- Leslie meghalt? - kérdeztem döbbenten. - Hogyhogy?

- Elvérzett. Már túl késő volt, amikor bevitték a kórházba. - mondta Greg, majd folytatta. - Beszéltem az ügyeletessel, megmutattam neki Tiara fotóját, azt mondta, Tiffany vitte be.

- Tehát Tiara hazudott. - állapítottam meg. - Beszélek vele.

- Hazudott. Nem maga vitte be a kórházba Leslie-t, aki ma meghalt a kórházban. - közöltem Tiarával.

Elkerekedett a szeme.

- De hát... Miért öltem volna meg Leslie-t?

- Talán ezért. - csaptam le az asztalra a telefonját. SMS-ek voltak megnyitva:

Tiara:
Leslie, szeretlek! Bocsáss meg nekem és hagyd a francba Tiffanyt!

Leslie:
Hagyj békén. Szakítottunk.

Tiara:
SZERETLEK, NEM ÉRTED!? EZT MÉG MEG FOGOD BÁNNI!

- Van jobb is. - indítottam el egy hangüzenetet.

- Leslie, szeretlek. És ha tovább jársz az idióta bűnöző húgommal, megöllek téged és őt is. - hallatszott Tiara hangja.

A nő elsírta magát.

- Szerettem őt! - zokogta.

- Ha szerette, miért ölte meg?

- Ő Tiffany-t szerette. - Tiara megtörölte a szemét.

- Álljon fel és forduljon meg. - utasítottam. - Tiara Sanders. Letartóztatom Leslie Garrett meggyilkolásáért.

********

- Elrontottad. - közölte Matt azonnal, amikor kimentem a kihallgatóból. A zavart tekintetemet látva magyarázni kezdett. - Te nem tartóztathatod le, mert ez egy rendőrségi nyomozás. Nem figyeltél, amikor magyaráztam!

Megforgattam a szemem.

- Ezt Tiara nem tudja.

- Szóval az ügy ezen része lezárva? - lépett közénk Amy.

- Igen, már csak a merénylőket kell megtalálnunk. - közölte Ricky. - Zöldfül és én beszélünk a szenátorral.

- Ugye beszél angolul? - néztem körbe kétségbeesetten. - Mert én nem tudok kínaiul!

- Hülye vagy, Zöldfül. - csóválta a fejét Ricky nevetve.

- És egyébként is koreai! - kiáltott utánunk Matt röhögve.

********

- Ide előre időpontot kell kérni, vagy mi? - néztem körbe, ahol egy rakat ember ült, akár egy orvosi rendelőben, csak itt nem az orvosra, hanem a szenátorra vártak.

- Segíthetek? - jött oda hozzánk egy asszisztens.

- Szövetségi ügynökök vagyunk, a szenátorral szeretnénk beszélni.. - mondta Ricky.

- Van időpontuk? - érdeklődött az asszisztens.

- Nincs, de fontos.

- Van fegyverük? - kérdezte az asszisztens, majd döbbent pillantásunkat látva hozzátette. - A szenátor úr elrendelte a merénylet óta, hogy nem lehet fegyvert vinni a közelébe.

Összenéztünk Rickyvel, majd végül leadtuk a pisztolyunkat és végre bejutottunk a szenátorhoz.

- Nem tudja, ki akart ártani önnek? - kezdte el kérdezgetni Ricky.

A szenátor megvonta a vállát.

- Polotikus vagyok, sokan el akarnak takarítani az útból. Megvannak már?

- Egy őrizetben, egy meghalt. - tájékoztatta Ricky. - Őket valaki felbérelte, de nem mondják meg a megbízójuk nevét.

- Akkor mi lesz? - tárta szét a karját a szenátor.

- Folytatjuk a nyomozást. - mondtam.

********

- És most mit csinálunk? - kérdeztem, amikor visszaértünk.

- Megvárjuk a ballisztikusok eredményét. - közölte Amy.

- Van más is. - lépett hozzánk Greg.

- Na?

- Wilder lakására megkaptuk a házkutatási engedélyt.

- Wildernek nem igazolták az alibijét? - ráncoltam a szemöldököm.

- De igen, azonban megkaptuk az engedélyt. Mire vártok? Nyomás! - szólt Greg, mi meg mehettünk átvizsgálni egy újabb házat.

********

Amikor az ajtóhoz értünk, láttuk, hogy az résnyire nyitva van. Előhúztuk a fegyvert, majd lassan léptünk be a lakásba. Óvatosan a nappali felé vettem az irányt, de ott nem volt senki.

- Tiszta. - közöltem és leengedtem a pisztolyt.

- Tiszta. - hallatszott Grace hangja.

- Itt van egy test. - léptem a konyhába a testhez. Egy húsz körüli srác volt, az arca összeverve. A pulzusát kerestem.

- Még él. Valaki hívjon egy mentőt! - kértem.

- Túl fogja élni? - kérdeztem a mentőst, amikor odaértek.

- Nagy valószínűséggel, de csúnyán megverték - felelte.

