Hat hónappal később

Fél év alatt kezdő bénából képzett ügynök lettem. Már tudok lőni, verekedni és többé-kevésbé kihallgatni is (Matt nem bizonyult túl hasznos tanárnak, körülbelül fél percenként kioktatott, hogy rossz kérdéseket teszek fel). Megkaptam a hivatalos fegyverhasználati engedélyt és a CIA jelvényemet. Büszke voltam magamra, hogy sikerült valamit elérnem. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer CIA ügynök lesz belőlem.

- Turner! - hallottam Evans hangját.

- Mi van? - fordultam hátra fáradtan. A lövőteremben voltam, éppen kinyírtam pár bábut.

- Ügy. - közölte, majd kacsintott és visszaindult.

- Hé, Evans! - kiabáltam. - Várj már meg! - futottam utána. És elfelejtettem elpakolni.

- Bemutatom nektek David Grasberg-et. - nyitott meg egy aktát Joan. A képen egy negyvenes, barna hajú férfi volt, nem tűnt túlzottan különlegesnek.

- Van priusza? - kérdezte Gina, egy másik technikus, aki sebesen gépelt.

- Nincs. - rázta a fejét Joan. - Ma reggel lelőtt három CIA ügynököt Los Angelesben. Ezután felszívódott, de próbálom bemérni a mobilját.

- Eldobta. - szólalt meg Justin, egy harmadik tech szolgáltató.

- Francba. - szisszentünk fel egyszerre.

- Meló van, srácok. - érkezett meg Sarah. - Mehet a beépülés és a közelférkőzés a gyanúsítotthoz. Joan!

- Igen? - motyogta az említett és tovább pötyögött a klaviatúrán.

- Túl régóta ücsörögsz egyhelyben. Nyomás terepre! - mondta határozottan.

- Unalmas egyedül a repülő. - dünnyögte Joan és feltápászkodott.

- Dehogy mész egyedül! Ricky, Matt, Amy, Grace éés... - hordozta végig a tekintetét az irodán majd megállapodott rajtam. - Emily.

- Muszáj maradnom? - tört össze látványosan Adam.

Grace felnevetett és könyékkel oldalba vágta a társát.

- Boldogulok nélküled is, nyugi! Valakit meg fel kell tudnom hívni, ha unatkozok. - kacsintott rá.

Adam kissé túljátszva a szerepét sóhajtva visszafordult a gépéhez.

******

- Emily, ettől a perctől fogva a neved Diane Morris, jegyezd meg. - adta át a hamis igazolványt.

- Fogorvos vagyok. - állapítottam meg a kártyát nézegetve. - És 23 éves. Hé! - háborodtam fel. - Nem nézek ki huszonháromnak!

- Muszáj, hogy minimum 23 legyél, mert különben nem veszik be, hogy fogorvos vagy. - magyarázta Amy, majd megnézte a saját áligazolványát. - A nevem Gwendoline Carter. És megint ügyvéd. - sóhajtott csalódottan.

- Grace, te vagy Patricia Seramont. 24 éves vagy és éttermi kisegítő.

- Ugye lehetek pincér? - kapta fel a fejét Grace. - Múltkor szakács voltam és odaégettem a kaját New York legjobb éttermében!

- Lehetsz pincér. - legyintett Sarah. - Matt. - nyújtotta át neki is az új igazolványát.

- Tyler Smith. Szokás szerint a semmilyen nevek. - nézegette. - 25 múltam és parkőr vagyok. Szuper, megint én kaptam az utcát.

- Ricky. - szólt Sarah, majd átadta a hamis igazolványt.

- Aaron Jackson Baker. Vagyis AJ Baker. Informatikus-gyakornok vagyok.

- Hány éves vagy? - nyújtogatta a nyakát Amy.

- 22. - vigyorgott Ricky, aki örült, hogy a valódi életkorát kapta.

- Az én nevem Zoea Vang. - sétált be Joan.

- Milyen név az, hogy Zoea? - fintorgott Grace.

- Japán. - felelte Jo. - Jó lesz, hogy beszélek kínaiul és így megértem a japánt is. Én egy szuper illegális hacker vagyok.

