- Van egy kis térerő! - szólalt fel megkönnyebbülten Connor, amikor nagyjából tíz méterre volt a talajtól, egy fa tetején.

- Connor, ha leesel b@zmeg, nem foglak cipelni! - kiáltott rá Hank a földről, ahogyan a recsegő ágakon egyensúlyozó androidot nézte.

- Nem fogok! - válaszolt a másik magabiztosan és még feljebb mászott. Elhatározta, ő is hív segítséget Hank mobiljáról, ráadásul nem akárkiket. Nem akarta emberek életét kockáztatni, így a telefonszámot bepötyögve csörgette meg régi ismerősét.

- Jó napot, Markus beszél! - köszönt a vonal másik végéről az android, hangja kedves és nyugodt volt.

- Én vagyok az, Connor! - válaszolt a tárgyra térve a férfi, mire a másik fél szemei elkerekedtek.

- C...Connor? Hol vagy? Az egész rendőrség titeket keres Nova-val és Hank-kel! Jól vagytok?

- Jól vagyok, de kell egy kis segítség. Egy nemzeti parkban vagyunk, messze Detroit-tól, vagy harminc embert szabadítottunk ki és lehet, hogy még utánunk jönnek a fogva tartóik! - hadarta le az egész sztorit tömören Connor - Mondom a koordinátákat, jön az FBI is!

- Legalább nincs semmi bajotok! - könnyebbült meg a másik férfi és végighallgatta, ahogyan az android elmondja a számsort - Rendben! Próbálok intézkedni!

Azzal megszakította a hívást. Lemászott a magas fáról, bár útközben Hank harmincszor felordított, hogy "ÁÁÁ CONNOR B@ZMEG!", mert az ágak csak úgy recsegtek az android alatt. Mikor a földre ért, nagyjából úgy könnyebbült meg a hadnagy, mintha lefutott volna nyolcvan kört. Ezen csak mosolyogni tudott Connor, megveregette a férfi vállát, majd Nova-hoz sétált, aki pár emberrel beszélgetett éppen.

- Szegény lány! - hallatszódott egy negyvenes éveiben járó férfi hangja, arca vidám és kedves volt - És azután, mi történt?

- Markus megmentette! - mesélte csodálattal a hangjában a lány - Elvitte egy kórházba, ahol ellátták a sebét, és túlélte.

Ahogyan megpillantotta Connor-t abbahagyta a mesélést és rá pillantott. Az android csak visszamosolygott Nova-ra és átölelte derekát, majd egy puszit adott a fejére, aminek hatására a lány felkuncogott.

- Mit mesélsz? - kérdezte Connor lágy hangon, de Nova helyett a férfi válaszolt.

- Csak kíváncsiskodtunk, és eljutottunk ide! - mosolygott és kezét nyújtotta az android felé - Tom, te meg bizonyára Connor!

- Akkor jó sokat mesélhetett ez a jómadár! - vigyorgott és még jobban magához húzta Nova-t.

- Az biztos! Jó így látni androidokat, hogy szeretik egymást. Ezeknek meg... nem tudom, mi bajuk volt! Te okosabb vagy nálam, tudsz valamit mondani?

Connor elgondolkozott, soha nem vette figyelembe azt, hogy mi okozhatja ezt a fajta agressziót az emberek iránt Pavel-ban és társaiban. Majd elfogta egy rossz előérzet: mi van, ha ez olyan, mint a deviancia? Csak durvább? Ez is minden androidot el fog érni? Vagy csak típusra jellemző? Esetleg ez egy vírus?

Újra megszólalt fejében az a hang, amit akkor érzékelt, amikor a pisztolyt tartotta Hank fejének.

AzEmBeReK CsAk KiHaSzNáLnAk! mAnIpUlÁlNaK, HoGy vAnNaK JoGaId, kÖzBeN PeDiG sEmMiT sEm VáLtOzTaK!

Ki... vagy te?

Én VaGyOk AmAnDa ElLeNtÉtE, AkIt mÁr rÉgRőL IsMeRhEtSz!

- Connor, jól vagy? - kérdezte Nova a látszólag frusztrált és kétségbeesett férfitól.

- Én mondtam valami rosszat, mert ha igen, akkor ezer bocsánat! - ijedt meg Tom is és tanácstalanul méregette az eközben térdre rogyó Connor-t.

Mit akarsz tőlem?!

C҉s҉a҉k҉ a҉n҉n҉y҉i҉t҉ k҉e҉l҉l҉ t҉e҉n҉n҉e҉d҉, h҉o҉g҉y҉ k҉i҉e҉l҉ég҉ít҉s҉d҉ v҉ág҉y҉a҉i҉m҉...

Öl҉d҉ m҉e҉g҉...

ŐK҉E҉E҉E҉E҉E҉E҉T҉!

