Szerintem érdemes a fenti dalt olvasás közben hallgatni.

- Van egy ügyünk.

Majdnem felugrottam a hirtelen hangtól.

- Ricky! - hápogtam. - Nem tudtál volna halkabb lenni?

- Egy munkahelyen nem alszunk, Zöldfül. - vigyorgott. - Sarah szólt, hogy keresselek meg.

- Mi történt? - kérdeztem, és feltápászkodtam.

- Nem tudom, de máris lekéstünk róla, úgyhogy egyből a tetthelyre megyünk. - közölte Ricky.

- Nem vártak meg? - kérdeztem, futólépésben tartva a tempót.

- Nem tudom, Zöldfül, hogy neked csak reggel ilyen lassú a felfogásod, vagy általában olyan vagy, mint egy csiga?

- Menj már. - morogtam rosszkedvűen.

- Mondd, Zöldfül, mikor akarsz jogsit szerezni?

- Egyszer! - vágtam rá.

- Hű, de morcos valaki így reggel. Gyerünk, ülj be a kocsiba és menjünk a tetthelyre, mert nincs kedvem a morgásodat hallgatni.

Miután végre békén hagyott, beültünk a kocsiba, és elindultunk a tetthelyre.

- Mi történt? - kérdeztem Grace-t, aki már ott volt.

- Az áldozat egy fiatal lány, elvágták a torkát. A tárcáját ellopták, talán egy férre sikerült rablás, és az ujjlenyomata sincs a rendszerben. - magyarázta.

- Az hogy lehet, hogy nincs a rendszerben? - húztam fel a szemöldököm. - Azt hittem, a CIA rendszerében minden ember ujjlenyomata benne van.

- Emily, ez itt a valóság. Amikor hozzánk kerültél, a te ujjlenyomatod is levették, emlékszel? Tehát nem voltál benne a rendszerben. Ez a lány tizennyolc körül lehet, talán még közép iskolás, ha nincs priusza, vagy nem járt olyan helyen, ahol kérik az ujjlenyomatot, nincs benne a rendszerünkben. Érted?

- Aha. - bólogattam. - És az arcfelismerő se fogja felismerni?

- De, az fel fogja, csak az idő.

- Értem. És mi történt pontosan? - kérdeztem, és felvettem a kesztyűm (lenyúltam Dave-től egy bőrt).

- Ebben a szobában talált rá a takarító nő. Ez egy garni szálló, egy napra vette ki. Az áldozat álnéven jelentkezett be, úgy hogy, Scarlett O'Hara.

- Komolyan? - pillantottam fel. Ha én álnevet választanék magamnak, nem éppen az Elfújta a szél karaktere lennék.

- A portás szerint itt mindenki álnevet használ. Épp ahogy van Scarlett O'Hara, úgy van Jack Sparrow is.

- Te ki lennél? - érdeklődtem, miközben lefújkáltam a padlót vérnyomot keresve.

- Jane Eyre. - vágta rá. - Bár, őt Amy tutira lenyúlná tőlem.

- Ha Amy lenne Jane, akkor Matt lehetne Rochester. - motyogtam, és csak utána jöttem rá, hogy mit mondtam.

- Tessék? - kérdezett vissza szórakozottan Grace, én pedig magamban hálát adtam, hogy nem hallotta meg.

- Semmi.

- Emily, ezt nézd, mit találtam! - kiáltott fel.

- Mit? - kérdeztem, miközben oda vánszorogtam mellé.

- Meg van, ki az áldozat, és hogy miért minket hívtak ki. - mutatta fel diadalmasan az igazolványt.

- Martina Perez, tizennyolc éves, mexikói állampolgár. A Chelsea egyetemre járt. - olvastam.

- Srácok, gyertek. - lépett be a szobába Adam. - A doki most ért ide, és van egy kis gond.

Összenéztünk Grace-szel, majd kimentünk a folyosóra, ahol a holttest volt.

- Mi a baj?

- Nézzétek! - szólt Doki, és lerántotta a lepedőt a testről. Mi nem mertünk hozzányúlni, és a hullát úgy hagytuk, ahogy találtuk.

A lány egész felsőteste szétroncsolódott, mintha megégett volna.

