- Jó reggelt, Zöldfül! Kapd össze magad és kezdünk!

Rendkívül jól eső élmény a társad hangjára ébredni.

- Te nem jöhetsz be ide! Ez lányszoba. - motyogtam a párnámba.

- Kelj fel!

Nem ellenkeztem, mert féltem, hogy a végén még hideg vizet önt a nyakamba. És azt semmiképp sem akartam kipróbálni. Felöltöztem (miután Ricky volt olyan kedves és elhagyta a szobát, ahova be sem jöhetett volna), majd egy kávéval a kezemben az ezdőterembe mentem, ahol fekete hajú haverom már várt rám. Illetve arra, hogy kinyírjon.

Felülés, fekvőtámasz meg minden, amitől egy átlagos kondijú 19 éves lány totálisan meghal (ó, azt ígértem, hogy abbahagyom a hallottas hasonlataimat, úgyhogy ezt visszavontam).

******

- Reggeli? - érdeklődött Amy.

Ekkor beugrott a tegnap éjszaka (illetve ma hajnal), de nem kérdeztem róla.

- Jöhet. - bólintottam.

Beszélnem kéne Grace-szel, hátha ő tudja ki a titkokzatos illető. Biztos, hogy itt dolgozik, máskülönben nem tudott volna bejutni a CIA szuperbiztonságos rendszerén.

De nem akartam nyaggatni, Amy majd elmondja, ha akarja.

- Hahó, Emily! - lengette meg a kezét előttem Anne.

- Bocs, elbambultam. - tértem vissza a valóságba.

- Milyen volt az edzés? - érdeklődött Adam.

- Meghaltam. - közöltem.

Adam felnevetett. Szerintem nem volt vicces, de ő tudja.

- Hallod, Matt. - hajolt át az asztal fölött Evans, aki újabban velünk lógott. - Hol voltál hajnalban?

Amy szoborrá dermedt.

Matt megvonta a vállát.

- Nem tudtam aludni és lementem a kertbe folytatni az ügyet.

- Ja, oké. - bólintott Evans és hátradőlt a széken.

Amy megkönnyebbülten lélegzett fel.

Talán Matt volt az a titokzatos illető, akivel hajnalban láttam? De persze lehet véletlen egybeesés is. Valószínűleg a kettőnek semmi köze egymáshoz, lehet nem is egyidőben voltak távol. De ettől még gyanúsnak tűntek. Amy majdnem színinfarktust kapott, amikor Evans feltette a kérdést Mattnek.

- Szerinted, Emily? - zökkentett ki Adam.

- Miről van szó? - kérdeztem zavartan és próbáltam úgy tenni, mint aki jelen volt az elmúlt három percben.

- Szerinted Travis robbantott?

- Nem tudom. - gondolkoztam. - Sarah azt mondta, a húgával volt. De a kamera felvette, hogy a robbantás idejében a tetthelyen volt.

- Újra meg kell néznünk a felvételt. - állt fel Grace.

******

- Állj! - állította meg a felvételt Matt.

- Közelíts rá. - mondta Amy, és hunyorogva bámulta a képernyőt. - Az ott Laura, Sarah húga.

- Szóval így értette a bombabiztos alibit. - bólogatott Adam.

- Laura is benne lehetett. - vélekedett Ricky. - Az a csaj olyan sötét, minden megtesz, amit mondanak neki.

- Ezt Sarahnak ne mond. - folytotta el a nevetését Amy. - Ki jelentkezik arra, hogy beszéljen Laurával?

Senki sem jelentkezett.

Amy felsóhajtott.

- Matt! Velem jössz. - intett a fiúnak, aki szemforgatva felállt, de láttam, ahogy visszafordulva Rickyre kacsint.

- Zöldfül, te velem jössz az FBI-hoz kérdezősködni kicsit.

Ki lehet találni, hogy ezt ki mondta. Csak egy valaki hív Zöldfülnek. Az én rendkívül kedves társam.

- Megyek már. - tápászkodtam fel.

******

- Én Deckers ügynök vagyok, ő pedig Turner ügynök. A Central Parki robbantásról szeretnénk beszélni. - mondta a hivatalos szöveget Ricky.

- Szólok a felettesemnek. - bólogatott az FBI-os, majd elsietett. 

- Utálom az FBI-t. -szólalt meg Ricky, és végig nézett az ügynökség folyosóján. 

- Mert? 

- Bunkók, és mindig a mi tetthelyünkön ólálkodnak, mintha az ő ügyük lenne. 

