Az egyik dolog, amit a legjobban utálok a munkámban az, amikor az éjszaka közepén telefoncsörgésre ébredsz, hogy menj be, mert meló van.

Így történt ez ma is, amikor hajnali három körül a telefonom idegesítő zúgására ébredtem (mások rezgésnek hívják, szerintem inkább zúgás).

- Turner. - motyogtam félálomban.

- Szia, Em! - köszönt vidáman Grace. - Be kéne jönnöd.

- Mi történt?

- Valami idióta lövöldözni kezdett hajnalban, és lelőtt egy CIA ügynököt.

- Ismertük? - ültem fel, és kócos hajamba túrtam.

- Nem, a neve Harrison Fultrode ügynök. Segítened kéne itt, mert Amy-t nem érem el.

- Hogyhogy nem éred el? - bújtam bele a papucsomba, és elcsoszogtam a konyhába a kávémért.

- Úgy, hogy nem veszi fel. - vágta rá ingerülten Grace.

- Talán Matt-tel van, és öhm...elfoglaltak.

- Nem, mert Matt itt van.

- Akkor nem tudom. - De igazából ahhoz is fáradt voltam, hogy gondolkodjak. - Talán csak lemerült a telefonja, vagy hasonló. Ne aggódj.

- Hát jó. - sóhajtott.

- Te meg mit csinálsz itt?

- Menj a fenébe, Will! - sziszegtem a könyökömet masszírozva, amit bevertem az asztal sarkába.

- Emily?

- Semmi, csak a bátyám a frászt hozta rám. - dünnyögöm. - Benn találkozunk! Szia.

- Te mit csinálsz hajnali háromkor a konyhában? - fontam karba a kezem, de szinte rögtön meg is változtattam a testtartást, mert rájöttem, hogy abban a pózban nem tudok kávét főzni.

- Most értem haza.

- Hol voltál? - érdeklődtem szórakozottan, miközben vizet forraltam. - Ja, persze. Hogy is hívják a mait?

- Hannah.

- Tegnapelőtt még Jenny volt a szerencsés. - húztam fel a szemöldököm, és beleittam a kávéba. - Fúj! Ez rémes.

- Mert nem raktál bele cukrot. - nyomta a kezembe a kockacukros dobozt, majd visszatért az előző témára. - Mire gondolsz?

- Ez még mindig szar. - sóhajtottam az italt kortyolgatva. - Arra gondolok, hogy keress egy normális csajt, és vele járj, ne válogasd őket kétnaponta.

- Em. - ült le Will. - Nem vagy az anyám, nincs szükséged a tanácsodra. Azt csinálom, amit jónak látok.

- Mindegy, én szóltam. Most pedig mennem kell.

- Te oktatsz ki engem a nőkről, amikor te hajnali háromkor mész gyilkosokat üldözni. - szólt utánam.

- Az enyém legalább hasznos. - villantottam rá egy ezerwattos mosolyt. - Szia!

******

- Mi tartott eddig? - füstölgött Grace, amikor végre odaértem.

- Bocs, a bátyám feltartott, és ilyenkor alig jár valami közlekedési eszköz. - dörzsöltem a karikás szememet. - Mit tudunk az ügyről?

- A lövöldöző neve Jason Hayes, harmincnyolc éves, egyedülálló. A Central Parkban dolgozik éjjeli őrként, teljesen normális háttéréletű.

- És az ügynök mit csinált hajnali kettőkor a Central Parkban? - érdeklődtem, miközben újra nekiláttam kávét főzni.

- Ezt még nem tudjuk. - vonta meg a vállát, majd a csörgő telefonjáért nyúlt. - Amy? Hol a fenében voltál? Mi a franc bajod van? Megőrültél!? Ezért megölhetnek, ugye tudod??

Ennél a pontnál éreztem úgy, hogy a beszélgetést nem az én fülemnek szánták, így észrevétlenül odébb somfordáltam.

Volna, ha a következő pillanatban nem kezd el hangosan csipogni a kávégép, így Grace-nek is feltűnt, hogy nincs egyedül és átment a másik folyosóra.

- Szia, Em. - ért mellém Joan. - Nem láttad Rickyt?

- Rickyt...? Nem. Miért?

- Mert nem veszi fel a telefonját.

- Biztos jön, tegnap este még beszéltünk.

- Aha. - bólogatott. - Na, itt van Harrison Fultrode ügynök társa, beszélhetsz vele!

- Jó napot, Emily Turner ügynök vagyok. - mutatkoztam be, és kezet ráztunk.

- Zoe Morgan.

- Önök mióta társak Fultrode ügynökkel?

