" Ez az ügy sokkal komolyabb, mint gondoltam. "

- Miért? - kérdeztem vissza, Blanc azonban nem reagált, csak tovább szidta saját magát.

- Hagyd, Zöldfül. Mindjárt beszélni fog.

- Emlékszem egy ügyre másfél évvel ezelőttről. - kezdte. - Az Államokban történt, bizonyára önök is tudtak róla, vagy esetleg dolgoztak az ügyben.

- Mondana egy nevet?

- Három áldozatos sorozatgyilkosság volt. Akit meggyanúsítottak (aki börtönbe is került emiatt), Raul McCartney hadnagy volt. - mondta ki.

- Igen, emlékszünk rá. - szólt Ricky. - De neki mi köze ehhez?

- Apró összefüggések voltak az áldozatok között, mint itt is. Látszólag teljesen átlagosan éltek.

- Ha Emilyt meg engem meggyilkolnának, azt is McCartney-ra kenné, mert van bennünk annyi közös, hogy mindketten ügynökök vagyunk, meg mondjuk hogy mindketten müzlit reggelizünk? - kérdezett vissza ingerülten Ricky. - McCartney egyébként is börtönben ül, ezeket a gyilkosságokat pedig Elisa követte el, ezt maga mondta.

- Miért, a sorozatgyilkosságot New Yorkban Raul McCartney követte el?

- Igen, persze. Nyilván ismeri az aktáját, amiben bevallotta. - jegyezte meg Ricky.

- Ugyan már, tényleg annyira hülyék, mint amennyire látszanak?

- Ne sértegessen minket, inkább nyögje ki, mi a fenét akar, utána pedig nyugodtan békén hagyhat.

- Igen, tényleg olvastam az aktát, és a vallomást is. Ugyan már, kollégák! Nyilván véletlenül találkozott egy nap olyan külföldi nőkkel, akik véletlenül pont arra sétáltak, és véletlenül valamilyen módon közük volt McCartney múltjához.

- McCartney bevallotta. - tette karba a kezét Ricky. - Miért tett volna ilyet, ha nem ő követte volna el a gyilkosságokat?

- Arra jutottam, hogy McCartney talán tényleg elhitte, hogy ő követte el a gyilkosságokat.

-De tényleg ő követte el, nem? - szóltam bele már én is. - Minden bizonyíték rá utalt...

- Mégis milyen bizonyítékok? - kérdezett vissza nevetve Blanc. - A járókeret darabja, a dögcédula, a nevek, a származások...Emiatt ölni meg bárkit is?

- Maga nem ismeri McCartney-t. - mondta Ricky élesen. - Soha életében nem találkozott vele. Azt hiszi, tudja ki ő, csak mert olvasta az aktáját.

- Miért, maga megérti, hogy miért ölte meg ezeket a nőket?

- Nem azt mondtam, hogy megértem. Elbírálom. Elmondta, hogy miért tette.

- Maga, Deckers, jól ismeri a katonák életét. - fonta karba a kezét Blanc. - Akkor nyilván azt is tudja, hogy egy katona soha nem válik meg a dögcédulájától.

- Nézze. - ült le Ricky. - McCartney idős ember, és nehezen mozog. Véletlenül is leeshetett, és lehet, hogy nem tudta felvenni.

- És hogy magyarázza, hogy semelyik kamerán sem látszik?

- Egyik tetthely közelében sem voltak kamerák.

- Mit gondol, McCartney félt a nyilvánosságtól?

- Mint mondtam, maga nem ismerte őt. Amikor beszéltem vele, McCartney kétségbeesett és bűntudatos volt.

-Én tudok mutatni valamit, ami bebizonyítja, hogy McCartney ártatlan. - nézett Rickyre kihívóan a francia ügynök.

- Felőlem azt mutat, amit akar. - vont vállát hanyagul a társam.

Jade Blanc maga elé húzta a laptopját, és megnyitott egy videót.

- Ismerik azt az embert?

- Persze. - szólaltam meg mindenki meglepetésére. - Az ott Hazel Richards. Gerald Jones-nak dolgozott, profi hacker. Veszélyesen okos.

- De hogy kerül Jones a képbe?

- Gerald bátyja, Gregory Jones katona volt, és ismerte McCartney-t.