- És hogy jövünk mi a képbe? - kérdeztem. Én, a "zöldfülű" (ha Ricky ezt hallaná...).

- AJ Baker, vagyis Ricky, Zoea Vang, tehát Joan segédje. Gwendoline Carter, azaz Amy, Zoea Vang ügyvédje. Patricia Seramont vagyis Grace, Zoea Vang törzshelyén pincérkedik. Tyler Smith, tehát Matt, az étterem melletti utcán parkőr.

- És hogy jövök én a képbe? - érdeklődtem totálisan belekavarodva az információkba.

- Te hivatalosan fogorvos vagy, azonban Zoea Vang éttermében bármit megcsinálsz, tehát tulajdonképpen illegális fogtechnikus vagy. - magyarázta Sarah.

- Értem. - bólogattam, de nem voltam benne biztos, hogy értem.

- Most pedig nyomás pakolni, majd a reptérre! - tapsolt Sarah.

*******

A repülőn nagy volt a veszekedés, hogy ki-ki mellé üljön. Amy ragaszkodott hozzá, hogy Joan mellé, Matt azonban közölte, hogy a társaknak kell egymás mellé, erre Grace kiakadt, hogy neki nincs társa, Ricky pedig rávágta, hogy akkor üljön Joan mellé.
A vita vége az lett, hogy Amy Matt mellé ült, Ricky Joan, én pedig Grace mellett kötöttem ki.

- Te jártál már L. A. - ben? - érdeklődött miközben előszedte a tabletjét, hogy filmet nézzen.

- Egyszer. A bátyáimmal fogadtunk, hogy aki mindent tud a másikról egy Los Angeles-i utat nyer. Végül mindhárman vesztettünk, és így hárman utaztunk. - magyaráztam. - Te?

- Itt nőttem fel. - sóhajtott kibámulva az ablakon.

- Komoly? - kerekedett el a szemem.

Grace keveset beszélt a magánéletéről vagy a hátteréről, többnyire vicces volt, vidám és kedves. Amy az őszintébb kategória volt, de mindkettőjükön érződött, hogy nem szeretnek erről a témáról beszélni.

- Amy - hajolt előre Grace megbökve az ikre ülését.

- Mi van? - fordult hátra a lány egy percre elszakadva a könyvétől.

- Meglátogatjuk Jenna nénit? - vigyorgott Grace.

Amy próbálta megütni a testvérét, de mivel előtte ült, nagyon nem sikerült.

- Na, és Alisát? - folytatta Grace. - Esetleg Chiarát? Vagy Melodyt?

- Fogd be! - rivallt rá vörös fejjel Amy.

- Ne már, egy látogatást Alisával nem hagyhatunk ki! - gonoszkodott tovább Grace. - Jenna néniben egy világ dőlne össze, ha nem látna minket még egyszer!

Amy lehunyta a szemét és próbált uralkodni magán, miközben a húga folytatta az oltogatását.

- Patrick hiányzik?

Én nem tudtam, kikről volt szó, csak azt, hogy égő szituk lehettek.

- Grace, nem akarsz valamit mesélni erről az egészről? - érdeklődtem vigyorogva.

- Ha elmondod...! - fenyegetőzött Amy. - Rádúszítom Oliver-t.

- Ő ki? - kíváncsiskodtam tovább.

- Grace haverja, aki bele van esve Grace-be. L. A. - ben  lakik, Melody öccse. - felelt Matt, habár nem tőle vártam a választ.

- És Melody ki?

- Grace legjobb barátnője. Amy ősellensége. - folytatta a sztorit Ricky, ezekszerint ő is tudott erről az egészről.

- Mert Melody tetszett Patricknek és nem Amy. - magyarázta Joan.

- Alisa még mindig ugyanott lakik? - érdeklődött Ricky.

Amy csúnyán nézett rá.

- Miért? - tárta szét a karját Ricky. - Jó csaj, ugye Matt?

- Ühüm. - közölte az említett oda sem figyelve.

- Biztos hiányzom neki. - nyújtózkodott Ricky.

- Pofa be! - förmedt rá Amy.