- Lassan három éve.

- Mennyire ismerte jól?

- Eléggé. - húzta el a száját a nő.

- Tudja, mit keresett hajnalban a Central Parkban?

- Elképzelésem sincs.

- Fultrode ügynök bajba keveredett az utóbbi időben? Vagy esetleg volt-e problémásabb ügy?

- Nem tudok róla.

- Köszönöm, hogy idefáradt, Morgan ügynök.

- Igazán nincs mit. Ha bármire szükségük van, csak szóljanak!

******

- Elhallgatatt valamit, ebben biztos vagyok. - dünnyögtem. - Talán viszonya volt Fultrode-dal.

- Ricky! - hallottam Joan szemrehányó hangját. - Hol a fenében voltál!? És miért nem veszed fel a telefonod?

- Ezt később. - válaszolt Ricky. - Mit tudunk, miről maradtam le?

- Ricky, csak nem...?

- De igen, de itt kamerák vannak, nehogy kimondd.

A falhoz lapultam, így tisztán hallottam minden szót.

- Te be lettél vonva!?

- Ne. Szólj. Semmit. - tagolta. - Hol van Amy? Beszélnem kell vele.

- Épp ez az.

- Joan, mi van!?

- Nem érjük el.

- Francba. - szisszent fel Ricky. - Kerítsd elő nekem Kyle-t, mert meg kell ölnöm.

- Nekem miért nem mondjátok, hogy mi a fenéről van szó!? - kérdezte suttogva Joan.

- Keresd meg Kyle-t. - ismételte a társam.

- Ricky, ha Amy esetleg bajban van...

- Még nem tudom, hogy mennyire komoly, de tényleg nagyon hálás lennék ha elő rángatnád nekem Kyle-t.

- És mit mondjak neki?

- Hogy kerestem.

Joan valószínűleg felvonta a szemöldökét.

- Nem akarom feltépni a régi sebeket, de nem hinném, hogy Kyle tárt karokkal vár téged.

- Grace itt van?

- A mosdóba láttam bemenni.

- De jó. - sóhajtott Ricky. - Akkor tök mindegy. Azonnal hívj, ha megvan Kyle!

- Rendben.

- Kösz, Joan. Te is tudod, mi forog kockán.

A beszélgetés befejeződött, Ricky pedig (a léptek hangjából következtetve) felém tartott.

Megnyitottam Fultrode aktáját a gépen, hogy úgy tűnjön, dolgoztam.

- Szia, Zöldfül. - ült le mellém Ricky.

- Hogyhogy késtél?

- Csak közbejött valami. Az öcsém beteg, és segítenem kellett anyámnak.

Hazudott nekem. Nyeltem egyet, majd semleges arccal válaszoltam.

- Add át, hogy jobbulást kívánok neki.

- Persze, átadom.

Némi csönd után ismét ő szólalt meg.

- Mit tudunk eddig az ügyről?

- A halott neve Harrison Fultrode, CIA ügynök. A társa nem tud semmi olyanról, hogy bajba keveredett volna. De az is lehet, hogy csak ő is benne van. Mindegy. A lövöldöző neve Jason Hayes, aki a lövöldözés közben öngyilkos lett, tehát nem tudjuk kikérdezni.

- És azt nem lehet felvetni, hogy baleset volt?

- Természetesen fellehet, de ettől még utána kell járni minden nyomnak, például annak is, hogy Fultrode mit csinált hajnalban a Central Parkban.

- Talán nyomozott valaki után. - vetette fel Ricky.

Pont mint te.

- Lehet, de egyenlőre ezt nem erősíthetjük meg.

- Akkor oldjuk meg az ügyet, hogy megerősíthessük.

*******

- Szia, Amy! - köszöntem a lánynak, aki nyolc körül viharzott be.

- Láttad Rickyt? - kérdezte kifulladva. Jó sokat futhatott...

- Aha, Joannel van.

- Kösz.

Mi a fene folyik itt?

- Em, itt vannak Jason Hayes hozzátartozói. Beszélnél velük? - érdeklődött Grace, majd észrevette a nővérét. - Menj a francba, Amy, a frászt hoztad rám...

- Persze, beszélek velük. - motyogtam, és odébb álltam. Miért érzem magam úgy, mintha valami összeesküvés folyna körülöttem, amiből én ki vagyok zárva?

******

- Jó napot, Miss Hayes, Turner ügynök vagyok. - fogtam kezet Jason Hayes húgával.

- Szólítson csak Rebeccának. Nem szeretem a túl hivatalos dolgokat. - nevet a szemét törölgetve.

- Mit gondol arról, hogy a bátyja az éjszaka közepén lövöldözött egy nyilvános parkban?

