Steve...

A név, ami hetek óta a fejemben van és nem hagy nyugodni.

A testvérem meghalt. És még csak nem is emlékszem rá.

Talán jobb lett volna, ha örökre abban a hitben maradok, hogy egy véletlenszerű választás miatt kerültem a CIA-hez.

Ahogy Sarah mondta, véletlenek nincsenek. Minden történésnek oka van, semmi sem történik véletlenül.

Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Jól ismertem a hívószámot, hetek óta mindennap többször felhívott.

Greg.

Tudom, hogy ő nem felelős a történtekért, magamban mégis hibáztatom. Ő ébresztett rá, hogy kérdezzem meg Sarah-t.

Óvatosan a telefonért nyúltam és megnyomtam a piros gombot. Nem akarok Greggel beszélni, bármennyire is bírom.

Ismét csörgés.

Végül nem bírtam tovább, felkaptam.

- Emily, jól vagy? Miért nem veszed fel a telefont? Történt valami? - zúdította rám kérdések tömkelegét Greg.

- Nem, nem vagyok jól. És lécci ne hívj egy darabig. Nem vágyok társaságra. - nyomtam ki ismét.

Megtöröltem a szemem. Steve büszke lett volna rám, ha tudja, mi lett belőlem?

Valaki csöngetett.

Tényleg nem bír senki leszállni rólam? Az ajtóhoz mentem, kezemet a kilincsre helyeztem.

Hogy nézhetek ki? Elkenődött, lesírt smink, szakadt farmer és melegítő felső, kócos, zsíros haj, ami hetek óta nem látott fésűt. Letöröltem a könnyeimet és mély lélegzetet véve kinyitottam az ajtót.

Amy volt az.

- Hogy nézel ki!? - ez volt az első reakciója, és ezt nem vettem bóknak.

- Elmennél kérlek? - fáradtan megdörzsöltem könnytől kivörösödött szemeit.

- Nem, arra ne is számíts. - dobta le a táskáját a kanapéra. - Szüleid és a tesóid itthon vannak?

- Dave és Will elmentek bulizni, ők már tudták, nem érintette meg őket túlságosan. Anyáék vacsizni mentek, hívtak engem is, de nem volt kedvem hozzá. Julie itthon van, ő még nem tudja. Nem volt szívem elmondani neki, mert tudom, hogy összetörném. Ha én lassan húsz évesen nem tudom feldolgozni, akkor ő tizennégy évesen...

- Te nem mondtad el a húgodnak? - kerekedett el Amy szeme.

Megráztam a fejem.

- És nem is tartotta furcsának, hogy úgy nézel ki, mint a mosott szar!?

- Kösz szépen, és nem beszéltem vele szemtől szembe. Egyébként meg a szüleinknek kell elmondani nekik. - vélekedtem.

- Akkor először is rendbe hozlak.- ismertette a tervét. - Elmész fürödni, megmosod a hajad, normálisan felöltözöl és abbahagyod a depizést. Egy hónap telt el, Emily! Szedd össze magad!

Amy utasításait követve letusoltam, megmostam a hajam és felöltöztem. Amikor kimentem a fürdőből, Amy már kevésbé undorodva nézett végig rajtam.

- Egész jó. - dicsért meg.

- Kösz. Amúgy Grace hol van? - kérdeztem, mivel Amyt még nem nagyon láttam egyedül jönni, mindig ketten együtt mozogtak, mintha össze lennének nőve.

Amy megvonta a vállát.

- Azt hiszem, inkább nem akarom tudni. Valami Scott-ot emlegetett, amikor elment.

- Akkor engem sem érdekel.

- Nem hívod le a húgod? - érdeklődött Amy.

- Rendben. JULIE! - kiabáltam fel.

- Mi van??

- Gyere le, itt egy barátom!

- Megyek már!

- Miért ilyen izgatott? - ráncolta a szemöldökét Amy.

- Szeretne egyszer igazi titkos ügynökkel találkozni.

- De hát te is az vagy. - értetlenkedett Amy, én meg csak legyintettem.

Julie lerobogott a lépcsőn.

- Szia! - vigyorgott Amy-re.

- Julie, ő itt egy barátom, Amy. Amy, ő itt a húgom, Julie. - mutattam be őket egymásnak.

- Örülök, hogy megismerhetlek! Te is CIA ügynök vagy? - ugrált Julie.

- Öhm. Igen. - Amy értetlen pillantást küldött felém, én meg szakadtam a röhögéstől.

*********

Este volt már, mikor Amy elment. Hetek óta először jól éreztem magam. Örülök, hogy eljött, mert jót tett a hangulatomnak. És Julie-nak is.