- Tehát felteszem Loyd-ot is. - dünnyögte Ricky, akinek lassan kezdett leesni, mire is megy ki a játék.

- Loyd és Gregory mindenki szerint jó barátok voltak. Ráadásul feltünően sokszor dugták össze a fejüket, illetve néhány hónappal Gregory-t a leszerelése után börtönbe csukták azzal a váddal, hogy néhány társának a halálát okozta. Deckers?

- Emlékszem, igen. - masszírozta a szemgödrét idegesen. - McCartney szerint ő volt Loyd bűntársa, csak neki nem volt mázlija, és elkapták. Csak nem gondoltam, hogy rokonok Gerald Jonesszal. Elvégre nem olyan ritka vezetéknév.

- Tehát... Ha Hazel a tetthely McCartney háza körül járkált, talán fiatalabb Jonesnak is közé van az ügyhöz. - szólt Blanc.

- Zseniális. És ennek mégis mi köze Jennifer Cobelly és Rose Bertrand meggyilkolásához? - ráncolta a szemöldökét Joan.

- Azt hiszem, értem. - ültem le, és közben próbáltam feldolgozni az információt. - Hazel nem gyilkos, viszont ha Loyd kapcsolatban állt Elisával, akkor valószínűleg a lány elvégezte a piszkos munkát. Viszont Hazel mi a fenét csinálhatott McCartney házánál?

- Azt mondtad, hogy hacker. - tűnődött hangosan Amy. - Lehet, hogy feltörte a riasztórendszerét, vagy ilyesmi, és utána... Várj, Emily, van Jonesnak pszichológusa, akivel megvizsgáltatja az ügyfeleit?

- Igen, rajtam is tesztelte. A neve azt hiszem dr. James. - feleltem. - Magas, ötven körüli férfi borostával és kopaszodó fejjel. A haja őszül, de még látszanak a szőke tincsei. A szemét nem tudtam megfigyelni, mivel összesen két másodpercig láttam.

- A neve Aaron James. Ötvenkét éves, végzett pszichológus. Volt katona, és ugyanakkor szolgált mint Loyd, McCartney és Gregory Jones.

- Egy pszichológus nyilván tudja, hogy milyen könnyen lehet elhitetni a dolgokat az emberekkel.

- Van bármi kapcsolat McCartney, Jonesék és az áldozatok között?

- Ami azt illeti, van. - bólintott Blanc. - Gregory Jones felesége nem más, mintha Raul McCartney húga.

- Ruby McCartney nyolc éve halt meg. - közölte Ricky. - Ott voltam a temetésén.

- Maga jól ismerte?

- Nem, összesen egyszer láttam, de meghívtak a temetésére. Ha jól emlékszem, öngyilkos lett. Fejbe lőtte magát.

- Deckers, maga szerint miért tett ilyet?

- Nem ismertem igazán. Sem őt, sem a férjét. Raul azt mondta, a pasas egy seggfej volt, Ruby pedig hiszékeny és gyenge. Mindent elhitt, amit Jones mondott neki.

- Volt gyerekük?

- Nem. Ruby mindössze két év házasság után golyót eresztett a fejébe.

- Mennyire emlékszik Ruby McCartney külsejére?

- Nem igazán. Sötét haja volt, csak úgy, mint a bátyjának. Más nem igazán rémlik, sajnálom.

- Ha ma látná őt, felismerné?

- Nem hiszem. - csóválta a fejét.

- Nem is tette meg. Ugyanis a néhai Ruby McCartney egyenlő Jennifer Cobelly-vel. - mondta ki, mire mindannyinunkban megállt az ütő.

- Nem. - reagált elsőként Ricky, és idegesen elnevette magát. - Az nem lehet.

- Dehogynem. Különben hogy magyarázza, hogy azonos az ujjlenyomatuk?

- De mi a fenét csinált Ruby Párizsban, és miért játszotta meg a halálát?

- Utóbbira több ok lehet. Talán félt a férjétől, talán verte őt, vagy kényszerítette dolgokra. Vagy esetleg Jones ebben az ügyben ártatlan, és Ruby saját magától keveredett bajba. Mit gondol, Deckers, olyan ember volt?

- Mondom, hogy nem ismertem. - túrt a hajába ingerülten Ricky. - Rault is csak apámon keresztül, méghogy a húgát! Mi közöm lett volna nekem hozzá? Szerintem még apám se ismerte.

