Hey! Boldog Karácsonyt! (egy nappal előre) ☺

Exx
_____________________________________________________________________________

Kisírt szemmel ébredtem,  Luke vállán. Nem akartam felébreszteni,  úgyhogy csendben kimentem a fürdőbe. Remélhetőleg nem haragszik meg,  hogy kérdezés nélkül mentem be. 

Megmostam az arcom,  majd a tükör elé léptem,  és nekiálltam fésülködni.

Luke mögém állt (szóval vagy fölébredt,  vagy alvajáró), átkarolta a derekam,  és megpuszilta a nyakam, amibe beleremegtem. 

- Jó reggelt.  - fordultam meg,  és adtam neki egy gyors csókot.  Ez olyan filmbe illő jelenet volt. 

- Mi a terved mára?  - kérdezte

- Hazamenni,  sírni,  és eret vágni. - válaszoltam.  Az utolsó természetesen csak vicc volt.  

- Akkor tervezd át a programod. 

- Miért? 

- Az meglepetés. Menj haza,  vegyél fel valami szépet,  és pihenj egyet. Délután pedig lesz egy kis meglepi.  - mondta, apró mosollyal a száján. 

- Meglepetés?  - vontam fel a fél szemöldököm. 

- Jah. - vigyorgott.

Befejeztem a fésülködést,  beszélgettünk egy kicsit (kb. 1 órát), majd elköszöntem,  és hazamentem

- Szia - köszöntem anyának, aki épp mosogatott. 

- Korán hazajöttél - ölelt meg.

- Tudom,  de még délután elmegyek valahova, ha nem gond. 

- Hova? 

- Nem tudom. Luke meg akar lepni valamivel - mosolyogtam - de nyugi,  úgyis utoljára megyek Luke-al. 

- Miért? 

- Holnap utazik.  - mondtam,  és visszanyeltem a könnyeim. Anya szomorúan rám nézett, megsimította a karomat (amitől tiszta víz lettem), mondott valami "sajnálom" félét,aztán fojtatta a mosogatást.  Van egy olyan érzésem, mint ha már tudna róla. 

Lezuhanyoztam,  kiválasztottam a legszebb ruhámat, egy kis alapozó,  egy kis smink,  és már kész is voltam. 

Az idő hamar eltelt (igazából rohadt lassan telt), és végre csöngettek. Lerohantam a lépcsőn, és ajtót nyitottam. Legnagyobb megdöbbenésemre Michael ált az ajtóban. 

- Szia - öleltem meg 

- Szia - ölelt vissza,  és nyomott egy puszit a fejem tetejére. Eltolt magától, és végignézett rajtam.  - Gyönyörű vagy.  - mosolygott.

- köszönöm. - mosolyogtam vissza rá - Hogy-hogy te jöttél? - érdeklődtem.

- Luke a legjobb haverom, és segítek neki, amiben csak tudok. Hát, most ebben kellett segítenem. Többet nem mondok, mert elszólom magamat a délutáni programodról. - mondta, majd megfogta a kezem, és tett egy lépést előre, jelezve, hogy indulhatnánk.

Elindultunk valamerre gyalog,  nem kérdeztem meg, hogy hova. 

- Luke nagyon szerencsés.  - szólalt meg Mike egy idő után. Egy ideje már csendben sétálunk egymás mellett.

- Ugyan miért? 

- Egy ilyen gyönyörű és különleges lányt nem talál akárhol. 

- Várjunk.  Gyönyörű és különleges? Azt hittem rólam beszélünk 

- Hülye - nevetett.  - Azért ha kell egy "pótlék", tudod hol találsz.  - kacsintott rám,  majd mindketten elnevettük magunkat 

- Ugyan már.  Annyi lány van még.   

- De egyik sem olyan, mint te. 

- Makacs,  nagyszájú,  idegesítő... - kezdtem sorolni 

- Nem. -  rázta meg a fejét mosolyogva. - Tökéletes.  - mondta,  én pedig nem tudtam mit mondani. Michael olyan kedves,  és helyes, de nem akarok tőle semmit.  Nem kockáztatnám a barátságunkat,  és amúgy is.  Ha Luke elmegy, egy ideig senkinek nem tervezek több lenni,  mint barát. Egy ideig biztos,  hogy ha Billie Joe Armstrong ajánlaná fel,  hogy a pasim lesz,  neki is nemet mondanék.