- F@szom Connor mi van veled? - ment oda Hank is, de válasz helyett csak egy gyomorszájast kapott hasfalába, amitől rögtön össze is rogyott. Connor a tökéletes ütést elvégezve felállt a földről és kirúgta Nova lábait, amitől a lány összerogyott.

Conan felkapta a fejét a nagy dulakodásra, majd ahogyan megpillantotta az önmagából kikelt Connor-t, fegyvert rántott és céltudatosan rontott rá. Az RK800-asra rá sem lehetett ismerni, arca érzéketlen, gépies, mozdulatai gyorsak és darabosak, mint egy robotnak. Miután kirúgta Nova lábait készült rávetődni a lányra, hogy kitörve nyakát semmisítse meg, ám Conan még időben elkapta és elrántotta tőle.

- Connor, mi történt veled? - kérdezte némi aggódással a hangjában, de csak annyit reagált a másik, hogy őt is majdnem megütötte, de Conan kitért előle - Mi történt vele?!

- Baszki nem tudom! - nyögött fel Hank és feltápászkodott a földről, majd két lépést hátrált - Egyszer csak elkezdte!

Nova is felpattant a talajról, majd a pár percre mozdulatlanná dermedt Connor-t nézte kétségbeesett tekintettel.

- Connor! - tette vállára kezét, de az megfordult és ujjaival a lány torkára kapaszkodott, majd szorítani kezdte.

- Connor b@zmeg fejezd be! - rivallt rá a hadnagy és próbálta lecibálni az androidot Nova-ról, de az nem reagált.

A megszállt android ujjaival feljebb vándorolt és tenyerével megragadta a másik android fejét, ezzel készülve kitörni annak nyakát, így deaktiválva. Nova minden erejével küzdött, de egyszerűen nem mert Connor-nak ártani. Zavartsága pedig fokozódott, hiszen nem tudta, miért teszi ezt a férfi.

Nem irányíthatsz!

D҉e҉ a҉t҉t҉ól҉ f҉él҉e҉k҉, t҉u҉d҉l҉a҉k҉!

Mi vagy te?

Én҉ v҉a҉g҉y҉o҉k҉ m҉a҉g҉a҉ a҉ m҉e҉g҉új҉u҉l҉ás҉. E҉g҉y҉ új҉ k҉o҉r҉s҉z҉a҉k҉!  A҉z҉ér҉t҉ l҉ét҉e҉z҉e҉m҉, h҉o҉g҉y҉ a҉z҉ e҉m҉b҉e҉r҉e҉k҉e҉t҉ k҉i҉ír҉t҉s҉a҉m҉!

Akkor te egy vírus vagy?

I҉I҉I҉I҉G҉E҉E҉E҉N҉!!!

Megpróbált küzdeni ellene, felülírni, kiirtani, de az, mint valami parazita, szállta meg újból és újból, befészkelve magát tudatába és olyan parancsokat adott programjának, amiket nem ő írt. Néha elveszítette, csak hangját hallotta, azt a mély, fortyogó, ördögi hangot, ami biztos nem emberi, hanglejtésében ott bujkált némi természetellenes tónus. Connor már feladta, külső szemlélőként látta a világot, ahogyan karjait Nova torkára fonja, ahogyan pisztoly dördül el és a lövedék saját vállába fúródik. Meg sem érezte ezt a sérülést, tovább figyelte a vásznat, amire a képek vetültek, csendben figyelt, mint a néző a moziban. Tudata lassan kikapcsolt, már nem is tűnődött el a látottakon, csak bámult és fogadta be az információkat, testét pedig ez a valaki irányította.

- Connor! - ordított a lány, ahogyan meglátta a földön fekvő androidot, vállán a seb thirium-ot szivárogtatott.

- Nem tehettem mást! - sóhajtott Conan és elrakta a pisztolyát, majd hanyatt fekvésbe fordította Connor-t - Nem tudom, mi van vele, de ne csatlakozz rá! Semmiképp se! Lehet, hogy ez...

Ki se kellett mondania, Nova megértette és fájdalmasan bólintott. Letérdelt a férfi mellé, ölébe vette fejét és lassan megsimogatta homlokát, beletúrt barna hajtincseibe, miközben könnyei folyni kezdtek.

- Kérlek... nem akarlak elveszíteni! - motyogta inkább saját magának és zokogni kezdett.

Szerette Connor-t. Mindennél jobban. Akárcsak Connor, ő sem tudta minden érzését értelmezni, néha teljesen idegennek hatottak, de köszönhetően fejlettebb AI-jának, hamar tanulni kezdett. Lassan rájött, miért érezhet így Connor iránt, mit hogyan kell tennie, ha egyes érzelmek előbukkantak. Vágyott dolgokra, a csókra, érintésre, a tudatra, hogy nincsen egyedül, van egy társa, egy szerelme. Belenézett a barna szempárba, amik most tudatlanul meredtek az ég felé, lágy, angyali csókot lehelt homlokára és halkan suttogott.

- Kérlek!