- Ez most az ő ügyük. - figyelmeztettem. 

- Tudom. De attól még utálhatom őket, nem? 

- De. - feleltem sóhajtva. 

Az FBI-os visszatért a felettesével, aki hosszan végig mért bennünket. Állig érő sötét haja kissé szögletes formájú arcát keretezte, fekete szemei ridegek voltak. Öltönyt viselt nyakkendővel és látszódott rajta, hogy makulátlannak akar tűnni.

- Jay ügynök vagyok. - mutatkozott be.

- Deckers. - nyújtotta a kezét Ricky, majd Jay ügynök megrázta.

- Turner. - mosolyogtam erőltetten, bár próbáltam természetesnek tűnni.

Nem viszonozta a mosolyt, továbbra is hideg pillantásokkal figyelt minket. Beleborzongtam a nézésébe.

- CIA, mi? - biccentett gúnyosan.

Ricky felém fordulva vettem rám egy "én megmondtam" pillantást, majd próbált normális hangnemben beszélni.

- A Central Parki robbanásról szeretnénk érdeklődni.

- És ahhoz maguknak mi közük? - mordult fel. - Tudtommal az én ügyem, nem a magáé, Deckers ügynök. Új társa van? Az Allen-lány csinosabb volt.

Ricky elvörösödött dühében, úgyhogy itt úgy éreztem, ideje átvennem a szót.

- A Central Parki robbantás miatt jöttünk. - mondtam, figyelmet nem véve arról, hogy Ricky mindjárt felrobban mellettem.

Jay felvonta a szemöldökét.

- Hasonlít Allenre. Deckers, maga mindig a harcias, de gyenge lánykákat fogja ki?

Kész, Rickynek vége. Ideje volt közbelépnem.

- Jay ügynök, szálljon le rólam és Lisáról és mondja már, mit tud a robbanásról!

Jay megint felvonta a szemöldökét, úgy tűnik, ez szokása. Intett az egyik FBI-osnak, aki odahívott minket a számítógépéhez és mutatta, mit tudnak.

- Ő itt egy gyanúsított, a neve Zach Thomson. - nyitotta meg az aktáját. - Brit állampolgár, nincs priusza. A robbantás előtt felhívott valakit. A technikusok lenyomozták a hívást, ezt a számot hívta. - megjelent a képernyőn a telefonszám, majd az FBI-os megjelenített egy képet is. - A telefonszám gazdája egy bizonyos Travis Wellington nevű illető, rendőr.

Rickyvel egymásra néztünk, majd lebonyolítottunk egy némapárbeszédet, ahogy Amy és Matt is szokta.

*******

- Tehát azt mondjátok, ez a Zach Thomson, vagy kicsoda, közvetlenül a robbantás előtt telefonon beszélt Travisszal. - gondolkodott Grace hangosan.

- Travis alibije megállt. - folytatta Amy. - Laura is azt mondta, hogy a robbantás idejekor telefonon beszélt valakivel, csak mi ezt nem tudtuk, mert a robbantó lelőtte a kamerát.

- És mi van Joey Rassel-lel? - érdeklődött Adam.

Ricky megcsóválta a fejét.

- Az ő alibijét is igazolták, a portás megmutatta a felvételeket és senki nem hagyta el a házat a robbantás idejekor.

- Fú, hát ez szuper és most hogyan tovább? - tártam szét a karom.

- Behozatom Zach-et. - indult el Matt, de Amy visszarántotta.

- Ne felejtsd el, ez az FBI ügye, nem a miénk.

- Egyre jobb. - sóhajtott Matt. - Akkor mégis mi a francot csináljunk, üljünk ölbe tett kézzel, hogy majd az FBI végzi a dolgát, miközben egy elmebeteg robbantó szabadon jár-kel a városban!?

- Ez itt New York. - tárta szét a karját Anne. - Soha az életben nem találod meg nem hivatalos úton. Nem vagy hacker.

- Tehát akkor maradt az "üljünk ölbe tett kézzel" megoldás. - fonta össze a karját a mellkasa előtt Matt és tovább duzzogott. Hirtelen ötlettől vezérelve felállt, majd elindult.

- Ez meg hova megy? - értetlenkedett Adam.

- Lövöldözni. - mondta Amy, majd a kezemet megragadva magával rángatott a gyakorló terembe.

Komolyan élvezetes volt nézni, ahogy ők ketten egyformán lőnek és tényleg csapatként dolgoznak, habár itt csak bábukról volt szó, mégis látszott, mennyire összhangban vannak.

