Az ajkamról levéve a tekintetét a szemembe nézett, amolyan "biztos?" nézéssel, én pedig úgy néztem, hogy tudja, hogy igen. Igen, mi már a szemünkkel is tudunk kommunikálni.

Megfogta a derekamat, kicsit közelebb húzott magához (na, nem minta nem lettünk volna már eddig is rohadtul közel egymáshoz), ráharapott a száj pc-jére, aztán hosszasan megcsókolt. Egyszer csak az ajtó nyikorgó hangját hallottam.

- Héj, találtam egy felfújható matracot, Luke, jó lesz ne...- kezdte anyám, majd ránk nézett, és félbehagyta a mondatot. Gyorsan letoltam Luke kezét a derekamról, és kicsit odébb mentem (már amennyire a hej engedte.) - Bocsánat, megzavartam valamit? - kérdezte anyám kissé felháborodott hangon.

- Nem, dehogy mi csak... - kezdtem, de nem jutott semmi eszembe. Most mit mondjak? Segítség kérően Luke felé fordultam, hogy mondjon valamit, de ő is tanácstalan volt. Remek.

- Hagyd. Mindegy is. Khmm. Itt a matrac. Fel kéne fújni, ha tudjátok. Már mentem is. Fojtassátok csak. Vagyis ne. Csak... Megyek. Sziasztok. - Hadarta anya, majd kiment az ajtón. Már várom a beszélgetést, ami az után lesz, hogy Luke elment. Ne. Inkább költözzön ide Luke. Nem akarok anyával beszélni.

Luke sóhajtott egyet, és felült.

- Hát akkor... - szólalt meg, és a karkötőit igazgatta. - fújjuk fel a matracot. - kelt fel az ágyról, és felemelte az említett tárgyat.

- Oké. - mondtam, és mellé léptem. - Hol a pumpa? - néztem körül.

- Nincs pumpa. - mondta Luke.

- Hogy fogjuk ezt felfújni?

- Majd felváltva fújjuk. - ajánlotta fel, aztán leült a földre, és elkezdte fújni.

Leültem mellé, és nyomtam egy puszit az arcára. Mosolyogva figyeltem, ahogyan fújja, mert elég viccesen nézett ki.

- Könnyebben menne, ha nem néznél. - mondta, majd felém nyújtotta a matracot.

- Már fel is adod?

- Fárasztó ez a dolog. - mondta mosolyogva.

- De még csak 2 perce csinálod! - mondtam, bár szerintem még annyi se volt.

- Már két perce? Fuh. Máris túl sokat dolgoztam. - nevetett.

- Igazi férfi. - mondtam nevetve, és átvettem tőle a matracot. Belefújtam vagy 10x, de semmi változás nem történt. Egyre gyorsabban fújtam, de semmi.

- Haragszol a matracra? - kérdezte Luke nevetve.

- Meg sem mozdul! - nyafogtam, aztán ledobtam, és belevertem egyet. (Ami amúgy fájt, mivel nincs felfújva, így a parkettába vertem a kezem)

- Ártott az neked? - vette el nevetve, és elkezdte fújni.

- Bemehetek? - kérdezte anya a csukott ajtó mögül, miután kopogott.

- Igen. - mondtam, aztán már nyitott is be.

- Hoztam párnát és takarót. Kell még valami? - nézett Luke-ra.

- Nem kell más. Köszönöm. - mondta, majd fojtatta tovább a matrac felfújását.

- Látom megszenvedtek azzal a matraccal. - mondta. - fogalmam sincs, hol lehet a pumpa, talán a padláson. Ha akartok felmehettek megkeresni, de az a lámpa valószínűleg nem működik, ami ott van, úgyhogy vigyetek lámpát vagy akármit világítani. Szerintem az ideköltözés óta nem járt ott senki, úgyhogy arra számítsatok, hogy tele van pókokkal. - mondta, majd kiment.

- Na? Mi legyen. Szenvedünk vele, vagy megkeressük a pumpát? - nézett rám Luke.