- Áu. - szisszent fel Grace.

- Mi a halál oka? - kérdezte Adam.

- Elvágták a torkát, azaz fulladás. A nyakcsigolya egy része elzárta a nyelőcsövet, és a lány megfulladt. Ezen kívül dulakodás nyomai vannak a kezén, és horzsolások az egész testén. - magyarázta Doki. - Küzdött az életéért.

- A halál időpontja? - kérdezte Amy.

- Éjfél és hajnali egy óra között.

- Van még valami, ami esetleg nyomra vezethet a gyilkoshoz? - érdeklődött Grace.

- Semmi, az elkövető profi lehet. - csóválta a fejét Doki. - Megyek, elvégzem a boncolást, addig ti beszéljetek az áldozat rokonaival.

- A legközelibb hozzátartozójának Alejandro Perez, a bátyja van megadva. Az apjuk, Pablo Perez szolgált a tengerészetnél, szolgálat közben vesztette életét. Az anyjuk, Adriana Perez három éve öngyilkos lett. - hallottuk a kihangosított telefonba, ahogy Joan felolvasta az aktát. - Alejandro huszonöt éves, Bronx egy veszélyes környékén él.

- Ricky, Emily. - szólt a telefonba Sarah, akiről nem tudom, hogy került oda. - Ti mentek Bronxba, Amy és Matt visszajön a központba, Grace és Adam marad helyszínelni. Odaküldöm Anne-t és Evans-t segíteni. A helyszínelők is mennek.

********

Nem tudom miért, de nem szeretem Bronx-ot. Talán mert világ életemben Manhattan-ben és Brooklyn-ban éltem, és soha nem jártam arra a környékre. Emlékszem, gimis koromban egyszer a barátaimmal kitaláltuk, hogy eljövünk Bronx-ba, csak körülnézni. Ennek az lett a vége, hogy egy környékbeli kihívta a zsarukat, mert azt hitte, betörők vagyunk. Egy gimis barátommal se tartom a kapcsolatot, szinte mindegyikkel összebalhéztam suli végére, egy másik részével meg egyszerűen nem akarok találkozni.

- Nagyon eltűnődtél, Zöldfül.- rángatott vissza a valóságba Ricky. Az emlékidézéstől olyan érzésem lett, mintha ismét középiskolás lennék. - Min töröd a fejed?

- Csak a gimis éveimen, amikor kijöttünk Bronx-ba, és a rendőrségen kötöttünk ki. - sóhajtottam.

Ricky felhúzta a szemöldökét.

- Ezt nem akartam hallani.

Megvontam a vállam.

- Fura ez az ügy. - váltottam témát. - Nem gondolod?

- Nem. - felelte Ricky szűkszavúan.

- Látom, nem akarsz beszélgetni. - állapítottam meg. - Akkor mit akarsz?

- Csöndet! - vágta rá a társam.

- Értem, értem. - emeltem fel a kezem védekezés gyanánt. - Valami baj van?

- Zöldfül, kérlek! Csak egy percet!

Megértettem, nem szóltam többet. Nem tudtam, mi baja, de Rickynél jobb nem kérdezősködni.

- Itt vagyunk. - állította le a motort, és kiszállt a kocsiból. - Na, mi van, nem jössz?

- Joan szerint ez az a ház. - mutattam egy vörösre festett házra. Becsöngettem.

Pár perccel egy huszonöt körüli, spanyolos vonásokkal rendelkező férfi nyitott ajtót. Kétség sem fért hozzá, hogy ő Alejandro, egyrészt mert nagyon hasonlított az áldozatra. Ugyanazok az olajbarna szemek, ugyanaz a sötétbarna haj.

- Alejandro Perez? - kérdezte Ricky, mire a férfi bólintott. - A hírszerzéstő érkeztünk, szövetségi ügynökök vagyunk. A húga, Martina miatt jöttünk.

- Mi történt vele? - érdeklődött aggódva.

- Az éjjel meggyilkolták. - közölte Ricky szenvtelen hangon.

- Úristen. - kerekedett el a szeme.

- Fogadja őszinte részvétünket. - szóltam. - Tud bárkit, aki ártani akart volna a húgának?

