Írói szemszög

Ronald Rathaway erőltetett, minden vidámság és boldogság nélküli mosolyt villantott a nőre. Az viszonozta, és a férfi mellé ült.

- Ronald, ugye? - kérdezte a nő, hosszú, szőke haját csavargatva.

- Igen. - felelte a férfi szűkszavúan. - És maga?

- Katherine. - mosolyogott a nő, és üvöltött róla, hogy csak el akarja csábítani a férfit.

- Mit akar? - kérdezte Ronald.

Katherine emlékezett, hogy azt olvasta, a mellette ülő férfi nem könnyen kapható, de ő szerette a kihívásokat.

- Azt mondja meg maga. - suttogta csábos hangon a nő, és közelebb hajolt.

- Azt akarom, hogy hagyjon békén. - közölte kemény hangon a férfi.

- Ugyan, Ron. Hívhatom így?

- Nem.

- Szóval Ron, miért nem akarja? - Katherine most már egyenesen tolakodó volt.

- Kérem, nincs hangulatom ilyesmihez. - húzódott el diszkréten Ronald.

- Miért? Úgy hallottam, maga nagy nőcsábász.

- Nem szeretem, ha követelőznek. - tolta el magától a nőt.

- Nem tudja, kivel kezd ki, Mr. Rathaway. - villantott egy utolsó csábos mosolyt az férfira Katherine, majd odébb ment és egy másik gazdag férfinál próbálkozott be.

Ronald megcsóválta a fejét. Tényleg nem szerette, ha követelőznek tőle, de ez a nő furcsa volt. Mintha nem csak egy egy éjszakás kalandot akarna tőle. A férfi elfeledtette magával a gondolatot, és tovább iszogatott.

Emily szemszöge

- Greg! - lihegtem, és finoman eltoltam magamtól. - Ezt nem szabadna.

- Kit érdekel. - mondta, majd újra megcsókolt.

- Greg! - állítottam le. - Nem. Most nem.

- Értem. Bocs. - ült fel, és elrendezte összeborzolódott haját. - Jól vagy?

- Persze. - húztam fel magam ülésbe én is. - Csak, tudod nekem ez fura.

- Semmi baj. - mosolygott. - Majd szólj, ha készen állsz, én nem akarok erőltetni semmit.

- Tudom. - mondtam, majd megkerestem az ingemet.

- Azért kösz az estét. - szólt utánam, mielőtt elvonultam volna felöltözni.

- Nincs mit! - kiabáltam vissza, és bezárkóztam a fürdőbe.

Ja, hogy nem említettem, hogy jutottunk el idáig? Úgy kezdődött, hogy elmentünk vacsorázni, aztán valahogy Gregnél kötöttünk ki. Tudom, hogy azt mondtam, nem foglalkozok vele, és nem próbálom meg vele, de aztán mégis így sikerült.

Talán járhatnék vele, de az biztos, hogy nem akarok lefeküdni vele. Én nem vagyok olyan.

Megmostam az arcom, és felvettem a rezgő telefonomat.

- Szia, Joan. - szóltam bele. - Persze, megyek. Mi? Oké. Szia. - tettem le, majd kiléptem a fürdőből, ahol Greggel találtam szembe magam, és egyszerre szólaltunk meg.

- Van egy közös ügyünk.

- A francba, ez szörnyen szar lesz. - sóhajtottam, pedig nem szoktam káromkodni. - Rám sem nézel, hozzám sem szólsz, és nem teszel semmilyen megjegyzést. Értjük egymást?

- Igen. - bólintott, én pedig lábujjhegyre álltam, és egy utolsó csókot adtam a szájára.

- És véletlenül se érkezünk egyszerre. - mondtam, majd kimentem a lakásból.

********

- Sziasztok! - köszöntem a lehető legtermészetesebben.

- Szia, Emily! - intett Grace. - Joan gondolom mondta, közös ügy az FBI-jal.

- Igen, mondta. Mi történt? - kérdeztem átbújva a tetthelyet elzáró szalag alatt.

- Az áldozat Ronald Rathaway, egy pénzes pasas, leszúrták. Doki szerint nagyon pontos szúrás volt, egyenesen a szívbe, a halál azonnal beállt. Egy rendezvényen volt este, valami alapítvány, majd kiderítjük, melyik. Itt, az utcán talált rá egy erre járó férfi, ő hívta a rendőrséget, a rendőrség az FBI-t, az FBI meg minket. - magyarázta Grace.