- Hú, valaki nagyon féltékeny... - gúnyolódott Matt.

- Nem vagyok féltékeny, tudjátok, hogy utálom Alisát. - fonta össze a mellkasa előtt a karját Amy.

- Meg Melodyt is. Tudjuk. - bólogatott Grace.

- Chiarát szívesen meglátogatnám. - folytatta Amy.

- Meg ne próbáld...! - hördült fel Matt.

- Miért is? - érdeklődött Ricky gúnyosan vigyorogva.

Amy széttárta a karját.

- Nem csak nektek vannak ciki sztorijaitok a többiekről.

Matt kinyújtotta a nyelvét, majd úgy döntött, inkább békén hagyja Amyt.

- Nagyon elvagytok, mi? - fordult hátra Joan.

- Ühüm. - bólogatott Grace, még mindig duzzogva Amy oliver-es megjegyzése miatt.

- Valaki chipset? - érdeklődött Ricky.

- Sarah megmondta, hogy nem hozhatsz chipset! - hördült fel Amy.

- Miért is? - érdeklődött téli szájjal Ricky.

- Mert a Chio meg a Lays szokott olyat csinálni, hogy a reklám miatt lefotóz chipset evő embereket, majd felrakja a netre! Akik után kémkedünk, megnézhetik, és akkor leesik nekik, hogy mi nem azok vagyunk, akiknek mondjuk magunkat!

Amy észjárása logikus volt, Rickyt azonban nem érdekelte, továbbra is chipset evett Mattel.

- Zöldfül, kérsz? - nyújtotta felém a zacskót.

- Emily, nehogy vegyél! - hördült fel Amy.

- Jó, jó nyugi. - tettem fel a kezem, majd újra megnéztem a zacskót.- Ez hagymás-tejfölös? - csillant fel a szemem.

- Vegyél nyugodtan. - biztatott Matt vigyorogva, hogy tovább szivassa Amyt.

- Kösz. - tárta szét a karját a "chips-ellenes".

- Hé, srácok, hogy gondoljátok, nekem nem adtok? - háborodott fel Grace, majd ő is kivett párat és a testvérére vigyorgott, aki csak megforgatta a szemét.

- Öt óra repülőút alatt mégis mit akarunk csinálni? - érdeklődtem.

- Skype-olunk Melodyval. - gonoszkodott Grace.

- Skype-olunk Oliverrel. - közölte Amy.

- Skype-olunk Alisával. - mondta Ricky.

- Skype-olunk Jenna nénivel. - röhögött Matt.

- Nincs Skype-ja, te hülye! - förmedt rá Grace nevetve.

Amy sóhajtva megcsóválta a fejét, majd elővette a könyvét.

Én sem akartam tovább hallgatni őket, így elővettem a laptopomat és filmet néztem (Útvesztő: Tűzpróba).

********

- Jó film volt? - érdeklődött Matt, amikor látta, hogy befejeztem a filmnézést.

- Nem láttad még? - ráncoltam a szemöldököm.

- Csak az elsőt.

- Nézd meg. - nyújtottam felé a laptopom és a fejhallgatóm.

- Grace? - fordultam útitársam felé.

Elaludt.

Az út hátralévő részében én is olvastam (Amy rossz hatással van rám... :D).

*******

- Hogy tetszett a film? - kérdeztem Mattet, miután leszálltunk a Los Angeles-i reptérre.

- Nagyon jó volt! - lelkesedett, mint egy kisgyerek.

Elmosolyodtam.

- Kiakadtál a végén, mi? - veregettem vállon.

- A rohadék Teresa! - háborodott fel.

Nevetve a fejemet csóváltam, majd megkerestük a csomagjainkat.

- Jó ég, Amy! - kerekedett el Matt szeme. - Nem költözünk ide!

- Nyugodj már le! - pislogott Amy. - Három bőröndöt hoztam, nem kétszázat!

- Én egy táskát hoztam! - hápogott Matt.

- Pofa be, Matt és Amy! - kiáltott rá a vitatkozó párosra Joan. - Indulás a szállásra és kerüljétek a kamerákat!

