Connor másnap kicsit rosszkedvűen ment be a munkahelyére, szótlan és tárgyilagos volt, mellőzte a közvetlenséget és mindenkivel önözött. Hank először megijedt, hogy újra a régi gép lett, de néha meglátta rajta, hogy az android egyszerűen csak őrlődik. Aznap nem kellett helyszínre menniük, csak aktákat kellett átnézni és néhány gyilkosságot kellett lezárni, ami nagyrészt egyszerű munka volt. Ebédszünetben a hadnagy félrehívta Connor-t, miközben megindultak a hamburgeres felé.

- Mondjad, mi bajod van! - tért rögtön a lényegre Hank, miközben kiléptek az épületből.

- Hogy érti ezt, hadnagy? - kérdezte Connor értetlenül - Teljesen jól érzem magam...

- Meg a nagy büdös francokat! - vágott közbe a férfi, miközben beült a vezető ülésre. Connor is így tett, az anyósülésre beszállva foglalt helyet a járműben.

- Látszik rajtad, hogy szarul vagy! - érvelt morogva Hank és beindította az autót - Nem szoktál ilyen lenni!

- Nem kell miattam aggódnia Hank! - mondta nyugodt hangon az android, belül érezte, nem akarja Hank-et a saját problémáival leterhelni.

- Connor, amióta ismerlek, mindig csak másokkal törődsz, saját épséged elé helyezed az életüket, és sokszor te is kihagytál engem a balhékból és csak rám gondoltál! - felelt Hank, szája sarkában egy apró mosoly jelent meg - Az lenne a legkisebb baj, ha elmondanád, mi bánt!

Egy ideig hallgattak, Connor nem felelt, magában gondolkodott. Időközben megérkeztek a szokásos hamburgereshez, a nap szikrázóan sütött és megcsillant a fehér hótakarón. Hank kiszállva a kocsiból kicsit összedörzsölte kezeit, lehelete meglátszódott a levegőben, ahogyan kifújva a levegőt melengette ujjait. Connor-nak ilyen problémái nem voltak, bár érzékelte, hogy nincsen csokiolvasztó meleg, cseppet sem zavarta. A hadnagy szokásosan megkapta napi ingyen kajaadagját, majd letelepedett az egyik pultnál, kezébe véve a méretes szendvicset állt neki ebédjének. Készségesen csatlakozott hozzá Connor, könyökével támaszkodva az állványra dőlt oldalra egy kicsit.

- Akkor... - mondta teli szájjal Hank - Mi az?

- Volt... - kezdett bele Connor kelletlenül, elővett egy érmét zsebéből és azt kezdte el babrálni - Egy rémálmom, nevezzük így. Abban azt láttam, ahogyan átveszik felettem az irányítást... azaz Amanda teszi ezt, és megöltem Nova-t, azután téged akartalak. Nem tudtam semmit sem tenni, azután visszatértem a valóságba. Azóta nem jár más a fejemben, mint az, hogy ez megtörténhet bármikor. Hiszen... nem esélytelen!

Hank elmélyülve hallgatta az android szavait, még a szendvicset is lassabban ette, összehúzott szemöldökkel emésztette a hallottakat. Egy ideig újra hallgatásba burkolóztak, a hadnagy befejezte a hamburgerét és a szemetet kidobva indult vissza a kocsihoz.

- Mindenki fél valamitől - kezdett bele Hank, miután az autóba ültek - Te ettől félsz. Mások mástól. De... - itt elhallgatott és gondolkozni kezdett - Sokszor csak mi képzeljük magunkba ezeket a félelmeket. Nem valósak, ez van veled is! Miért állítanának vissza, ha már törvények születtek az androidok jogairól?

- Jogos - bólintott Connor és megnyugodva dőlt hátra az ülésben.

~¤~

Következő nap Nova nyomozónak akart jelentkezni, de csak akart, mert kiderült, nem képezi a programja részét ezzel kapcsolatos ismeretek. Szerencsére Connor elintézte, hogy jelentkezzen egy extra-gyors kiképzőtanfolyamra, hiszen amit egyszer egy android lát vagy hall, azt soha nem felejti el. Első nap izgatottan készülődött a kezdéshez, miközben Connor csak szórakozottan nézte, mennyire fel van pörögve a lány.

- És akkor ugyanúgy mehetek helyszínekre, mint te! - tervezgette a jövőt Nova - Már gondolkoztam azon, hogy milyen munkám legyen, és megtetszett a te szakmád... bár elég veszélyes.

- Vállalom a veszélyt! - mosolyodott el Connor és felvette öltönyét. Igen, hiába lett deviáns, öltönyben járt munkába.

- Bátor vagy! - kontrázott rá Nova, és ő is felvette csinos kabátját - Nem tudom, hogy én leszek-e valaha olyan jó nyomozó, mint te...

- Ne félj! - ölelte át a derekát a másik android - Van hozzá tehetséged, ahogy szokták mondani!

