- Oké, Emily, kezdd elölről. - sóhajtott Grace a telefonba. - Mi az, hogy Ricky megcsókolt!?

A reptéren ültem, a repülőmre várva. Körülöttem megannyi utazás előtt álló ember várt, ki idegesen, ki nyugodtan.

- Igen, Grace, megcsókolt. - ismételtem. - Nem tudom, hogy miért....

- Az nyilvánvaló, hogy miért. - vágott közbe Grace. - Mert érez valamit irántad.

- Nem, ez nem igaz. - ráztam a fejem.

- Mondd meg őszintén, Em, mi a véleményed Ricky-ről?

- Hát... - gondolkodtam el. - Kedves meg minden...

- Én a külsejére gondoltam. - vágott közbe ismét.

- Persze, nyilvánvalóan helyes, és jól néz ki. - mondtam türelmetlenül. - De nem érzek iránta többet barátságnál.

- Na persze. - sóhajtott Grace.

- Ne "na perszézz", inkább mondd el mit akarsz! - mordultam rá.

- Drága, naiv Emily. - kezdte sóhajtva. - Ricky nem ok nélkül csókolt meg....

- Kit csókolt meg Ricky? - hallottam egy hangot a háttérben. Anne lehetett az.

- Grace! - szóltam rá, majd káromkodtam. - Ki vagyok hangosítva!?

- Basszus! - éreztem a hangján, hogy nevet.

- Rohadt vicces vagy! - duzzogtam. - Nem akarom, hogy elhíreszteld!

- Emilyvel beszélsz? - kérdezte a háttérben Anne.

- Rohadj meg, Grace! - kiabáltam rá, de ő csak röhögött rajtam.

- Emily! Mi az, hogy Ricky megcsókolt, és te nekem nem is szólsz? - szólt a telefonba Anne.

- Majd Grace kimagyarázza! - szakítottam meg a telefon beszélgetést.

Idegesen meredtem magam elé. Jelenleg tényleg nem volt szükségem rá, hogy az idióta barátnőim a szerelmi horoszkópjaikkal, meg hasonlókkal zaklassanak.

Inkább át kell ismételnem a tervet. A nevem Tara Langston, huszonegy éves vagyok, magán hackerként dolgozom, rendkívül profi vagyok a szakmámban, még sohasem kaptak el. A szüleim meghaltak még kiskoromban, a nagybátyám nevelt fel, aki az FBI-nál dolgozik, lényegében amiatt kezdtem el hackerkedni, hogy ellene legyek. Van egy öcsém, akinek a neve Garry, és aki tizenhét éves, és szintén hacker. Régről ismerem Eddie Snoke-t, ő ajánlotta ezt a melót.

Gondolat menetemet a hangosbemondó zavarta meg, miszerint indul a felszállás a New York - Seattle járatra.

Szeretem a repülőket, nincs tériszonyomom vagy hasonló.

A repülő elindult, a beépülésem elkezdődött.

*******

Filmet néztem és zenét hallgattam, hogy ne tűnjek ki az utasok közül. Úgy tettem, mint amikor csak az utazás érdekében utazok.

Idegesen meredtem az órára. Már egy órája jöttünk, és még senki sem jelentkezett, holott arról volt szó, hogy a repülőn konzultálnom kell Eddie-vel.

Egy stewardess haladt el mellettem, aki inkább férfi volt, ezért a steward jelzőt kéne használnom rá.

Egy eldobható mobilt ejtett az ölembe, feltűnés mentesen.

Óvatosan felnyitottam a telefont, amin egy üzenet volt: A mosdóba MOST.

Összébb pakoltam a holmijaim, és a mosdóba indultam.

Ott Eddie várt.

- Te vagy az? - kérdezte tömören

- Igen....

- Akkor jó. - nyugodott meg. - Nincs fegyvered, ugye?

Bólintottam.

- Mi az álneved?

- Tara Langston.

- Az igazira nem vagyok kíváncsi. - legyintett. - Én Eddie vagyok, de ezt gondolom tudod. Ezen a mobilon foglak tudni elérni, csakis kulcsszavakat és rövid, ártatlannak tűnő üzeneteket küldhetsz, illetve soha nem lehet olyankor nálad, amikor fennáll a lehetőség, hogy átkutatnak. Vigyáznod kell, mert ha kiderül, hogy spicli vagy, ezek nem kegyelmeznek. Ha esetleg én bukok le, neked továbbra is fenn kell tartanod az álcádat. Mi más miatt vagyunk itt, de a célunk közös: elkapni Jones-t. Vagy együtt, vagy nem. Most pedig mindketten visszamegyünk, te mész előbb, és nem kelthetünk feltűnést. Itt is lehetnek beépített emberek.

********

Amikor leszálltam a gépről, tekinretemmel Eddie-t kerestem, a fiút azonban sehol sem láttam.

Tanácstalanul bolyongtam a reptéren, amikor egy erős kéz megragadott hátulról és lerántott a földre és befogta a számat.

Egy rövid ideig eszméletlen lehettem, mert a következő jelenet egy szobában volt, ahol egy széken ültem.