- Szép volt, kislány. - fújta ki magát Matt.

Amy levette a szem és fülvédőjét, majd úgy vigyorgott Mattre.

- Kösz. De azért te sem voltál semmi.

- Máris jobban érzem magam. - kulcsolta össze a kezeit Matt, majd kifordítva maga elé nyújtotta, ami hangosan roppant.

- Áú, ez nekem fájt. - mondtam hunyorogva.

Matt megvonta a vállát.

- Nálunk ez a relaxálás. Normális, ha utána ropognak a csontjaink. Amynek és ropog. Amy...! - nézett körbe Matt. A társa sehol sem volt.

- Hova tűnt? - ráncolta a homlokát Matt.

Értetlenül néztem körbe.

- Az előbb még itt volt.

Visszamentünk az irodákhoz, de ott se találtuk.

- Látta valaki Amyt? - kérdezte Matt a többieket és láttam rajta, hogy komolyan aggódik.

- Én. - tette fel a kezét Grace. - A szobákban van.

- Odamehetek?

- Nem! - vágtuk rá egyszerre Anne-nel és Grace-szel.

- Akkor Emily megy be. - mutatott Matt rám. - Ő bemehet.

- Hát jó. - sóhajtottam, majd a lányszoba felé indultam.

******

- Mondd el, mi a baj. - járkáltam.

- Semmi. - sóhajtott.

- Ne már, Amy, nem vagyok hülye. Látom, hogy problémád van, és ha nem mondod el, nem tudok segíteni.

- Nem is kell segítened. - mondta.

- Á, hogyne. - feleltem enyhén gúnyosan, de nem vett róla tudomást, így folytattam. - Te és Matt... Együtt vagytok, igaz?

Amy megdermedt.

- Honnan jöttél rá? - kérdezte sokkos állapotban.

- Igazából nem volt túl nehéz. Láttalak az erkélynél. Amikor Evans megkérdezte Mattet, hol volt hajnalban, láttam rajtad, mennyire megrémültél. Az összenézéseitek, az egymásra mosolygásotok... Barátainak tűntek. De nem azok voltak. Mióta titkoljátok?

Amy a tenyerébe temette az arcát.

- Két éve. - felelte rekedt hangon. - Két éve találkozgatunk titokban a sötétben és titkoljuk a kapcsolatunkat.

- De miért? - tártam szét a karom. - Senki se haragszik meg azért, mert szeretitek egymást.

- Ez nem ilyen egyszerű, Emily. Mi társak vagyunk. És nem lehetünk ennél többek. Bármennyire is szeretnénk.

- Előbb-utóbb minden kiderül. Úgyse titkolhatjátok örökre. Sarah egyszer ránéz a kerti kamerákra, máris lát titeket. Grace egyszer jobban belegondol, mit csinálsz éjszaka, le fog esni neki. És szép lassan mindenki meg fogja tudni. De ezt te is tudod. Csak nem értem, miért csináljátok.

- Szeretem Mattet. - szólalt meg csendesen. - De tudod milyen, ha egy titkos ügynöknek komoly kapcsolata van? Bármikor felhasználható ellene. Engem elrabolnak, Matt gondolkodás nélkül megtesz mindent, amit mondanak.

- De nem kell, hogy bárki tudjon róla. Csak itt lennétek együtt, semikor máskor. Rajtunk kívül nem tudná senki.

Amy felemelte a fejét és a szemembe nézett.

- Mindig kell azzal számolni, hogy hiba van a gépezetben. Lehet közöttünk áruló. Ezt sose felejtsd el, mielőtt túlzottan megbíznál bárkiben is.

Sóhajtottam.

- Miért ilyen bonyolult itt minden?

Amy széttárta a karját.

- Üdv a CIA-nál.

*******

- Na, mi baja volt? - sürgetett Matt.

- Semmi. Vigasztald meg. - veregettem vállon, majd elsétáltam.

Értetlenül nézett rám, majd megkereste a barátnőjét.

********

- ZÖLDFÜL!!! - üvöltött Ricky.

Éppen előle bujkáltam, nehogy újra elvigyen edzeni.

- Most nem kondizni megyünk! - kiabálta.

Feltápászkodtam és előjöttem a rejtekhelyemről.

- Itt vagyok.

- Gyere, mutatok valamit. - mosolygott selytelmesen, amiből semmi jóra nem számítottam.

Egy egyszerű szobába mentünk. Nem értettem mit akar.

