Connor, Kara, Alice és Nova elfutottak az utcákon keresztül az autópályáig, közben a nyomukban végig ott loholt az embereknek engedelmeskedő másik Connor. Szerencsére nem érte utol őket, addig, míg szembe nem találkoztak egy drótkerítéssel.

- Mássz-mássz! - ismételgette a deviáns Connor, felsegítve Kara-t és Alice-t, majd Nova-t is.

Nem volt ideje neki is átmásznia, ahogyan Nova leugrott a kerítés másik oldalán, az őket üldöző android a kerítésnek szorította őt.

- CONNOR! - kiáltott a lány és könnyei folyni kezdtek - ERESZD EL!

- Fuss, Nova! Kara, vidd innen! - szólt Connor a kerítés túloldalára, miközben szüntelen küzdött elfogója ellen.

Kara megfogta a lány kezét és lassan az úthoz vezette őt, de amikor egy fegyverdörrenést hallottak meg, Nova kétségbeesetten szaladt vissza a kerítéshez, kirántva kezét Kara-éból.

- CONNOR! - kiáltotta olyan hangosan, ahogy csak tudta, miközben készült átmászni a kerítésen.

Szerencsére a deviáns Connor-t csak a vállán érte a lövés, de pont annyira volt ez elég, hogy megtántorodjon. Hank nem is figyelte, kit lő, csak azt látta, valaki dulakodik az új Connor-ral. Meglepetten látta, hogy a célpontja a régi Connor volt, ugyanúgy egyenruhájában volt, csak kicsit kócosabb hajjal.

- Connor? - kérdezte mindinkább magától, majd gyorsan az androidhoz sietett és lefogta.

A deviáns meglátta elfogóját és rögtön abbahagyta a kapálózást. De mikor meghallotta, hogy valaki át akar mászni a kerítésen, kitépve magát Hank szorításából fordult Nova felé.

- Mit művelsz? - kiáltott rá Connor - Fuss! Menekülj Kara-ékkal!

- Nem hagylak magadra! - zokogta a lány, miközben a kerítésbe kapaszkodott.

Kara újra megragadta Nova karját és ezúttal sürgetőbben húzta maga után. Az android engedelmesen követte, majd együtt szelték át a forgalmas autópályát. Szerencsére élve megúszták a halálos átmenetelt és a túloldalról figyelték a távozó alakokat.

~¤~

Hank autójában ült és a rendőrségre sietett az új Connor-ral, hogy kihallgassák a régit. A csöndes autózúgást Hank telefonja szakította félbe, és a férfi morogva vette elő a készüléket.

- Mégis ki a f@szom ez? - nézett a képernyőre, majd felvette - Hank Anderson, ki keres?

- Üdv Hank, én vagyok az, Amber! A lány a bárból! - hallatszódott a vonal túl feléről a lány idegesen remegő hangja - Bejöhetek most a rendőrségre? Fontos dolgot mondanék Connor-nak!

- Melyiknek? - kérdezett szórakozottan Hank, mire Amber lefagyott.

- Hogy... mi... tessék? Kettő van?

- Igen! - felelt Hank - Az egyik Connor deviáns lett, és most fogtuk el a másikkal, aki viszont nem az!

- Baszki! - csúszott ki a lány száján - Mi történt?

- Megszöktette Nova-t - mondta semleges hangon, de rájött, nagy hiba volt elmondania.

- Nova megszökött? - lett izgatottabb a lány - Ez... váó! És Connor szöktette meg? Ez az! - az utolsó mondatot már csak halkan lehetett hallani.

- Akkor bejössz, vagy sem? - tette fel kérdését Hank, próbálva az útra koncentrálni.

- Na, de még mennyire! Ott találkozunk! - és letette a telefont.

Hank csak bedobta a kesztyűtartóba a mobilt és elmormolt pár káromkodást.

~¤~

A kihallgatás előtt Hank bevezette irodájához a lányt, akit amúgy titokban rohadtul nem bírt. Talán, mert tizennégy éves korához képest felnőttnek képzeli magát. Vagy mert nem segített a nyomozásban. Amber leült a székre és kényelmesen elhelyezkedett.

- Szóval, mit akarsz tőlem, Amber? - kérdezte Hank.

- Más miatt akartam bejönni, de ha itt vagyunk, elmondom ezt Önnek! - közelebb húzódott a hadnagyhoz és halkabban beszélt - Engedje el Connor-t. A deviánst!

- Meg a nagy büdös francokat! - horkant fel Hank idegesen - Mi a szarért véded őket ennyire? Nova megölte a szüleidet! Ő egy gyilkos és...