- A második. - tápászkodtam fel, aztán elindultunk kifelé. Megkérdeztem anyát, hogy hol is van a padlás, amire azt válaszolta, hogy valahol a fejem fölött, de végül csak megmutatta a bejáratot. Felmásztunk a létrán, ami már majdnem ketté tört alattunk (nem egyszerre mentünk, nem is a súly volt a gond, csak őskori, fa létránk van.).

- Hány ezer éve költöztetek ide? Több pókháló nem is lehetne. - mondta, amikor 2 lépés után kb. az ötödik pókhálót szedte le. - Ez egy patkány volt? - nézett hátra.

- Meglehet. - néztem körbe. Elindultunk a dobozok felé, és elkezdtük átnézegetni őket. - Ez meg mi? - húztam ki valami nagy, szőrös izét az egyik dobozból. - Istenem. - kaptam a szám elé a kezem, és elengedtem, amit épp fogtam. - Mond, hogy ez egy plüss. - Luke közelebb jött, és szemügyre vette, amiről beszéltem.

- Volt neked régen egy fekete macskád? - nézett rám.

- Igen. De elszökött.

- Vagy mégsem. - mondta Luke, én pedig újra a szám elé raktam a kezem. Luke visszarakta a dobozba az állatot, és felemelte. - Leviszem innen, oké? - nézett rám.

- Majd én viszem, te keresd a pumpát. - mondtam.

Lementem, és útközben anyával találkoztam.

- Mi van abban a dobozban? - kérdezte.

- Brodvéj - mondtam, kissé szomorúan.

- A macska? - nézett értetlenül.

- Jah. El tudod rakni? - nyújtottam felé a dobozt.

- Oké. - mondta, én pedig megfordultam, hogy visszamenjek a padlásra. - várj, még egy perc. - tette le a földre a dobozt. - Ami nemrég történt... - kezdett bele. Oh. Már vártam.

- Anya. Nem történt semmi, nem is fog, csak beszélgettünk és hülyültünk, semmi más. - mondtam, de látszólag nem hitte el. - Ajj. Komolyan. és amúgy is, 18 vagyok. Befejezhetnénk ezt a témát? - kérleltem, mert elég kínos ez nekem.

- Jó-jó. - tette fel kezét. - de attól nem örülök neki. - mondta, mint ha ez nem lenne egyértelmű. Visszamentem a padlásra, és Luke-ot a földön fekve találtam.

- Találtam egy szivacsot, és már elfáradtam a pakolásban. Rakd össze - mondta, megmagyarázva, hogy miért is fekszik.

- Oké... találtál pumpát? - kérdeztem, mire oda gurította a lábamhoz a keresett tárgyat - Éljen. Akkor mehetünk. - Mondtam, és nyújtottam a kezem, hogy felhúzzam, de most ő játszotta el azt, amit én. Lehúzott magához, és a mellkasán landoltam. Nevetve megfordultam, és a szemébe néztem. - Amilyen szerencsém van, anyám most fog feljönni. - mondtam nevetve.

- Kockáztassunk. - mondta, és megcsókolt.

- Nem neked kell majd vele erről beszélned. - nevettem.

- Majd kimagyarázom. - mosolygott rám. Ahj ez nem ér. Tudja, hogy a mosolyával bármire rá tud venni. Megcsókoltam, és beletúrtam a hajába. Ezt mindig is meg akartam csinálni. Leszálltam róla, és újra nyújtottam a kezem, és ezúttal nem rántott le magához.

- Nem, nem kockáztatok. - mosolyogtam, és elindultam lefelé a létrán.

Este végig beszélgettünk és hülyéskedtünk, párszor a matracra kerültem, néha a földre. Szóval jól elvoltunk. Egyszer valamikor éjfél körül kidőlt Luke, én pedig nem vagyok az a fajta, aki nézi, ahogy a másik alszik (bár egy pillantást azért vetettem rá), úgyhogy én is lefeküdtem aludni. Szenvedtem egy kicsit az alvással, mert Luke valamit beszélt álmában, amitől nehezen ment az alvás, de legalább a barátomon tudtam nevetni, és így nem unatkoztam.