- Az nem is lenne olyan nagy baj. Ordibálok még egy kicsit. - mondtam, majd kinyitottam a számat, hátha összejön, de Luke befogta, és magához ölelt.

- Akárhogy nyalogatod a kezem, nem engedlek el. - mondta unottan. Maga felé fordított, és lassan levette a számról a kezét. - Ha kiabálsz, szó nélkül beszállok az autóba, és elmegyek.

- Akkor tegyél valamit az ellen, hogy kiabálni tudjak. - mondtam, apró vigyorral.

- Vagy szállj be a kocsiba és húzzunk a reptérre! - kiabált ki a sofőr.

- Maga fogja be! - szóltam oda, Luke pedig nevetve megcsókolt.

- Itt hagylak. - beszélt tovább a sofőr, én meg ott tartottam, hogy megfojtom.

- Most már tényleg megyek. - döntötte a homlokomnak az övét, és a szemembe nézett. Adott még egy csókot, beletúrt a hajamba, és elindult a jármű felé, a hullajelölt taxisofőr pedig egy győztes vigyorral beindította a kocsit.

Luke beült, de mielőtt becsukta volna az ajtót, megfogtam azt.

- Esetleg kipróbálhatnánk a távkapcsolatot.

- Menni fog?

- Nekünk igen. - mosolyogtam, a könnyeimmel küszköve.

- Szia - adott egy utolsó csókot, és becsukta az ajtót.
A kocsi egyre távolodott, majd teljesen eltűnt, én pedig mikor meguntam, hogy az utat figyelem, ahol már semmi nincs, és az a néhány ember is, aki a környéken van , hülyének néz, hazamentem

- Elment. - léptem be a házba

- Sajnálom kicsim - ölelt meg anya szorosan,
Felmentem a szobámba, és szomorúan ledőltem az ágyra.

- A francba is! - keltem fel úgy öt perc után, és előszedtem a szekrényből a bőröndömet.
Beleraktam a ruháimat, a fontosabb dolgaimat, a kedvenc emléktárgyaimat, mindent, ami nélkül nem tudnék élni, és miután nagy nehezen összezártam (beletuszkoltam a cápámat is, amit a vidámparkban szerzett nekem Luke, ami hát nem kis helyet foglalt) és lerohantam a lépcsőn.

- Anya. - kiabáltam.

- Várj - szólt. - tessék - jött ki a szobából, és a kezembe nyomott egy...egy repülőjegyet

- Ez meg.. - néztem rá csodálkozva

- Már akkor tudtam, hogy ez lesz, mikor Luke elmondta nekem, hogy hívták. Számítottam rá, hogy ne fogod kibírni nélküle, aztán utána rohansz. És ha te a fejedbe veszel valamit, nem állíthatlak meg, jegy nélkül pedig nem mehetsz. - mosolyodott el szomorúan.

- Szeretlek - öleltem meg szorosan, sírva.

- Szeretlek - mondta ő is, majd eltolt magától, letörölte a könnyeit, és rám mosolygott - siess, lekésed a gépet. - mondta, majd lelkiztünk még egy kicsit, és beszálltam a kocsiba. Intettem egyet, és a kelleténél kicsit gyorsabban mentem, de elérkeztem a reptérre.

Egy kis sorban állás után odaadtam a jegyem, és körülnéztem. Luke épp akkor készült felszállni. Futottam, amilyen gyorsan csak tudtam, majd mikor végre elértem, megragadtam a karját.

- Mi a fenét csinálsz itt? - kérdezte

- Francba a távkapcsolattal! - mondtam, és szorosan megöleltem.

- Jössz Párizsba?

- Megyek Párizsba. - mondtam boldogan.

Mivel a hangszóróba másodszorra szólalt meg a női hang, hogy fel kell szállni, nem érzelgősködtünk tovább.
Leültünk a helyünkre, előtte pedig elintéztük, hogy egymás mellett ülhessünk.
Nem sokkal később a repülő felszállt, és elindultunk Párizsba.