- Sziasztok! - érkezett meg Greg, aki utasításom szerint később jött.

- Szia!

- Mi történt? - kérdezte Grace-t, aki elmagyarázta ugyanazt, mint nekem pár perccel ezelőtt.

Amy odébb rángatott.

- Mégis mi történt köztetek? - szegezte nekem a kérdést.

- Semmi! - tagadtam azonnal.

- Ne már, Emily, nem vagyok sem hülye, sem vak. Elég feltűnően kerülgetitek egymást.

- Oké, oké. - emeltem fel a kezem.-Randiztunk.

- Csak ennyi? - vonta fel a szemöldökét Amy. - Grace szerint szexeltetek.

- Nem! - kértem ki magamnak felháborodottan. Amy még mindig úgy nézett, rám, mint aki még nem hallotta a teljes igazságot. - Csak majdnem.

- És most jártok?

- Hát... - bizonytalanodtam el. - Asszem.

- Értem. - bólintott Amy.

- Veletek mi van? - érdeklődtem és próbáltam más irányba terelni a témát.

- Hogy hogy velünk? - kérdezte zavartan.

- Hát veled és Mattel. - utaltam arra, hogy én is tudok egy-két dolgot róla.

- Megvagyunk. - vont vállat.

- Még mindig nem tudja rajtam kívül senki? - kérdeztem.

- Grace... Azt hiszem, rájött. De nem most, hanem nagyjából másfél éve.

- Szerintem mondd el neki. Ikrek vagytok, mindent tudtok egymásról.

- Azért mindent nem. Azt például nem tudom, hogy ki az a Scott.

- Én tudom. - csúszott ki a számon.

- Tényleg? - kerekedett el a szeme.- Elmondta?

- Igen. - És már azt is bántam, hogy megszólaltam.

- Oké, most nem foglak arra kérni, hogy mondd el, mit tudsz. Tiszteletben tartom Grace magánéletét, ő is tiszteletben tartja az enyémet. - magyarázta, és ez így korrekt volt.

- Értem. - sóhajtottam. - Olyan jó, hogy te így tudod felfogni a dolgokat. Nekem ez nem megy. Én mindig mindenki magánéletébe belekötök, és személyes sértésnek veszem, ha valamit nem mondanak el nekem. És ez még jogilag sem helyes.

- Emily. - kezdte Amy. - Az élet sokszor nem helyes jogilag. Nem az a lényeg, hogy egy jogász egyetértsen a döntéseiddel, hanem hogy neked és azoknak, akik fontosak neked, nekik legyen jó.

- Kösz a tanácsot. - mosolyogtam rá.

- Bármikor. - viszonozta a mosolyt, én pedig örültem, hogy van egy ilyen barátom.

*******

- Kiderírettem, hogy Ronald Rathaway hol volt a halála előtt. - közölte Joan izgatottan. - Egy privát rendezvényen, amit William R. Martindale polgármester szervezett.

- És hol volt ez a rendezvény?

- A Fifth Avenue-n, a cím a mobilotokon. - szólt Joan.

- Zöldfüllel odamegyünk. - mondta Ricky.

********

- Hírszerzés, szövetségi ügynökök vagyunk, ahogy tetszik. - közölte a saját stílusában Ricky, és felmutatta a jelvényét.

- Mit akarnak? - kérdezte a szervező gyanakodva.

- A tegnap esti rendezvény egyik résztvevőjéről, Ronald Rathaway-ről szeretnénk kérdezni. És szükségünk lenne az összes résztvevőre.

- A vendégeink jogait tiszteletben tartjuk. Ha nincs, parancsuk nem kötekezhetnek arra, hogy beszéljek, különben beperelem magukat zaklatásért. - közölte, és odébb sétált.

- Kapja be. - morogta Ricky. - Miért nem képes kinyögni pár nevet?

- Oké, ez egy barom, zárjuk le és haladjunk az üggyel. Beszéljünk az FBI-jal, hátha ők találtak valamit. - javasoltam.

- Rendben. - dünnyögte Ricky rosszkedvűen.