- Nem tudom. - vont vállat lehangoltan Alejandro. - Nem ismertem túl jól. Elszakadtunk egymástól, mentünk a magunk útján. Martina... alkalmazkodóbb volt, mint én. Én teljesen szétestem anya halála után, évekbe telt, hogy talpra álljak. Martina barátokkal vette körül magát, hogy ne látszon, mennyire megviselte, de volt... - itt elakadt, mintha azon gondolkodna, hogy elmondja-e. - Volt, hogy a droghoz fordult. Kellett a pénz, és magunkra maradtunk. Én dolgoztam, hogy az ő egyetemi díját ki tudjuk fizetni, ő meg a droggal és az ivással enyhítette a fájdalmát.

- Értem. Köszönjük, Mr. Perez. - bólintottam. - Hol lakott a húga?

- Miért, nem a házában találtak rá? - pislogott értetlenül.

- Nem, egy garni szállóban Manhattanben. Tudja, mit kereshetett ott?

- Nem, fogalmam sincs...

- Jelentett valamit Martinának Scarlett O'Hara karaktere? - kérdeztem.

- Nem tudok róla...

- Akkor diktálja a címet, hogy hol lakott Martina. - szólt Ricky.

*******

- Grace és Adam odamegy, Sarah azt mondta, menjünk vissza a központba. - tájékoztattam Rickyt.

- Akkor menjünk! - indítványozta, és visszamentünk.

******

- Srácok, van egy kis probléma. - jött oda hozzánk Joan idegesen. - Most hívott a rendőrség. Újabb gyilkosság a negyvennegyedik és a negyvenötödik sarkán.

- De jó. - sóhajtottam, majd ismét kocsiba ültünk, és a tetthelyre mentünk.

- Mi történt? - kérdezte Ricky a rendőröket.

- Az áldozat Anastazia Dobreva, orosz állampolgár. Nincs hozzátartozója, és nem is hivatalos módon jutott az országba. Úgy hallottam, éppen ma volt egy hasonló esetük. A torkát elvágták, és a felső testét egy üveg darabbal szétroncsolták. A maguké. - intett a rendőr és odébb állt.

- Sorozatgyilkossal lenne dolgunk? - kérdeztem Rickyt suttogva.

- Csak három áldozat után számít sorozatgyilkosságnak, ami reméljük nem történik meg. Gyere, nézzük meg a tetthelyet!

- Itt egy ujjlenyomat. Add ide az ujjlenyomat olvasót! - kértem Rickyt, majd megvizsgáltam. - Anastazia Dobreva ujjlenyomata.

- A gyilkos minden nyomot eltüntet. - csóválta a fejét Ricky.

- Miért öli meg ezeket a fiatal nőket? - értetlenkedtem. - Nincs semmi kapcsolat az áldozatok között, és látszólag semmit sem vétettek.

- Rengeteg ember hal meg úgy, hogy nem követett el semmit. - szólalt meg csendesen Ricky. - Milliók, minden indíték nélkül. Van, aki egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen. - hangjából áradt a keserűség, és éreztem, hogy Lisára gondol. - Ez a két lány nem a rossz időzítésük miatt haltak meg. A gyilkos üzenni akar. Talán pszichológiai problémái vannak.

- Miért öl meg külföldi nőket? - tettem fel a kérdést, miközben vérnyomokat kerestem, vagy bármit, ami utalhat a gyilkos személyére. - Semmi értelme. Miért nem jók neki az amerikai nők?

- Talán direkt öl éppen külföldieket. Talán direkt mexikói és orosz. Esetleg minket akar provokálni. - folytatta a gondolatmenetet Ricky. - Tudja, hogy ha amerikai állampolgárokat gyilkol, a rendőrség nyomozna az ügyben. Így viszont, hogy külföldi, az ügy a miénk. Talán van valaki a CIA-nál, aki ártott neki, és őt akarja előcsalogatni.

- Próbáljuk meg felállítani a gyilkos profilját. - javasoltam. - Tudjuk, hogy férfi.

- Miért lenne férfi? - háborodott fel. - Épp úgy lehet nő is.

- A sorozatgyilkosok többnyire férfiak. - legyintettem, és folytattam volna, amit elkezdtem, de Ricky leragadt a témánál.