Amy és Matt sunnyogott, majd vetettek egymásra egy "ezt még folytatjuk" pillantást, de csöndben maradtak.

********

- Azta rohadt. - tátotta el a száját Grace, amikor beléptünk a védett házba.

Hatalmas bútorok, tágas szobák.

- Stip-stop ez a szoba! - léptem be az egyikbe.

Sárga falak, hatalmas franciaágy, lila párnával és paplannal.

- OMG. - közölte Amy röviden, és még mindig csúnya pillantásokat vetett Mattre.

- Emily! - ásított Grace. - Mi az esti programod?

- Mennék egy sétára. - dőltem hanyatt az ágyon. - Négy éve voltam utoljára itt, megmutathatnád a jó helyeket. És ehetnénk valamit. Mindjárt éhen halok.

- Hát jó. - dünnyögte Grace, majd feltápászkodott, és felöltözött.

- Menjünk. - bólintottam.

******

Los Angeles szép város, már nem is emlékeztem rá.

Grace-szel kaja után a parton sétáltunk.

- Emlékszem azokra az időkre, amikor Amyvel minden este kijöttünk szörfözni. - sóhajtott. - Tudod, régebben sokkal közelebb álltunk egymáshoz. Mostanában inkább vagyunk barátok, mint testvérek.

Nem szóltam. Többnyire nem szoktam reagálni, amikor valaki az érzéseiről kezd beszélni.

- Már akkor is azzal szivatott, hogy Oliver szerelmes belém, én meg őt Patrick-kel. - a tengerre bámult és látszott rajta, hogy feltörtek benne az emlékek.

- Kik ők? Melody, Oliver, Alisa, Chiara, Patrick, Jenna néni? - kérdeztem, mert úgy éreztem, ezt ideje tisztázni. - Mármint azon kívül, hogy régi ismerősök?

Grace lehunyta a szemét.

Legszívesebben visszaszívtam volna. Sokszor megmondták már, hogy először gondolkodjak és utána cselekedjek, de ez nálam valamiért fordítva működik.

- Patrick beépített ügynökként dolgozott. - kezdte. - Az volt a feladata, hogy Amy után kémkedjen. Amikor ezt Amy megtudta, természetesen kiakadt és azonnal szakított Patrick-kel.

- Miért kémkedett Amy után? - kérdeztem, bár tudtam, hogy hogy ehhez semmi közöm.

- Nem mondhatom el. - fordította el a fejét Grace.

- Értem. - nyeltem egyet.

Én hülye, megint olyan dolgokról kérdezősködök, amihez az ég világon semmi közöm. -állapítottam rdünnyögtem magamban.

- Szerinted Amynek van pasija? - tettem fel egy olyan kérdést, ami nem illett a témához, de érdekelt, tud-e valamit.

- Amynek? - nevetett fel. - Ugyan már!

Nem tudom miért, de volt egy olyan érzésem, hogy hazudik. Talán nem tudta, hogy én tudom. De lehet, hogy még nem vagyok régóta a "szakmában" és még nem tökéletesek a megérzéseim.

- Miért kérdezed? - ráncolta össze a szemöldökét.

- Ja, semmi, csak úgy eszembe jutott. - igazgattam a hajam, ami egyértelműen arra utalt hogy ideges vagyok.

- Értem. - bólintott, de látszódott, hogy nem hiszi el.

- Szeretted L. A. - t? - kérdeztem témaváltás iránt.

- Igen, jó volt itt élni. - körbebámult a parton.

- Miért jöttetek el innen? - ismét egy olyan kérdés, amihez rohadtul nincs semmi közöm.

- A szüleink. - közölte röviden, és kivételesen megelégedtem ezzel a válasszal is.

********

- Emily, kellj már fel! - ébredtem Matt hangjára.

- Hagyjál aludni. - húztam a fejemre a takarót.

- Fél hét van! - kiabált a fülembe Ricky (nem tudom, mikor jött ide), ami nem volt túl kellemes.

- Mi a francért kell fél hétkor felkelnem? - vissza akartam aludni, de nagyon nem sikerült, mivel Ricky és Matt próbálták kizavarni az ágyból.