- Itt a tárcája. - vette fel a földről Amy. - A neve Jacob Laurence, huszonkét éves. Egyetemista. Van benne pénz, nem rablás volt.

- Mit kereshetett itt? - kérdezte Greg, majd felhívta az FBI-t. - Zoe, keress összefüggést Wilder és Jacob Laurence között. Mi? Ez biztos? Rendben. - tette le Greg.

- Mi az? - érdeklődött Grace.

- Wilder és Jacob szomszédok. - közölte.

- Akkor nézzük meg a másik szobát! - indítványoztam, mert Wilder lakása elég unalmas volt, és hátha Jacob-nál találunk valamit.

- Zárva van? - kérdeztem Amy-t, aki szintén úgy gondolta, hogy Jacob lakása érdekesebb lehet, mint Wilderé.

- Igen, de ez nem okoz gondot. - mondta, majd elővette két fém hullámcsatot, és kinyitotta az ajtót.

Hát, Jacob lakása nem volt kevésbé unalmas, mint Wilder lakása. Olyan volt, mintha nem is itt lakott volna. Az ágy szépen bevetve, minden elrendezve, a kuka kiürítve, nincs mosatlan edény, koszos ruha, széttdobált cuccok. Semmi.

- Vagy nagyon rendszerető volt, vagy tényleg nem itt lakott. - fotóztam le a tárgyakat.

- Emily, ezt nézd meg! - hívott Amy.

A mosogató szélére mutatott, amin vörös csík folyt.

Vér.

- Itt támadhatták meg, aztán pedig átvitték Wilder lakására. Talán Wilder volt. - vélekedett Amy. - Vagy csak valaki rá akarja kenni.

- Majd a ballisztikusok megvizsgálják a vért, és akkor kiderül, hogy Jacobé-e. - szóltam, majd lefotóztam a vérfoltot is.

********

- Nem, a vér nem Jacobé. - közölte az egyik laboros.

- Akkor kié? - kérdeztem.

- Tiffany Sanders-é. - felelte.

- Azt hiszem, itt az ideje, hogy újra beszéljek Tiffany-val. - sétáltam ki a laborból.

********

- Ismered ezt az embert? - mutattam Jacob fotóját.

- Nem. - rántott egyet a vállán Tiffany.

- Akkor mit keresett a véred a lakásába? - tettem fel a kérdést.

Tiffany elhallgatott.

- Újra megkérdezem. Ismered ezt az embert?

- A neve Jacob Laurence.

- Bandatag?

Tiffany felnevetettt.

- Jacob? Ugyan már!

- Akkor meg ki? - kérdeztem türelmetlenül.

- Az a rendmániás nyomorék még akkor sem lenne a bandám tagja, ha kihalna az emberiség és csak ő maradna. Jacob a mostohatestvérem. - felelte.

- Értem. - bólintottam. - És hogy került oda a véred?

Tiffany megrázta a fejét.

- Csak a kezem vérzett, mert elvágtam egy üvegszilánkkal.

Összevontam a szemöldököm.

- Ez nem hangzik túl hitelesnek.

Tiffany sóhajtott.

- Jacob és én szoktunk időnként verekedni... Mert nem vagyunk túl jó testvérek.

Bólintottam.

- Most is ilyen verekedés történt?

- Igen, de ez nem most, hanem két napja volt. - szólt.

- Jacob-ot megverték. - közöltem. - Súlyos sérülésekkel kórházban van.

- Megérdemelte. - forgatta a szemét. - De én nem lehettem, mivel két napja itt vagyok ebben a nem túl kényelmes börtönben.

*********

- Tiffany tisztázódott, és leellenőriztem, tényleg féltestvérek Jacobbal apai ágon. Tiffany nem hazudott. - csóválta a fejét Greg.

- Akkor ki verte meg Jacob-ot? - tettem fel a kérdést.

- Ezt tőle is megkérdezhetitek, ugyanis felébredt. - közölte Zoe.

********

- Jacob, én Parker ügynök vagyok. Szeretnék feltenni pár kérdést. - kezdte Grace.

Jacob felemelte összevert képét, majd bólintott.

- Felismerted a támadódat?

Jacob megrázta a fejét.

- Maszkot viselt.

- Beszélt hozzád? Vagy emlékszel bármi olyanra, ami segítheti a nyomozást? Például ha kilógott a haja, esetleg a szeme színe, ha láttad...

- Nem beszélt. A haját nem láttam, de a szeme azt hiszem, kék volt. Vagy zöld.... Sajnálom, nem emlékszem. - rázta meg a fejét.

- Köszönöm, Jacob. Most pihenj. - Grace kijött a kórteremből.

- Kék vagy zöldszemű maszkos támadó. - közölte.

- Ez nem túl sok támpont. - ráztam a fejem.

********

Este volt. Az FBI által kijelölt klubhelyiségben voltunk. Grace a laptopján nézett valamit, Amy olvasott (mi mást csinált volna...), Anne hanyatt fekve gondolkozott (vagy nem tudom, mit csinált), Matt aludt, Ricky sorozatot nézett (Gotham, azt hiszem, de nem biztos), Evans Rickyvel nézett sorozatot, Greg... Ő pedig csak ült. Ahogy én is.

