"Kis" késéssel, de hoztam az új részt, jó olvasást. :D

Exx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Korán reggel keltem, és villámgyorsan készültem el. Felvettem egy fekete csőfarmert, egy Green Day-es pulcsit, alá egy Green Day-es rövid újút, egy fekete bakancsot és az összes karkötőmet. A hajamat kivasaltam, és már kész is voltam.  Szombat van. Nemsoká indulunk Luke-al, hogy az első sorba kerülhessünk a Green Day koncerten. Bár csak holnap lesz, de ha holnap megyünk, olyan messze leszünk, hogy hallani is alig fogjuk, nemhogy látni. Összeszedtem pár cuccot, ami kellhet, és indultam kifelé a szobámból.

- Héj! - szólt utánam anya. - Vigyázz magadra, és érezd jól magad. - Ölelt meg, és a kezembe nyomott egy kis pénzt. -  Vegyél valami kaját, hogy ne halj éhen. - mondta, majd mosolyogva elment.

Beszálltam a kocsimba, és elindultam Luke-ért. Amikor odaértem, kiszálltam, és becsöngettem, és Luke helyett, az Apja ( Vagyis gondolom az apja)  nyitott ajtót.

- Jó napot. Luke-hoz jöttem. - Mondtam, ő pedig, mint kiderült angol, így meg ismételhettem angolul. Felengedett, de Luke még aludt.

- Luke! - Szóltam hangosan, ő pedig fáradtan rám nézett.
- Mi van? - kérdezte halkan.
- Kelj fel! Green Day koncert! Emlékszel? - Luke elővette a telefonját, és megnézett rajta valamit.
- Szombat van.
- Igen. És? 
- A koncert holnap lesz!
- Tudom. De az első sorba kerüléshez korán kell menni! - mondtam.
- Hajnali 5 van. - nézett rám, én pedig csak megvontam a vállam. - Fel akarsz engem kelteni hajnalban? Komolyan? - feküdt vissza.
- Igen. Naaa. Kellj már fel. - nyafogtam.
- Ahj fogd már be! - vágott hozzám egy párnát, aztán a fel felé fordult. 
- Luke!!! - kiabáltam. - Kelj már fel!
- Ne játszd el anyámat! - szólt rám, aztán felült. Póló nélkül alszik. Wow. Remélem nem vette észre, hogy a hasát bámulom. - Khmm. - Mosolygott rám, szóval észrevette. Upssz - Jó. Én nem akarok még menni. Egy teljes napot ott kell unatkoznom, aztán kint kell este fagyoskodnom, hogy alszok majd ott? Ne hülyéskedj már. Ariana. Komolyan. Felőlem menj. Majd holnap odamegyek valahogy. - mondta, én pedig idegesen néztem.
- Ne nyavalyogj már! Rosszabb vagy, mint egy lány! Ha velem akarsz jönni, akkor gyere most. - néztem rá összefont karokkal.
- Mi van? - meredt rám értetlenül.
- Jól hallottad. Szóval? Felkelnél végre?
- Ariana! - kiabált rám - Fogd már be könyörgöm! - mondta idegesen.
- Hogy mondod? 
- Menj ki! - kiabált.
- Mi van? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel
- Menj ki! - ismételte.
- Jó. Akkor megyek.  - mondtam, és egyszerre gyűlt össze bennem harag, szomorúság és félelem. Félelem attól, hogy ezután a veszekedés után nem csak a szobájából, de az életéből is kizavar.  Szomorúság, mert a kedvemért nem képes egyszer korán kelni. Harag, mer' hát kiküldött. - 3n most elmegyek, te is velem tarthatsz. De ha neked túl korán van még, akkor akár mással is elmehetek. - mondtam, de igazából mindenképp Luke-al akartam menni. Kimentem az ajtón, és beültem a kocsiba. Egy kicsit még pakolásztam, hogy hátha jön, de nem. Szomorúan beindítottam a kocsit. Becsuktam a szemem, és kigördült az első könnycseppem. Jó, ez nem volt olyan nagy veszekedés, de nem érek neki annyit, hogy kicsit hamarabb keljen fel.  Nem továbbra sem jött. Ezt vehetem szakításnak? 
Becsatoltam magam, és épp indulni készült, mikor Luke kirántotta az ajtót.
- Engedj ide. Én vezetek. - mondta, rám sem nézve.
- Mi van?
- Még mindig furán néz ki, ha a barátnőm fuvaroz. - mondta, én pedig mosolyogva átültem a másik oldalra. - Te sírtál? - nézett rám. Lehajtott a fejem, hogy ne lássa. 
- Nem. - hazudtam. Luke felemelte a fejemet, és letörölte a könnyeim. 
- Ennyit jelent neked az a rohadt koncert?
- Igen! - mondtam. Luke közelebb hajolt, és megcsókolt. - Nem utálsz?
- Miért utálnálak? - kérdezte, én pedig szorosan megöleltem. - Oké. Meg fogsz fojtani. - mondta, én pedig elengedtem.