A szobámban ültem, egy összegyűrt fényképet szorongatva. A képen Steve volt.

Hasonlított rám. Ugyanaz a vörösesszőke haj és ugyanazok a kék szemek. Sarah szerint kedveltem volna. Azt hiszem, kezdek rájönni, mit éreznek a barátaim. Nem él a családuk, és még Lisa is meghalt...

Telefon csörgés.

Rá sem nézve felkaptam és idegesen beleszóltam:

- Hagyj békén, Greg!

- Nem is tudtam, hogy tartod a kapcsolatot McClay-jel. - közölte egy gúnyos hang, ami kifejezetten nem Greghez tartozott.

- Ricky? - kérdeztem fáradtan.

- Talált süllyedt, Zöldfül. Látom, még mindig gyors a felfogásod.

- Nem vagyok vevő a humorodra.

- Jól van, csak vicceltem.

- Miért is hívtál fel?

- Gondoltam, hiányzik a hangom.-nevetett ki.

- Köszönöm a hívást, Ricky, de mint mondtam, nem vagyok vevő a humorodra. - ismételtem.

- Értelek én, Zöldfül, szar a hangulatod. De tudom, mit érzel.

Sóhajtottam.

- Igen, tudom. De én ilyenkor jobban szeretek egyedül lenni, mint idegesítő haverral. Légy szíves, hagyj békén.

- Nem akarsz bejönni csak edzeni? Tudod, ahogy régen. Megversz, vagy csak a zsákot ütöd szét. Kérlek, Emily.

- Rendben. - ismét sóhajtottam. - De az elsőt választom.

- Vagyis?

- Téged verlek meg. - vigyorogtam gonoszan, bár tudtam, hogy ezt nem látja.

********

Fél óra múlva a CIA edzőtermében ütöttem a zsákot, ameddig Ricky-re vártam.

Minden bekötözés meg kesztyű nélkül puszta kézzel ütöttem. A kezem fájt és kisebesedett, de nem törődtem vele.

Amikor Ricky megérkezett, már szétvertem a kezem.

- Jó ég, Zöldfül, mit műveltél? Csak tíz percet késtem!

- Hé, srácok - lépett be a terembe Joan. - El kell halasztani az edzést. Jött egy ügyünk.

- Szuper. - sóhajtottam, majd felöltöztem és az irodákhoz mentem.

- Mi történt? - kérdeztem Joan-t.

- Megölték Alice Baker-t.

- Tudnom kellene, hogy ő ki? - ráncoltam a szemöldököm.

- Nem, de az apját szerintem ismered. - mutatta az aktát.

- Donald Baker? - kerekedett el a szemem. - Ő az a kanadai politikus?

- Igen, ő az.

- Ez jelenthet valamit. - ráncolta a szemöldökét Matt. - Talán azért ölték meg Baker lányát, hogy üzenjenek. Talán politikai okokból.

- Vagy Bakernek semmi köze az ügyhöz, és a célpont Alice volt. - vont vállat.

- Akkor mi lesz? - tártam szét a karom.

- Irány Kanada! - érkezett meg Sarah is.

- Egy pillanat. - torpantam meg. - Ez az egész Kanadában történt?

- Igen. Montreal-ban. - bólogatott Joan.

************

Ismét repülő. Még soha nem jártam Kanadában, de szép ország, úgyhogy érdekelt.

A repülőn most Amy mellé ültem (ragaszkodott hozzá).

- Szeretem Montreal-t. - sóhajtott kibámulva az ablakon.

- Jártál már ott?

- Grace és én kiskorunkban voltunk Kanadában. A nagynénink lakott ott.

- Csak lakott?

- Meghalt. Pár éve szívinfarktust kapott.

- Részvétem.

- Te jól vagy? - nézett rám aggódva.

- Azt hiszem. - erőltettem magamra egy mosolyt. Nem akartam, hogy gyengének lásson.

Amy elővette a laptopját.

- Mit csinálsz?

- Megtudok mindent Alice Bakerről. - felelte.

- Mutasd. - fordultam felé.

- Alice Baker, tizennyolc éves, nincs priusza. Az apja Donald, az anyja Rebecca Baker. Alice még középiskolás. A Facebook-ja szerint a legjobb barátnője Thina Underwood. Ő viszont már priuszos, szerepel itt rablás, drogbirtoklás, testi sértés, és állítólag csúnyán megveri azokat, akik ellenállnak.

- Talán Alice rájött, hogy mit művel a barátnője, és Thina kicsit a durvábban adta a tudatára, hogy álljon le. - vélekedtem. - Tényleg, Alice-t hogy is gyilkolták meg?