- Oké, rendben, akkor ez a pont nélkül kell megoldanunk. - sóhajtott Blanc. - Azt mondták, hogy drogot, készpénzt és fegyvert találtak a lakásán.

- Ha jól tudom, Ruby nem foglalkozott ilyen dolgokkal. Ha jól emlékszem, könyvelő volt vagy valami hasonló.

- Talán nem verte a férje, hanem saját magától került bajba. - tűnődtem. - Gregory Jones még életben van?

- Igen. Tíz év börtön után nemrég szabadult, és találják ki, hogy hol él. - nézegette az aktáját Blanc ügynök. - Párizsban.

********

- Hahó, Gregory Jones? - kiabált be a lakás ajtaján Blanc.

- Szerintem törjünk be. - javasoltam.

- Te biztos, hogy nem. - fordult hátra Grace.

- Mi...?

- Te még mindig nem mehetsz terepre. - mondta, amivel én is tisztában voltam. Sajnos. - Te és Joan itt maradtok.

- Grace...

- Emily, az egészséged fontosabb, mint ez az ügy. És te nem is olyan rég komoly sérüléseket szereztél, és az orvosod eltiltott attól, hogy terepre menj. Itt maradsz, és erről nem nyitok vitát. - nézett rám szigorúan. - Világos?

- Világos. - sóhajtottam. Mi a fenéért jöttem el egyáltalán idáig, ha úgyse tehetek semmit az ügyben?

Joannel csendben ácsorogtunk egymás mellett.

A csendet kulccsörgés és cipőkopogás zavarta meg, mire felkaptam a fejem. Egy nő közeledett. Hosszú, egyenes szőke haja a hátára omlott, bőre fehér volt, akár a hó, szeme hideg, akár a jég. Első ránézésre Aiofe Ryan FBI ügynököt juttatta eszembe.

Gregory Jones ajtójához lépett, majd a keze a zsebe felé indult, ahonnan egy revolvert húzott elő.

Joan és én egyszerre rántottunk fegyvert, és a nőre szegeztük.

- Szövetségi ügynökök vagyunk, dobja el!

A nő letette a pisztolyát a földre.

- Csigavér, kollégák. - sóhajtott és egy jelvényt mutatott. - Emma Dumas, FBI.

- Már csak ez hiányzott. - sóhajtottam, és a hajamba túrtam. - Emily Turner és Joan Enderson ügynökök, CIA.

- Amerikaiak? Mit csinálnak itt?

- Maga mit csinál itt? Éppen Gregory Jones lakásánál? Ez nem lehet véletlen.

- Ezt mindjárt megbeszéljük, csak előbb beszédem van Gregoryvel.

- A csapatunk bent van.

- És már kinn is. - szólt Grace, mögötte pedig Amy jött Jonesszal, aki meg volt bilincselve.

- Mi történt?

- El akart futni. - tárta szét a karját. - Mi meg nem hagytuk.

- Ez ki? - nézett Ricky újdonsült barátunkra.

- Emma Dumas ügynök, FBI. - mutatkozott be. - Örvendek a szerencsének.

- Játszuk el, hogy én is. - morogta Ricky a saját stílusában, majd felém fordult. - Mi a francot csinál itt?

- Jonesszal akar beszélni. - feleltem. - Ennél többet nem mondott el eddig, de nagyjából két perce érkezett.

- Menjünk be az irodába, és ott beszéljük meg. - javasolta Blanc, amivel mindannyian egyet érettünk.

*******

- Ismeri ön Gregory Jonest? - kérdezte Blanc Dumas ügynököt.

- Persze, hogy ismerem. - mordult fel a nő. - Csakhogy a neve nem Gregory Jones.

- Dehogynem. - erősködött Blanc.

- Tisztában vagyok azzal, hogy maguk sok mindent nem tudnak. Az igazi Gregory Jones sok-sok évvel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy börtönbe került.

- Akkor ki ez az ember? 

- A neve Kyle Davies, és a társam. - mondta. Lehet ez az ügy még ennél is bonyolultabb? - Beépülve volt börtönben Gregory Jones nevén. 

- Az igazi Gregory Jones miért halt meg? 

- Fene tudja. - tárta szét a karját. - Rák, vagy valami hasonló. 

- És mivel bizonyítja, hogy az az ember ott nem Gregory Jones? - húzta fel a szemöldökét Blanc. 