- Rengeteg női sorozatgyilkos van! Rosemary West, Beverley Alitt, Lavinia Fisher, Delphine LaLaurie, Kristen Gilbert...- sorolta Ricky.

- Jól van! Egy sorozatgyilkos lehet nő, a mi gyilkosunk azonban férfi. - mondtam. - Az egész ügy, hogy nőket gyilkol, hogy ilyen profi, hogy semmilyen nyomot sem hagy. Egy nőt az érzelmei irányítanak, egy férfi azonban ezeket az érzéseket kiszűri, már ha érted, mire gondolok.

- Most azt akarod mondani, hogy a férfiaknak nincsenek érzelmeik? Vérig sértettél.

- Hidd el, elég sokat olvastam sorozatgyilkosokról, és ez a profil férfira utal.

- Zöldfül, komolyan nem értelek.

- Ricky, akiket felsoroltál, a női sorozatgyilkosok, Rosemary West, Delphine LaLaurie...Ők valamilyen olyan háttérrel rendelkeztek, amit...

- Rosszal példálózol. Rosemary West-nek csak a szülei váltak el, ő meg agresszív volt. Jól ismerem a sztoriját, az egyik kedvencem. - mondta.

- Oké, miután megállapítottuk, hogy mindkettőnket érdekelnek a sorozatgyilkosok, haladhatnánk a mi ügyünkkel. - figyelmezettem.

- Nehogy azt mondd, hogy az elkövető férfi volt, mert leütlek. - fenyegetőzött Ricky.

- Jól van, jól van. - emeltem fel a kezem. - Azta...

- Mi az, Zöldfül megvilágosodtál, mint Buddha? - érdeklődött nevetve, de még mindig duzzogva.

- Úgy beszélsz, mint a gimis töri tanárom. - csóváltam a fejem. - De találtam valamit.

- Mit? - érdeklődött Ricky.

- Ne türelmetlenkedj, ezt nézd! - mutattam fel az szerzeményem.

- Egy járókeret darabja. - ismerte fel Ricky az apró szerkezetet. - Ezzel lehet állítani mindent.

- A gyilkos veterán. - emeltem fel egy dögcédulát. - Eszerint Raul McCartney hadnagy.

- Egy pillanat...- szólt közbe Ricky. - Én hallottam már ezt a nevet. A francba!

- Te ismered? - érdeklődtem.

- Igen. - dünnyögte. - Ő egy veterán, aki évekig volt a CIA informátora a Francis Loyd ügyben.

- Francis Loyd? Sir Francis Loyd? A brit titkosszolgálat vezetője?

- Akkor még nem volt sem lovag, sem a brit titkosszolgálat vezetője. Egy veterán volt, Raul McCartney-val szolgált együtt.

- És mi történt Loyd-dal és McCartney-vel?

- Loyd miatt az egység nagy részét megölték Afganisztánban, Loyd és McCartney a kevés túlélők között voltak. Később kiderült, hogy Loyd nem véletlenül hagyta, hogy az egységet megöljék, hanem valaki utasítására. Amikor már elég sok volt a bizonyíték ahhoz, hogy nyomozást lehessen indítani, a CIA felkérte McCartney-t, hogy mondja el, mit tud az ügyről. Össze tudtak volna gyűjteni elég bizonyítékot ahhoz, hogy vádat lehessen emelni, Loyd védelmére kelt Frank Fornell, aki akkoriban az egyik legjobb ügyvéd volt. Joan egyik kedvence, betűről tudta az aktáját. Ő természetesen felmentette, és előállt valami olyannal, hogy a CIA-sek nem olvasták fel a jogait, és ezért beperelte az ügynököket, és mindent üntetett, amivel Loyd-ra lehetett volna bizonyítani az ügyet. De ennek szerintem már jó öt éve, ha jól emlékszem, Sarah benne volt az ügyben. - mesélte Ricky, én pedig döbbenten hallgattam. - Szerintem McCartney szándékosan hagyta itt a dögcéduláját. Képzett katona, a különleges egységnél szolgált. Nem hinném, hogy véletlen hagyta volna itt a járókeretének egy darabját. Ha jól tudom, McCartney Loyd afganisztáni akciója miatt nem tud járni.