- Kit tisztelhetek önben? - hallottam egy nyájas hangot a hátam mögül, amitől a hideg futkosott a hátamon.

A székhez voltam kötözve, így nem láttam az illetőt.

- A nevem Tara Langston. - feleltem és ügyeltem arra, hogy ne remegjen a hangom.

- Nos, Tara... Mesélj magadról! - a hang fagyossá vált, így még inkább eluralkodott rajtam a lámpaláz, és egyre idegesebb lettem. - Ha jól tudom, hacker vagy.

- I-igen. - mondtam és zavaromban kis híján felnevettem.

- Van családod? Ők tudják, hogy itt vagy? Szóltál valakinek, hogy eljössz? - Csak most tűnt fel, hogy pár másodperce már tegezett.

- A nagybátyámmal élek. - kezdtem lassan és egy kicsit lenyugodtam. - Van egy öcsém, ő az egyetlen, aki tudja, hogy itt vagyok és ő majd falaz a bácsikámnak.

- Hogy hívják a nagybátyádat?

- Robert. Robert Langston.

- Apádat hogy hívták?

- Honnan tudja, hogy meghalt? - szaladt ki a számon.

- Ejnye, kislány, nem feleselünk.

- Elnézést. - nyeltem egyet. - A neve Miles Langston volt.

- Anyádat?

- Cecilia Langston, leánykori nevén Woolf. - Úgy éreztem magam, mint egy vallatáson.

- Kapcsoltak már le valaha? Van priuszod?

- Nincs. - ráztam meg a fejem.

- Egyezik. - szólt egy másik, fiatalabb hang. Szóval ezek csekkolnak, miközben beszélek? De jó.

- Köszönöm. - dünnyögtem. - Most már történhetne valami. Talán eloldozhatnának. Menni fog, vagy adjak még tippeket?

Valószínűleg szokásom szerint túl szemtelen voltam. Próbáltam arra koncentrálni, hogy én most nem Emily vagyok. Most Taraként kell viselkednem. És a szétszórt, cinikus, szemtelen lány Emily, nem pedig Tara. Viszont ha ezentúl túlontúl odafigyelek, feltűnő lesz, és gondolatnak arra, hogy esetleg spicli vagyok.

Mindenesetre nem reagáltak a megjegyzésemre, de a fiatalabbik eloldozott.

- Isaac, kísérd a szállására a kisasszonyt. - szólt most az idősebbik.

Megfordultam, így egy igencsak élénkkék szempárral találtam szembe magam. A szép szemekhez meg kell hogy mondjam, nem egy csúnya arc társult. Borzas, szélfútta szőkésbarna haj, határozott áll és tekintet. A srác (na jó, inkább férfi), harminc is bőven elmúlhatott, mégis igencsak vonzónak találtam.

- Gyerünk, Tara. Nyomás! - mordult rám, és így egészen kellemesnek találtam a mély hangját.

Az idősebb férfit nem tudtam megfigyelni, mivel Isaac kitessékelt az ajtón.

Folyosóról folyosóra mentünk, és ha jobb lenne a rövidtávú memóriám, akkor se tudtam volna megjegyezni az utat.

- Meddig megyünk még? - nyafogtam. Na jó, egyre inkább elrontom az eredetileg kitervelt "Tara egy kiegyensúlyozott, fegyelmezett lány" imidzset.

- Nem tetszik a stílusod, kislány. - Isaac a falhoz nyomott, átható szemével az enyémbe nézett. - Szedd össze magad, vagy intézkedem róla, hogy többé ne tehesd be ide a lábad. A főnök bír téged, de én nem a főnök vagyok. Vigyázz mit beszélsz, mert érzem, hogy valamit nagyon is titkolsz.

Dermedté váltam.

- Ugye nincs igazam, Tara? - Olyan ijesztően ejtette ki az alteregóm nevét, hogy legszívesebben elrohantam volna. Nem, Emily (mármint Tara), szedd össze magad!

Nyeltem egyet.

- Nem, nincs igazad. Én sose titkolnék el semmit. Fontos nekem ez a meló.

Isaac ellökte magát a faltól.

- Ajánlom is.

*******

Miután rohadt-jól-néz-ki Isaac beengedett a szobámba (ahol a következő kitudja mennyi időt fogom tölteni), sóhajtva ültem le az ágyamra. Másra sem vágytam, csak egy zuhanyra és egy pihentető alvásra.

A fürdőbe menet (kaptam egy térképet, hogy mit hol találok az épületben, illetve egy menetrendet, hogy mikor mozdulhatok ki), összefutottam egy nálam idősebb nővel, aki éppen onnan jött ki.

- Szóval te vagy az új lány. - állapította meg, és megigazította a szemüvegét. - Mi is a neved, Tamara?

- Tara. - javítottam ki.

- Nagyon örülök, én Hazel vagyok. Te is hacker vagy, vagy...?

- Igen, hacker vagyok. Miért, mások is vannak?

- Igen, például Nina, a bérgyilkos... - mondta Hazel.

A "Nina" név és a "bérgyilkos" szó együtt említve valahonnan ismerősnek tűnt, csak nem tudtam, honnan.