Elérkeztünk a helyszínre, és beálltunk a sor végére- Már most is rengetegen voltak, de így még biztosan látni is fogjuk majd a koncertet, nem csak hallani. Leültünk a pokrócra, amit vittem.
- Mi fogunk egész nap csinálni? - nézett rám Luke.
- Nem tudom. - vontam meg a vállam.
-  Az király. - mondta, majd hátradőlt. - Éhes vagyok. - kezdett bele a nyafogásba.
- Hozok kaját. Addig meg ne mozdulj innen! - parancsoltam rá, ő pedig bólintott.
Vettem két energiaitalt és két hamburgert, aztán visszamentem a pokróchoz. Luke-ra néztem, aki kidőlt.
- Alszol? - ültem le mellé.
- Igen. - mondta halkan. - Mit hoztál?-  kérdezte, én pedig felé mutattam a kaját. Elvette az energiaitalt, és egy pillanat alatt meg is itta. - Ez szar. Fáradtabb vagyok, mint voltam. - dőlt vissza, és becsukta a szemét.
- Ne aludj már! Mit fogok én itt csinálni egyedül? - lökdöstem meg.
- Úgy jobb, ha ketten unatkozunk? - nézett rám.
- Végül is, igen. - mondtam mosolyogva, Luke pedig felült. 20 percig telefonoztunk, mivel volt wifi, aztán Luke már megint nyavalyogni kezdett.
- Jó. Rohadt meleg van. Hogy bírod pulcsiban? - nézett rám, és szerintem a pulcsi látványába is belehalt. Beletúrt a hajába, aztán levette a cipőjét (?), és a pólóját. Nem győztem betelni a látvánnyal. - Jó. Azért annyira nem érdekes. - nézett rám apró mosollyal, én pedig elkaptam a fejem. Luke hátradőlt, én pedig követtem a példáját.
- Pingvines zokni? - mutattam a lábára mosolyogva, visszafojtott nevetéssel.
- Mért ne? - kérdezte, aztán nevetve fél karral átkarolt.

A nap többi része többnyire nyavalygással, beszélgetéssel, alvással vagy a többi tolakodó ember sorvégére zavarásával telt.

