Nova...Nova..Nova.NovaNOVANOVA...

...Hank hangja.

- Hé, Connor, mi van veled? - kérdezte ingerülten a férfi. Az android felébredt elgondolkodásából.

- Csak gondolkoztam - felelte semleges hangon - Nagyon érdekes android Nova. A típusa is... egyedi!

- Hogy érted ezt? - nézett egy pillanatra Conorra a hadnagy, de hamar visszaemelte tekintetét az úttestre. Lehalkította a zenét, hogy jobban értse az androidot.

- Egy példány készült belőle - mondta Connor szinte már lelkesen - A szoftvere a kezdetektől instabil volt. Mintha direkt deviánsnak teremtették volna!

- Hát, megcsinálták! - szólalt fel Hank - Deviáns lett, azt kinyírt két embert. Jól elcseszték!

- De én ezt nem értem! - hajtotta le fejét az android - Ha tudták, hogy ennyire instabil és félrevezethető, miért állították forgalomba?

- Egy példánnyal? - horkant fel Hank - Az szép lett volna!

Connor rájött, Hank-nek igaza volt. Nem gyártották ipari mennyiségben Nova-t, de a típusa benne volt az adatbázisában. Talán csak egy félresikerült prototípus? Egy az első mesterséges intelligenciával rendelkező androidok közül? Az nem lehet! Hiszen túl fejlett egy első prototípushoz.

Meg is érkeztek úti céljukhoz, ahol legutoljára Amber-t látták. Állítólag egy hamis személyigazolvánnyal képes volt beszöknie egy bárba és ott maradnia. Akkor fél tíz körül járhatott az idő, a gyilkosság napján. Connor és Hank kiszállva az autóból rögtön a bár felé vették az irányt.

- Ironikus, hogy egy ilyen helyen találtál rám - szólalt meg ridegen Hank - És most itt keresünk egy tizennégy éves lányt.

Belépve azonnal rossz pillantásokkal jutalmazták az androidot, de senki sem mert odaszólni neki. Talán mert Hank mellette azonnal felmutatta a jelvényét.

- Detroiti Rendőrség, maradjanak a seggükön és hamarosan távozunk is! - ennek hatására mindenki karót nyelve ült a helyén, majd Hank Connor felé fordult - Oké hol kezdjük?

- Megkérdezem a csapost, hátha tudja, hol van! - válaszolt az android, és odasétált a bárpulthoz.

A csapos értetlenül nézett rá, kicsit azzal a "mi a f@szt akarsz?" tekintettel, de szótlanul figyelte Connor mozdulatait. Az android előhalászott egy fényképet a lányról és odanyújtotta neki.

- Amber - szólt a férfihoz - Amber Watts. Néhány perce látták ide bejönni. Valószínűleg hamis személyije volt.

- A francokat! - csapott az asztalra a csapos - Mit akarnak tőle?

- Csak kikérdezni! - nyugtatta meg a férfit Connor - A Detroiti Rendőrségtől jöttünk, az androidja megölte a szüleit. Szeretnénk gondoskodni a lány épségéről!

A kiszolgáló végigmérte az androidot, majd ajkába harapva kényszeredetten hátra mutatott egy pult mögötti ajtóhoz. Valószínűleg a raktár lehetett az. Connor megkereste az időközben a bárban kutakodó Hank-et és gyors léptekkel vezette az ajtóhoz.

- Megtaláltad? - kérdezte. Connor csak bólintott.

Benyitva a kis helyiségbe észrevették a lányt, haja elől két tincsben lila volt, amúgy meg barna, hosszú hajkoronája vállára omlott. Egy üveget szorongatott a kezében, körülötte üresek hevertek. Mégsem tűnt részegnek. Meglátva a két alakot ijedten húzódott hátrébb és kiáltott.

- ZAC! MI A F@SZT KERESNEK EZEK ITT! ZAC? - kiabált rémülten. A férfi betekintett a raktárba és megpróbálta lenyugtatni a lányt.

- Semmi baj! Rendőrök! Én engedtem be őket! - majd visszaállt a pulthoz és becsapta az ajtót.

Connor közelebb lépett a lányhoz, aki már kevésbé rémülten, de még mindig ellenszenvesen tekintett az androidra és tovább ivott az üvegéből. Hank kérdezett először kivételesen.

- Neked ennyi idősen nem málnaszörpöt kellene innod? - mutatott az üvegekre.

- Ez, ha úgy nézzük az! - felelt szórakozottan a lány - Ez alkoholmentes! Sima üdítő. A többi az más tészta! Talán köztük lehet egy sör, nem tudom.

- Jó, oké, értem! - intette le a hadnagy Amber-t - Nem ez a lényeges!

Hátralépve átadta a terepet Connor-nak és távolról figyelte kettőjüket. Az android próbált közeledni a lányhoz, de miután csak egy méter volt köztük, leszólta.

- Ennyi elég, nem kell az aurámba mássz! - hátrált még egy picit Amber - Jól vagyok itt a földön ülve!