*******

- Megszereztem a résztvevők listáját. - közölte Joan.

- Azt meg hogy? - kérdezte elkerekedett szemekkel Ricky. - Nekünk nem adták oda.

- Mondjuk úgy... hogy egy régi barát segítségét kértem. - mondta Joan kínosan feszengve.

- Te beszéltél Eddie-vel? - ráncolta a szemöldökét Amy.

- Eddie megszerezte a listát. - védte Joan, ugyan nem tudtam, hogy kiről beszélnek.

- A francba, neked megvan Eddie száma? - érdeklődött Grace, akit a dolog ezen része jobban érdekelt.

- Ugyanarról az Eddie Snoke-ról beszélünk? - érdeklődött Matt.

- Ki az az Eddie? - kérdeztem, mivel én itt ragadtam le.

- Ó, bocs. - kért elnézést Anne és magyarázni kezdett. - Eddie Snoke hivatalosan egy bűnöző, azonban titokban segít nekünk és információkat szolgáltat a világ egyik legveszélyesebb emberéről, Gerald Jones-ról, aki Seattle-ben, Washington államban hackel meg embereket és képes egy egész várost lebénítani. Eddie szintén hacker és Jones-nak dolgozik kettős ügynökként. Jó pár szíveséggel tartozik nekünk.

- És akkor miért probléma, hogy Joan felhívta? - értetlenkedtem.

- Eddie mégis csak egy bűnöző, mi pedig zsaruk vagyunk. A bűnözők és a zsaruk nem szövetkeznek egymással. - magyarázta Amy. - Előbb utóbb pedig biztosan megtaláltuk volna a módját, hogy megszerezzük azt a listát.

- Joan, mondd, mit tudtál meg! - ért oda hozzánk Sarah.

Egymásra néztünk, Joan pedig a lehető legtermészetesebben magyarázni kezdett.

- Az egyik résztvevő szerint Ronald Rathaway, az áldozat, a rendezvényen egy szőke nővel hosszasan beszélgetett, és úgy tűnt, mintha elutasította volna. A nő neve a résztvevői lista szerint Katherine Johnson, ez azonban álnév, ez a nő egyenlőre ismeretlen, de mindjárt megszerzem a biztonsági felvételeket, és akkor be tudom azonosítani.

- Rendben. Folytassátok a munkát! - sétált el Sarah.

********

- Zöldfül, jól vagy? - érdeklődött Ricky, nagy, sötét szemeit rám szegezve.

- Persze. Miért?

- Fura vagy. - méregetett a társam.

- Én mindig fura vagyok. - vágtam rá reflexből.

- Ezt most a Tumblr-ről szedted, vagy saját magadtól mondtad? - vonta fel a szemöldökét.

- Instagramról, de mindegy. - legyintettem, majd elgondolkoztam. - De lehet, hogy eredetileg a Tumblr-ről származik.

- Az öcsém is egész nap a neten lóg. Pedig én próbálok jó srácot nevelni belőle. - mosolygott Ricky, és ez egy igen ritka pillanat volt, hogy mosolygott.

- Van öcséd?

- Igen. Tizenöt év van köztünk, de jól kijövünk. - mondta. - Azután született, hogy leléptem otthonról. Féltestvérek vagyunk. - magyarázta. - Tényleg jó srác. Már sulis.

- Sose gondoltalak nagy tesós típusnak. - mosolyogtam én is.

- Be kell elégednem vele. - viccelt.

- Srácok, megtalálta... - lépett be az irodába Joan, majd megtorpant. - Megzavartam valamit?

Ricky keze megállt a levegőben, én a hajamat csavargattam. Egymás mellett ültünk, talán túl közel, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Kívülről tényleg idillinek tűnhetett, pedig teljesen baráti volt.

- Nem, csak beszélgettünk. - jutott szóhoz először Ricky. - Kit találtál meg?

Joan még mindig furán nézett ránk, majd magyarázni kezdett.

- A nőt, akivel Ronald Rathaway beszélgetett a rendezvényen. Ez viszont nem fog tetszeni. A nő neve Aoife Ryan, ír származású és nem mellesleg a CIA ügynöke. A fedett osztályon dolgozik, és már évek óta dolgozik beépülve az ír maffiánál, amihez hozzá volt köthető Ronald Rathaway is, ezért jelent meg a rendezvényen.