- A járókeret talán véletlen volt, de a dögcédula biztos szándékos volt. - mondtam, és felvettem a rezgő telefonomat. - Joan, most oldottuk meg az ügyet. Mi? Ó, ne. Mindjárt megyünk.

Ricky érdeklődve nézett rám.

- Újabb gyilkosság a hetvenkettedik utcában.

********

- Ki az áldozat? - kérdeztük a rendőröket, akik már ott voltak.

- Lara Schmidt, német állampolgár. - felelte a nyomozó. - Huszonnégy éves volt, a hozzátartozói Németországban élnek. A módszer ugyanaz, a maguk sorozatgyilkosuk volt az. Tudják már, hogy ki az?

- Igen. - mondtam. - Gyere, Ricky, nézzük meg!

- Rájöttem, miért pont ezek a nemzetiségek, és miért ezek a lányok. - közölte Ricky kicsit sokkos állapotban.

- Oké, akkor majd bent elmondod! - rángattam be a tetthelyre, hogy ne a rendőrnyomozó füle hallatára mondja el a megoldást.

- Az elő áldozat, Martina Perez, mexikói állampolgár. McCartney felesége mexikói volt, és a lánykori neve Perez. Valószínűleg Martina rokona lehetett, bár nem is ez a lényeg. Martina hasonló múlttal rendelkezett, mint McCartney felesége. McCartney nem azért ölte meg Martinát, mert meg akarta ölni. Emlékszem, mit mondott a bátyja? Hogy a lány drogozott. McCartney rájöhetett, hogy Martina ki akar szállni, és a dílere megölte volna. McCartney megölte, hogy a lány ne egy drogdíler keze által haljon meg. McCartney világ életében ilyen ember volt. Jót akart, de nem tudott jót tenni. A második áldozat, Anastazia Dobreva, orosz állampolgár. Ő úgy volt köthető McCartney családjához, hogy a lányát Anastaziának hívták, és az oroszok ölték meg. elvből haragudott a ruszkikra, és amikor megtudta, hogy egy Anastazia nevű orosz lány az Államokba érkezett, úgy döntött, megöli. A harmadik áldozat, Lara Schmidt, német. McCartney aktájában szerepelt, hogy egy Renate Schmidt nevű ügyvédnő volt az, aki legjobban ellenezte a Loyd elleni nyomozást. McCartney az anyja miatt ölte meg, a lány nem vétett semmit. Egyik lány se vétett semmit. A nevük, vagy a családjuk miatt haltak meg. Raul McCartney megőrült. Sok olyan dolog történt az életében, amit képtelen volt feldolgozni. Kezdve Afganisztánnal, majd amikor hazaért, a felesége és a lánya halott volt. Szerintem úgy gondolta, már nincs kiért jónak lenni. Ismertem McCartney-t, az apámmal szolgált együtt. Egy egységbe voltak, az apám Francis Loyd miatt halt meg. Emlékszem azokra az időkre, amikor McCartney nekem még csak Raul bácsi volt, és mi lett belőle később. Hősként tekintettem rá, egészen a mai napig. Apám szerint McCartney jó ember volt. Még szerencse, hogy nem látja így. - Ricky sóhajtott.

- Sajnálom. - mondtam csendesen. - Nem tudtam.

- Nem érdekes. - csóválta a fejét. - Szóljunk Joan-nek, hogy hozassa be McCartney-t.

*******

- Kihallgathatom én? - kérdezte Ricky halkan.

Mindenki bólintott, ismerték a sztorit.

- Helló, Raul bácsi. - ült le Ricky McCartney-val szembe.

- Szia, Ricky. - felelte sóhajtva a férfi.

- Elmondanád, mi történt? - kérdezte Ricky. - Szeretném a te szádból hallani.

- Hidd el, nem vagyok büszke rá. Lena és Ana halála óta... nem is tudom, mi van velem. - A férfi őszintén kétségbe esettnek tűnt, nem tudtam volna elképzelni, hogy hidegvérrel gyilkol.

- Csak mondd ki, Raul. Csak mondd ki. - biztatta Ricky. - Megölted azt a három lányt?

