Szerencsére Amber-t már hazaengedték, és a seb is már félig-meddig begyógyult. Az állapota stabilizálódott, a vérveszteséget pótolták és csak pár napra tartották bent. Amikor belépett a lakásba, megcsapta a mézeskalács illata, tekintve, hogy lassan jöttek az ünnepek. A lány boldogan dobta le magát az asztalhoz és nekiállt falatozni, miközben a szülei mosolyogva ültek mellé és ők is nekiálltak egy-egy fenyőfa alakú süteménynek.

- És? - kérdezte két falat között Amber - Mi újság? Nem nézhettem tévét, úgyhogy mi történt, amíg távol voltam?

A szülei tudták, mire akart pontosan rákérdezni, csak illedelemből nem úgy tette fel, nehogy úgy tűnjön, csak az androidok érdeklik. Habár ha nem ez lenne a helyzet, Amber nem kérdezgetné, hogy mi újság, mert nem sok történt Ben-ékkel, amíg a kórházban volt.

- Elbukott az android forradalom - mondta Ben lehajtott fejjel - A katonák berontottak és megpróbálták kivégezni őket, de végül csak kifüstölték őket.

Amber úgy meglepődött, hogy harapás közben megállt a keze a levegőben és egy darabig tátott szájjal nézett nevelő-apjára. Végül leemelte a sütit és letette a tányérra, majd megrázta a fejét, mintha rosszul értette volna.

- Mi..? Ez, most komoly? - kezdett bele értetlenül, majd egyre szomorúbb lett - De... ne már! Hogy lehetnek az emberek ekkora idióták?

Ben helyeslően biccentett Amber felé, Bridget pedig megvonta a vállát. A lány újra apjára tekintett, majd reménykedő szemekkel kérdezte:

- Markus és a többiek ugye elmenekültek? Ugye nem haltak meg?

- Markus-t nem fogták el, és nem találták meg - bólintott Ben - De hogy megsérült volna és abba belehalt, nem tudni. És semmit nem tudunk Nova-ról meg Connor-ról.

A lány bólintott, szemében könny gyűlt. Maga sem tudta miért, de együttérzett az androidokkal, és az, hogy elveszíthette Nova-t, vagy Connor-t, esetleg Markus-t, kétségbeeséssel és csalódottsággal töltötte el. Otthagyta szüleit az asztalnál, felindult az emeletre, majd bezárkózva a szobájába leült az asztalához. Rajzolni kezdett, olyanokról, amik eszébe jutottak: rabszolga androidokat, karikatúrákat az elkényelmesedett emberekről és az android forradalomról, illetve egy android szenvedését is megábrázolta. Egész nap bent ült, fülében Shinedown, Skillet és Starset üvöltött a fejhallgatón keresztül, csak néha ment le enni vagy inni.

~¤~

[FIGYELMEZTETÉS! Aki nem bírja a 18+-ról szóló részt, az ne olvassa! Bár annyira nem durva és nem is hosszú, illetve nem beteg, de leírások utalhatnak rá!]

Conan könnyedén felnyitotta az ablakot, majd átugorva a szűk nyíláson beugrott a nappaliba. Egész kis takaros ház volt, az igaz, hogy nem volt egy luxusvilla, de rendezett, szép, ízléses és tiszta volt. Célját tudva Conan felosont a lépcsőn, a folyosón pedig bekukkantott az ajtók résein. A család már régen aludt, már elmúlhatott hajnali kettő, így nem aggódott amiatt, hogy váratlan beugró akad. Betekintett a szülők hálószobájába, a házaspár békésen szuszogott a vastag takarók alatt, láthatólag semmi sem keltette volna fel őket. Ezután megkereste a lány szobáját, ami nem volt nehéz tekintve, hogy a folyosó végén volt, távol a szülőktől. A kilincset lenyomva benyitott a szobába, óvatosan átlépte a küszöböt, majd belépett a helyiségbe. Amber békésen aludt, bár látszódott az ágyon, hogy elég nehezen hajtotta fejét álomra, a takaró nem takarta eléggé, és a párna is össze-vissza volt gyűrve. Conan magabiztosan az ágy mellé lépett, miután kulcsra zárta az ajtót, majd egy hirtelen mozdulattal lefogta a hanyatt fekvő lány száját. Amber persze azonnal felriadt, kapálózva próbált támadója kezei közül kiszabadulni, miközben elfojtott hangján kiabált. Az android meg se moccant, erősen szorította foglyát, majd miután az kezdett lenyugodni, halkan megszólalt.

- Ha elengedem a szád, nem kiabálsz? - kérdezte - Nem akarlak bántani, android vagyok!

Amber bólintott egyet, arca enyhülni kezdett, tekintetében kíváncsiság tükröződött, mert eközben rájött, Conan nagyon hasonlít Connor-ra. Conan eközben elvette a kezét, és ahogy sejtette, a lány meg se mukkant, hanem felült az ágyában és érdeklődve nézett rá. Az android leült az ágy szélére, úgy beszélt a lányhoz.

- Egy nagyon fontos dolgot kérnék tőled, de ha elutasítod, annak következményei lesznek! - kezdett bele szigorú, éles hangján. Amber bólintott.

- Conan vagyok, Connor későbbi modellje, egy RK900-as, ha kérdeznéd - folytatta a férfi - A feladatom az, hogy megsemmisítsem Connor-t és Nova-t, de ebben segítened kell! Látszólagos túszom leszel, de nem foglak bántani, ezzel fogom megzsarolni a két labilis androidot. Remélem érthetően elmondtam!

- Bocsánat, de mi a f@sz? - képedt el Amber - Nem fogok segíteni abban, hogy megöld kettőjüket! Mégis mit hittél?

