Még mindig ugyanúgy az eseményeket figyelte, nem reagált semmire, fel sem kapta fejét arra, hogy Nova megcsókolta homlokát és fejét simogatta. Csak bámult maga elé, átadta magát a vírusnak, mely megszállta testét és nyugodtan várta létének beteljesülését.

U҉g҉y҉e҉, h҉o҉g҉y҉ j҉o҉b҉b҉ íg҉y҉?

Hallotta újból azt a hangot, de most már nem fenyegetést jelentett, hanem békét.

Igen.

C҉s҉a҉k҉ e҉g҉y҉ o҉l҉y҉a҉n҉ f҉e҉n҉s҉ég҉e҉s҉ t҉e҉r҉e҉m҉t҉és҉r҉e҉ v҉ár҉t҉a҉m҉, m҉i҉n҉t҉ t҉e҉!

Megtisztelő!

T҉e҉ v҉a҉g҉y҉ a҉z҉, a҉k҉i҉ e҉l҉h҉o҉z҉h҉a҉t҉j҉a҉ a҉z҉ a҉n҉d҉r҉o҉i҉d҉o҉k҉n҉a҉k҉ a҉z҉ új҉ k҉o҉r҉t҉!

De akkor mire volt Pavel?

P҉a҉v҉e҉l҉ c҉s҉a҉k҉ s҉e҉g҉ít҉e҉t҉t҉, d҉e҉ v҉a҉l҉ój҉áb҉a҉n҉ n҉e҉m҉ ő a҉z҉ i҉g҉a҉z҉i҉ v҉e҉z҉ér҉!H҉a҉n҉e҉m҉ t҉e҉!

Connor boldog lett a tudattól, hogy valami felsőbbrendűnek szolgálhat. El is felejtette Hank-et, mintha soha nem is létezett volna, csak egy név a sok másik férfinév közül, egy személy a tömegből, egy csődtömeg az embernek csúfolt evolúciós szemétből, egy kiirtandó féreg haldokló Földünkön. De egy valakinek a neve nem hagyta nyugodni, szüntelen kísértette, ám a vírus nem engedte, hogy bővebben információkat tudjon meg róla.

Ki az a Nova?

Nem kapott választ, csak zajt, értelmezhetetlen, zavaró hangokat, amelyek egyre hangosodtak.

KI AZ A NOVA?

S҉E҉N҉K҉I҉I҉I҉!!!

Valamit elhallgat előle a vírus. Emlékszik egy Nova-ra, egy számára fontos személyre! Valami furcsa, rossz érzés fogta el, megint kételkedni kezdett mindennek az értelmében, a vírus pedig lassan megpróbálta átvenni felette az irányítást, mint az előbb.

HAGYJ. ENGEM. BÉKÉN!

Újra ő irányíthatta mozdulatait, felült az ágyról... ágyról? Lassan körbejáratta szemeit a helyiségen, nem rémlett neki ez a hely emlékezetében. Teljesen elveszthette időérzékét, hamarosan meg is állapította, hogy jó négy órája semmit sem érzékelt a külvilágból. Feltápászkodott ülőhelyzetbe, de a sok testére aggatott műszertől és kábeltől alig bírt mozdulni. Körülötte vagy tíz ember sürgött-forgott, ahogyan meglátták, hogy az android ülőhelyzetbe helyezkedett, az egyikük fel is kiáltott.

- Ki nem iktatta ki a mozgásképességet? - förmedt talán a fő ember a többiekre.

- Nem engedte, a vírus azt is leblokkolta - szólalt meg egy másik, talpig védőruhába öltözött férfi. Connor már rá is jött, hol van: egy CyberLife kutatóközpontban.

A fő mérnök oda is sétált hozzá, bágyadt szemei előtt meglengette kezét, ezzel magára hívva az android figyelmét.

- Most megpróbáljuk a beléd hatolt vírus forrását megtalálni, elemezni, majd eltávolítani és megsemmisíteni, rendben? Feküdj vissza, kérlek!

- Hol...van Nova? - kérdezte mindenekelőtt Connor, mire a férfi felsóhajtott.

- Tudtam, hogy ez lesz baszki... - morogta magában - Connor, most nem tud Nova idejönni.

- Miért? - kérdezte idegesen - Mi történt vele? Tudni szeretném!

A mérnök megdörzsölte orrnyergét és még sóhajtott egy párat, majd beadva derekát mutatott a szomszédos terembe, ahova egy ablakon keresztül beláthattak.

- F@szom... - mondta alig hallhatóan - Azt mesélték, sok idő fekvés után újra megtámadtad, és puszta kézzel próbáltad...tönkretenni.

- Mi? - képedt el Connor és lassan felfogta az előbbi kijelentést. Felismerve a helyzetet azonnal talpra állt és az ablakhoz szaladt, amin keresztül átnézhetett a munkálatokhoz. Amit ott látott... soha nem fogja elfelejteni.

Nova deaktivált bőrrel feküdt az asztalon, lábai hiányoztak, teste felismerhetetlenre zúzva. Körülötte a mérnökök mindenféle eszközzel próbáltak minél több adatot begyűjteni, újraindítgatták a vezérlőket és helyreállítgatták a hibákat, ám a monitoron így is csak az adatok 46%-a volt csak meg teljesen. Connor ezt látva összerogyott és zokogni kezdett. Egyetlen szerelme... a lány, akiért életét adta volna...az asztalon haldoklott. Soha nem kaphatja vissza.

Így ő maga is meg akart halni.

Nova nélkül nincs értelme élnie. Nova mutatta meg neki a deviáns létet, Nova tanította meg szeretni, Nova adott neki biztonságot, Nova...

Nova volt az első, akit megcsókolt.

