Gyorsan futottam,  de így is lassan értem el a házhoz,  mivel Luke nem lakik olyan közel.  Az ajtajában elővettem a telefonomat,  visszaraktam az aksit,  ami a készülék leejtésekor esett ki,  és miután lassan bekapcsolt,  írtam egy SMS-t Luke-nak,  hogy engedjen be, mielőtt megfagyok. Hamar jött is,  beengedett,  szó nélkül bementünk a szobájába,  és levettem a vizes kabátom.

- Te sírtál? - kérdezte,  és adott egy  puszit a homlokomra

- Talán. - mondtam szipogva.

- Mi történt?  - kérdezte,  és a szekrényében kezdett kutakodni.  Elmeséltem, hogy mi volt,  közben Luke adott nekem egy száraz pulóvert.

- Jól értettem,  lemásztál a tetőn?

- Eltiltottak tőled,  és téged most ez érdekel?  - kérdeztem idegesen

- Jó.  - tette fel a kezét - úgysem fog sokáig tartani ez a tilalom.  - suttogta magában.

- Miért nem? - kérdeztem,  résnyire összehúzott szemmel.

- Semmi - vágta rá, de túl gyorsan.

- Hívtak? Utaznod kell?  - kérdeztem idegesen.

- Nem, dehogy! - mondta, de nem hittem neki.  - csak... Te úgyis kijátszod ezt,  és elszöksz. Ha így fojtatod,  észre sem fogjuk venni. - nevetett

- Okéé… - mondtam, ráhagyva,  de továbbra sem hittem neki. 

Egy ideig csöndben ültünk, és gondolkoztunk. Luke-nak egész jó kedve volt,  vagyis,  ez olyan volt,  mint mikor megjátszotta,  hogy örül az ötletnek,  hogy nála van a macska. Biztos vagyok benne,  hogy valami van. Viszont nem akartam lelombozni a kepéről az álmosolyt,  úgyhogy lenyugtattam magam,  és mintha mi sem történt volna,  én is felnyomtam egy hamis vigyort a képemre, aztán körülnéztem.  - Hol van Steven?  - kapkodtam a fejem.

Benéztem a szekrény és az ágy mögé,  de sehol nem volt.

- Elhagytad?

- Hát az úgy volt... - kezdte,  de pszichopata képet vágtam,  így nem fojtatta a hülyülést. - Cal vigyáz rá.

- Miért?

- Nála nagyobb biztonságban van,  mint nálam.

- Jó,  de ott van vele Michael!

- Oh,  az viszont baj.  - mondta Luke,  én pedig elővetten a telefonom

- Most meg mit csinálsz? 

- Mondom,  hogy ha életben van a macska,  akkor hozzák ide. - válaszoltam.

- Mond,  hogy akkor jöjjenek mind ketten,  és hozzák Ash-t is. Úgyis rég voltunk együtt mind az öten.

- Hatan.  Hope is ott van.  - mondtam,  és hívni kezdtem Calumot. Bár este 11 van,  biztos voltam benne,  hogy még nem alszanak,  úgyhogy nem féltem attól,  hogy leszidnak amiért későn hívom őket.

" Arianaaa!  " - szólt bele Cal a telefonba
" Ki az? " - hallottam Mike hangjat
"Ariana"- válaszolta Calum.
"üdvözlöm" - Hallottan Mike-t,
”Michael üzeni, hogy üdvözöl" - Adta át az üzenetet Cal. ,
" kérdezd meg tőle,  hogy mennyire hiányzom neki, egy egytől tízes skálán! " - ordította Michael
" Michael azt kérdezi,  hogy... Ezt nem kérdezem meg tőle! " - ők ketten egy ideig elbeszélgettek egymással,  aztán végre velem is kommunikáltak. - " Ariana figyelsz te egyáltalán? "

- Nem.  - mondtam unottan.  - Ash,  Hope,  te,  és Michael gyertek át most Luke-hoz,  és hozzátok Stevent is.