Fél nyolckor kipattant a szemem, és gyorsan felültem. felébresztettem Luke-ot, és elkezdtem pakolni, hogy ne amiatt előzzenek be, mert mi még pakolunk.
- Ariana. - üt fel Luke.
- Tessék? - kérdeztem, rá sem nézve, mert közben pakoltam egy zacskóba a tegnap elpusztított kaják csomagolását, meg néhány maradványát.
- Ez volt az utolsó eset, hogy korán reggel felébresztettél.  Még van fél óra. Hányszor játszod még ezt el? - nyafogta. A tegnapi nap folyamán végig nyafogott, úgyhogy erre már nem is nagyon reagáltam.
- Oké. Felkelnél légy szíves? El kéne raknom a pokrócot. - mondtam, miközben megfogtam a pokróc egyik sarkát, azzal a céllal, hogy felemeljem a földről.
- Jézusom. - dörzsölte meg az orrnyergét. - Na ülj csak le ide egy kicsit. - mutatott maga mellé, én pedig értetlenül tettem azt, amit mondott. - Figyelj. Szeretlek. De ez így nem mehet tovább. - mondta, én pedig értetlenül néztem.
- Most.. Csak mert korán kellett kelned, szakítasz velem? - emeltem fel a hangomat.
- Igen. - vonta meg a vállát, én pedig idegesen felálltam.
- Ezt nem hiszem el. Te dög! - mondtam idegesen, ő pedig szórakozott rajtam. - mi olyan szórakoztató? Tudhattam volna, hogy te nem vagy ilyen. Csak szeretsz játszani a lányok érzelm.. - Luke a mondatomat félbeszakította azzal, hogy odajött, és megcsókolt. 
- Ezt megjegyeztem. - nevetett, és megölelt. - Az életben nem szakítanék veled, főleg nem azért, mert korán kell kelnem. Ha te kéred, felkelek amikor csak akarod, és az sem zavar, ha teljesen értelmetlen amit csinálsz. Csak veled lehessek. - nézett a szemembe komolyan. - Bár ez a reakciód eléggé meglepett. De megjegyeztem ám amit mondtál. - mosolyodott el.
- Idióta. - mondtam, és nevetve megcsókoltam.
- Tudom-tudom. Egy idióta dög vagyok. - mondta mosolyogva, megfogta a kezem, és nyomott egy puszit a homlokomra. - Most már viszont nem lenne értelmetlen, ha sietnénk, mert 5 perc múlva beengednek. - mondta, és elkezdtünk tovább pakolni. Odaadtam a jegyet, és bementem, de Luke még ott maradt. A hangzavarba nem hallottam, hogy mit akar, de valamit kiabált nekem. A fejemhez kaptam a kezemet, és visszarohantam odaadni az ő jegyét, mivel az nálam maradt. Boldogan álltam be az első sorba. Előlünk pár embert elküldtek, mert nem volt jegyük, és néhány elaludt, így hátra kerültek. Pont középen voltam, ami a legjobb hej. Luke karját ölelve néztem körül. A terem lassacskán megtelt. Aztán Billie lépett a színpadra, de még nem kezdődött a koncert, csak körülnézett, hogy mennyien vannak, intett, majd el is ment. Rengeteget kellett várni, mire elkezdődött a koncert, de végül azt is megéltük.

Eszméletlen volt, fel sem tudtam fogni. Életem legjobb élménye volt ez a koncert. Amikor Billie Joe rám nézett és mosolygott, vagy mikor hozzáért a kezemhez, fangirl rohamot kaptam, amitől még én is megijedtem, de hát rám nézett! A hangom még megvan, ami csoda, mivel végig énekeltem kb. 27 ( de szerintem több) számot. Képeket és videókat nem nagyon volt időm csinálni, de Luke csinált, amit már át is küldettem vele az én telefonomra. 
- És akkor vége lett a Letterbomb-nak,  és azt mondta, hogy... - tartottam élménybeszámolót Luke-nak, miközben hazafelé mentünk.
- Ariana - szakította félbe az ujjongásomat.
- Igen? 
- Én is ott voltam. - mondta, én pedig mosolyogva kinéztem az ablakon, és úgy döntöttem, hogy nem szenvedtetem tovább Luke-ot. Elkezdtem dúdolni a 21 Guns-t, és doboltam az ujjaimmal. -  Neked muszáj mindig csinálnod valamit? - nézett rám egy pillanatra, én pedig mosolyogva folytattam a dúdolást.