- Például az ujjlenyomatával. -méregette a másik nőt Dumas. 

- Rendben, akkor majd beszélek Mr. khm Daviesszel. - szólt Blanc. - Remélem, nem lesz ellenére, hogy ujjlenyomatot avagy DNS-t adjon. 

********

Miután az FBI-osoknak sikerült bizonyítani, hogy Kyle Davies valójában Kyle Davies, és az ő ügynökük, az utolsó nyomunk is elszállt. 

- Vesd össze Rose Bertrand ujjlenyomatát, hogy kiével egyezik még. A halottakat se zárd ki! - utasította Blanc az egyik technikust, aki sebesen gépelni kezdett. 

- Gregory Jones volt az utolsó nyom Ruby McCartney-hoz. - sóhajtottam. - Most mindenekit szem elől tévesztettünk. Nincs meg se Elisa, se Jones, se Loyd. Nincs semmink.

- Az azért túlzás. - vett elő egy filctollat Grace, és a táblához lépett. - Szedjük össze, hogy eddig mit tudunk. Kik az ügy részvevői? 

- Sir Francis Loyd. 

- Igen, nagy valószínűséggel ő az ügy központja. - rajzolt középre egy kört Grace, és feléírta, hogy "Loyd". 

- Elisabeth Carpenter. - mondtam a következő nevet, mire Elisa is felkerült egy körrel ábrázolva. 

- Ruby McCartney, avagy Jennifer Cobelly és Rose Bertrand, az áldozatok.  - diktáltam. 

- A katonák, ezáltal Raul McCartney, Gregory Jones és az egész osztag. 

- Gerald Jones bandája, bár ők még a McCartney-ügyben. 

- Láttátok Jade-et? - érdeklődött a technikus, akinek a neve, ha jól rémlik Leane. 

- Nem, de mit találtál? - nyújtózkodott Grace a lány kezében tartott aktát nézve. 

- Rose Bertrand ujjlenyomata kizárólag Rose Bertrand nevéhez tartozik, a DNS-e azonban 99%-os testvéri egyezést mutat Elisabeth Carpenterrel. 

- Mi? - kérdeztem, és abban a pillanatban biztos voltam abban, hogy ez az ügy már nem tartogathat több meglepetést. Naiv, naiv Emily. - Elisa megölte a saját nővérét? 

- Nos, én nem vagyok abban biztos, hogy Elisa tudta, hogy az ott a nővére. - mutatta az aktát. - Elisa törvénytelen gyerek volt, az anyja nem sokkal a születése után meghalt. Az apja nevelte fel, ami valószínűleg nem tett jót a lánynak, elvégre bűnöző vált belőle. Mindegy, szóval Rose két évvel idősebb Elisánál, és ő pedig árvaházban nőtt fel. A két lány anyjának neve Marilyn Johhans, aki prostituált volt. A nő huszonegy éves korában halt meg tüdőrákban. 

- A nővérek tehát nem tudtak egymásról? 

- Nagy valószínűséggel nem. Elisát gyilkosnak nevelték, Rose-t pedig egyszerű lánynak. Rose ráadásul Párizsban élt, Elisa pedig Amerikában. Nem is találkoztak egészen két nappal ezelőttig, amikor Elisa megölte őt. 

- Elisa apja, Anthony Carpenter tud a másik lánya létezéséről? - kérdeztem. 

- Nem hiszem. Anthony és Marilyn találkoztak, a kapcsolatuk kimerült egy egyéjszakás kalandban, nem sokkal később pedig megszületett Rose. Két év múlva újra találkoztak, de Marilyn félt, és nem merte neki elmondani, hogy született tőle egy lánya. Ez a találkozás is csak egy éjszakára volt elég, Elisa születését Marilyn azonban már nem tudta eltitkolni, mert megtudta, hogy rákos. Így Elisa az apja gondja lett, Rose-ról pedig sosem számolt be. - ismertette a történetet Leane. 

- De most, hogy a lány meghalt, biztos értesítették Anthonyt. - mondtam. - Ilyenkor mindig keresik a hozzátartozókat.

- Nem biztos, hogy érdekli őket. Rose az aktája szerint árva, nincsenek élő rokonai, senkinek se fog hiányozni. Nem hinném, hogy bárkit is érdekel. - vélekedett Leane. 