- Ahogy akarod! - bólintott Connor és ő is leguggolt a lányhoz - Hajlandó lennél bejönni velünk a rendőrségre? A szüleid miatt?

Amber szaporábban kezdte venni a levegőt és kellemetlenül nézett félre.

- Tisztában vagyok, miért akarnak behívni! - felelte remegő hangon - De nem akarok vádaskodni Nova ellen!

- Hogy? - kérdezte távolról Hank, majd közelebb lépve dühösen kontrázott - Megölte a szüleid! A minimum az, hogy megsemmisítjük!

- Tudom! - kiáltott fel Amber, majd sírni kezdett - Úgysem értenétek meg az okát! Elég bizonyítékotok van Nova ellen, gondolom őt is elfogtátok! Miért kellek én is nektek?

- Mert szeretnénk látni a teljes képet - felelt gyengéden Connor - Hogy miért ilyen különleges Nova!

A lány elgondolkodott, majd lehúzta az üveget és feltápászkodott a földről. Kifele menet még kicsit nevetve megjegyezte.

- Fú, ezt így lehúzva! Szerintem ez se volt alkoholmentes!

~¤~

Beérve a rendőrségre a lányt bevezették Hank asztalához és leültették egy székre. Amber alig bírt a hadnagyra figyelni, tekintete el-elkalandozott más irányokba. Hank emiatt kezdett egy kicsit ideges lenni és a lány arcába csettintve szólt rá.

- Figyelnél ránk? Kösz! - majd hátradőlve várta Connor kérdéseit. Az android egy másik széken ülve fordult Amber felé.

- Hogyan vettétek Nova-t? - kérdezte elsőnek - Miért nem gyártottak belőle többet?

Amber megfeszült, mély levegőt vett, de nem válaszolt, csak nemlegesen megrázta a fejét és magyarázkodni kezdett.

- Tudok mindent, de szigorúan titkos! Meghagyták nekünk, hogy senkinek se áruljuk el!

- Az istenit már! - csapott az asztalra Hank - Ez egy kihallgatás, nem valami bájcsevej! Az androidod megölt két embert, azzal csak segítesz nekünk, ha elárulsz mindent!

A lány egyre dühösebb lett, idegesen ropogtatta ujjait, végül kifakadva ordított.

- LESZAROM, HOGY MEGÖLTE A SZÜLEIM! - mély levegőt véve Connor felé fordult - Hidd el, nem érdekel, amit tett. Bár eltörölni sem tudom! Megölt két embert, megsemmisítik, de ezzel nagy hibát követnek el!

Connor kapott a jó lehetőségen, egy elszólásán a lánynak és közelebb húzódva hozzá bizalmas hangon beszélt.

- Ezért szeretnénk mindent megtudni! Ha tényleg hiba lenne megsemmisíteni Nova-t, mondd el, és mi megmenthetjük!

A másik erre bólintott, majd lenyugodva megfogta Connor kezét és fülébe suttogott.

- Kérdezhetek valamit? Rád csatlakozott valaha Nova?

Értetlenül, de bólintott. Amber elhúzódott az androidtól, Hank-re nézett, majd mosolyogva szólt a férfinak.

- Kérem, kettesben hagyna minket? Csak vele szeretnék beszélni! - mutatott az androidra. A hadnagy felsóhajtott és meglepetten nézett kettőjükre, de végül felállt székéből és arrébb ment. Szemét azért még mindig a lányon tartotta, egyre kevésbé kedvelte a kis-csajt.

- Nova! Ő különleges, ahogy mondtad! - kezdett bele Amber, végig Connor szemébe nézve - De túlságosan is! Ő egy prototípus, az első kísérlet nem csak egy mesterséges intelligencia létrehozására, hanem egy élő személy megteremtésére. Apukám a Cyber-Life-nál dolgozott, tőlük kapta az androidot. Beleprogramoztak egy olyan kódot, ami ha külső utasítást kap, például apámtól, vagy anyámtól, vagy tőlem, kikapcsolja a szabad akaratát Nova-nak. Ámde valahogy sikerült ezt a kódot kitörölnie önmagából és véglegesen is szabad akarata lett. Elvágta magát a Cyber-Life rendszerétől. Most itt tartunk!

Connor legtöbb kérdése meg lett válaszolva, elég információhoz jutott, de Amber nem engedte, hogy távozzon, hanem még gyorsan visszahúzta magához és újra fülébe suttogott.

- Beszélj még egyszer Nova-val! Mondd azt neki, hogy itt vagyok, ha nem hisz neked, nyugodtan hívj be! Fontos, hogy csak ketten legyetek! Még figyelni sem figyelhet rátok senki! Ha nem engedik meg, beszélek velük!

A nyomozó android LED-je sárgára váltott. Valami sejtelmességet érzett Amber hangjában, és úgy érezte, valami nagy dolog fog kiderülni Nova-ról. Viszont nem tetszett neki az ötlet, hogy csak ketten, egyedül legyenek. Viszont bízott Amber szavaiban és gyors léptekkel indult Hank-hez.