Hey! :D Már nem sok rész lesz, hamarosan a végére ér a történet, és annyit elárulok, hogy NEM csak 1 befejezés lesz. ;) Jó olvasást. :D
Utólag belejavítottam, úgy a negyede maradt változatlan,  de a vége kicsit érdekesebbé vállt.  Elnézést,  csak összecsaptam,  és most átírtam ezt a részt.  (a vége teljesen más lett, érdekesebb, és jobb, mint az előző). Bocsánat azoktól,  akik az eredetit elolvasták,  és elnézést hejesírási hibákért.

Exx
_____________________________________________________________________________________________

Már három napja nem töltöttem Luke-nál a délutánokat, a rock esten történtek miatt. Telefonon sem tudok vele beszélni, ugyanis azt csak iskolaidőben használhatom. Ha a Luke-tól való elvonás ne lenne alapból elég rossz, még rosszabbá teszi az, hogy lehet, mire anya visszavonja ezt, Luke-nak már utaznia kell. Iskolában alig beszélek Luke-al, mivel a szünetek rövidek, de megpróbáljuk kihasználni azt a kis időt is.  Anya visz és hoz haza a suliból, nehogy még elmenjek valahova Luke-al. Azt hittem, ennél azért egy kicsit jobban bízik bennem, mivel nem adtam okot rá, hogy ne bízzon, de nem tehetem szóvá, mert ha mondanám, nem lennék közelebb ahhoz, hogy megszűnjön a "tilalom".

- Ariana! - kiabált anya, én pedig rohantam is a konyhába. Mindenre figyelnem kell, és segítenem kell neki, hátha előbb megkegyelmez nekem. - Itt a telefonod. - adta a kezembe mikor odaértem.
- Hogyhogy megkapom? - kérdeztem csodálkozva.
- Nem egy életre szóló büntetést kaptál, szép lassan a laptopodat is visszakaphatod. - mondta, rám sem nézve, és a hűtőben kotorászott.
- Oh, és.. a Luke-tól való elvo..- kezdtem, de közbeszólt.
- Arra még várhatsz, hogy elmehess vele akárhova is. - mondta, és végre kimászott a hűtőből, üres kézzel. Ő kotorászhat egy órát, de én két percre nem nézhetek be, hogy milyen kaja van itthon. Logikus.
- De.. 
- Semmi de, most menj fel a szobádba, mielőtt még a telefonodat is visszaveszem. - utasított, én pedig inkább nem szólaltam meg, és felmentem. Csak rontottam volna a helyzeten, ha kinyitom a számat. Ennyire azt hiszem,  még nem haragudott rám. Pedig nem olyan nagy bün, én legalább nem csinálom ezt minden péntek este,  mint a többi velem egykorú.

Bekapcsoltam a telefonom, és írtam SMS-t Luke-nak. Pár perccel utána megszólalt a (FOB) Centuries, én pedig felkaptam a telefont.