- Emily, nem sétálunk egyet? - invitált Greg.

Mivel nem volt jobb dolgom, bólintottam.

- Akkor menjünk.

Az FBI épületét én kissé bizarrabbnak gondolom, mint a CIA-ét. Itt minden folyosó sötét, szögletes, egyforma, fehér színű. A CIA-nél vannak színesebb és tágabb részek, nem minden olyan... katonás.

Csendben sétáltunk egymás mellett. Kicsit furcsának éreztem a helyzetet, mert igaz, Greg rendes srácnak tűnt, nem ismerem őt. Fogalmam sincs, milyen ember valójában. Bizarr gondolatok futottak át az agyamon. Arra tanítottak, hogy mindig gyanakodni kell, és soha ne bízzunk meg abban, akit nem ismerünk. Greg talán nem is az, akinek mondja magát. Bárki lehet. És én hülye, elmentem vele kettesben sétálni egy olyan helyre, ahol nincs senki.

- Mióta dolgozol a CIA-nek? - kezdte a beszélgetést egy nem túl erős témával.

- Nem régóta. - kerültem ki a kérdést. Ha azt felelem, alig fél éve, talán amatőr kezdőnek gondol és ha tényleg nem az, akinek kiadja magát, akármi lehet.

De ahogy a szemembe nézett, a felemás íriszeivel, volt valami furcsán megnyugtató a tekintetében. Valami, amitől úgy éreztem, bíznom kell benne. Talán nem kéne ennyire az ösztöneimre hagyatkoztam, de Greg... nem tűnt rossz embernek.

- Te mióta dolgozol az FBI-nak? - kérdeztem vissza.

- Három éve. - felelte.

- És miért pont az FBI?

- Miért pont a CIA?

- Én kérdeztem előbb. - érveltem elég gyerekesen.

- De az előző kérdésemre nem válaszoltál.

- Jól van. - sóhajtottam. - Felkeresett egy CIA ügynök, és munkát ajánlott.

- Csak úgy? Nem kérdezted, hogy miért pont neked? És nem gondolod furcsának, hogy a családod csak úgy beleegyezett?

Elakadt a lélegzetem. Ezek a kérdések soha nem jutottak eszembe, vagy csak nem akartam belegondolni. Sarah miért pont engem választott? Van bennem bármi olyan különleges, ami New York további 25 millió lakosában nincsen meg?

- Nem tudom. - ismertem be. - De majd megkérdezem.

- Neked soha nem jutott eszedbe, hogy miért pont téged választottak erre a munkára? - kerekedett el a szeme.

Megcsóváltam a fejem. Ez így tényleg nem hangzott túl jól. Végül más témákról beszélgettünk, majd amikor fáradtak voltunk, visszamentünk a szobáinkba.

********

- A ballisztikusok átvizsgálták Jacob lakását és megtalálták még Tiara ujjlenyomatait is. - közölte Greg másnap reggel.

- Már megint ő? - sóhajtottam.

Mindenki rám nézett.

- Oké, oké, megyek kihallgatni. - tettem fel a kezem.

********

- Ismeri őt? - mutattam Jacob fényképét.

- Nem. - közölte szinte rá se nézve.

-Elég a hazugságokból! - csattantam fel. - Ismeri őt. A neve Jacob Laurence és a maga féltestvére. A maga ujjlenyomatait találták a lakásán.

- Ez érhető, mivel ahogy az előbb mondta, féltestvérek vagyunk. - mondta gúnyosan.

- Jacob-ot megverték. - közöltem a tényt. - Tiffany nem tehette, mivel a támadás idején őrizetben volt. Elmondta, hogy magának is rossz viszonya volt vele. - ez utóbbi blöff volt, de szinte biztos voltam benne, hogy Tiara és Jacob nem jöttek ki jól.

- Megvertem. Na és? - vonta meg a vállát hanyagul.

Meglepett, hogy ilyen könnyen beismerte, mivel a gyilkosságot harapó fogóval kellett kihúzni belőle.

- Ha Jacob meghal. - álltam fel az asztaltól. - Maga akár még halálbüntetést is kaphat kettős gyilkosságért, amiből az egyik előre megfontolt ember ölés.

Tiara megvonta a vállát, és látszólag nem érdekelte. Nem tudtam, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, hogy simán megölni azt, akit szeret, és kis híján halálra veri a féltestvérét. Lehet, hogy szellemi problémái vannak, vagy egyszerűen csak játéknak gondolja az életet, amivel játszadozni lehet. Már csak Tiffany csapatának tagjait kell megtalálni, és ügy lezárva.

Hey guys!
Itt a rész, végre kész (nem vagyok nagy költő, de ez rímelt). A következő valamikor jövő hétvégén fog érkezni, mivel hétköznaponként nagyon be vagyok táblázva és nincs sok időm írni. Ez megint kicsit rövidebb lett, de el akarom húzni az ügyet a következő részig. Összegyűlt a 100 vote, köszönöm!

Agent Eszti