- Azt hiszem, itt az ideje beszélni Anthony Carpenterrel. - mondtam, és ezzel mindenki egyetértett. 

*******

- Carpenter miért nincs Párizsban? - füstölögtem, amikor kiderült, hogy az ügy még egy szereplője nem tartózkodik ott, ahol kéne. - Az egyik lánya megölte a másik lányát, és nem képes idetolni a seggét? 

- Hé, Emily, nyugi. - nézett fel a szemöldökét ráncolva Matt. - Carpenter nem tudja, hogy Rose is a lánya, Elisa pedig már nagylány, nem megy mindig a segítségére, amikor körözni kezdik. 

- Apropó, körözés. - ült le az asztalra Leane. - Az előbb hívott a rendőrség, hogy őrizetbe vették Elisát. 

- Mi? - kaptam fel a fejem. - Ez biztos?

- Igen. Megkértem a zsarukollégát, hogy hozza át a csajt, mert a mi ügyünk. 

- Szuper. És most el kéne érni Carpentert? - érdeklődtem. 

- Nem, ha Elisa megvan, talán nincs szükségünk az apjára. - vélekedett Leane. 

- Elisa nem fog vallani. - mondta Matt. 

- Talán az némileg segít, ha elmondjuk, hogy a saját nővérét ölte meg. 

- Szerintem már tudja. - szóltam. - Nyilván DNS-t vett Rose-tól, és az adatbázis kimutatta az egyezést. 

- A rendőrség nem mondta, hogy hol lett meg Elisa? - ráncolta a szemöldökét Matt. 

- Egy kávézóból jött ki. Miért? 

- Diktáld a címet. - ült le Joan mellé. - Jo, kérd ki a kávéház és az utca kameráit, hátha látszik, hogy kivel találkozott Elisa. 

- Briliáns ötlet, Matt! - veregette meg a társa vállát Amy. - Nem is tudom, miért nem nekem jutott eszembe. 

- Megvannak a felvételek. - mutatta Joan. - Basszus! A pasas háttal áll. 

- A pasas nő. - hajoltam közelebb a képernyőhöz. - Az ott Emma Dumas ügynök az FBI-tól. 

- Francba. - szisszent fel Grace. - Joan, futtasd le az arcfelismerőt, hogy ki valójában! 

- A neve Cecil Thomas, harmincnégy éves, és annyira nem is francia.- nézegette szúrós szemmel az aktát Joan. - Bérgyilkos. És találjátok ki, hogy kivel dolgozik! 

- Sir Francis Loyd-dal. - mondtuk ki egyszerre. Ez a tény szinte már meg sem lepett. 

- Hé, srácok! - lépett be Leane. - Elisa a kihallgatóban ül, beszélhettek vele. 

*********

A kihallgatók végül Blanc ügynök és Matt lettek. 

Matt felolvasta a jogait - nehogy valamelyik szuperügyvéd emiatt akadjon ki - és elkezdődött a kihallgatás. 

- Maga ölte meg Jennifer Cobellyt és Rose Bertrandot? 

Talán csak én képzeltem be, vagy tényleg megrándult a szája sarka Rose Bertrand nevének említésekor? 

- Csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó beszélni. 

- Vége a játéknak, Elisa. - ült fel az asztalra Matt. - Be tudjuk bizonyítani, hogy maga követte el a gyilkosságokat. 

- Na és? - vont vállat hanyagul a lány. - Majd megint megszökök. 

- Majd nem fog tudni, ha elkapjuk a társait. 

- Nincsenek társaim. 

- Ismeri Cecil Thomast? 

- Nem. 

- Sir Francis Loyd-ot? 

- Nem. 

- Ruby McCartney-t? 

- Nem. 

- Mikor tudta meg, hogy a saját nővérét ölte meg? - tette fel a következő kérdést Blanc. 

Elisa szeme megrándult, de megtartotta a semleges arcát. 

- Nekem nincs nővérem. 

- De van, és maga is tudja. 

- Igen, basszus, tudom! - fakadt ki a lány mindenki meglepetésére. - De persze nekem elfelejtettek szólni arról, hogy ki is az a Rose Bertrand! 

- Ki felejtett el szólni? - kérdezte halkan Matt. 

Elisa elakadt. 

- Mondja a nevét. 