- Igen. - válaszolta elkínzott arccal a férfi.

- A nevüket akarom hallani.

McCartne megnyalta az ajkát és sorolta.

- Martina Perez. Anastazia Dobreva. Lara Schmidt.

- Miért pont ők?

- Te is tudod, Ricky. Mindent tudsz, ismersz.

- Igen, tudom. Szeretném tőled hallani. - kérte Ricky.

- Perez. Anastazia. Schmidt. - sóhajtott. - Pontosan tudod. Nevek, alkalmak, családok. Ez így szörnyen hangzik, de nem tudod, mit éreztem akkor. Eszembe jutott a nejem és a lányom. Eszembe jutott Loyd és Schmidt. Először Loyd-ot akartam megölni, de én nem ezt akartam. Én szenvedni akartam látni Loyd-ot, nem egy hullazsákban. De Loyd-nak nincs senkije, nem tudtam volna kivel kínozni. Martinával egy veterán bárban találkoztam, és elmondta, hogy a dílere miatt van ott, és hogy ki akar szállni. Ismertem ezt a sztorit Ana miatt, úgy döntöttem, inkább én ölöm meg. Nem akartam Martina halálát. Csak eluralkodott rajtam a düh, a félelem. Így teljesen más volt ölni, mint szolgálat közben, Afganisztánban. Aztán jött a következő. Anastazia Dobreva. Amikor megtudtam, hogy orosz, és hogy a neve Anastazia, megöltem. Fogalmam sincs, hogy miért. Féltem, Ricky. Ott hagytam a dögcédulámat, hogy megtaláld. Tudtam, hogy te tudni fogod, miért tettem. Olvastam a hírekben, hogy Renate Schmidt lánya, Lara, szintén a jogra jár, és az anyja nyomdokaiba akar lépni. Ezt nem hagyhattam. Schmidt olyan volt, mint Frank Fornell, csak ártott az embereknek. A világnak nem tett volna jót még egy Schmidt. Persze lehet, hogy Lara más lett volna, nem tudom, és soha sem fogom megtudni. Látni akartam Schmidt-et szenvedni. Hogy tudja, mit éreztem. Az apádnak nem volt igaza, Ricky. Nem vagyok jó ember, és megérdemlem a börtönt. Úgysem tudom, mit kezdenék az életemmel.

- Sajnálom, Raul bácsi. - szólt Ricky, és láttam, hogy fekete szemei könnyektől csillognak. - Felkereshettél volna, beszélhettél volna velem, tudod, hogy rám számíthatsz.

- Egy dolgot ígérj meg, Ricky. - mondta McCartney rekedten, már ő is sírt. - Kapd el és csukasd le Loyd-ot. Szerezz bizonyítékot, hogy miatt halt meg apád, az egység, a feleségem, a lányom. Ígérd meg!

- Ígérem. - suttogta Rick, és megszorította a férfi kezét. - Ígérem...

- A dögcédula. Neked adom.

- Köszönöm, Raul. Apámé is megvan. - mosolygott szomorúan Ricky.

- Tudom. - viszonozta a mosolyt McCartney.

- Meglátogatlak. - suttogta Ricky, és arcán végigfolyt egy könnycsepp.

- Haragszol? - kérdezte szomorúan a férfi.

- Tudod, hogy nem tudok haragudni.

- Menj. - suttogta McCartney, és újra megszorította Ricky kezét. - Menj, Ricky. Remélem, nem sokára találkozunk.

- Viszlát, Raul bácsi. Nemsokára. - köszönt el Ricky.

*******

- Jól vagy? - kérdeztem Rickyt, aki gyanúsan csillogó szemekkel meredt maga elé.

- Nem, közel sem. - sóhajtott.

- Sajnálom. - ültem le mellé.

