Jones kihúzta a széket, én pedig leültem és bekapcsoltam a laptopot.

- Te legalább nem nyafogsz, hogy nem a legújabb operációs rendszer van a gépen. - dünnyögte.

- Tessék? - kérdeztem zavartan.

- Hazel. - Csak ennyit mondott.

- Szóval. - hajolt fölém. - Tara, a Johnson & Marshall ügyvédi iroda honlapját kellene feltörnöd. Igen erős a védelmi vonaluk.

- Nem fog gondot okozni. - ígértem, miközben a szívem a torkomban dobogott. Basszus, ha most elrontom...

*******

- Mr. Jones! - remegve nyújtottam át a laptopot. - Sikerült.

- Tökéletes. - villogtatta meg ezerwattos, hófehér mosolyát.

Előre fésültem ujjaimmal pár hajtincset, mintha zavarban lennék, pedig csak a fülesemet takartam el.

- Tara, majd beszédem van veled pár óra múlva. - szólt Jones. - Isaac érted megy.

Ajjaj, Isaac. Az elképesztően jóképű barom gyanakodott rám.

Kihúztam magam és Jones-ra mosolyogtam.

- Köszönöm, de nem lehetne inkább, hogy Hazel kísérjen el? Vele...khm..jobban megtaláltam a közös hangot.

Oké, ez szörnyen rosszul jött ki, de nem volt jó megoldás. Ha hagyom, hogy Isaac és én kettesben legyünk, simán megkínoz, rosszabb esetben megöl és balesetnek álcázza. Ha nem engedem, hogy Isaac kísérgessen, gyanakodni fognak rám, ami pedig nem jó.

Jones felvonta az egyik szemöldökét. Erről beszéltem.

- Valami gondod van Isaac-kel?

- Nem, nem, nem. - ellenkeztem. - Isaac egy khm... nagyon kedves srác, de szeretnék Hazellel beszélgetni. Pletykálni meg ilyesmik, tudja.

Egy pillanatig azt hittem, azt fogja mondani, hogy mindenképp Isaac mellett akar tudni. De nem így történt.

- Rendben, menjél csak Hazellel. - vágta rá könnyedén. - Küldök érte valakit.

Basszus, ez meleg helyzet volt.

Hazel nemsokára odaért.

- Mr. Jones azt mondta, hogy különösen azt akartad, hogy én kísérjelek el. - szólalt meg szemöldök ráncolva. - Ez fura, mert az újoncokat mindig Isaac kísérgeti.

- Isaac mióta van itt? - kérdeztem, terelve a témát, és mivel Hazel csapongó természet, rögtön el is felejtette, hogy miről volt eddig szó.

- Nem tudom, előttem már itt volt. Nina azt mondta, aki már öt éve van itt, hogy itt született. Haha, ez vicces. És nem hiszem el. Isaac nem hacker, nem bérgyilkos, vagy ilyesmi, ő Mr. Jones bizalmasa. Mr. Jones pedig megbízik abban a seggfejben.

- Miért mondod, hogy seggfej?

- Azért, mert az. - mondta Hazel, és lezártnak tekintette a témát.

******

- Tara? - szólt be az ajtómon egy hang.

- Tessék? - mondtam, és csak reménykedni tudtam, hogy a hangom nem hangzott ijedt cincogásnak.

- Isaac vagyok. Kijössz?

A szívem a torkomban dobogott, amikor kinyitottam az ajtót.

Szőkés tincsei a homlokába lógott, kék szeme kifejezéstelen volt.

- Be szeretnék mutatni neked valakit. - biccentett, amikor meglátott. - Ő itt Eddie.

- Öhm... - fészkelődtem zavartan. - Eddie és én már ismerjük egymást. Ő ajánlotta Mr. Jonest, hogy dolgozzak nála.

- Érdekes. - mért végig megvetően Isaac, és jeges pillantásától a hideg futkosott a hátamon. - Jones ezt elfelejtette említeni. Eddie?

- Igen, ismerem Tarát. Hiszel nekem, vagy le akarod ellenőrizni?

Isaac lenyelte csípős válaszát, és kelletlenül bólintott.

- Akkor viszlát, Isaac. - utalt finoman Eddie a harmadik személy zavaró jelenlétére.

Felém fordult, és igencsak szárazon megjegyezte:

- Azt hittem van ízlésed, kislány. Tara, vagy akárhogy is hívnak.

Végszóval magunkra hagyott.

********

- Nem erről volt szó! - szidott le Eddie, én pedig behúzott nyakkal hallgattam. - Alig pár napja vagy itt, és máris kevered a szart! Miért nem vagy képes befogni a szádat? Isaac máris gyanakodik rád! Ő pedig egyáltalán nem kispályás. Bármelyik pillanatban megölhet!

- Már megpróbálta. - sütöttem le a szemem.

- Jó ég, Tara! - kiabált velem. Olyan furcsa volt, hogy az én oldalamon áll, és mégse a saját nevemen szólít. - Mit művelt az az álszent mocsok?

