Ha jól tudom már másfél hónapja elkezdődött a nyári szünet. Azt sem tudom milyen nap van. Eddig dögunalom az egész. Két nap múlva utazok vissza Budapestre, meglátogatni apámat meg a barátnőjét. Én inkább a barátaim miatt egyeztem bele, meg azért, mert rég jártam Pesten, már kezd hiányozni. Apám meg az a nő nem izgat. A legkevésbé sincs kedvem hallgatni hogy apám  nyálas bókokkal illeti azt a pénzéhes tyúkot. Apám  cége elképesztően jól fizet, és a pénzből vett magának  egy hatalmas házat meg egy drága kocsit. A nő (Amúgy Jade a neve,de ki nem állhatom, így csak úgy hívom, hogy "A nő", először más nevet adtam neki, de túl sokat kéne cenzúráznom, így maradt ez.) a testvéréhez ugrott be az autókereskedésbe, hogy lepasszolja az unoka hugait, amikor apum összetévesztette egy eladóval, és a kocsiról kérdezgette. A nő,  ahogy meglátta a drága kocsit,bájologni kezdett az apámmal, és amint kifizette a kocsit, fuvart kért. Útközben fojtatta a nyalizást, amíg meg nem hivatta magát vacsorára. Azóta minden féle drága ékszert kér, apám pedig meg is veszi. Szerinte csak szerencséje volt, hogy pont  a kocsi vásárlásánál futottak össze. Nagyon naív. De mindegy is.

Annyira elmélyedtem a gondolkozásban, hogy  amikor felnéztem, anyukám fürkészve figyelt, valószínűleg egy ideje már felettem állt.

- Heló - mondtam, mire örömmel konstatálta, hogy még élek.

- Csak szólni akartam, hogy kész a vacsora – végre.  Majd éhen halok - min gondolkodtál? - kérdezte némi töprengés után.

- Csak apán meg A nőn - mondtam gúnyos mosollyal a számon.

-A neve Jade. Megértem, hogy nem kedveled, de legalább a nevén szólítsd, ha megkérhetlek, ne gyerekeskedj. - gyerekeskedni?Én?

- Hé, ez így is a szebbik változata, mondhatnám azt is hogy ri... - kezdtem, de nem túl kedves pillantást vetett rám, így inkább nem fojtattam.

- Én se vagyok oda érte, de mégse illetem ilyen szavakkal.  Ezt a beszédet is apádtól tanultad. - mindig apát okolja mindenért, mióta elváltak. Azóta rühellem apámat. Megcsalta anyámat, ami miatt elváltak, és amikor felmerült a "kié legyen a gyerek?"  kérdés, simán rávágta, hogy neki nem kell gyerek, majd lenézően rám pillantott. Egy igazi apa, hát nem édes?

- Figyelj. Elutazok Pestre, nem megy kárba a repülőjegyem se - kezdtem. Szerencsére Ausztrália és Budapest messze van egymástól, így nem kell gyakran meglátogatnom őket- mi lenne,ha,mondjuk...esetleg...

- Ariana!  Kihűl a vacsora,gyorsabban ha lehet!

- Igen. Szóval muszáj egy teljes hetet ott lennem? - kérdeztem, előre félve a választól

- Igen.  Nézd a jó oldalát

- Olyan is van?

- Ne szemtelenkedj.  Figyelj, lehet hogy megkedveled Jade-et.  De a legfontosabb , hogy ne készítsd ki őket,oké?

- Ah.  Oké.  De ha valaki meghal akkor az a te hibád!

Anya halványan elmosolyodott, majd elkezdett korogni a gyomrom, jah igen, enni se ártana. Diétázom, ezért ma nem is ettem, bár mindenki soványnak  tart, de nem vagyok megelégedve az alakommal. - Gyere enni.  Vagy...felhozzam a kaját a szobádba?

- Igen.  Légyszives - mosolyodtam el

Egy tál  spagettivel a kezemben, és a laptopommal az ölemben ültem le a babzsák fotelembe. Facebook, Twitter, Tumblr, mindent megnyitottam ami eszembe jutott, Chateltem, tweetteltem ,és mire észbe kaptam már éjfél volt. Upssz.

Oda mentem az ágyamhoz, és felvetten a pizsamám (Fall Out Boy-os póló,fekete rövidnaci), lefeküdtem, bedugtam a fülesem, benyomtam egy Green day albumot, és próbáltam elaludni.  Ebben a nagy melegben nem lehet megmaradni.  Ahh.