- Tudom, Zöldfül. Így sokkal rosszabbul érzem magam, mintha Raul egy pszichopata, hidegvérű gyilkos lenne. Ő még mindig jó ember. Amilyen fájdalmasan beszélt, eszembe jutottak azok az idők, amikor én voltam ilyen állapotban. Tizennégy voltam, amikor az apám meghalt. Kamasz, meggondolatlan és gyenge. Menekülni akartam a kíntól, a fájdalomtól, az emlékektől. Ott hagytam anyát, pedig szüksége lett volna rám. Három teljes évig éltem az utcán. Mindenkit ellöktem magamtól, magamba fordultam, pedig nem ez lett volna a megoldás. Egy nap felkeresett Raul, aki akkor már csak járókerettel tudott járni. Elfuthattam volna előle, de mégse futottam, és az volt az egyetlen jó döntés, amit három év után hoztam. Raul volt az egyetlen, aki megértett, aki tudta mit érzek. Hozzá költöztem, és elhatároztuk, hogy magánnyomozásba kezdünk Loyd ellen. Ő fosztott meg mindkettőnket az életünktől. Raul-nak a felesége és a lánya halt meg miatta, nekem az apám. Ismertem Lenát és Anát, nem ezt érdemelték. A kegyetlen gyűlölet, amit mindketten Francis Loyd iránt éreztünk, az hajtott minket. Azokban az időkben mást sem akartunk, csak Loyd-ot egy golyóval a fejében látni. Azután felkeresett minket a CIA, akik rájöttek, hogy nyomozunk Loyd után, és felkérték Rault, hogy legyen titkos informátor. Velem nem foglalkoztak, tizenhét voltam és kiskorú. Akkor találkoztam először Sarah-val, de csak futó üdvözlés volt, két évvel később kerültem a CIA-hez. Addigra rég lecsengett a Loyd -sztori, emlékszel, mi történt. Raul sose bírta megbocsátani senkinek, hogy nem tudta elkapni Loyd-ot, és bosszút esküdött. Sosem volt képes túllépni a dolgokon, és én se. Egy éve nem találkoztunk, miután az ügyön századjára is végig mentünk, és nem találtunk elég bizonyítékot. És most Raul megölt három embert, és börtönbe kerül. Az esküdt szék nem fog meghatódni a sztoriján, csak én tudtam megérteni, és azt hiszem, elmondhatom, hogy nálam jobban senki se ismerte Rault.

- Azt nem tudod, hogy miért roncsolta szét a nők felsőtestét? - kérdeztem, mert ez nagyon foglalkoztatott.

Ricky lehunyta a szemét.

- Mert a lányát így ölték meg. Elvágták a torkát, és szétroncsolták a mellkasát.

- Igazad volt. Üzenni akart, veled akart beszélni. Azt akarta, hogy tudd, miért tette. Igazad volt, Raul McCartney tényleg jó ember. - mondtam biztatóan.

- Jó érzés, hogy te egyetértesz velem. - mosolygott kicsit szomorúan Ricky.

- Tudod, hogy bármikor. - mosolyogtam én is, én viszont bátorítóan.

- Megölelhetlek? - tárta ki a karját Ricky.

- Bármikor. - öleltem meg.

- Köszönöm. - suttogta.

Hi guys!

Azt hiszem, életem egyik legnehezebb részének megírásán vagyok túl. Ez lett a leghosszabb és legérzelmesebb eddig. Több mint háromezer-ötszáz szó. Ricky múltját is kicsit boncolgattam, most sokkal többet lehet tudni róla, mint az elején. A fenti szám (Anna Blue - Every time the rain comes down) nekem sokat segített ennek a fejezetnek a megírásában, egész írás közbe ezt hallgattam. Ez a fejezet elég szomorú lett, főleg a vége, és amikor elkezdtem írni, nem ilyenre terveztem. Mindig is akartam volna írni sorozatgyilkosokról, de azt eredetileg pszichopatának és valami gyerekkori sérelem miatt kezdett volna el gyilkolni, mint a klasszikus sorozatgyilkosok. A nagyjából a közepén említett női sorozatgyilkosok tényleg léteztek, utána lehet nézni, én is a netről szedtem. Ricky utolsó hosszú párbeszéde eredetileg más volt, csak a watty volt olyan kedves és kitörölte, úgyhogy pont a legjobban sikerült részt kellett újra írnom. Attól, hogy a tengerészeket emlegettem, kicsit NCIS feelingem lett, nektek nem? A következő fejezet nem tudom, mikor érkezik, remélem minél hamarabb, de még nem tudom. BUÉK itt is :3

Eszti