- A partnerség lényege a bizalom. - kezdett sétálgatni a szobában. - Akkor leszünk jó társak, ha teljességgel megbízunk egymásban.

- Megbízok benned. - vágtam rá.

- Gyere. - intett. - Állj nekem háttal. Dőlj hátra. El foglak kapni.

Ez így nem tűnt ilyen egyszerűnek. Egészen bepánikoltam, nem mintha olyan nagy dolog lenne hátra dőlni, úgy hogy a társad mögötted áll és elkap.

- Bízz bennem, Emily. - suttogta, és így valahogy nagyobb hatással volt rám. Most először szólított a nevemen, és a hangjából éreztem, hogy meg kell bízom benne, tudatosan is.

Behunytam a szemem és elengedtem magam.

Egy pillanatig azt hittem, hátra fogok esni, de végül egy erős kárba dőltem.

Kinyitottam a szemem.

Ricky rám mosolygott.

- Megy ez neked, Zöldfül.

Viszonoztam a mosolyt majd folytattuk a bizalomtesztet.

******

- Koncentrálj, Emily! - utasított Amy a lövőteremben. - Célozz és lőj!

A pisztolyt a célemberke felé helyeztem, majd meghúztam a ravaszt. A lövedék eltalálta, de nem halálosan.

- Ezzel eltart vagy tíz percig, ameddig elvérzik. - tűnödött Amy. - Ha meg akarod ölni, ennél pontosabban kell céloznod.

- És kifogyott a lövedéked. - tette hozzá, mire én sóhajtva újratöltöttem a fegyvert és lőttem.

*******

- Amy elmondta, hogy tudod. - dőlt neki a falnak Matt.

A hálószobák folyosóján voltunk.

- Nem mondom el senkinek. - emeltem fel a kezem védekezés képpen.

- Tudom. - sóhajtott. - Furcsa, hogy te vagy az új, és te tudod meg elsőnek.

- Örülök nektek. - mondtam őszintén. - És annak, hogy ilyen csodálatos barátaim lettek.

Matt elmosolyodott. Kibámult az ablakon, kék szemeiben aggodalom tükröződött.

- Mi az? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva.

Matt megcsóválta a fejét.

- Még sosem találkoztam itt nálunk olyan CIA-ügynökkel, akinek ép volt a háttere. Furcsa, hogy neked van egy családod. Valakik, akik otthon várnak és szeretnek. Mi ezt sosem tapasztaltuk meg.

Érződött hangjából a keserűség és engem a sírás kerülgetett. Sosem gondoltam bele mélyebben, hogy milyen szerencsés vagyok. Milyen lehet úgy felnőni, hogy nincs, aki támogat. Nincs, akit megölelhetsz, ha szomorú vagy.

- Nem kell sajnálod minket. - szólalt meg Matt. - Megszoktuk.

*******

- Ő volt Lisa? - hajoltam át Ricky válla fölött a képernyőre meredve.

A fekete hajú srác összerezzent.

- Te meg mikor jöttél ide? - kérdezte.

Megvontam a vállam.

- Ő az?

A képen egy világosbarna hajú lány mosolygott. Kék szemei voltak, bőre napbarnított. Fekete farmersortot viselt ujjatlan pólóval és magasszárú tornacipővel. A kép este készült, mégis rajta volt feltolva napszemüveg. Háta mögött az Eiffel-torony volt.

- Ki készítette a képet? - kérdeztem Rickyt.

- Én. Párizsban voltunk egy bevetésen és el kellett vegyülnünk. Csináltunk pár képet.

Kerülte a tekintetemet és tudtam, más is volt Párizsban a munkán kívül.

- Tudod. - sóhajtott.

Majdnem rávágtam, hogy "nem, nem tudom", de az utolsó pillanatban visszaszívtam. Most éppen nagyon őszinte velem és az érzéseiről beszél, nem szabad, hogy kárba menjen ez a pillanat.

- Lisa imádta Párizst. Ott nőtt fel. Bármikor, amikor odamentünk, a gyermekkora jutott eszébe. Szerette ezt a munkát, mégis ez lett a veszte.

Sóhajtott, és behunyta a szemét. Látszott rajta, hogy fájnak neki a feltörő emlékek.

Hello guys!
Ez egy kicsit rövidebbre sikeredett, mint a többi és a végén lévő "in memory" jelenet is enyhén öhm lett, de most ez tellett tőlem. A következőnél ugrunk pár hónapot, amikor Emily már rendes ügynök, és akkor lesz valódi ügy.

Agent Eszti