- " Ki az a Steven? " - kérdezett vissza - " Hey Mike,  te ismersz Stevent? " - kérdezte Cal,  már megint nem tőlem.  - " Az nem a pizza kihordó férfi? " - válaszolt Michael.

- Macska. Steven a macska - mondtam a fejemet fogva.

- "Van macskánk?"  - csodálkozott,  én pedig bele se mertem gondolni,  mi történhetett szegény állattal.

Egy ideig szenvedtünk,  aztán leraktam a telefont.

- Na?  - kérdezte Luke.

- Meghalt.  - ültem le az ágyára.  - Biztos vagyok benne. - sóhajtottam.

- Nem a te hibád.  - nyugtatott

- Tudom.  - néztem rá.  - A tiéd.

- Mi?

- Te bíztad rájuk! - tártam szét a karom

- De ez nem történt volna meg,  ha te nem bízod rám.  - mondta,  én pedig nem tudtam mit mondani.  Igaz.  Én voltam a hülye,  hogy azt hittem,  itt jobb helye lesz.

Egy kicsit vitatkoztunk ezen (a végeredmény döntetlen lett,  mert ő ütötte el,  de én hagytam vezetni), beszélgettünk egy,  kicsit,  rendeltünk pizzát,  ami még nem jött meg, egyszer csak 4 ember lépett be a szobába.

- Hogy a francba jöttetek be?  - nézett rajuk Luke.

- Haver,  kulcs a lábtörlő alatt?  Legközelebb csinálj egy hatalmas táblát a betörőknek,  hogy nyitva van az ajtó. - tárta szét a kezét Cal,  a többiek pedig röhögni kezdtek.

