Hello! Gondoltam, így a 15. fejezethez jöhet egy kis ilyen is. Csak annyit szeretnék, hogy köszönöm a szavazatokat, hogy ennyien olvassátok, és a sok kommentet. Ígérem, mostantól válaszolni is fogok rájuk. :D

Megváltoztattam kicsit a prológust, mert kicsit másképp fog alakulni a történet.

Most kicsit ritkábban lesznek részek, de sietek ahogy tudok.

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást! ;)

xx E

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Úgy érzem magam, mit aki 2 napja nem aludt. jah. Így is van. Szombat este, nyolc után beállított a villanyszerelő, akit egy hónappal ezelőtt hívtunk, és anya kiküldött a szobámból, hogy figyeljek oda rá, nehogy végül kiraboljon vagy valami. Amikor végre elment, kiderült, hogy valamit nem jól csinált, és nekem kellett vagy 2 óráig hívogatnom a céget, hogy csinálják meg rendesen, vagy a pénzt kérjük vissza. Azt mondták, vagyis hazudták, hogy 1 órán belül érkeznek. Meg kellett várnom, hogy be tudjam engedni őket, úgy hogy az alatt a 2 óra alatt sem aludtam, amég az érkezésükre kellett várni, utána pedig hajnali 4 (!!!) körül végre aludhattam, de a meleg miatt csak forgolódtam. Szeptember végénél miér van ennyire meleg??? Tegnap Luke-al keveset beszéltem, mivel emiatt a rohadt szerelgetés miatt délután 2-ig aludtam, utána pedig én tanultam, ő meg puskákat írt. A telefonszáma nincs meg, és nekem sincs meg az övé, úgyhogy csak Facebook-on tudtunk beszélni egy keveset ( Luke: Szia!

Ariana: Szia! :)

Luke: Reggel benéztem, de anyukád nyitott ajtót.  Azt mondta, aludtál... te mindig délig alszol? :D

Ariana: Kettőig aludtam, és nem szokásom a félé napot végigaludni. :)

Luke: Akkor??? :D

Ariana: Hosszú sztory.... 

Luke: Inkább nem akarom tudni. 

Ariana: Jó döntés. ;) Mit csinálsz? 

Luke: Minden erőmmel a tanuláson vagyok. Szerinted? 

Ariana: Szóval puskát írsz. :D

Luke: Én? Soha! :D Mennem kell. Majd felhívlak. Szia. ;)

Ééééés innentől kezdve nem beszéltünk. Írhattam volna, csak úgy mellékesen, hogy tuttommal nincs meg neki a számom, de hulla fáradt voltam, úgyhogy nem erőltettem meg az ujjamat, gondoltam, csak rájön.)  A tanulással hamar elment az idő, így már csak  1 órát netezni, és vacsorázni tudtam. Este még jött anyához egy másik munkatársa, aki egy férfi volt (Fekete élére vasalt nadrág, fekete ing, és nyakkendő. Huh. Egy divat rémálom. Nem mintha annyira oda lennék a ruhákért, de azért mégis..élére vasalt nadrág?Pfhejj. Csak anya öltözik normálisan ezen a munkahelyen???), aki viszont angol volt, így nekem kellett lefordítani a beszélgetést, magyarról-angolra, angolról-magyarra, anyától-az ízlésficamosnak, az ízlésficamostól - anyának. Blablabla munka,blablabla költségvetés, blablabla fogalmam sincs mit jelent ez a mondat blablabla ez most kínai volt?, blablabla... Most komolyan le kéne fordítanom ezt a mondatot? blablabla... Ennek az egésznek este 10-kor lett vége, aztán fáradtan felmentem a szobámba, és még egyszer átböngésztem mindent. Elkezdtem újra olvasni Luke üzeneteit, az angol szövegtől, aminél még nem voltam oda azért, hogy az osztálytársam lesz, az utolsó kacsintós smiley-ig, amikor már nem győztem magamban meghálálni, hogy ismerhetem őt. Egy ideig elvoltam ezzel, aztán már alig tudtam nyitva tartani a szemem, úgyhogy megpróbáltam aludni. Hát, nem jött össze. Istenem, egy tücsök hogy lehet ennyire hangos? Nem volt elég, hogy rohadt hangosan ciripelt az a bogár, de még meleg is volt, úgyhogy szenvedtem egy órát, mire félálomba kerültem, de végül bekapcsoltam a tv-t, és végignéztem pár unalmas filmet, és kapcsolgattam a reklámok alatt vagy egy óráig.

Szóval rohadt álmosan keltem ma fel, reggel 6-kor, és levánszorogtam a lépcsőn, hogy csináljak magamnak egy  kávét, vagy akármit, amitől felébredek. A konyhába érve anya már kávéval várt, csak ült a széken, és a falat bámulta, miközben a kávés csészéjét fogta, szerintem elaludt ülve, nyitott szemmel.

- Anya? - szóltam oda hozzá, hogy él-e még.

- Mi az? - eszmélt fel. Akkor él. Éljen.

- Csak kíváncsi voltam, hogy életben vagy-e még. Ez az enyém? - mutattam a kávés bögre felé.

- Igen. De nálam ez a kávé nem hat. - kortyolt bele a sajátjába, majd lerakta a bögrét az asztalra, de még mindig nem engedte el. - talán rosszul iszom- mondta, majd az egész kávé megitta egyszerre.