- Francis Loyd. - hajtotta le a fejét, és a tenyerébe temette az arcát. 

- Köszönjük, Elisa. 

- Igen-igen-igen! - ujjongtam, Ricky pedig továbbra is faarccal bámult előre.- Mi az? 

-Attól, mert elejtette ezt a nevet, még nem jelenti, hogy elkaptuk Loyd-ot. Az ügyvédei még abból is kibeszélnék, ha mindenki szeme láttára fejbe lőné az elnököt. 

- Még egy jó hír! - futott oda hozzánk Leane. - Megvan Loyd tartózkodási helye, egy játékterembe ment be tíz perccel ezelőtt. A szemtanúk szerint öt testőr kíséri, és ki tudja, hogy benn mennyien vannak még. Nagy valószínűséggel lefülelte, hogy Elisa ellene vallott. 

- Akkor menjünk gyorsan! - indítványoztam, mire Grace megállított. 

- Te nem jössz sehova. 

- Szükségetek lehet még egy emberre! -erősködtem. - Tudod, hogy milyen jól célzok. 

- Emily, akkor sem jöhetsz. - sóhajtott. 

- Ha itt hagysz, akkor is utánatok megyek, ugye tudod? 

- Gyűlölöm, hogy ilyen makacs vagy. - dünnyögte. - Ha meghalsz, nagyon foglak utálni, rendben? 

- Igenis, főnök. - vigyorogtam. 

**********

Bevallom, hiányzottak már az akciók. Persze ez csak ilyenkor tűnik fel - közbe azért nem tartom annyira kellemesnek. 

A játékteremből kitereltük a civileket, így már csak Loyd és az emberei voltak benn. 

A brit titkosszolgálat igazgatója persze nem borult térdre előttünk, hogy bevallja bűneit, hanem az embereit arra utasította, hogy iktassanak ki minket. De mi azért ezt nem hagytuk. 

- Em, maradj hátul mindig, és lehetőleg minél kevesebbszer kerülj tűzhelyzetbe! - kiabált Grace, majd lebukott egy a fejének szánt lövedék elől. 

Szerencsésen kilőttem három ellenséget, viszont az egyik nagyon rám tapadt, és folyamatosan záporoztak a golyók. Hú, de fog minket szeretni a játékterem tulajdonosa. 

Lebuktam egy szekrény mellé, miközben egy lövedék száguldott el a fejem mellett. Ez bizony húzós volt. Visszalőttem, mire egy fájdalmas nyögést követve jelezte, hogy célba értem. 

- Áu! - kiáltottam fel, amikor Loyd elkezdett bowling golyókat dobálni felénk, és egy átpattant a fejemen, ami miatt néhány percre sikerült kivonnia a forgalomból. 

Felguggoltam, és Loyd felé lőttem, azonban abban a pillanatban egy lövedék fúródott a vállába, ami Ricky fegyveréből származott. 

- Szép lövés! - kiáltottam át, majd leszedtem még egyet. 

********

Az akciót sikeresen túléltük, bár Blanc megsebesült, és Loyd sincs jól, de a jelenetnek hála, most már biztos, hogy elkaptuk. 

Később meglett Cecil Thomas is, akiről kiderült, hogy megfenyegette Kyle Davies FBi ügynököt, hogyha nem segít eljuttatni őt a CIA-hoz, megöli a lányát. A férfi sűrű elnézést kért emiatt. 

Elisa bevallotta, hogy Jonesnak is dolgozott, és ő ölte meg a nőket tavaly McCartney helyett, akivel a pszichológus dr. James egy filmet nézetett meg, ami elhitette az elméjével, hogy ő volt a gyilkos. Őt ki fogják engedni. 

Loyd pedig örökre rács mögé kerül, aminek Ricky örül a legjobban, hiszen végre lezárta az apja ügyét. 

Én pedig...Megyünk vissza New Yorkba. Pillanatnyilag csak erre vágyom.

Sziasztok, srácok!
Élek és virulok - sajnálom a késést. Ez a rész kárpótlásul hosszabb lett, mint szokott - majdnem 2900 szó - ami magamhoz képest nem rossz. Kicsit befejező hangulata lett itt a végén, de ne gondoljon senki semmire, még két fejezet hátra van. Nem ígérek semmit, de azért próbálok sietni kell következővel.

További szép napot nektek,
Eszti