- Hol a macska?  - kérdeztem köszönés nélkül. 
- Milyen macska?  - kérdezett vissza Michael,  én pedig a fejemet fogva, idegesen meredtem rá.  - Csak vicc volt. Calumnál van.  Ugye, Cal?  - fordult felé. 
- Én Ashtonnak adtam - emelte fel a kezét.  Mindannyian Ash-re néztünk,  ő pedig rémülten válaszolt. 
- Hope-nak adtam. - ezután mindenki félve nézett a lányra, aki épp Luke ruhái között turkált. Mintha megérezte volna a tekintetünket, hátrafordult. 
- Hol a macska?  - kérdeztem tőle,  kicsit nyugodtabb hangon,  mivel ő képes sírva elrohanni,  ha veszekszek 
- Oh,  itt.  - mondta,  majd kiszedte a... a pólója alól. Felém nyújtotta, én pedig gyorsan kikaptam a kezéből,  mert ijesztően rosszul tartotta az állatot. Kérdőn néztem rá, várva a magyarázatot, hogy miért is volt a pólója alatt. - Hideg van kint, gondoltam fázik. - vonta meg a vállát, és visszafordult a szekrényhez, tovább kutakodva Luke cuccai közt.
- Pontosan mit is keresel? - kérdezte Luke, aki az ágyon feküdt.
- A kék pulcsidat. - mondta Hope, továbbra is a szekrényben lévő ruhákat túrva.
-  Azt, ami Arianán van? - kérdezte, Hope pedig felém fordult. - Igen. - mondta, és visszafordult a szekrényhez, kis töprengés után.
- És most mit keresel? - kérdezte Luke, egy hatalmasat sóhajtva.
- A Nirvanás pulcsid. - mondta, Luke pedig odament, felemelte a lányt a derekánál fogva, és konkrétan ráhajította az ágyra.
- Ez nem egy turkáló. - mondta, és levette a pulcsit, amit Hope keresett, mivel az rajta volt, és hozzávágta.  Hope csak nevetett, és felvette a pulcsit.
Eközben a fiúk engem akartak kinyírni, mivel csikizni kezdtek. De nem egyszerűen odajöttek és próbálkoztak. Cal lefogott, Ash és Mike pedig a leg csikisebb pontjaimat keresték, és sajnos sikeresen meg is találták.
- Engedj el, hagyjatok! - sikítoztam, de alig tudtam megszólalni a röhögéstől. Már szinte levegőt is alig kaptam,  és mivel arra szükségem van, tettem azért, hogy kapjak. Belekönyököltem Cal hasába, aki ennek hatására elengedett, majd odafutottam Luke-hoz, és mögé álltam. Mondjuk úgy, emberi pajzsként használtam őt.
- Ember, megvesztél? - röhögött Calum. 
Mike és Ashton valamit sugdolóztak, aztán elindultak felém. Hogy ne tudják a hasamat csikizni, ami a leg csikisebb részem, szorosan magamhoz öleltem Luke-ot, így eltakarva a hasam.
- Oké, megpróbálok nem törődni azzal, hogy te szétnyomsz, Michael és Calum pedig pszichopata fejjel közelítenek fe.. - mondta, de nem fejezte be, mivel lehúztam az ágyra, hogy a többiek nehezebben tudjanak csikizni. Hát, Luke nem a leg könnyebb ember, úgyhogy kicsit küszködnöm kellett a levegőért, de inkább, minthogy két idióta halálra csikizzen.
Na, igen… az elején még jó ötletnek tűnt, csakhogy ezt ők újabb játéknak vették, és egy "kicsi a rakás!" kiáltással ránk ugrottak, aztán Cal is csatlakozott, végül Hope is úgy döntött, hogy segít abban, hogy megfulladjak legalul. Ahogy Hope ránk ugrott, a többiek ledőltek rólam. Luke Cal hasára esett, és így elég félreérthető helyzet lett, amit nem csak én vettem észre.
- Szabad a csók! - kiáltotta Michael, és mind röhögni kezdtünk. Luke-ék leszálltak egymásról, és mindketten belebokszoltak Mike karjába, ami már nekem fájt, de ő jól tűrte. - Most mi van? Már úgyis csókolóztatok! - röhögött.
- Mi nem... - kezdtek mentegetőzni, de Mike beleszólt.
- Dehogy nem! - mondta, és felmutatta a telefonját, amin a háttérkép az ő közös csókjuk volt. Ha eddig nem ébresztettük fel a röhögésünkkel Luke szüleit, most biztosan.
- Jó, jó, hagyjátok őket. Részegek voltak! - védtem meg őket, mert hát a barátaim, és ezt kell tennem, nem? Vagy ha más nem, legalább ők is megvédenek engem, ha az én ügyem jön szóba. Ami hát, normálisabb, mint hogy két pasi csókolózik, de azért nem sűrűn szeretnék visszaemlékezni rá. Már nem mint ha sokra emlékeznék, részeg voltam.
- Beszéljünk inkább a Calummal való közös csókotokról? - kérdeztem Mike.
- Vaaaagy, inkább ne beszéljünk egyikről sem. - vetettem fel az ötletet, amit a legjobban Cal támogatott, mivel ő mind kettő ügyben érintett volt.