Felmentem a szobámba, elkészültem, majd indultam ki az ajtón, hogy suliba mehessek. Imádom a hétfőket. Blah. Kinyitottam az ajtót, és egy kocsit pillantottam meg. Egy Audi R8 állt a házunk előtt, én pedig hátra fordultam anyához.

- Jöttek hozzánk, vagy kié az a kocsi? - kérdeztem, majd odakint körülnéztem, de sehol nem volt senki, még a kocsiban sem. 

- Oh. Tényleg. - mondta,. majd odadobott nekem egy kocsi kulcsot. Furcsán néztem rá, majd megszólalt.

- Ha nem tetszik, vissza is vihetem.

- Mi? Ez az enyém? - csillant meg a szemem.

- Amég nem töröd össze, vagy nem gondolom meg magam, igen. - mondta, miközben egy újabb adag kávét készült főzni.

- Köszönöm! - dobtam le a táskám a földre, és a nyakába ugrottam. - Hogy volt erre pénzed? Imádom! - kiabáltam.

- Azzal ne foglalkozz. Örülök, hogy tetszik. Na, siess. El fogsz késni. - sürgetett meg.

- Viccelsz? Reggel 7 van, én meg kocsival megyek! Nyerte vagy negyed órát, ha nem többet. Van időm! - mondtam boldogan.

- már csak 10 perced van, de használd ki, mondjuk, mosd le a vigyort a képedről, mert ha te mosolyogva mész be a suliba hétfő reggel, akkor mindenki hülyének fog nézni, mivel az nem egy átlagos dolog. - mondta mosolyogva.

- De hogy ne mosolyogjak, mikor most kaptam egy  Audit??? - mondtam, folyamatos mosollyal az arcomon. Anya csak bólintott, és kiöntötte magának az újabb adag kávéját.- sok lesz az már - mondtam, és a csésze felé nyúltam, hogy elvegyem tőle.

- Ha meg akarod tartani a kocsit, akkor inkább ne tedd - mondta, folyamatosan a kezemet nézve, amit gyorsan vissza is rántottam. - Talán vennem kéne magamnak egy új kocsit. Mióta megkaptad, azóta nem is tűnsz álmosnak- mondta, miközben végigmért a szemével. Nevettem, majd a tükör előtt megigazítottam a ruhámat, a hajamat még egyszer átfésültem, és indultam kifelé. - Még csak 3 perc telt el, van 7 perced, hová mész? - kérdezte, miközben újra fejhajtott egy bögre kávét.

- Biztosan rosszul jár az óra. - mondtam, majd visszafordultam, és indultam tovább. - Jó, nem megyek, de megnézem belülről is a kocsit. - mondtam, és már nyitottam is az autó ajtaját.

Wow. Új kocsi illat. Igazából mióta anya megvette magának a kocsiját, azóta nem éreztem ezt az illatot. Szóval vagy 5 éve nem ültem új kocsiban. Puha az ülés, a kormányon egy Audi embléma csillog, belülről minden tiszta, és kényelmes. A táskámat elhelyeztem az anyósülésen, és hátradőltem. Elszórakoztam a kocsiban egy ideig, a végére már késésben voltam. Elköszöntem anyától, és indultam is.

A sulihoz érve néhányan csak rám pillantottak, néhányan irigykedve néztek, mások pedig eggyel talán nem foglalkoztak velem, amikor kiszálltam a vadonatúj Aduimból. Luke felvont szemöldökkel odalépett hozzám, és...megcsókolt, ami miatt  akik eddig nem figyeltek, tátott szájjal néztek, akik eddig irigykedtek, azok tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal, és még nagyobb irigységgel figyelték a jelenetet. Elvére egy új kocsit, akinek még nincs autója, de szeretne, az irigykedve nézi, de azt, akit Luke megcsókol, azt mindenki más is. Ezt a csókot köszönésképp kaptam, szóval nem volt túl hosszú, de tetszett, és a gyomrom is beleremegett.

- Mióta van neked kocsit? - mondta, közben folyamatosan a kocsimat bámulta.

- Ma óta. - mondtam mosolyogva. 

- Szép. - mondta, majd fél karral átkarolt, és elindultunk be az épületbe.

A nap viszonylag gyorsan telt eddig. Utolsó óra után fejajánlottam Luke-nak, hogy hazaviszem, mivel most már van mivel.

- Vezethetek? - kérdezte, én pedig asszem ennyire még nem lepődtem meg semmin. A csókon kívül.

- Van jogsid? 

- Ja. - biccentett mosolyogva.

- De... miért akarsz te vezetni? - kérdeztem felfont szemöldökkel.

- Mert az elég furán jön ki, ha a barátnőm fuvaroz haza. Még akkor is, ha az az ő kocsija - mondta, szemtelenül édes vigyorral a képén.

- Hát... oké. - mondtam, és nevetve megöleltem. Elindultunk a kocsi felé, és beültünk. 

Mentünk egy ideig, az út nem tűnt olyan hosszúnak, mert végig beszélgetünk. Közben a számát is megkaptam, és ő is az enyémet. Amikor épp nem beszéltünk, észrevettem, hogy nem felénk megyünk, és még csak nem is Luke háza felé.

- Hova megyünk? - érdeklődtem.

- Majd meglátott. - nézett rám egy pillanatra, miközben egy 10.000 wattos mosolyt kaptam.