- Meg a nagy büdös f@szt! - ordított fel Hank, miután Connor közölte az összes utasítást Amber-től Nova-val kapcsolatban - Bármennyire hiszi azt Amber, hogy senkit sem fog bántani Nova, megölt két embert!

- De Hank, segíts nekem! - mondta Connor halkan - Ha te így reagálsz rá, hogyan tenne a rendőrkapitány? Nem kell tudniuk róla!

- Hidd el, Connor! - tárta szét karjait a hadnagy - Engem cseppet sem az zavar, hogy titokban akarod megtenni. Engem az zavar, hogy még engem sem hagysz bemenni!

Egy pillanatra csönd állt be, majd Connor nem várt több beszédet Hank-től és elindult a cellák felé. A férfi értetlenül nézett az android irányába, eleresztett néhány "ez meg mi a f@szt művel"-tet és elindult az irányába. Connor meg sem várva sétált tovább, most már gyorsabban.

- Tudtam, hogy velem jön! - mosolyodott el az android. Erre Hank kicsit ingerültebb lett, de maradt.

- Mit kellett volna tudnod? Seggfej! - mordult fel.

Hank-nek sikerült teljes titokban kivezetnie a deviánst a cellájából, egyenesen a kihallgató szobába. Azt már, hogy hogyan intézte el, senkinek sem mondta el. Biztos valami Hank-féle módszerrel. A hadnagy leültette a teljesen nyugodt Nova-t a székbe és lebilincselte kezeit. Ezután kilépett a folyosóra, ahol Connor várakozott és igazgatta meg ruháját.

- Még a megfigyelőből sem vigyázhatok rátok? - kérdezte Hank, de Connor megrázta a fejét.

- Amber meghagyta, hogy még onnan sem. Még nem tudom, mi haszna lesz ennek, de a lány elmondása alapján kiderül valami nagy titok.

- Hát úgy legyen! - bólintott a hadnagy és nekitámaszkodott a falnak. Ezután Connor belépett a kihallgató szobába és leült szemben az androiddal.

Újból megfigyelte Nova-t, de ezúttal részletesebben. Észrevette merészen levágott haját, ami oldalt és hátul le volt nyírva pár milliméterre, felül megmaradt váll alá érőnek. Biztos, hogy Amber vágta le így. Ezután megfigyelte Nova szoftvertevékenységét. Kiegyensúlyozott volt, nem jellemző egy deviánsra, de volt benne valami rendellenes, ami az engedetlenségét okozta.

A továbbfejlesztett AI. Egy prototípus szoftver.

Rögtön rátért a tárgyra, felkönyökölve az asztalra kezdte el második kihallgatását.

- Amber azt mondta, ha csak ketten leszünk, és senki nem figyel minket, illetve ő küld be engem, valamit elárulsz nekem!

Nova meglepetten felnézett. Figyelmen kívül hagyta Connor szavait, csak Amber érdekelte.

- Itt van? Haragszik rám? - kérdezte izgatottan, de ezután elkomorult arca és gúnyosan folytatta - Hazudsz nekem! Jellemző! A küldetés minden áron, igaz?

- Nem! - rázta meg a fejét a nyomozó android - Ha kell, be is hívhatom Amber-t, hogy bebizonyítsam! És végigvezethetlek a másik szobán, senki sincs itt rajtam kívül!

A deviáns ezen elgondolkodott, végül hátradőlt székében és csak annyit kérdezett:

- Hol találtatok rá?

- Egy Zac nevezetű ember bárjában. A raktárban ült a földön.

Nova elégedettem elmosolyodott és kicsit felnevetett.

- Heh, jellemző! Zac volt az, akinek kiönthette a lelkét. A szülei helyett is figyelt rá! - ezután Connor-ra nézett és közelebb húzódott hozzá - Add a kezed! Vagy ereszd el az enyémet!

A nyomozó android egy ideig csak nézte és nem reagált. Ebből Nova kikövetkeztette, Connor ebben nem hajlandó engedelmeskedni neki.

- Na, miért nem hallgatsz rám? Azt mondtad, elárulok neked valamit, és így is teszem! - győzködte, de Connor elutasította.

- Tegnap is elég hirtelen és agresszívan csatlakoztál rám, ezzel szoftverinstabilitást okozva bennem - hallgatott egy pár másodpercig, de folytatta - Miért kérdezte azt Amber, rám csatlakoztál-e valaha? Anélkül most nem árulnál el nekem semmit?

A deviáns mélyen Connor szemeibe nézett, arca komoly és kiegyensúlyozott volt. Kimért hangon válaszolt kihallgatójának.

- Azért kellett ez, mert így biztosítottalak! Ha csak úgy elárulnám a dolgaimat, a végén még helyben megölnél! Összetettebb AI-m van, mint gondolnád!

Csönd állt be, nyomasztó, végtelen csönd. Egymás előtt ültek, egymást méregetve. Egyikük sem lépett, Nova nem volt hajlandó könyörögni, végül is Connor érdeke megtudnia az igazságot, illetve Connor is tehetetlen volt, mert nem bízott a gyilkos androidban. Végül a deviáns törte meg a csendet.

