Én megpróbáltam hamar hozni. Nem sikkerült, de a szándék megvolt. Jó olvasást. :D

Exx
__________________________________________________________________________________________

Annyira nem fontos. - mondta Hope, a szerintem nem megfelelő választ. Nézelődött, én pedig folyamatosan őt néztem, gyilkos tekintettel. - Ariana.
-Mi az? - pislogás nélkül néztem, és látszólag zavarta.
- Minden oké? - kérdezte félve.
- Persze, miért ne lenne? - megvonta a vállát, és nézelődött tovább, aztán úgy 2 perc elteltével megint megszólalt.
- Ahjj jóó! Elmondom, csak hagyd ezt abba! - széles mosollyal az arcomon feláltam, mivel már végeztem, és Hope s megette a maradék krumplimat, így mehettünk ki.
- Szóval? - kérdeztem mikor sétáltunk, fogalmam sincs, hogy hova, csak mentem előre, Hope pedig szerintem nem mert szólni, hogy ismeretlne helyekre megyünk.
- Szóval mi?
- Mi volt köztetek Luke-al? Azt mondtad, elmondod.
- Jah igen, sok mindent mondok. - vonta meg a vállát, és előrébb ment.
- Hope! - kiabáltam rá dühösen.
- Hagyj békén! - mondta, ha jól láttam, könnyekkel a szemében, és elrohant. 
Értetlenül álltam, arra az irányba nézve, amerre Hope rohant. Utána kéne mennem, ki tudja, mi történhet vele. Szerintem ha haza indult is eltéveszti a házat, úgyhogy nem ártana vigyázni rá. Elmehetnék a szüleihez, és szólhatnék nekik. Mondjuk mit monanék? Elhagytam a lányukat? Ez így nem hangzik túl jól.
A gondolat menetemet félbeszakította egy apró szívroham, mert valaki megfogta a derekamat.
- Ki az,  magas, szőke, és imádnivaló?
- Luke! - fordultam meg, és szorosan átöletltem. - Mit keresel itt?
- Inkább te mit kersel itt?
- Hope-al sétálunk.
- És hol van Hope? - nézett körbe
- Hát.. öhmm.... elhagytam. - ismertem be.
- Elhagytad Hope-ot? 
- Igen
- Most egyedül van valahol?
- Aha
- Meg kell keresni.- mondta, majd megfogta a kezem, az ujjait rákulcsolta az enyémre, és maga után húzva elindult. 
- Hello! Hova mentek? - hallottam egy angol hango mögülünk.
- Elszökött a barátnőd. - mondta Luke
- Hogy mivan? - Ash utánunk rohant, és kérdezősködni kezdett, én pedig mindent elmondtam.
- Várj, te arról faggadtad, hogy mi volt közte és köztem? - állt meg Luke.
- Hát öhmm. igen.
- Miért?
- Csak érdekelt.
- Miér nem tőlem kérdezed?
- Mert nem gondoltam arra, hogy lehet valami közös múltatok, amég szóba nem került. De hamár itt tartunk, elmondod, vagy Hope-ot kell nyúznom? Már ha egyeltalán megtaláljuk...
- Majd elmondom. - mondta - Féltékeny vagy? - nézett rám gúnyos mosollyal, nevetőráncokkal a szeme sarában.
- Talán. - mondtam nevetve, Luke pedig megcsókolt.
- Örülök, hogy ennyire szeretitek egymást, de ha elfelejtettétek volna, valakinek itt megszökött a csaja, és ki tudja, hogy most hol van, szóval örülnék, ha ezt abbahagynátok, és keresnétek tovább. -  Ash idegesnek tűnt, és igaza volt, úgyhogy tovább kerestük.
Körülbelöl dékután 6-ig kerestük, aztán úgy döntötünk, hogy elmegyünk a szüleihez, és elmondjuk, mi történt. Ash tudta, hol lakik, így nem tévedtünk el odafelé.
- Sziasztok.- Hope nyitott ajtót, mi pedig először meglepődtünk, aztán a nyakába ugrottunk (igen, mind a hárman). Hope végig nevette az egészet, aztán eltolt minket magától. - Mi az?
- Órák óta keresünk! 
- Miér?
- Mert eltűntél.
- Haza jöttem.
- Mostmár tudjuk. De miért?
-  Hát mert... ijj. elfelejtettem, hogy miért.
- Ash, neked van a világon a legokosabb barátnőd. - gúnyolódott Luke.
- Oh, kösziii! -  mosolygott Hope, nem értve a szarkazmust. Luke az orrnyergét dörzsölgette, és megütögette Ash vállát.