- Sosem képzeltem volna róla el ilyesmit.

- Mikor látta a bátyját utoljára?

- Talán... Egy-két hete.

- Akkor milyennek tűnt?

- Átlagosnak.

- Semmi furcsát nem látott rajta?

- Nem.

- Bocsánat, de muszáj megkérdeznem. Ön hol járt ma hajnalban egy és három között?

- Otthon voltam. Aludtam.

- Megerősítheti ezt bárki is?

- Nem hinném.

- Gondoltam. - sóhajtottam. - A bátyja ismert egy bizonyos Harrison Fultrode-ot?

- Nem tudok róla.

- Akkor talán nem ezen a néven. - toltam elő a képet.

- Persze! Ez itt John, Jason munkatársa. A parkban dolgozott.

- Fenébe.

- Akkor a neve nem John. De hogy jön ide...?

- A bátyja lelőtte ma hajnalban.

- Mi...?

- John neve valójában Harrison Fultrode, és a CIA ügynöke. Volt.

- Értem. - motyogta.

- Köszönöm, hogy időt szánt rám, Rebecca. Bármi eszébe jut, hívjon. - nyomtam a kezébe a névjegykártyámat. - Most viszont le kellene mennie a hullaházba, hogy azonosítsa a bátyját.

A nő könnyes szemmel bólogatott.

********

- A húga megerősítette. - szólt Doki, amikor lementem hozzá. - A halott Jason Hayes.

- És akkor hogyan tovább? - dőltem az asztalnak sóhajtva.

- Miért vagy itt lent, Emily? - fürkészett az orvos. - Innen nem tudod megoldani az ügyet.

- Nem tudom.

- Mondd ki.

- Furcsának érzem a többieket. - kezdett ömleni belőlem a szó. - Úgy érzem, titkolnak valamit. Hallottam Rickyt és Joant beszélgetni, és utána Ricky azt mondta nekem, hogy az öccsével volt. Hazudott, de nem tudom, hogy miért. Fogalmam sincs, mi folyik itt, és úgy érzem kizártak valamiből, valami fontosból. És hirtelen megint tizenkilencnek érzem magam, amikor én voltam az új, akiben senki sem bízott. Nekem miért nem mondják el? - temettem a tenyerembe az arcomat.

- Emily. - sóhajtott Doki. - Az embereknek néha jó okuk van arra, hogy hazudjanak.

- Tehát maga tudja, hogy mi folyik itt. - méregettem. - Elmondja, vagy nekem kell kiderítenem?

- Nem az én dolgom elmondani. - vonta meg a vállát. - Majd ők elmondják, ha akarják.

- Hol van Sarah? Mi ez az egész?

Doki egy pillanatra megmozdult, amit igennek vettem arra, amire gondoltam.

- Szóval az egész ügynek Sarahoz van köze. - ültem le. - És nekem miért nem lehet elmondani? Már ennek a csapatnak a tagja vagyok, miért nem...?

- Emily, a legjobb, ha lefoglalod magad. Megoldod az ügyedet, és nem foglalkozol ezzel. A többieknek el tudják rendezni.

- De én nem akarom, hogy nélkülem rendezzék el! - makacskodtam. - Tudni akarom, mi folyik itt, és mi van Sarahval!

- Nem Sarah a lényeg.

- Akkor meg ki? Mondja el!

- Mondom, hogy nem az én dolgom. - ismételte. - Oldd meg az ügyedet.

- Azért kösz. - morogtam kifelé menet.

*******

- Szia. - köszönt Ricky, mikor két kávéval a kezében odalépett hozzám. - Hoztam neked kávét.

- Kösz. - vettem el, miközben továbbra is üveges szemmel bámultam a monitort.

- Jól vagy?

- Mi? Persze.

- Furának tűnsz. - vonta össze a szemöldökét.

- De jó, hogy aggódsz értem. - dünnyögtem.

- Mi bajod van? - ráncolta a homlokát. De jó, észrevette, hogy valami nem stimmel. Nem hittem volna, hogy képes ilyesmire.

- Nekem? Semmi.

- Kinyögnéd, mi van? Mert már kezdek aggódni.

- Miattam ugyan ne tedd. - rántottam meg a vállam. - Aggódj inkább a titkos akciótok miatt, mert le fogom leplezni.

- Ó, a... - kezdett leesni Rickynek, hogy mi bajom van. Viszont arra számítottam, hogy vagy azt mondja, hogy nem tud semmiről, vagy pedig azt, hogy semmi közöm hozzá, de ehelyett, megragadta a kezemet és a wc felé rángatott.