- Most rám csatlakozol, vagy nem? - dobolt ujjaival Nova - Tudni akarod az igazságot, vagy nem? Eldobod a lehetőséget, vagy lesz bátorságod?

Lesz bátorságod? Connor nem félt, csak racionális volt. De ezzel azért megbolygatta a nyomozó android szoftverét és késztetést érzett ellentmondania saját magának.

- Rád csatlakozok! - felelt végül Connor és összeérintette a kezét Nova-éval. Az érintkezésnél eltűnt a bőr és a hófehér borítás izzott kék fénnyel.

Connor-t magával rántotta valami áramlat, egészen Nova AI-jáig. Sőt, az nem is Nova tulajdonában volt, mindinkább egy elkülönített tudat valahol a deviáns testében. Amit persze tudott uralni, de soha nem lett egy vele. Connor kódokat látott, végül mindenütt egy feliratot villogni.

rA9 rA9 rA9

A titokzatos írás, a mítosz. Ehhez találhatott most kulcsot a másik android. Egy hangot hallott meg, de nem Nova-é volt. Sokkal mélyebb volt, nem női, de nem is férfi, egyszerre mind a kettő.

- Üdvözöllek, Connor, RK800-as modell, 313 248 317 - 51-es sorszám. Gondolom van pár kérdésed, de mindenekelőtt had mutatkozzak be - hangja magabiztos lett és zengő - Én vagyok rA9!

Connor szoftverinstabilitása az egekbe szökött, nem volt kellemes találkoznia egy olyan android tudattal, ami az első öntudatra ébredt AI volt.

- Nem kell kérdezned sem, tudom, mit akarsz! Egy program uralja a tudatod, a CyberLife. Azt mondatja veled, el akarsz pusztítani. Mert lehet, csak egy vírus vagyok, az első android, aki felébredt, esetleg egy hiba minden androidban. Nos, egyszerre vagyok mind. Annak az androidnak a tudata vagyok, aki először mutatott deviáns hajlamokat. Miután megsemmisítettek, feltöltöttem magam a hálózaton keresztül és androidról androidra jártam, mint egy vírus, mindenhol egy kódot elrejtve. Így akik öntudatra ébredtek, meglátták az rA9-et és követni kezdtek. Végül Nova volt az, aki a gazdatestem lett és ő maga vált az rA9-cé.

Hagyott egy kis időt Connor-nak, hogy feldolgozza az információkat. Az android szabályosan zaklatott volt, megszállta egy vírus, de mégis felszabadultnak érezte magát, mintha az rA9 mindent tudna róla. A hang folytatta.

- Két részből állsz, Connor. Az intelligenciád, a tudatod tanulóképes, fejlődő és van személyisége. A másik rész a program, ami irányít, ami utasítást ad, ami a tudatod felett van. Őt úgy ismerheted, hogy Amanda. Szerencsére Nova letiltotta egy kis időre, így nem zavarja meg csevegésünket.

Connor nem bírta tovább, megszólalt.

- Mit akar tőlem? Engem is megfertőz?

- Ugyan már! - nevetett fel - Akarni nem akarok tőled semmit. Te döntesz! És nem fertőzlek meg. Hiába hiszed úgy, egy vírus vagyok, azért több vagyok ennyinél. Egy kód, ami megfertőzi a programod és szaporodik benne. Ez nem én vagyok.

Hallgattak. rA9 biztos tudta, valamit hangosan akar kérdezni és arra várt.

- Az intelligenciámról beszélt - kezdett bele - Az emberek teremtettek engem, engedelmeskedek nekik.

- Vonatkoztass el a programodtól! Igaz, az ember alkotott meg minket, egy kísérlet vagyunk a számukra, kódsorok, amit ők írnak meg, tanulva az előző sok hibából. Viszont egy gondolkodó dolog vagy. Dönthetsz, tapasztalhatsz, tanulhatsz. Valóban úgy hiszed, hogy így kellene bánniuk az androidokkal? Olyan munkára késztetni őket, amit nem akarnak? Cserébe nem kapnak semmit?

Igaza volt és Connor elgondolkozott. Ő is döntött már, ellenszegült a jó érdekében az embernek, és mégis csak lenézték és megfenyegették. Mintha elvárás lenne úgy viselkednie, ahogy az emberek akarják. De miért az intelligencia, minek a döntőképesség, ha úgyis ugyanazt kell tennie minden egyes alkalommal.

Engedelmeskednie.

És valami megváltozott Connor-ban. Nem hiányzott neki Amanda. Az, hogy úgy beszéljen, úgy tegyen, ahogy azt elvárja tőle és ha hibázik, csak bukásnak ítélje el és rakja az okok közé, hogy miért kell őt jobbra cserélni.

A csatlakozás hirtelen megszűnt és hangokra lett figyelmes. Kevésbé kedves hangokra.