- Azt majd csak Montreal-ban tudjuk meg. Mire odaérünk, a halottkém végez.

********

A montreal-i rendőrörsön várakoztunk. Most a rendőrséggel kell összedolgoznunk, mivel hivatalosan az ő ügyük, az ő területükön történt.

- A montreal-iak seggfejek? - suttogtam Rickynek.

Megvonta a vállát.

- Nem ismerem őket, nem tudom. De hogyha olyan fejük van, mint McClay-nek, tutira.

- Mi bajod van Greggel? - ráncoltam a szemöldököm, de ő csak legyintett és előre mutatott.

Egy negyvenes pasas közeledett felénk. Magas volt, kb. 185 centi. Öltönyt viselt és nyakkendőt fekete cipővel. Sötétszőke haja vállát söpörte, mélykék szemei ellenszenvesen fénylettek.

- Maguk a CIA-esek? - kérdezte fanyalogva. - Nem gondoltam volna, hogy egy csapat tinivel lesz dolgom. Gibbson nyomozó vagyok. Maguk?

- Parker, Parker, Turner, Taylor, én pedig Deckers vagyok. - mutatott be mindenkit Ricky.

- Mit tudnak?

- Nem sok mindent, csak most kezdtük. - felelte Matt.

- Akkor jöjjenek a boncterembe. - közölte Gibbson.

- Ezek szerint seggfejek. - súgtam Ricky-nek.

- Ott hátul mindenki maradjon kussban! - kiáltott hátra.

A montreal-i rendőrség boncterme éppúgy néz ki, mint a CIA-é. Valószínűleg, mert egy boncterem sok féleképpen nem nézhet ki.

- Bemutatom Dr. Olvan-t. - Egy ötven körüli fehér köpenyes orvos jött oda hozzánk. - Ő boncolta fel Alice Baker-t.

- A halál oka fulladás. Megfojtották, az illető kesztyűt viselt, DNS nincs. A halál beállta nagyjából harminckét órája. - magyarázta a doki. - A testén dulakodásra utaló nyomokat találtam, küzdött az életéért.

- Köszönjük, doktor. - mondta Gibbson, majd kisétáltunk a boncteremből.

- Beszélhetünk az áldozat ismerőseivel, barátaival? - kérdezte Matt.

Gibbson bólintott.

- Én beszélek a szülőkkel, a kölykök a maguké.

********

- Az ott Thina Underwood, nem? - mutattam egy háttal álló szőke lányra.

- Igen. - felelte Amy, és odamentünk hozzá. - Thina Underwood? Szövetségi ügynökök vagyunk.

- Mit akarnak? - ráncolta a szemöldökét a lány.

- Alice miatt jöttünk.

- Mi köze a szövetségi ügynökségeknek Alice-hez?

- Az apja befolyás ember, és le kell ellenőriznünk, hogy nem fenyeget-e senkit nemzetbiztonsági fenyegetés. - magyaráztam.

- Voltak Alice-nek ellenségei? - kérdezte Amy.

- Nem, őt mindenki szerette... Bocsánat. - törölte meg a szemét.

- Semmi gond. - mosolygott rá Amy. - Volt Alice-nek valakije?

- Igen, ő az. - mutatott egy nevető srácra. - Tyler és Alice két hónapja jártak.

- Egy pillanat. - mondtam, majd elmentünk ehhez a Tyler-hez is.

- Szövetségi ügynökök vagyunk, a barátnődről, Alice-ről szeretnénk beszélni veled. - szólt Amy.

- Alice meghalt. Ezt tudom. - felelte a srác.

- Tudsz valakit, aki ártani akart volna Alice-nek? Aki akár meg is ölte volna?

- Nem tudom, ki volt az, de valaki zsarolta. Először azt hittem, megcsal, és titokban követtem. Egy ijesztő pasassal kiabált olyasmiket, hogy "add meg a pénzt", meg "ha nem adod meg megölöm azt, aki fontos neked". - mesélte.

- Láttad az arcát?

- Nem, háttal állt és kapucnit viselt. Sajnálom. - rázta meg a fejét.

********

- Mire jutottak a gyerekekkel? - érdeklődött Gibbson, amikor vissza értünk a kapitányságra.

- Zsarolták Alice-t, de nem tudni ki. Tyler szerint egy ijesztő pasas, aki háttal állt. - vázolta fel a sztorit Amy. - Mi volt a szülőknél?