- Ne már, srácok! - hallottam Amy hangját, amikor Ricky majdnem rám öntött egy kulacs hideg vizet.

- Itt meg mi van!? - jött be a szobába Joan is. - Emily felkel, Ricky és Matt békén hagyja, Amy készülődik! Hol van Grace??

- Jelen! - kiabált Grace a fürdőből.

- Mindenki megvan, öltözés! - sürgetett minket Joan.

- Milyen ruha kell? - túrt bele kócos hajába Ricky.

- Felmérjük a terepet. - közölte Joan.

- Milyen az a "terepfelmérős" ruha? - kérdeztem értetlenül.

Pár másodpercig döbbenten meredtek rám majd egyszerre tört ki belőlük a röhögés.

*******

Mint megtudtam, a terepfelmérős ruha a tökéletesen átlagos és egyszerű outfit-et jelenti.

Felvettem egy fekete farmert fekete felsővel és fehér magasságú tornacipővel.

- Ne öltözz úgy, mint aki gyászol! - méregetett Grace - A gatya oké, de vegyél valami kivágottabb és vakmerőbb felsőt, ez egy klub!

Végül a saját magamnak összepakolt ruhák közül semmi olyat nem találtam, ami mindenki elvárásának megfelelt volna, így Grace csillámos ezüst felsőjét, aminek ő nem örült túlzottan, de nem nem vettem róla tudomást.

*******

Bevallom, soha nem voltam egy bulimániás lány, és ezek után sem leszek, úgyhogy nincs túl nagy tapasztalatom az ilyen bárokban.

- Ha oda jön hozzád egy srác, az álnevedet mond és az áléletedet. - magyarázta Amy.

- Ühüm. - bólogattam.

A bárba belépve olyan bulizós filmes hangulat fogadott. Diszkó-szerűség volt. A pultnál mély dekoltázsú rövid sortos lányok szolgáltak fel, tetkós és kigyúrt srácok mászkáltak és minden második lányra perverz tekintettel néztek.

Próbáltam nem feltűnően magányosnak, de ez annyira nem sikerült, mert Grace csillogás felsőjének hála, néhány másodperccel később egy srác odajött hozzám.

Húsz körül lehetett, és egészen helyes volt. Kócos barna haja volt és kék szeme. Lehetett vagy 180 centi, vagyis nálam jóval magasabb. Nem volt rajta tetkó (vagyis látható helyen nem), ami meglepő volt egy ilyen helyen. Együtteses pólót viselt (Black Sabbath), farmert és Adidas cipőt.

Rámmosolygott.

- Alex vagyok. Te?

- Diane. - mondtam szerepem szerint.

- Mit keresel itt egyedül?

- A barátaim már elmentek, de én még maradtam. - mondtam az első eszembe jutó dolgot.

Félrebillentette a fejét.

- Hány éves vagy?

Nem tudtam, mit mondjak, mert azt, hogy huszonhárom, egészen biztosan nem hitte volna el.

- Húsz. - ez majdnem igaz volt, már majdnem annyi volt.

- Dolgozol?

- Egyetemista vagyok.

Alex vigyorgott, habár nem tudtam mi volt olyan vicces.

- Kérsz valamit inni?

- Egy kólát, köszönöm. - vágtam rá. Abba csak nem raknak drogot, nem?

Elment italért, addig jelentettem a többieknek a helyzetet.

- Gina lefuttatja az arcfelismerőst. - mondta Joan a fülemben lévő headsetbe. - A neve Alexander Thomas. Huszonegy éves, rosszfiú, nem kis priusza van. Testi sértés, rablás, engedélye van egy 9 mm-esre. Vigyázz magadra! - utasított Joan.

Ekkor lövés dördült, ijedten lebuktam és a fegyveremhez nyúltam. Zihálva néztem fel, de aki ott állt pisztollyal a kezében, az nem Alex volt. Én nem ismertem, de Amy és Grace arcán úgy láttam, ők nagyon is.

Hello guys!
Itt a rész, hosszabb és izgalmasabb lett, mint az előző három. Ha tetszik, kérlek jelezd!

Agent Eszti