Hiányzik az a rohadtul unalmas nyáriszünet. Levegőt alig kapok a sok tanulnivaló alatt. Mondjuk könyebben menne a tanulás, ha órákon figyelnék, nem pedig zenét hallgatnék, aludnék, vagy nem azt figyelném, hogy Luke miket firkál a füzetébe. Egyébként álltalában banda neveket/logókat.

Felmentem a szobámba, elővettem a tanulnivalót, elkezdtem a tanulást, de nem tudtam koncentrálni. Kimentem egy kicsit, hogy levegőzzek, elindultam Luke utcája felé. Nem tudom, miért pont arra. A tudatalattim vezényelt. Nem a kékszemű félisten miatt mentem arra (Ez most komoly? Félisten? Komolyan Ariana, komolyan? Túl sokat voltam Dinával.), hanem csak úgy, céltalanul kezdtem el arra sétálni

- Hé! - hallottam magam mögött egy hangot. - Nem is köszönsz? - kérdezte, mire elmosolyodtam.

- Szia, Luke. - mondtam, majd visszafordutam, hogy tovább menjek.

- Nem pont így értettem! Gyere má' vissza! Hova mész? - kiabált utánam

- Csak sétálni jöttem! - kiabáltam vissza.

- Várj! - értetlenül hátrafordultam, mikor Luke közeledett felém.

- Mit csinálsz? - kérdeztem furán.

- Csak sétálok.

- Velem?

- Baj? - megvontam a vállam, és mentem tovább

- Most komolyan nem fogsz beszélni?

- Miért, kéne? - mosolyogtam

- Ja. - nevetett - Na,mi van már?- lökte meg a vállam

- Semmi. Csak megőrülök a tanulástól. Te hogy bírod?

- Nehezen. Minden nap a csuklómat fálylalom. Nehéz dolog a puska írás. Megeröltető. - röhögött.

- Ha feleltetnek, mit fogsz csinálni?

- Egyest kapok - vágta rá.

Szó nélkül sétáltunk tovább, mikor észrevettem egy tavat. A közelünkben nincsnek tavak. Eltévedtünk. Ehez képest elég nyugodt vagyok. Luke közelsége megnyugtat.

- Hol vagyunk? - kérdeztem félve.

- Nem tudom  - ez szuper. Akkor  Luke-al fogok meghalni. Ez nem is hangzik olyan rosszul. Vagyis de, mivel nem akarok meghalni.

Leültem a tó szélére, és a vizet néztem, miközben rugdostam a tetejét. Luke leült mellém, és végigmért a szemével.

- Meg fogsz fagyni. - mondta, majd közelebb ült hozzám. Rajta sem volt csak egy rövidujjú. Meglepődnék, ha azt odaadná. Tetszene a látvány. Ezt nem én gondoltam. Nem. A tudat alattim túl sok Luke-ot szívott.

Nem, nem adta oda a pólóját. Helyette magához húzott.

- És ezt mivel érdemeltem ki? - nevettem

- Ajándék ölelés - nevetett ő is. Kíhúztam magam a karja alól, és feltápászkodtam. Közben majdnem a vízbe estem.

- Hogy jutunk haza? - néztem körül.

- Gyere - indult el.

- Ne sies annyira! Ijesztő ez a hely. Ne hagyj itt! - kiabáltam utána, mire kinevetett, és megvárta amég beérem.

- Hova vigyelek? Az oviba, vagy haza? - gúnyolódott.

- Nagyon vicces - váltottam stílust, és szó nélkül mentem tovább

Hazaértem, és ledobtam magam az ágyra. Valami nyomta az oldalam. Egy tankönyv. Elhajítottam, majd lehunytam a szemem.

Nemsokára szülinapom. Valahogy ez jutott most eszembe. Talán, mert minden szülinapom előtt csak tanulnom kell.Az egyetlen jó dolog talán ez lesz ebben az évben. Remélem jó lesz. Nem várok semmi bulira vagy ilyesmire. Csak ne történjen aznap semmi rossz. Ezzel a témával próbáltam elterelni a figyelmemet Luke-ról, sikertelenül.

Anya lépett be az ajtón, és mögötte egy szőke hajú nő állt.

- Szia, Ariana. Miranda Lewis vagyok. - Nyújtja felém a kezét, én pedig értetlenül meredek anyára. Kezet fogtam a nővel, és végigmértem a szememel. Hosszú, szőke haj, magassarkú, térdig érő szoknya és ing. Mit keres ez itt, és ki a franc ez?

- A hölgy itt az egyik munkatársam. Átjöttt, mert fontos megbeszélnivalónk van. És szeretnénk veled is beszélgetni. 

Mind lementünk a konyhába, és leülünk az asztalhoz. Anya főzött egy kávét, amiből én is kaptam,  és ő is leült az asztalhoz.