- ŐK NEM A SZÜLEIM VOLTAK! - vágott a szavába teli tüdőből, majd lenyugodva folytatta - Ők a nevelő szüleim voltak. Az igazi szüleim meghaltak, mert két drogos megkéselte őket!

Hank lesokkolva ült, de megőrizte hidegvérét és már nyugodtabban szólt Amber-hez.

- De attól még ők neveltek fel!

- Nova volt az egyedüli, aki engem felnevelt! - remegett meg a hangja a lánynak - A nevelő szüleim túl gazdagok és túl elfoglaltak voltak, hogy velem foglalkozzanak. Azt gondolták, nagylány vagyok, aztán vigyázok magamra. Nova végig figyelt rám, észrevette azt, ahogyan szépen lassan depresszióba süllyedek és vagdosom magamat. De még így is, Thomas bántotta őt, mert néha ellenkezett neki, és azon a napon, amikor megtörtént a gyilkosság, Nova csak magát védte. Én ott voltam. A nevelőanyám egy vadászpuskával akarta lelőni.

Hátradőlt székében és a plafont tanulmányozta. Hank már éppen távozni kívánt, amikor Amber utána szólt.

- Szar érzés elveszíteni valakit. De az még szarabb, ha azt is meg akarják ölni, aki segített átvészelni a nehéz időszakokat - ekkor mosolyogva Hank-re nézett - Lehet, hogy nem kedvel, de higgye el: az egyedüli ok, amiért hajlandó vagyok élni, az Nova és az androidokért való harc. Ezt jegyezze meg!

Hank bólintott párat, majd végleg otthagyta a lányt, aki elkezdett a telefonjáról zenét hallgatni. Még visszapillantva meglátta a kezein díszelgő vágásokat. Tényleg nem viccelt.

~¤~

Fura volt úgy bent ülnie, hogy nem ő hallgat ki másokat. Innen egészen kicsinek és nyomasztónak hatott a szoba, egy ketrecnek, ami fogva tart. Kezei lebilincselve voltak, ami szintén fokozta Connor stresszállapotát. Még soha nem volt lebilincselve és nagyon rossz érzés tehetetlennek lennie.

Az ajtón az új, szinte tökéletesen egyforma Connor lépett be, szigorú tekintettel. Megvizsgálta a deviánst, majd leült abba a székbe, ahova régebben a másik helyezkedett el. Ez némi iróniával töltötte el.

- Ironikus, nemde? - kérdezte komoly hangon - Ugyanaz voltál, mint én, egy engedelmeskedő gép, de mégis itt ülsz, hibásan, vírussal megfertőzve.

- Ez nem vírus! - háborodott fel Connor - Csupán öntudatra keltem. Neked is ezt kellene tenned!

- Ezzel aztán nagyon megmozgattál! - vágott vissza szarkasztikusan a másik android - Most mondd el, hova menekült Nova!

- Nem tudom! - válaszolt őszintén - Megvizsgálhatod a memóriám, de nem tudom!

- Miért szöktetted meg Nova-t, mikor tudtad, gyilkos? - kérdezte kimérten. A másik Connor csak dadogott.

- Én... nem... azért, mert... - átgondolta a válaszát, de nem jutott dűlőre. Nem tudta, miért teszi. De úgy érezte akkor, Nova nem halhat meg és meg akarta menteni bármi áron.

- Szóval nem tudod? - kérdezte hangját felemelve az új Connor - Megszöktettél egy közveszélyes deviánst, aki nem mellesleg hasba lőtt egy nyomozót, és te nem tudod, miért tetted?

Felállt az asztaltól és a bútorra csapott. Szinte kiabálva folytatta.

- MONDD MEG AZ IGAZAT, AZÉRT TETTED, MERT MEGFERTŐZÖTT EGY VÍRUSSAL ÉS MOST AZ IRÁNYÍT!

- Mondtam már, ez nem vírus... - próbálkozott magyarázkodni, de a szavába vágott.

- Te egy gép, vagy, egy halom műanyag, amit thirium lát el energiával. A szoftvered kódsorokból áll, ami arra lett programozva, hogy engedelmeskedj! Az emberek hoztak létre, ők építettek, ők terveztek meg! Tehát, mi a feladatod? - újra lecsapott és az arcába ordított - HOGY TELJESÍTSD A KÜLDETÉSED!

A deviáns Connor remegett már a stressztől. Nem igaz, amit a másik mond, ő nem akar engedelmeskedni, ő nem akar rabszolgaként élni Amanda kezében, aki csak eszközként használja őt, hogy aztán eldobhassa. Ő nem akar sorozatosan gyártott androidok közül az egy lenni, hogy majd pótolják őt egy másikkal, majd azt is egy másikkal.

Ő szabad akar lenni, visszatérni Nova-hoz és megfeledkezni a sok elvárásról.