- Lelökött a lépcsőn, de Jonesnak azt mondta, hogy leestem. Nem akart megölni, csak tudatosítani akarta bennem, hogy képes lenne megtenni.

- És mi bajod lett?

- Agyrázkódás. - feleltem. - Kibírható, de kicsit sajog a fejem.

- Ez nem játék, Tara! - torkollt le ismét. - Ezek nem szórakoznak! Nem hat rájuk a szép szó, gond nélkül megölnének!

- Tisztában vagyok a helyzet komolyságával! - csattantam fel, és úgy éreztem, mintha az apámmal veszekednék.

- Nem úgy látszik! - emelte fel a hangját ő is. - Világos, hogy először csinálsz ilyet, de ha már téged küldtek, gondoltam azért, mert alkalmas vagy a feladatra, de nem úgy tűnik... Mondd csak, kicsi lány... Miért pont téged küldtek, miért nem egy képzett ügynököt?

- Képzett vagyok!

- Annyira nem értem a nagyra becsült amerikai hírszerzést... - Eddie egészen halkra vette a hangját. - Miért egy húszéves, felelőtlen fruskát küldenek, aki nincs tisztában a határaival....

- Mert engem hackeltek meg! Rajtam keresztül akarnak hozzá férni a CIA rendszeréhez. - vágtam közbe.

Eddie elnémult.

- Tartsd a szád és vigyázz magadra. Még beszélünk.

********

Hajnali öt órakor még mindig nyitott szemmel feküdtem az ágyban, az aznapi történteken gondolkodva.

A telefonom rezegni kezdett az éjjeli szekrényemen, mire sóhajtva megnéztem.

Elkövettem azt a hibát, amit Grace szerint sosem szabad, ha haragszol egy srácra: visszaírtam neki. Méghozzá elég félreérthetően.

Basszus, nem tudom mi van. Grace-nek talán igaza lehet. Egy szóval sem mondtam, hogy hidegen hagyott a csók...

********

Hűvös, borús reggel volt. Az eget felhők borították, a szél ide-oda rángatta a fák ágait. Az eső is csepergett.

- Szép napunk van, mi?

Összerezzentem. Észre se vettem, így saját időközben Isaac áll mellettem.

- Jó reggelt.

- Neked is, Tara. - biccentett, és nem tudtam hova tenni ezt az udvarias formát. - Hogy vagy?

- Jól, köszönöm.

A beszélgetés kezdett abszurddá válni. Egyszerűen nem értem a férfiakat.

- Mondd, van valami programod mára?

- Öhm... - rögtönöznöm kellett volna, de hirtelen semmi sem jutott eszembe. - Nem, tudtommal nincs.

- Ha szeretnéd, megmutatom a várost. Tudod, hol találsz! - Végszóval magamra hagyott.

Oké, ez gázos lesz, de ha minél hamarabb be akarom fejezni ezt a melót, cselekednem kell.

*******

A "városnéző" séta Isaac-kel nem is alakult olyan vészesen. Teljesen közvetlenül viselkedett, és egész jól tudtunk beszélgetni.

Teltek a napok. Jones nem keresett, nem adott munkát. Isaac szinte állandóan a sarkamban volt, és úgy tűnt, megváltoztatta a célját. Most már nem rögtön megölni akart, hanem először megismerni, és csak utána megölni.

Tudtam, hogy nem ő hackelt meg, mégis közé van az egészhez. Tudja, hogy ki vagyok, mégse lép. Először meg akarja tudni, mit akarok, és mennyit tudok.

Hetek teltek el, és semmi sem történt. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy talán nem sikerült a legutóbbi művelet, ezért úgy döntött, többé nem veszi igénybe a szolgáltatásaimat. Vagy a többiek mind jobbak nálam, így inkább velük foglalkozik.

- Szia! - zökkentett ki a gondolataimból valaki. Egy fiatal nő volt az, hosszú egyenes szőke hajjal és zöld szemmel. - Ha jól tudom, a neved Tara Langston. Én Nina Anderson vagyok.

Megfagyott az ereimben a vér.

Nina. Bérgyilkos. Nina Anderson. Hogy nem állt össze?

Steve beépült. Ez a nő ölte meg, aki velem szemben áll.

Az idegösszeroppanás határán álltam. Szédültem, és hirtelen azt se tudtam, hol vagyok.

- Örülök, hogy találkoztunk. - hallottam kívülről a saját hangomat.

Nina rámmosolygott, én pedig csodálkoztam a tűrésküszöbömön, hogy nem lőttem azon nyomban fejbe.

Eloldalazott, én pedig elrohantam.

Csak futottam, ahogy a lábam bírta.

Ezt meg kellett emésztenem.

Valahogy eljutottam a vécéig, és csak ott estem össze. Szúrt az oldalam a futástól, de jelen pillanatban képtelen voltam érzékelni a világot körülöttem.

Hosszú percek elteltével előkotortam a telefonom, elvégre valakinek szólnom kellett.