- És hol van ez az Aoife Ryan? - érdeklődtem.

- Mindjárt idejön, és beszámol a fejleményekről. - mondta Joan, majd felém fordult. - Beszélnünk kell négyszemközt.

- Oké. - álltam fel, és Joan-t méregetve követtem a lányt. Mi lehet olyan titkos, amit Ricky nem hallhat?

- Miről van szó? - kérdeztem.

- Inkább kiről. - állt meg Joan, majd én is megtorpantam. - Greg.

- Mi van vele? - ráncoltam a szemöldököm. Ha elmondta neki, én kinyírom!

- Furán viselkedik. - kezdte Joan.

- És ezt miért nekem mondod? - tettettem, hogy az égvilágon semmi közöm Greghez.

- Mert a barátod, nem?

Káromkodtam egy szépet.

- Grace volt, igaz? - kérdeztem, de előre tudtam a választ.

Joan bólintott.

- Szóval mi van Greggel?

- Lehet, hogy semmiség...- tűnődött el.

- Joan, nyögd ki! - förmedtem rá.

- Az elmúlt egy órában tizenhétszer keresték telefonon. Mindig elvonult egy olyan helyre, ahol nincsenek kamerák, és amikor visszajött, mindig nagyon feldúlt volt. - mesélte Joan. - Arra szeretnélek kérni, hogy beszélj vele. Meg tudod tenni?

- Ameddig nincs haladás az üggyel, hazamehetek? - kérdeztem. - Majd jelentkezek.

********

- Szia! - léptem be a lakásába.

Greg elmosolyodott, és csak most figyeltem, hogy milyen szép a mosolya.

Becsuktam az ajtót, és köszönésképpen hosszasan megcsókoltam.

Hajnali három óra volt. Fáradt voltam faggatózni, de megígértem Joannek, úgyhogy feltettem a kérdést.

- Ki hívogatott annyiszor ma?

Greg arcán árnyék suhant át, elkomorult.

- Joan mondta, ugye? - nevetett fel idegesen.

- Greg, ugye nem kerültél bajba? - hajoltam előre és megszorítottam a kezét. Egy pillanatig azt hittem, el fogja rántani, de végül nem tette.

- Tudod, hogy te tudnál róla először. - mondta, de nem éreztem teljesen őszintének. Szemei furcsák voltak: a kék biztatást és megnyugvást tükrözött, míg a zöld ingerültséget és haragot. Sosem fogom tudni megszokni, hogy a két szeme teljesen más érzelmeket tud közvetíteni. Nem szerettem a zöldet. Mindig azon látszott először, ha dühös volt, vagy ideges. A kék szemei mindig nyugodtak voltak, és természetesen csillogtak.

Greg más irányba terelte a beszélgetést, mire elaludtunk, teljesen elfelejtettem, hogy miről is akartam beszélni vele.

********

Reggel kábultan ébredtem. Tisztára úgy éreztem magam, mintha előző nap durván kiütöttem volna magam. Oldalra tekintettem, Greg fél karjával átkarolt, de még aludt. Pár percig csak néztem, milyen aranyosan alszik, majd tekintetem az órára tévedt.

Kilenc óra harminc perc.

Jézusom!

Kiugrottam az ágyból, és felráztam Greget, aki még mindig az igazak álmát aludta.

- Mi van? - dünnyögte fél álomban.

- Fél tíz van, Greg! Kelj már!

- Mi?? - pattant fel a fiú, és lendületével lelökött az ágyról. - Jaj, Emily, jól vagy? - rángatott fel a földről, és a nagy sietségben indult reggelit készíteni.

Greg kócos hajjal, karikás szemekkel, és gyűrött ingben állt a hallban, és indulni készült.

- Jó ég! Hogy nézel ki? - értetlenkedtem.

- Azt hittem, tetszek neked. - vigyorgott nagyképűen.

- Nem az! Argh. - morogtam. - Vasald ki az inged, fésülködj meg, mosakodj meg és ne nézz úgy ki, mint aki most kelt fel!

- Ez igaz. - gondolkodott.