- Szerinted mekkora lehet az IQ-ja? - kérdezte tőlem Luke.
- Hát, ha a két agysejtje összedolgozik, talán nem is olyan kevés - mondtam, aztán egyszerre nemvettünk fel.
- Elnézést. - állt be közénk Ash. - Tulajdobképpen az én barátnőmről beszéltek, én pedig gondolkodás nélkül leütlek titeket ha tovább fojtatjátok, szóval én befejezném. - mondta, aztán odasétált Hope-hoz, és valamit beszéltek.
- Tényleg! - kiáltott fel Hope, mire Luke-al rá figyeltünk. - Bocs Ariana, majd elmondom. Sziasztok. - köszönt el idegesen, és kizárt minket. Biztos eszébe jutott, hogy mi miatt szaladt el, és inkább bezárkózozz.

Hazakisértük Ash-t, Luke pedig velem jött haza. Mikor beértünk a szobábmba, othonosan lefektütt az ágyamra, én pedig odaütem mellé.
- Szóval, elmondod? - néztem rá.
- Hát, nem is tudom. Jól esik látni, hogy ennyire idegesít.
- Engem nem is...Mondd már! - szóltam rá.
- Jó, oké. Jártunk.
- Részletesebben? - tártam szét a karom.
- Ah, jó. Ch. Az ember a kisujját nyújtja neki pedig a karja kell, hihetetlen - morgólódott magában, de persze egyeltalán nem volt ideges, sőt, élvezte a helyzetet, nem tudom, miért, de nem is nagyon érdekelt, csak a választ akartam megtudni. -  Volt egy iskolai feladat. Minenki választott párt, sokan engem akartak, mert hát, ki ne akarna velem dolgozni? - fényezte magát, én pedig szórakozottan figyeltem. - De én mindenkit visszautasítottam. Hope-ot senki nem akarta választani, mert ebben a feladatban gondolkozni kellett, és hát, ő Hope, érted. - csélzott arra, hogy Hope mekkora IQ bajnok. - Én akkor kifejezetten vele akartam lenni, de nem mertem mondani, hogy legyen velem, és...
- Várj. Te nem merted mondani? Nem mertél odamenni egy lányhoz? - szakítottam félbe.
- Ööö..Ja.
- Ohoho. Ilyen kis félénk vagy igazából? Jó tudni, mert én a bátor Luke-al akartam járni kezdetektől fogva, amikor Pesten megismertelek, akkor még azt hittem, hogy te nem vagy puhány, de ch. Járni egy olyan pasival aki fél megszólítani egy lányt, mondhatni anti menő lenne, nem? Én nem ebbe a Luke-ba szerettem bele. - adtam monológot, ez azért így imprózva nem is rossz.
- Jólvan elég lesz már. - rántott hátra Luke, félbevágva a mondandómat, aztána melkasára húzott, és megcsókolt.
- Oké, maradhat a béna Luke - nevettem, aztán hosszasan megcsókoltam.
Vajon kinek van még akkora "szerencséje", mint nekem? Ahogy megcsókoltam, anya nyitott be a szobába. Hogy tudnám kimagyarázni magam? Ott feküdtem Luke melkasán, és csókolóztunk, ezt hogy lehet kimagyarázni? Félreérti ami történik, és nem lesz jó magyarázat, hogy csak csókolóztunk. - Mi nem..- kezdtem bele a magyarázkodásba, de nem jutott semmi eszembe. Anya csak felrakta a kezét, és kiment. legalább magyarázkodnom nem kell. Beletemettem az arcomat Luke vállába, és kínosan elnevettem magam.
- Pedig most tényleg nem történt volna semmi. 
- Mond meg ezt anyámnak is. -  mondtam, aztán a szemébe néztem. - Luke
- Miaz?
- Túl szép a szemed. Add nekem. - Luke nevetve nyomott egy gyors puszit a számra, aztán anya megint bejött. Most ugyan nem csókolóztunk, de még mindig a hasán voltam,
- Elnézést, ezt tényleg nem az aminek gondolja.
- Igen anya, mi nem...
- Hiszek neketek. - mosolyodott el. - De azért megköszönném ha most leszálnátok egymásról. - mondta, én pedig gyorsan lepattantam Luke-ról. 
-Komolyan elhiszed? - kérdeztem csodálkozva.
- Miért, nem kéne? 
- de de, csak...mindegy. 
Anya csak a szennyest vitte ki (Ami amúgy csak 1 póló volt, úgyhogy ráért volna még, de ő tudja), aztán magunkra hagyod.
- Tuti hogy nem hiszi el. - mondtam Luke-nak.