- És te, Hazel... Mióta vagy itt? - próbáltam csevegni.

- Pár hónapja. Eleinte ijesztő a hely, de később megszokod. - magyarázta.

- Értem. - erőltettem magamra egy mosolyt. - Hát, akkor én megyek a fürdőbe, majd később találkozunk, Hazel...

- Szia, Tara! - búcsúzkodott.

*******

Nem tudom, mennyi ideig álhattam a zuhany alatt, de azt tudtam, hogyha nem szedem össze magam, hamarosan hatalmas bajban leszek. Ha már ilyen lánynak "alkottam meg" Tara képét, tartanom kell magam ehhez a változathoz.

Miután pár óra múlva, lassan visszasétáltam a kapott szobámhoz.

Elővettem a telefonomat, ami új üzenetet jelzett, pedig ezt a számot senki se tudta.

Elraktam, és nem válaszoltam. Ricky megcsókolt, azután szó nélkül otthagyott, és nem akarta megmagyarázni. Most erre mit léphettem volna!?

Kopogtattak az ajtómon.

- Gyerünk, kislány, van egy feladatod! - Isaac konkrétan kiráncigált az ajtón.

- Hé! - kiáltottam rá felháborodottan, de ő hátracsavarta a karomat, majd lassan összeestem.

*******

Homályos látkép tárult elém.

- A kisasszony magához tért! - jelentette be ünnepélyesen egy ismeretlen hang.

- Köszönöm, doktor úr. - Ez a hang viszont már nem volt ismeretlen számomra; a mélyebb hang volt tegnapról. Egy pillanat, eltelt egy nap!?

Egy férfi arca hajolt fölém. A harmincas évei végén járhatott, magasan ívelt szemöldökkel és fekete hajjal rendelkezett.

- Én Gerald vagyok. - mondta mosolyogva, selymes mély hangján. - Te pedig ha jól tudom, Tara.

- I-Igen. - feleltem zavartan, miközben a fejemhez kaptam. - Mi-mi történt?

Jones sóhajtott.

- Isaac mondta el a sajnálatos történteket. Lezuhantál a lépcsőn és agyrázkódást szenvedtél. Az emlékeid lassan vissza fognak térni.

Vissza is tértek. Emlékeztem, hogy Isaac kis híján megfojtott, és hogy lelökött a lépcsőn. Mit ártottam én ennek a fickónak, hogy balesetként akarja beállítani a történteket.

- Értem. - nyeltem egyet, miközben legalább nyolcvanféleképpen képzeltem el, hogy megölöm Isaac-et, mégis a fojtást tartottam a legjobb választásnak.

- Lenne egy feladatom számodra. - tért az üzletre Jones. - Amint jobban érzed magad, fel kellene törnöd egy szervert. Elég bonyolult és könnyű lebukni, de biztos vagyok benne, hogy neked menni fog.

Haha. Nagyon jól ismertem ezt a típust. Először bókol, és biztosít, hogy én vagyok a legalkalmasabb a feladatra, majd óvatosan és lassan behálóz, hogy aztán esélyem se lehessen szabadulni.

- Tara, ez a rendszer egy igazán bonyolult gépezet, remélem tudod, hogy én bízok benned...

Tényleg nagyon profin csinálta. Néztem a fiatal, önbizalomhiányos emberek behálózásról videót a YouTube-on, ahol pont ugyanezeket a jeleket mutatták. Talán a híres-neves Gerald Jones is egy YouTube videóból tanulta a tehetségét?

- Köszönöm bizalmát, menni fog. - néztem rá. Most az a célom, hogy közel kerüljek hozzá, nem?

- Szólj, ha szeretnéd kezdeni. - mosolygott rám biztatóan.

- Akár most rögtön. - néztem a szemébe vakmerően.

Jones elégedetten bólintott.

- Ez a beszéd, kislány.

Tudtam, hogy innen már nincs visszaút. A játszma elkezdődött.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

" Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok! A magyarok istenére esküszünk, esküszünk! Hogy rabok tovább nem leszünk!"

Ó, te jó ég. Egy teljes hónapig tartott megírnom ezt a részt, rettenetesen sajnálom, de egy kicsit szokás szerint túl vállaltam magam. Tegnap tudtam meg, hogy kedden megyek angol versenyre, úgy, hogy semmit se tudunk, plusz nyakunkon a nyelvvizsga, és rohadtul parázok a szóbelitől, tánc fellépésem lesz egy hónap múlva, az egyik tánchoz még hozzá se kezdtünk, ezenkívül matektézét írok hétfőn, ezenkívül volt pár könyv, amit muszáj voltam elolvasni. És tegnap végig kellett ülnöm a sulis március 15-ötödikei műsort, de legalább közbe kitaláltam a sztorit, ma hajnalban pedig megírtam a felét, ebéd után pedig befejeztem. És köszönöm a segítséget flora_farkas1212 - nek♥♥. Amúgy nemzeti ünnep van, ja. Sietek, esküszöm sietni fogok a kövi résszel.

Agent-nagyon-sajnálja-a-sok-kihagyást-Eszti