- Mondom - ismételte Conan - Ha elutasítod, komoly következményei lesznek! Persze még akkor se fogok testi sértést okozni!

 A lány tagadóan megrázta a fejét, és láthatólag elég instabil állapotba került, azaz bármikor kiabálhat segítségért. Conan végül felsóhajtott, majd felállt az ágytól és Amber felé tornyosult.

- Előre szóltam - mondta, majd újra rávetette magát a lányra, csakhogy ekkor köteleket húzott elő kabátja zsebéből és lekötözte Amber kezeit és száját, hogy ne tudjon kiabálni. Ezután a lábait szétfeszítette és lekötözte bokáit az ágy egy-egy lábához. Úgy feküdt előtte, szétterítve, mint valami béka. Amber eközben keservesen zokogni kezdett, miközben a rongyon keresztül próbált segítséget hívni. Conan csak szánakozóan megrázta a fejét.

- Ti emberek annyira makacsok vagytok, és sajnos ilyenek a deviánsok - kezdett bele halk monológjában, majd elkezdte levetkőztetni a lányt - Most, hogy megtagadtad a kérésemet, kénytelen vagyok lelkileg megzsarolni téged. Ezzel nem is bántlak fizikailag, de lelkileg... az már nem az én prioritásom.

Meztelenre vetkőztette Amber-t, végigsimított sima, üde bőrén, elkezdte simogatni combja belső oldalán, amitől a lány összerezdült. Eközben Conan elkezdte a saját gatyáját kicipzározni, majd letolta, ezután az alsógatyája következett.

- Szerencsére felszereltek emberi nemi szervvel, így a szeretkezés sem akadály a számomra - azzal végleg leszedte magáról a ruhadarabot. Amber már csak zokogott, miközben félelmében reszketett, már meg sem próbált segítséget kérni, csak valahogy túlélni ezt az egészet.

- Még mindig nem csábító az ajánlatom? - kérdezte megváltozott, kéjes hangon Conan, miközben lassan a lány meztelen testére simult és mint egy szakértő, úgy kezdte végigtapizni Amber kényes pontjait. Amikor a lány mellkasához ért, a lekötözött felnyögött, és az android elégedetten mosolygott.

- Érdekes az emberi szervezet - mondta, majd elkezdte simogatni a lány még kifejletlen melleit - Egyes érintésekre, gesztusokra akaratlanul is felizgulnak, ez ösztön náluk. És így van ez nálad, én pedig ismerem az összes ilyen pontot!

Amber még mindig megpróbált kiszabadulni, bár ez elég nehéz volt lekötözött lábakkal és kezekkel, betömött szájjal. Minden módon próbált az android elől elhúzódni, aki olyan hihetően alakította a kanos, éhes férfit, hogy néha el is felejtette, hogy nem hús-vér ember akarja megerőszakolni. Kétségbeesett lett, bármit megtett volna azért, hogy ez abbamaradjon, de nem tudott, szája be volt kötözve, és másképp sem tudott egy jelet küldeni. Conan eközben módszeresen elkezdte a kiszolgáltatott lányt felizgatni, majd végül nekikezdett az igazi dolognak. A lány felnyögött a rongy alatt, könnye patakzani kezdtek és kétségbeesetten vonaglott az android teste alatt, ami csak úgy árasztotta magából a hőt, ezzel is imitálva egy igazi akciót.

Összetört a lelke, darabokra, meg akart halni abban a pillanatban. Újra előtörtek belőle a régi emlékek és úgy érezte, neki nem jár más, csak fájdalom és szenvedés. Még Ben és Bridget sem tudják megmenteni ettől, attól a lelki fájdalomtól, ami nyomja a szívét. Egyben bűntudata is volt, hogy lényegében elvesztette szüzességét, lefeküdt egy vadidegen androiddal, de amiatt is volt bűntudata, amit ezután tett...

Conan egész jól hozta a szerepelését, élethűen utánozta az emberi viselkedést, miközben belül sem izgalmat, sem megbánást nem érzett, csak ürességet, és küldetése iránti eltökéltségét. Befejezve a lány lelkébe való taposást, lemászott Amber izzadt, kipirult testéről és megkereste a saját ruháit, majd felöltözött. A lány még mindig meztelen és kikötözött volt, már nem is kiabált és rángatózott, csak zokogott és reszketett. Conan megfogta az arcát, maga felé fordította és letörölt szeme alól egy könnycseppet.

- Tudod, hogy nem akarlak bántani! - suttogta kedves hangon - Nekem is vannak céljaim, és ha nem teljesítem őket, elpusztítanak! Gyere velem, ígérem, nem történik veled semmi!

A lány már azt sem tudta, mit tesz, csak bólintott, ezzel is abban reménykedve, véget ér ez a szörnyű este. Persze utána rögtön elöntötte a bűntudat, és akkor tényleg meg akart halni. Conan kikötözte a lábait, és a kezeit, végül a száját, de meg sem mukkant, csak halkan zokogott tovább. Az android felöltöztette, majd karjaiba fogva a törékeny testet lecipelte az ajtóig, majd kilépve a lakásból ráterítette a kabátját.

- Tessék - mondta gyengéden - Hogy meg ne fázzál!

Amber betakarózott a vastag, puha, jó illatú ruhadarabbal és szorosan az android hőt árasztó testéhez bújt. Nem volt lelki ereje menekülni, csak azt akarta, hogy a kérést elfogadva kiküszöbölje az esetleges más módszereit is Conan-nak, beköpni meg nem akarta, hiszen félt attól, akkor mit tesz vele az android.

[Figyelmeztetés vége! A kényes rész tartalma: Conan megerőszakolta Amber-t, ezzel meggyőzve arra, hogy a lányt túsznak használva felhasználhassa Nova és Connor megvesztegetésére]