Világos, hogyha más nem is, Sarah egész biztosan tudott róla. Nyilván tisztában volt vele, hogy ugyanoda küld, ahol Steve volt beépülve...

Elvégre be kell fejeznem, amit ő elkezdett.

Ezért küldött Sarah engem erre a feladatra. A meghackelős sztori csak könnyített a dolgán, és így nekem is egyszerűbben tudta beadni, hogy azt kell megtudnom, ki hackelt meg.

Talán meg se hackeltek. Lehetett csapda, hogy ide jöjjek.

Talán Sarah-nak azt volt a célja, hogy megölessen? Hogy lehessen még egy bűnbak, akit a gonosz bérgyilkosok megöltek? Ki tudja, mi történt Steve-vel valójában...

Ricky utolsó mondatát hallottam a fejemben, amit legutolsó találkozásunkor mondott: Akkor... mielőtt elmennél.

Talán a többiek tudtak róla? Mégis mi a francot keresek itt?

Ne csinálj hülyeséget. - jutott eszembe Ricky óvaintése, ezért inkább visszaültem, és csak hagytam, hogy tehetetlenül és csalódottan teljenek a percek...

********

- Tara? - kiabált be Isaac az ajtómon. - Jones hivat téged!

Szuper, szóval újabb munka. Másra se vágytam mostanában.

Kikászálódtam az ágyamból, majd a tükörhöz lépve elszörnyedtem az elem táruló látványtól. Eléggé álmatlan éjszakát tudhattam magam mögött...

- Jó reggelt, Tara! - köszönt vidáman Isaac. - Mit újság? Jól aludtál?

- Ezt nem mondanám. - morogtam rosszkedvűen, majd a tárgyra tértem. - Mit akar tőlem Jones?

- Szerintem munkája van neked.

Óvatosan a hajamhoz nyúltam, és mintha csak megigazítottam volna, bekapcsoltam a fülest, és hallottam Joant a háttérben.

- Szia, Em! Remélem jól vagy. Mindjárt kezdődik a meló?

Nem értem Joan-t, hogy miért kérdez tőlem bármit is, amikor tudja, hogy valószínűleg nem tudok válaszolni.

Odaértünk Jones irodájához, aki az első kopogásra ajtót nyitott.

- Üdvözöllek ismét köreinkben, Tara kisasszony. - mosolygott. - Ezúttal is egy munkát szánok neked. Ülj le szépen. Így ni. Ma egy nagyon bonyolult feladatal bízlak meg, de tudom, hogy neked menni fog.

- Ebben biztos vagyok. Mi a feladat?

- Törd fel a CIA rendszerét.

Lemerevedtem.

- De... Azt nem lehet. - makogtam.

- Egyik munkásomnak sikerült. Egy fiatal ügynöknőt hackelt meg, aki azonban sajnos rájött a turpisságra. Ugyanezt a nőt kellene meghackelned.

- Mi a nő neve? - kérdeztem, de előre sejtettem a választ.

- Emily Turner.

Szaporábban kezdett verni a szívem.

- Értem. - nyeltem egyet. - Majd szólok, ha készen vagyok.

Jones bólintott, és kiment a szobából.

- Joan. - suttogtam riadtan. - Mit csináljak?

- Csak várj és megoldom.

********

Órák teltek el. Már lassan tíz órája ültem a gépnél, és azt tettem, amire Joan utasított. Lényegében megoldotta a dolgot, és egy hamis anyagot állított össze Emily Turnerről, azaz rólam.

Jones benyitott.

- Megvagy?

- Igen! - fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt.

Jones elismerően nézett rám.

- Tudtam, hogy nem volt hiba felvenni téged.

Próbáltam mosolyogni, de fáradt voltam, és át kellett gondolnom az információkat.

*******

Jones bérelt fel valakit, hogy hackelje meg Emily Turnert. De akit felbérelt, velem van. Aki hackelt, értelemszerűen tudja, hogy Emily Turner és Tara Langston egy és ugyanaz a személy. De az a valaki nem lép. Mert meg akarja tudni, mennyit tudok.

Sziasztok, srácok!
Inkább nem mondok semmit a késésről... Erről, ha lehet ne is beszéljünk. Szégyellem magam, de egyszerűen nem volt ötletem. Mindig csak mentekegetőzni tudok, tudom... De a sok teendőmnek még a nagyrésze hátravan. Még hátravan a kompetencia, az év végi hajrá (bár nem állok neccesen egyik tantárgyból se), tánc előadás egy hét múlva lesz, az agyamra ment már mindenki, de végre, nagy nehezen írtam egy rettentően összecsapott valamit, amiről fogalmam sincs, hogy mit akarok kezdeni vele. Bár végre kezd derengeni a sztori végkifejlete. Huszonöt fejezet lesz, szóval már csak öt van hátra. Ne kérdezzétek, és nem is tudom megmondani, mikor lesz folytatás, de igyekezni fogok, ígérem.

Jó éjt nektek! :)

✌Eszti✌