- Hamar visszakaptad a telefonod. - szólt bele Luke a telefonba, köszönés nélkül.
- Igen, de sajnos a tilalom még mindig áll. - mondtam szomorúan.
- Tilalom? - kérdezett vissza Luke.
- Tudod, nem mehetek veled sehova, nem együtt megyünk és jövünk a suliból... - kezdtem sorolni.
- Jó, értem. - szólt, mivel elkezdtem kiönteni a lelkem, hogy "ez milyen szemétség".
- Héj, ma este otthon leszel? - kérdeztem, mivel támadt egy ötletem.
- Hol máshol lennék? - kérdezett vissza.
- Igaz, átmehetek? 
- Hogy? 
- Kiszökök. Anya hamar elalszik. - mondtam vidáman.
- Komolyan ki akarsz szökni? - nevetett hitetlenül a telefonba, én pedig bólogattam, de rájöttem, hogy nem lát, úgyhogy egy "aha"-t benyögtem.
- Hát, te tudod. - mondta, kis bizonytalansággal a hangjába. – Biztos, hogy ezt akarod csinálni?
- Száz százalék. - húztam ki magam.
- Hát jó, de nem baj, ha nem egyedül vagyok? - kérdezte.
- Nem veszem be. - nevettem, aztán pedig egynői hangot hallottam meg. - Te.. te most.. - kezdtem lesokkolva, aztán a hang újra megszólalt. 
" Akkor most berakjuk a sütőbe, és ha a teteje szép barna, már ki lehet venni. Fél óráira hagyjuk hűlni, majd..." - Barom! - mondtam nevetve, Luke röhögése pedig hallatszott a telefonban.
- Jó, sikerült átverned. De mindenkinek elmondom, hogy főzőműsort nézel. - mondtam, amolyan "Háh, most megszívtad!" stílusban.
-  Nem fogják elhinni. - mondta magabiztosan.
-  Oh igen? És ha kiposztolom a nevedben facebookon? - kérdeztem vissza. Nos, igen, tudjuk egymás jelszavát, szóval akármikor megszivathatjuk egymást egy-egy ciki poszttal.
- Nem mered. - mondta nevetve, én pedig letettem a telefont, majd beléptem a facebookjába. " Hey emberek! Imádom a főzőműsorokat!". Mikor kiírtam, Luke visszahívott.
- Játszhatunk így is. - szólt bele a telefonba.
- Már késő, ha letörlöd,újra kiírom.
- Oké. - mondta nyugodtan.
- Miért nem zavar? - kérdeztem furán.
- Mert magyarul írtad ki. - röhögött ki.
- Francba. - nevettem kínosan. Át írhatnám angolra,  de az már így nem lenne vicces.  Majd legközelebb Ariana. Majd legközelebb megszivatod...

Beszéltünk még egy kicsit, majd észrevettem, hogy nagy a csönd odalent. Halkan lementem,  és láttam,  hogy minden lámpa le van kapcsolva. A csönd is nagy volt,  és a tv sem ment,  szóval valószínü,  hogy anya már elaludt. Felkaptam a kabátomat és a bakancsom,  majd a telefonba bepötyögtem Luke számát.
- Indulok - szóltam bele a telefonba halkan,  mikor Luke felvette.
- Pontosan hova is?  - hallottam egy nöi hagot,  pontosabban anya hangját a hátam mögül. Francba! Ijedtemben leejtettem a telefonomat is.
- A... A szobámba.  - mondtam, majd gyorsan felkaptam a telefonomat a földröl,  és elindultam.
- Állj csak meg.  - szólt utánam anya,  én pedig megtorpantam,  majd félve,  lassan hátrafordultam.
- Tudom,  tudom. Nem kellet volna,  de van jó magyarázatom! - mondtam. De miért mondtam? Sehogy sem tudom megmagyarázni.
- Ebben biztos voltam.  - tette karba a kezét.
- Hát... Én... Öhmm...
- Sejtettem. - mondta,  majd közelebb lépett.  - Nem találkozhatsz többet Luke-al. Csak egyszer. Amikor elköszönsz töle, az utazása elött. Menj a szobádba,  és maradj is ott! - mondta az egészet nyugodtan,  az utolsó mondatot pedig ordítva
- Micsoda?  - kérdeztem elkerekedett szemekkel.
- Jól hallottad!  - kiabálta
- Nem teheted ezt!  - emeltem fel a hangom.
- De igenis megtehetem!  Húzz fel a szobádba,  látni sem akarlak!
- Nem tilthatsz el Luke-tól! - ordítottam,  könnyekkel a szememben. Sírva felrohantam a szobámba, és beletemettem a fejem a párnámba. A könnyek csak úgy döltek belölem,  nem tudtam abbahagyni a zokogást. Lassan eröt vettem magamon,  és kinéztem az ablakon.  Megtöröltem a szemem,  hogy lássam,  milyen magasan is vagyok. Elég veszélyes,  de van mibe kapaszkodni.  Kinyitottam az abalkot,  kimásztam,  és szorosan kapaszkodtam az ablakpárkányba. Vettem egy nagy levegöt,  és elkezdtem lefelé mászni a csúszós cserepeken.  Sikeresen lemásztam,  szerencsére esés nélkül,  és nem törtem ki a nyakam. Pár nagy levegövétel után rohanni kezdtem. Így vagy úgy,  de találkozok Luke-al. Ezt senki nem tilthatja meg nekem!
Megállás nélkül futottam az esöben, és Luke  háza felé vettem az irányt.