- Fogd be! - rivalltam rá. - Nyomás! Tisztára mintha a fiammal beszélnék. - morogtam, és én is elkezdtem készülődni.

******

Most nem volt idő még arra is ügyelni, hogy ne egyszerre érkezzünk.

Amikor odaértünk, Aiofe Ryan ügynök már ott volt.

Tényleg kifogástalanul nézett ki. Hosszú, egyenes, szőke haja egészen a derekáig ért, égszínkék szemei természetesen fénylettek, halvány bőrén lévő sminkje csak még inkább kiemelte tökéletes vonásait. Fehér inget viselt fekete blézerrel és fekete kosztüm nadrággal. Bokacsizmája sarkán egy porszemnyi hó sem tapadt, pedig odakint még bőven akadt a tél jelképéből, és az én bakancsomon olvadt hó, mostanra inkább víz volt.

- Üdvözlöm, Emily Turner ügynök vagyok. - nyújtottam kezet. Ő megrázta, és így megtekinthettem hosszú műkörmeit is. Vajon hogy tud ilyen körmökkel lőni?

- Aiofe Ryan. - mutatkozott be, és a hideg szempárban némi nemtetszést láttam.

- Mit tudsz mondani Ronald Rathaway-ről? - kérdezte Greg, aki úgy döntött, kihagyja a bemutatkozást. Egyből letegezte?

- Neked is szia, Greg. - villantotta ki Aiofe tökéletes, fehér mosolyát. - Hiányoztam?

- Ezt ne most. - legyintett Greg. Ők meg honnan ismerik egymást? - Inkább mondd, mit tudsz.

Aiofe félre tette, akármi is történt közte és Greg között, és áttért a minket érdeklő részre, azaz az ügyre.

- Ronald Rathaway úgy volt kapcsolható az ír maffiához, hogy a maffia feje, Sean Murphy-vel egy kis ír faluba éltek, és fiatalkorukban együtt követték el a bűntényeket, kezdve rablásokkal gyilkosságokig. Sean Murphy évekig dolgozott az Antiamerika nevű bérgyilkos szervezetnek, és rengeteg amerikait ölt meg. Rathaway bizonyítottan az ír maffia tagja, vagy legalábbis az informátora volt, mivel az elmúlt egy hétben ötvenkétszer beszélt telefonon Murphy-vel. Rathaway megölését nem személyesen Murphy végezte el, ahhoz ő túl kényes. Valószínű, hogy a jobbkeze, Conor Dever ölte meg, aki végzett orvos, és nagyon pontos szúrást tud ejteni. Nézzenek utána Devernek, tudjanak meg róla mindent, én pedig megyek vissza, és nem fedem fel az álcámat. - magyarázta Miss. Tökély. - Holnapra minden legyen meg, és kezdődhet az akció és a végső leszámolás az ír maffiával!

- Úgy hallottam, engem keresnek. - szólt egy hang mögülünk.

Egy emberként fordultunk meg. Az ajtóban egy harmincöt körüli férfi állt, lazán, zsebre dugott kézzel. Sötét dzsekit viselt szakadt farmerrel, haja kócos volt, és egészen sötétbarna. Szemei szinte feketék voltak, de íriszei ridegséget sugároztak.

- A nevem Conor Dever. - mondta mély, karcos hangján, és felemelte két kezét, miután az irodában lévő összes ember fegyvert fogott rá.

Folytatása következik....

Úristen, megint rengeteget késtem. Kicsit szét voltam esve, de mostanra összeszedtem magam. A rész végének ötlete éppen úszáson született meg bennem, pedig nagyon bírtam gondolkodni, és úgy néz ki, még mindig nem gyógyultam meg teljesen... A félévi jegyem is jól alakultak, pedig nagyon lerontottam az átlagaimat így félév előtt... De ma megkaptam az ötöst matekból! Milyenek lettek a személy leírásaim? Fejlesztem magam... :D Mi a véleményetek Gregről? És arról hogy összejöttek Emilyvel? (Gremily), de azért lesznek itt még meglepetések... :D Akiknek nincs ihletük, azoknak nem javaslok mást, csak hogy hallgassanak sok zenét, lehetőleg különbözőket. Nekem mindig beválik. Következő fejezet nem tudom, mikorra várható, de nem három hét múlva.

Agent Eszti