- Ricky, mi a....?

- Várj egy percet, és elmondom.

A mosdók folyosóján torpantunk meg, Ricky pedig a falnak nyomott és felém hajolt.

- Ez feltétlenül szükséges!?

- Azt hittem, élvezed. - vigyorgott ajka pedig perzselte a bőrömet.

- Most haragszom rád. - emlékeztettem.

- Azért kell, hogyha valaki erre jön, ne legyen túl feltűnő. És mivel más a nemünk, nem mehetünk be a vécébe.

- Na ne, ezzel nagyon újat mondtál...

- Figyelj, próbálom gyorsan elmondani.

- Akkor lassan el is kezdhetnéd, mert nem érek rá egész nap, lenne egy ügy, amit meg kellene oldanom...

- Van egy ügy, amin dolgozunk. - kezdte.

- Komolyan, Ricky, nem kell drámaian előadni, csak nyögd ki, hogy mi a fészkes fene folyik itt!?

- Akkor ne vágj közbe!

- Ja, persze. Mondjad csak!

- Emlékszel még Lisára? - kérdezte halkan, nekem pedig elakadt a lélegzetem.

- Persze, hogy emlékszem. De neki mi köze van...?

- Akik megölték. Új nyomot kaptunk, Sarah, Amy és én is beépültünk. Amy és én csak távolról üzletelünk, hiszen minket akár láthattak is, így jobb, ha nem érintkezünk velük. Saraht nem ismerik, ő mehet, viszont Amy attól tart, hogy lelepleződött, mert három napja nem hallottunk felőle. Ma hajnalban Amy-vel oda akartunk menni, de felismertek minket, alig tudtunk elmenekülni. Saraht valószínűleg fogva tartják, és veszélyben lehet. Ha megtalálom az informátoromat, ő lehet, hogy fog tudni valamit.

- Kyle, ugye? - kérdeztem összeszorult torokkal. - Az informátor.

- Utcagyerek, sokat lógtam vele akkoriban. Arrafelé lakik, és néha megbízzák üzletekkel, így bejuthat és információt szállíthat. A gond az, hogy nem tudom hol van.

- Mi ez a szervezet?

- Drogkartell, Zernent néven futnak.

- Ez mégis milyen név? - fintorogtam.

- Szar. De nem ez a lényeg, hanem, hogy Sarah ott van, és ki kéne hozni.

- Aha. - dőltem a falnak. - És hogy tudjuk onnan kihozni?

- Jó lenne, ha Kyle segíteni. Ha nem fog, nélküle kell megoldanunk.

- És Kyle segíteni fog?

- Nem tudom. - sóhajtott. - Ezer éve nem beszéltünk. Franc tudja, mit gondol most rólam.

- Miért nem mondtad el hamarabb?

- Mert titkos akció, Zöldfül. - mondta, majd elmosolyodott. - Az üzenet öt másodperc múlva megsemmisül.

A filmes utalásra én is elmosolyodtam, majd ismét komorrá vált az arcom.

- És én miért nem vagyok benne a titkos akcióban?

Ricky sóhajtott.

- Nézd, Sarah akarta így. Nem igazán akart terhelni a beépülős ügyed után, és úgy tervezte, hogy mi majdnem csendben elintézzük.

- Sarah nem fog haragudni, amiért engem is bevontál?

Ricky felvonta a szemöldökét.

- Miután megmentettük az életét? Nem hiszem.

******

- Kapás van! - kiáltott Anne, akit ma még nem is láttam.

- Mi történt?

- Végre kiszedtem Zoe Morgan ügynökből, hogy Harrison Fultrode miért volt éjjeli őrnek beépülve a Central Parkban.

- És miért? - ültem le, és feszülten figyeltem.

- Kiderült, hogy Jason Hayes a Zernent-nek dolgozik, és Fultrode utána kémkedett.

- Akkor mégsem volt véletlen a lövöldözés. - motyogtam. - Hayes nyilván rájött, hogy Fultrode CIA ügynök, és a szervezete után nyomoz, ezért lövöldözést rendezett, így kiiktatta Fultrode-ot, a végén pedig fejbe lőtte magát, hogy ne tudjuk kihallgatni.

- Megölte magát... A szervezetért?

- Valószínűleg, mert Fultrode rájött valamire. De mire jött rá? - töprengtem.

Folytatása következik....

Sziasztok! :)
Voilá, egy hete volt rész, és sikerült újat írnom! Hihetetlen :D. A következő lesz az utolsó fejezet, amit próbálok hamarosan (lehetőleg szeptember elején) hozni. Addig is legyetek jók, hamarosan jelentkezem!

Eszti