-  Szeinted most be fog jönni?
- Nem hiszem, egy ideig biztos nem. Miért?
- Hát, tudod, ketten vagyunk....és... - kezdte, én pedig nevetve megcsókoltam. A derekamra rakta a kezét, közelebb húzott magához,  és viszonozta a csókot. Ez volt eddig a leghosszabb csókunk, és még mindig nem volt vége. Megfogtam a pólóját, és levettem róla, ezzel félbeszakítva a rekord hosszúságú csókunkat. A hasára helyeztem a kezem, és újra megcsókoltam. Luke eltolt magától, és odapattant az ajtóhoz, hogy bekulcsolja, nehogy anya megint bejöjjön.  Visszajött, és lefeküdt mellém, aztán lehúzta a pólómat. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de hamar elmúlt ez az érzés, és újra csókolózni kezdtünk. Szerintem Luke most tényleg rekordot akar dönteni a csókokkal. Vagy ki akar nyírni vele. Inkább a második. Ekkor történt ... Hát nem az aminek történnie kellet volna, ugyan is a következő pillanatban kopogtak, de most nem anya. Gyorsan felkaptam a pólómat, és Luke-nak is oda nyújtottam,, hogy vegye fel. Odasétáltam az ajtóhoz, ahol apám már idegesen dörömbölt.
- Ez ki? És miért volt bekulcsolva az ajtó? Mit csináltatok? - ordíbált, én pedig ledöbbenve áltam előtte. Utóljára Pesten találkoztam vele, és az is bőven elég volt. Nem tudom, mindek jött ide.
- Neked ahoz semmi közöd. - tettem csípőre a kezem.
- De igen is van! A lányom vagy, jogom van tudni, hogy mit csináltál ezzel a gyerekkel, és hogy egyeltelán ki ő!
- Nem, nem vagyok a lányod. Úgy rémlik, te sosem akartál gyereket! - kiabáltam. Az első találkozás hosszú idő után. Milyen megható, nem? - Csak hogy tudd, ilyen apád én sem akarok. - mondtam, neki pedig kidagadtak az erek a homlokán.
- Ne mondj olyat amit megbánhatsz. 
- Semmi olyat nem mondtam. Nem akarok ilyen apát. Örülök, hogy elmentél innen, csak egy gond van. Hogy most megint itt vagy. Miért jöttél?
- Hogy beszélgethessek a lányommal.
- Hát akkor hiába jöttél - mondtam, és bezártam az ajtót.
Luke nem tudott mit mondani, csak ült az ágyon, és nézte a mozdulataimat. Odamentem, és szorosan megöleltem.
- Minden oké? - kérdezte halkan.
- Persze. Megszoktam. Kiskoromban is ugyan így bánt velem, csak akkor nem csaphattam rá az ajtót. - mondtam.
- Miért?
- Mert megakadályozta, és megütött.
- Hogy micsoda? - tolt el magától, és idegesen a szemembe nézett. - Bántott téged?
- Nem csak engem. Anyát is - mondtam szomorúan. Luke szorosan megölelt.
- Nem hagyom hogy bántson. Meddig lesz itt?
- Nem tudom. -vontam meg a vállam.
- Akár meddig is, itt leszek, hogy ne bánthasson. - mondta, én pedig közelebb hajoltam, és megcsókoltam.
-Köszönöm.
Anya kopogott , én pedig kinyitottam az ajtót.
- Elment. - mondta megkönnyebbülten 
- Miért jött?
- A barátnője kidobta, nincs hol laknia, így vissza akarta könyörögni magát.
- És te mit mondtál.
- Hogy szó sem lehet róla, és elküldtem. Egy ideig győzködött, hogy minden más lesz, megváltozott, de nem hiszek neki.
- Ezért eljött Ausztráliába? 
- Dolgozik, és ide kellett jönnie valami miatt, nem kérdeztem rá, mi miatt. De ha nincs a munkahelye, most nem lenne itt. Viszont azt mondta, hogy leépítések lesznek, és valószínűleg ki fogják rúgni. 
- Valahogy nem hat meg ez a történet. . - dünnyögtem.
- Van egy rossz hírem is. - félve néztem anyára, várva a rossz hírt. - Pár napig itt marad.
- Micsoda?! - háborodtam fel
- Csak pár nap az egész. 
- Egy napot sem bírok ki ezzel az emberrel! 

Egész este ideges voltam, aztán mikor Luke hazament, még rosszabb volt, mert nem volt aki nyugtatott. Szomorúan és idegesen feküdtem le aludni, az elkövetkezendő napoktól rettegve. Nem fogom kibírni.