- A kék pulcsit kérem. - szólt bele Hope, a témától eltérően. - Odaadod? - kérdezte tőlem.
- Meg fogok fagyni. - válaszoltam.
- Odaadom ezt. - nyújtotta a fekete Nirvanás pulcsit, de én kitartottam a kék mellett. Hope odajött, és elkezdte leszedni rólam a pulcsit. Mikor teljesen lerángatta, a felét a kezemben fogtam, és húztam, próbálva visszaszerezni.
- Neked tetkód van? - kérdezte csodálkozva, és elengedte a pulcsit (majdnem hátraestem), és megragadta a kezem. - Ez de édes! - tette a szája elé a kezét.
- Mi az? - figyelt fel rá Ashton is.
- Magára tetováltatta, hogy Lariana! - mondta, hatalmas lelkesedéssel.
- Ariana, te mit érzel olyankor, mikor ilyeneket csinálsz? - röhögött ki, és szemügyre vette a tetoválásomat, amit egyébként idő közben megkedveltem.
- Mi bajod vele? - kérdezte tőle Hope.
- Viccelsz? Egyszer majd szakítanak, és ott lesz ez, ami miatt, ha akarná sem tudná elfelejteni hogy mi volt. - érvelt Ash. Az a tény nem nagyon zavarta, hogy ott állok mellette, de inkább nem szóltam közbe.
- És te csináltatnál a kedvemért egy  Hashton feliratot? - tette karba a kezét.
- Micsoda? - nevetett hitetlenül. - Nem! - mondta, Hope pedig idegesen nézett rá. Még sosem láttam idegesnek. Fura... nagyon fura.
- Miért nem? Mert ha szakítunk, akkor emlékezni fogsz rám? Nem akarsz emlékezni rám? Szakítani akarsz velem? - veszekedett Hope, én pedig teljesen ledöbbentem, hogy ilyenre is képes.
- Nem, én azt csak azért mondtam, mert Luke-ék úgyis szakítani fognak! - védte meg magát Ash, én pedig felé kaptam a fejem.
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem idegesen.
- Francba. - mondta, mivel már két lány támadt rá. Nincs menekvés. Tudja, hogy meg fog halni. Na, jó nem...hacsak...nem. Még élve hagyom. Hope viszont nálam is idegesebbnek tűnik, szóval nem garantálhatom az életben maradását. - Úgy értem, hogy Luke utazni fog, és akkor szakítani fogtok!
- Oh, igen. Ezzel kapcsolatban. - szólt közbe Luke, de egyiken sem figyeltünk rá.
- Oh igen? Kösz hogy emlékeztetsz rá! - kiabáltam Ash-nek.
- Hahó. - próbálkozott Luke, de semmi. El voltunk foglalva a veszekedéssel. - Valaki? - reménykedett. - hívtak. - mondta, de továbbra is veszekedtünk.
- Sajnálom! - kért bocsánatot Ash, mivel mi fojtattuk a veszekedést.
- Vasárnap utazok! - mondta Luke, de mi továbbra is Ashtont nyúztuk a veszekedésünkkel, Cal és Michael pedig kimentek, mert nem bírták a veszekedést. Most fogalmam sincs, hogy hol vannak.
- Mondtál valamit? - néztem Luke-ra, mert elegem lett a veszekedésből, és inkább hagytam, hogy ketten fojtassák.
- Va...semmit. - legyintett, én pedig leültem mellé a földre, és nekitámasztottam a hátamat az ágynak.
- Ash már fejben rég szétválasztott minket… - mondtam, és rámosolyogtam, de ő ezt nem viszonozta. - Mi az? - kérdeztem.
- Semmi. - mondta maga elé meredve.
- Ne hazudj. Mi történt? - löktem meg a vállát.
- Csak... éhes vagyok. - mondta, és rám mosolygott. Erre a mondatára egyébként pont belépett Michael és Cal a pizzával, amit már nagyon rég megrendeltünk.
- Ezt hogy csináltad? Rendelj nekem egy repülőjegyet Párizsba így! - mondtam, és Luke is nevetett egy kicsit. - Figyelj, bármi van, nekem elmondhatod. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Kösz, de tényleg semmi bajom, csak elfáradtam- mosolygott vissza.
- Akkor most éhes vagy, vagy fáradt? - kérdeztem, ő pedig megrázta a fejét, és nevetett. - Biztos nincs semmi?
- Biztos. - válaszolta, én pedig mosolyogva megcsókoltam. Nekitámasztottam a fejem a homlokának, és a szemébe néztem - Tudod, hogy nem hiszek neked, ugye?
- Biztos voltam benne. - mosolygott, és adott egy, az előzőnél kicsit hosszabb csókot, és felállt. 
A kaja érkezésére Ash-ék is abbahagyták a vitázást, és úgy viselkednek, mint ha mi sem történt volna. Egymás elől lopva a pizza szeleteket elpusztítottuk az egész pizzát. Ami egyébként valahogy átváltozott családi pizzává. Biztos vagyok benne, hogy mi nem ilyet rendeltünk. De Calumék valószínűleg azt hazudták, hogy mi nagyot kértünk, így kaptunk egy nagyot, és engesztelésképpen megkaptuk a kis pizzát is.