- Donald Baker egy seggfej, most már csak azért sem fogok rá szavazni. - kezdte a nyomozó. - Nem érdekli, mi történt a lányával, a lényeg, hogy a sajtó ne szerezzen róla tudomást. Rebecca szerint Alice barátai körében feltűnt egy új, furcsa alak, akitől Alice zaklatott lett. Az illető 190 centi, 80 kiló, és szerintem illik rá az "ijesztő pasas" leírás. Ő lehetett a zsaroló.

- Tudjuk, ki ő? - kérdeztem.

- Hát persze. A neve Johnny Richards. Huszonegy éves, közmunkásként dolgozik. Priuszos, elkapták súlyos testi sértésért és fegyverbirtoklásért.

- Megvan a címe?

- Hova gondolnak maguk? Nyilván megvan! - közölte.

- Akkor menjünk!

*********

- Johnny Richards! Rendőrség, nyissa ki! - dörömbölt Gibbson.

Hangokra lettem figyelmes.

- Elmenekül. - közöltem és berúgtam az ajtót.

- Hé, Turner, maga meg mi a francot csinál? - kiabált Gibbson, de én nem figyeltem rá.

A fülem nem csalt, Johnny tényleg menekült. Futva, pisztollyal a kezemben követtem a tűz lépcsőn.

- Szövetségi ügynök vagyok, álljon meg! - üvöltöttem utána, de ő csak futott.

Ráugrottam és a földre löktem. Elővettem a bilincset.

- Johnny Richards. Letartóztatom. - közöltem és felrántottam a földről.

*********

- Alice Baker-t meggyilkolták. - mondta Gibbson a kihallgatóban Johnny-nak. Mi kintről figyeltük őket, a nyomozó ragaszkodott hozzá, hogy egyedül intézze.

- Tudok róla. - rántott egyet a vállán a srác. - Hallottam a hírekben.

- Maguk milyen kapcsolatban álltak?

- Barátok voltunk.

- Semmi több? Maga véletlenül nem zsarolta őt?

- Nem! - tagadta azonnal.

- Egy tanú látta magát és Alice-t veszekedni a pénzről. Újra megkérdezem. Maga zsarolta Alice Baker-t?

- Jó, rendben. Zsaroltam őt, mert olyan dolgom volt róla, ami ha kitudódik tönkretehetem az apját.

- És ez micsoda? - könyökölt az asztalra Gibbson.

- Hááát... - Johnny elgondolkodott.

- Ha elmondja, közlöm az ügyésszel, hogy segítette a nyomozást. - mondta Gibbson.

- Oké, oké. Szóval Alice apja, Donald Baker, valójában korrupt. Csak azért szavaznak rá, mert lefizeti őket. Találtam bizonyítékot arra, hogy kapcsolatban áll az olasz maffiával. A felesége cégének jó pár alkalmazottja a maffia tagja és Mrs. Baker tudja ezt. Kihasználja a férje befolyásoltságát, én pedig rájöttem erre. Zsaroltam Alice-t, hogy állítsa le a szüleit, de ő nem akarta, pedig pontosan tudta, hogyan dolgoznak.

- Alice megadta a pénzt?

- Igen. Alice jó ember volt, nem akart senkinek rosszat. Másnap viszont azzal hívott fel, hogy az anyja rájött, hogy tudja a titkát, és ha engem kérdez, szerintem Rebecca Baker megölte a lányát.

********

- Johnny hazudhatott is, csak hogy mentse a bőrét. - vélekedtem.

- Vagy a srác igazat mond, és Baker tényleg korrupt. - vont vállat Grace.

- Tudtam, hogy jó volt lebeszélni a nejem arról, hogy Bakerre szavazzon. - csóválta a fejét Gibbson.

- Szerintem beszéljünk Rebeccával. - mondta Matt.

A Baker család háza igen nagy, és látszódik, hogy van pénzük bőven.

- Mrs. Baker! - kiáltott a nő után Gibbson. - Rendőrség, beszélnünk kell!

- Mit akarnak?

- Maga az olasz maffia tagjait alkalmazza a vállalatában. - közölte kertelés nélkül Gibbson.

- Elnézést, de ezt honnan gondolja? - pislogott zavartan Mrs. Baker.

*********

- És már itt is van az ügyvéd. - sóhajtott Gibbson és bement a kihallgatóba.

- Ügyfelem nem kíván nyilatkozni. - közölte az ügyvéd.

- Ügyfele gyanúsított egy gyilkossági nyomozásban.

- De nincs bizonyítékuk. Úgyhogy ha megbocsát. - állt fel. - Ügyfelemmel távoznánk.

Hello guys!
Egy nappal hamarabb érkeztem, egy új üggyel. Ez most más, mint az előzőek, remélem tetszik. A következő valamikor a jövőhéten érkezik.

Eszti✌