Az út többi részén nem sokat beszéltünk,  de lassan elérkeztünk a helyszínre 

A tónál voltunk,  amire Luke-al együtt találtunk rá. Ahol az első csókunk csattant el. Gyönyörű volt. Most mindenhol gyertyák voltak,  és a gyertya sor végén Luke állt. Bakancs, fekete csőgatya, és egy ing volt rajta. Kezében egy virágcsokrot tartott, és megindult felém. 

Michael nyomott egy puszit a fejemre,  aztán hátat fordított,  és elment, Luke pedig megállt előttem, és megfogta a kezem.  

- Ez az utolsó nap. Gondoltam,  tegyük emlékezetessé.  - mondta, a kezembe adta a rózsacsokrot, majd a derekamnál fogva szorosan magához húzott.  - Gyönyörű vagy - mosolygott,  majd hosszasan megcsókolt. Felkapott, és elindult a gyertyasorok közt. Egy pokróc volt a földön. Azon egy kosár,  valószínűleg kaja volt benne. Lerakott,   majd ő is mellém ült. 

- Nem vagyok túl jó ezekben. Most asszem együnk - mondta,  én pedig nevetve megráztam a fejem.  Kivett két tál spagettit, ami be volt csomagolva,  így már nem nézett ki olyan jól. Viszont az illata nagyon jó volt.

- Basszus. - kapott a fejéhez Luke,  én pedig kérdőn néztem rá.  - Nincs villa. - mindketten nevetni kezdtünk,  majd nekiálltunk átkutatni a kosarat villa ügyben. 

- Megvan!  - húztam ki egy tasak műanyag evőeszközt. - Kés és kanál van,  de villa az nincs. - néztem meg jobban. 

- Megoldjuk - mondta.

Nagy nehezen megettük a kaját (igen, tényleg késsel és kanállal ettünk spagettit),  közben sokat beszélgettünk és nevettünk. 

- Fázok - mondtam,  mivel idő közben lehűlt a levegő. 

- Majd én felmelegítelek – mondta majd mellém ült,  megölelt,  és hátradőlt velem együtt. 

- Luke - szóltam,  ő pedig érdeklődve figyelt.  - Terhes vagyok.  

- Tőlem?  - vonta fel a fél szemöldökét. Majd nevetni kezdtünk. Ő ezt nem veszi komolyan,  egyből rájött., hogy viccelek. De egy próbát megért. 

- Mit csináltál volna,  ha nem hazudok?  - kérdetem. 

- Apasági tesztet - válaszolta,  és újra nevetni kezdtünk.  

- Nem akarlak elveszíteni - néztem a szemébe. 

- Én sem téged - mondta,  majd csókolózni kezdtünk. Az ezt követő dolgokat már nem részletezném, de sosem felejtem el.

Luke adott még egy csókot, majd felült.  

- Nem akarok ünneprontó lenni, de pakolnom kell.  - mondta,  és begombolta az ingét. 

- Segítsek pakolni?  - kérdeztem,  és feltápászkodtam.  Leporoltam magam,  mert egy kicsit füves lettem, és felhúztam Luke-ot. 

- Megoldom - mondta,  és beletúrt az amúgy is kócos hajamba.

Elpakoltunk. Összeszedtük a gyertyákat,  és elindultunk. 

- Tényleg ez volt az utolsó nap,  amit együtt töltöttünk?  - kérdeztem,  egy nagy sóhaj kíséretében. 

- Azt hiszem - válaszolt Luke. 

- Hát,  az biztos, hogy ezt sosem felejtem el… És téged sem. - néztem a szemébe,  és adott még egy csókot.

Luke hazakísért,  majd elment, én pedig szóltam anyának,  hogy hazaértem, és felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra,  a plafont bámultam,  és a könnyeim hullani kezdtek. Ide is eljutottunk.  Az utolsó  Luke-al töltött este.

Az első igazi szerelemnek miért kell mindig így végződnie? 

Régen gondolni sem mertem a pasizásra.  Mert féltem,  hogy összetörik a szívem. Nem érdekelt egy fiú sem. Aztán szerelmes lettem. Személy szerint Luke Robert Hemmings-be. Hogy megbántam-e?  Nem. Minden egyes vele töltött percet elveztem,  és mosolyogva fogok visszagondolni rájuk. Mert szeretem őt. Mindennél jobban.