Nova csak felkuncogott, majd szétválva egymástól vette fel a lány cipőjét, ugyanígy tett a férfi is. Együtt indultak ki a házból, és gyalog lesétálták azt a pár száz métert, ami a buszmegállóhoz vezetett. Ugyan még megvoltak az androidokat elszeparáló jelzések a földön, hiszen azokat ennyi idő alatt még nem tudták felszedni, nem tartotta be senki ezeket és a látszólag androidok is a padon ülve, keresztbe tett lábbal vártak a buszra. A járműn is ugyanez volt a helyzet, a hátsó rész még mindig megvolt, az utastértől elválasztó hologram barikád viszont már nem volt ott.

A rendőrségen Connor szokásosan bejelentkezett, majd megindult saját íróasztalához, amin a következő felirat állt: Connor, andr.nyom. Hiába tekintették egyenjogúnak az emberekkel az androidokat, valahogy mégis meg kellett őket különböztetni, nehogy még embernek higgyék.

- Anderson hadnagy? - kérdezte az egyik tiszt felé fordulva, aki asztalánál bámulta a monitort.

- Passz - mondta hátrafordulva - Mostanság azért hamarabb szokott bejönni, de még mindig nem koránkelő típus!

Nova eközben puszit nyomott Connor arcára, majd megindult a hozzájuk közeledő nő felé, aki csak barátságosan integetett a lány felé. Connor eleresztett egy mosolyt, ahogyan látta az egymást üdvözlő androidot és rendőrt, majd megindulnak az egyik íróasztal irányába.

Hank nem is olyan későn ért be, háromnegyed kilenc körül, de azért álmosan dörzsölte meg szemeit és vakargatta meg tarkóját. Látszódott rajta, hogy nem aludt valami sokat. Leült íróasztalához, ahol már ott várta kávéja, amit Connor készített neki minden álló nap.

- Jó reggelt, Hank! - köszönt az android a szemben lévő asztaltól, miközben az aktákat nézegette át.

- Neked is! - morogta a hadnagy és nyújtózott egyet - Jól látom, hogy az Nova? - bökött ujjával ekkor az iroda másik felében lévő asztal felé.

- Igen! - bólintott boldogan Connor - Jelentkezik nyomozónak, mert nagyon érdekli ez a szakma. Most kezdi a felgyorsított tanfolyamát, nagyjából két hónap lesz.

Hank csak nagyokat tudott pislogni, majd megnyitott egy fájlt a gépen és halkan morogta maga elé:

- Kibaszott mázlisták, ha én két hónapot tanultam volna...

Erre az android nem tudott mit reagálni, visszaemelte tekintetét a monitorra és tovább böngészte az aktákat, egy bizonyos ügy miatt. Nagyon érdekesnek találta, úgy nézett ki, mintha szimpla gyilkosság lenne, azzal a különbséggel, hogy android tette egy emberrel. Nagyon furcsállta ezt Connor, hiszen az androidok a forradalom után már nem mertek ártani embernek, nehogy elveszítsék a bizalmat egymás iránt. De ez az android kegyetlenül meggyilkolta a férfit, az adatbázisból kiderült, hogy az áldozatnak volt egy androidja, ami a forradalom előtt tűnt el. A nyomozó-android azt akarta bebizonyítani, hogy a gyilkos az áldozaté volt.

- Csak annyit tudunk a gyilkosról - említette meg Hank-nek egy idő után - Hogy android, mert a fegyverként használt késen nem voltak ujjlenyomatok.

- F@sza - morogta Hank - És hogyan kellene többet kideríteni róla?

- Mivel aránylag tehetős negyedben élt, voltak a helyszínen térfigyelő kamerák, amik az utcai lámpákon voltak. Lekérdeztem a gyilkosság idejében futó felvételeket, de van egy szakadás, nagyjából tíz másodpercnyi. Olyan, mintha valaki szabályosan zavarta volna meg a kamerát anélkül, hogy huzamosabb időre kikapcsolta volna.

Csend telepedett rájuk, Hank azért hallgatott, mert tovább tanulmányozta a bizonyítékokat ábrázoló fényképeket, Connor meg azért, mert további kamerák után kutatott, amik a környéket figyelték. Végül talált egy olyan felvételt, ahol egy kapucnis alak suhant el, gyors gyaloglással, de látszódott egy pillanatra az arca. Android volt, az adatbázisban hamar megtalálta a típusát.

AX700-as modell, eltűntnek jelentve: 2038. november 6. Tulajdonos: Raymond Roy.

Raymond volt a meggyilkolt férfi, ezt már tudta Connor. Megtudta az android sorozatszámát is és modelljét is, így a keresés könnyebbé vált.

- Van egy felvétel! - szólalt meg Hank-re nézve, aki érdeklődve tekintett vissza rá - Megállapítottam a modelljét és sorozatszámát, meg azt, hogy van egy csúnya sérülése a jobb arcfelén.

Az androidnak valóban volt egy horpadás a jobb arcán, sőt, nem is lehetett annak nevezni, ugyanis annyira levált onnan a borítás, hogy látszódtak az arcát mozgató alkatrészek. Connor nem állapította még meg az okát, de ez nem volt fontos. Csak az, hogy megtalálják.