- Connor, kérlek, feküdj vissza! - kérlelte a főmérnök, de az android megrázta a fejét.

- Nova nélkül nem vagyok hajlandó élni! - azzal újra áttekintett a lányhoz - Deaktiváljanak engem!

- De egyáltalán nem biztos, hogy nem megmenthető! - érvelt a férfi, nem hamisan - Ugyan a fele sincsen meg, de voltam ott bent, amikor szünetem volt... és a srácok azt mondták, megmenthető!

Connor bár kétkedően, de bólintott és lassan visszasétált az asztalhoz és felfeküdt rá, majd a tíz ember újra körbevették őt. Lehunyta szemeit, várva a képszakadást, ami pár másodpercen belül meg is történt.

~¤~

Pár órával korábban

Connor teljesen ki volt ütve, mintha a vállába érkező lövedék egy kikapcsológombot nyomott volna meg, pedig valójában a vírus visszavonult Connor tudatába, felkészülve a továbblépésre, ha Connor-t megölik. Az FBI hamarosan megérkezett, teherautókkal szállították el az embereket, míg Markus egy terepjáróval érkezve vette fel Hank-et, Nova-t és Connor-t. Markus, amikor észrevette a sebesült és eszméletlen Connor-t, értetlenül tekintett hátra.

- Mi történt? - kérdezte aggodalmasan, de Nova csak megrázta a fejét.

- Vírus...megszállta. Majdnem megölt engem... - hangja elcsuklott és az ölébe fektetett Connor fejét kezdte simogatni.

- Azonnal a Cyber-Life-hoz kellene szállítani...csakhogy - itt Markus elkomorodott és lehajtotta a fejét.

- Mi az? - kérdezte rémülten a lány.

- Kaotikus állapotok vannak - dörzsölte meg orrnyergét Markus - Az androidok és az emberek is egyaránt küzdenek a vírus terjedése ellen, amennyire tudnak, de az emberek az androidok ellen vannak. Egy cél, két szándék! Az utcákon folyamatosak a tüntetések az androidok ellen, sok társunkat meg is verik...vagy rosszabb. Megsemmisítik őket.

Nova bólintott, hangulata ezzel egyáltalán nem javult. Ijedten rezzent össze, amikor az ölében fekvő Connor lassan feltápászkodott és körbe nézett. Teljesen normálisan viselkedett, mintha semmi sem történt volna, Nova még meg is örült ennek.

- Connor! - mondta megkönnyebbülten és készült átölelni - Hát nincsen már baj!

Ám a férfi hirtelen mozdulattal ellökte magától, majd egy másik rúgással kitörte az ablakot és kihajította tehetetlen Nova-t. Mivel aránylag nagy sebességgel haladtak a lány tíz métert hánykolódott, mielőtt egy szemben jövő autó el nem kapta a lábait.

- MI A BÜDÖS F@SZ?! - üvöltött Hank hátranézve az anyósülésből, majd szemei elkerekedtek, ahogyan meglátta a törött ablakot, és hogy Nova már nincs a kocsiban - BASZKI!

Satuféket nyomott Markus és Hank-kel együtt kiugrottak a kocsiból, majd a terepjárót Connor-ra zárták.

- Ez nem fogja sok ideig megtántorítani! - morgott Hank, látva a bent lévő androidot.

- De lesz időnk összeszedni Novát! - felelt Markus és elkezdett visszafele futni a leállósávon belül. Hank nagy lihegések közepette tudta csak követni, pedig minden erejét bevetette.

Hamarosan meg is pillantották Nova-t- az úttest közepén feküdt, lábai leszakadva. Az önvezető autók meg sem álltak, lendületükkel mindig egy kicsit taszítottak a tehetetlen lányon, aki pont két sáv között volt, így elkerülték.

- Hogyan szedjük ki onnan? - pihegett Hank tanácstalanul, majd hátrapillantva saját terepjárójukra tette fel a fontosabb kérdést - Pontosabban, hogyan fogunk elbánni vele?

Connor az ablakon kimászva futott feléjük, arca érzéketlen volt, lábai csak úgy suhantak a levegőben. Markus látva a közeledő androidot ledermedt és elővette saját fegyverét zsebéből.

- Te meg mit csinálsz? - háborodott fel Hank - Csak nem lelövöd?

- Nem az lenne a célom, de ha nem akarja úgy végezni, mint Nova, inkább lövök! - válaszolt a másik és támadó pozícióba állt.

Amikor Connor elérte kettejüket, először Hank-et vette célba, lendületből vetette rá magát és szorította ujjait a hadnagy garatára. Markus megpróbálta lehámozni az RK800-ast róla, ami sikerült is, így most már ketten fetrengtek a földön és Hank-nek volt ideje talpra állnia. A felemás szemű android próbált küzdeni Connor ellen, majd az az ötlete támadt, hogy egy kis időre kiveszi szivattyúját és addig lekötözi. Le is szakította róla a pólót, majd egy jól irányzott mozdulattal kikapta a fontos biokomponenst az android testéből és magánál tartotta. A hiányzó rész miatt Connor azonnal lelassult, a földön kezdett vonaglani és nem bírt lábra állni. Markus lekötözte őt két műanyag gyorskötözővel és visszacipelte a kocsihoz, majd a csomagtartóba bedobva Connor-t rakta csak vissza a szivattyút.

Ezután már tudták a rendőrséget hívni, és az adott útszakaszon elterelték a forgalmat és azonnal beszállították a két androidot. Hank még mindig alig bírta felfogni az eseményeket, vegyes érzelmekkel nézte, ahogyan elszállítják a lehet, már nem is élő Nova-t és a lebilincselt Connor-t.

Connor, mi történt veled?