-Szóval - szólalt  meg anya. - Először beszéjünk Arianával, aztán jöhet az üzleti téma - nézet a nőre, mire az bólintott.

- Rendben. Ariana. - fordult felém Miranda - Édesanyád mesélte, hogy gondod van az angol nyelvvel.

- Igen. De voltam tanfolyamon, és már joban megy. - feleltem.

- Ha valamikor ráérsz, kicsit beszélgethetnénk és kiderülne, mennyire is tudod a nyelvet.- mondta, én pedig furcsán meredtem rá.

- A hölgy angol, de kitűnően beszél magyarul. Megbeszéltük, hogy tanítgathatna téged egy kicsit, hogy ne legyen gond  számodra a nyelvvel. - mondta anya.

- Pontosan. Anyukám Magyar, apukám pedig Ausztrál származású, így anyám  Magyarul, apám pedig angolul tanított, így még kiskoromban tanultam meg a nyelvet. Mit gondolsz, szeretnél velem nyelvet tanulni? 

- Hát... Miért ne? - mondtam, de igazából sem kedvem, sem időm nem volt erre. Majd kitalálom, hogy legyen.

- Nagyszerű. Mikor felelne meg neked? - kérdezi a nő.

- Hát, igazából most elég kevés időm van. Délelőtt iskola, délután tanulás, hétvégéken tudok csak pihenni, de talán szombat vagy vasárnap délután jó, hacsak magának nincs dolga. - mondtam, miközben folyamatosan bólogatott.

- Ráérek. Majd még jobban megbeszéljük. Viszont most már ideje lenne az üzleti dolgokról beszélni, mivel lassan mennem kéne. - fordult anya felé, kissé komolyabb fejet vágva.

- Igen, persze. Ariana, nyugodtan felmehetsz a szobádba. - mosolygott anyu, majd  boldogan indultam a szobámba.

- Szóval. Ennyi embert nem tudun ki fizetni. Meg kell mondani néhánynak, hogy ki vannak rúgva. Ez a maga dolga, ajánlom, hogy minél előbb intézze el, különben maga repül. Ez egy ilyen dolog. Nézze, kedvelem magát, mint munkatárs. De a cég érdekében teszem. A másik lehetőség, hogy megmondja a dolgozóknak, hogy az eddigi fizetés negyedét tudjuk továbbra biztosítani, vagypedig maga nem kap fizetést, és ez mint tudja, csak egyikőnknek éri meg. - megálltam a lépcsőn, és hallgadtam amit beszél. Mi van? Most anyámnak ki kell rúgnia embereket, hogy megmaradjon az állása? Ez elég kellemetlen dolog, én nem válalnám. Egyiket sem, mivel azt sem mondanám meg szívesen az embereknek, hogy a fizetésük töredékéből kell eltartani a családjukat. De ha nem mondja meg, akkor nem kap fizetést, szóval egyértelműen felmond, mert ingyen nem fog dolgozni. Fuh. Ez bonyolult dolog. De annak a nőnek szívesen behúznék egyet. Miért nem mondja el ő? Megerőltető feladat lehet. Nem csak neki nem kellemes, másnak sem. Hol is az a balta, amit még az apámhoz való útra akartam becsomagolni? Jól jönne most. Szerintem most megyek, és kitalálom, hogy hogy fogom eltüntetni a hullát, miután kinyírtam. Huh. Nekem aztán komoly gondjaim vannak. Mindenkit meg akarok ölni. Gyikolási hajlamok. Vajon kitől örökölhttem?

Nemsokkal később bejött anya a szobámba.

- Elment a banya khmm. akarom mondani, Miranda?

- Igen, hála az égnek. - mondta megkönnyebbülten.

- Mit beszéletek? - kérdeztem, mintha nem hallgadtam volna végig a beszélgetésüket.

- Áh, csak üzleti dolgok. Bonyolult. - válaszolta.

- De az állásod még megvan, ugye? 

- Meg. Miért? - kérdezte furán, amolyan "honnan tudod, hogy esélyes, hogy kírúgnak?" arckifejezéssel.

- Csak... Ha sűrgős megbeszélni valója van valakinek a nála magasabb rangon lévő munkatársával, akkor az álltalában nem végződik túl jól. -  mondtam az első magyarázatot, ami eszembe jutott.

- Honnan veszed, hogy nálam magasabb rangú?

- Miért, nem?

- De. - fordult vissza maga elé, és a földet bámulta.

- minden oké? - Kérdeztem.

- Igen persze. Csak már elfáradtam. Megyek is, alszok, jó éjt. - indult ki a szobámból.

 Neteztem egy kicsit, majd kidőltem, mivel fárasztó napom volt.