Ezután Hank-hez vezetett következő útjuk, akinél Connor csak reménykedett, hogy nem hívták be hamarabb. Megérkezve a házához a férfi bekopogott, de semmi válasz. A csengőt elég volt csak egyszer megnyomnia, bosszús káromkodás és motoszkálás támadt az ajtó mögül.

- Megyek mááár ember! - nyögött fel Hank - F@szomat!

Ahogy ajtót nyitott Nova felismerte a férfit a toronyból, illetve akkorról, amikor Connor-t elfogták és ő a vállába lőtt. A lány LED-je vörösen kezdett villogni, stressz szintje az egekbe szökött és hátrálni kezdett.

- Maga...maga! - dadogta önkívületben Nova - Ön volt! Maga szemétláda!

Az utolsó szót már kiabálta és a férfinak készült rontani, aki még mindig csak értetlenül nézett hol a lányra, hol Connor-ra, de a másik android megállította őt.

- Hé - fogta meg a kezénél és magához rántotta, majd tenyereibe zárva arcát nézett szemébe - Nyugodj meg! Ő jó ember! Segített rajtam!

Nova már megnyugodva bólintott és a férfira pillantott, aki amolyan "mi a szar történik?" pillantással nézett rájuk.

- Nem elég, hogy még felkeltetek, de már készül rám támadni a csajod! - morgott Hank, de hangjában nem éreztek megsértődést - Végül is, tényleg nem ismerhet...

- Elnézést a kellemetlenségért Hank - szabadkozott Connor - Nova még valóban nem ismer téged.

A lány most már nyugodtan lépett a hadnagy elé és kezet nyújtott neki.

- Bocsásson meg az előbbiért, és ha jobban belegondolok, a toronyban történtekért is! A nevem Nova - Hank csak kezet rázott a lánnyal és biccentett.

- Én bezzeg tudom, te ki vagy! Connor mindig úgy rohant utánad, mintha megveszett volna érted! - és eleresztett egy félmosolyt, majd a másik android felé fordult - Szóval mégis Jericho-ba mentél?

- Ahogy mondja, hadnagy! - bólintott Connor.

- Öhm... nem jöttök be? - mutatott a ház belseje felé, mire mind a ketten bólintottak.

Belépve Sumo azonnal letámadta Nova-t ismerkedési rohamával, többször is körbeszagolta a lányt és néha vakkantott egyet, de látszólag megkedvelte az új ismerőst. Nova is barátságosan viszonyult a kutyához, megsimogatta fültövét és megpaskolta az oldalát. Eközben Connor és Hank leültek a kanapéra, onnan figyelték az új ismereteket szerző lányt.

- És megérte megmenteni Nova-t? - kérdezte hirtelen Hank.

- Igen! - helyeselt szinte azonnal a másik és tovább nézte szerelmes tekintetével Nova-t. Persze ezt nem hagyta szó nélkül a hadnagy.

- Látom belezúgtál! - vigyorodott el a férfi és mindentudóan az androidra sandított.

- Nem tudom, pontosan mire céloz - kezdett bele zavarodottan Connor - De ha arra kíváncsi, van-e köztünk valami mélyebb kapcsolat, igen van. Emberi érzésekkel kifejezve szeretem a lányt.

- És én eddig azt gondoltam, hogy csak a küldetésed a fontos neked - elmélkedett Hank a múlton.

Egy idő után Nova felállt a kutyától és ő is lehuppant közvetlenül Connor mellé, mire Hank újra félmosolyra húzta száját és figyelte a gerlepárt. Azt gondolta, elkezdenek valami nyálas baromságot mondani, de amit kapott, az meglepte. A két android megfogta egymás kezét, bőrük az érintkezés helyén deaktiválódott és hófehér lett. Ez tarthatott pár másodpercig, majd Nova felpattant és a kijárathoz sietett.

- Sajnálom, hadnagy! - biccentett Connor - Nem maradhatunk sokáig. Azért látogattuk meg most, mert lehet, hogy többé már nem lesz rá alkalmunk. Remélem megérti, Hank!

- Hova fogtok most menni? - nézett a két androidra.

- Vissza Jericho-ba - mondta Connor - És folytatjuk az androidokért való forradalmat! Örülök, hogy megismerhettem és köszönöm, hogy megértett és segített rajtam! Viszlát, Hank!

- Még egyszer bocsásson meg nekem, és viszlát! - köszönt el Nova is és a másik mellé lépve nyitották ki az ajtót. Hank még mindig a kanapén ült, arcán vegyes érzelmekkel, melyek közt volt egy nagyon fontos.

Büszkeség. Büszke volt Connor-ra.

- Sok szerencsét nektek! - biccentett Hank és nézte, ahogyan a két android kilép az ajtón, majd becsukják azt.

~¤~

Következő küldetésük: nyilvános tüntetés az utcán. Így élő bizonyítékkal tudathatják az emberekkel, hogy kik is valójában és milyen vágyaik vannak. Hatan kezdték az egészet a vasútállomáson, hogy a Woodward bevásárlóközponton keresztül végül a Woodward sugárúton vonuljanak fel.

- Markus, ez öngyilkosság - ellenkezett Simon, ami elég ritka volt tőle, tekintve, hogy eddig mindenben követte a másik androidot.

- Másképpen nem vesznek észre minket! - érvelt North, mire Simon bólintott egy óvatosat, és továbbhaladtak. Elkezdték az összes androidot magukhoz állítani, akiket csak láttak, az emberek nyakában loholóktól kezdve a parkolókban állókon át a karbantartókig és takarítókig. Az emberek megrökönyödve nézték az ugyan még kis csoportot, mások viszont dühösen kiáltoztak saját androidjaik után, de azok meg sem rendültek. Mind Markus-hoz csatlakozott.

Ezután kiértek az utcára és Markus átállított néhány közmunkás androidot, akik elzárták az utcát, hogy minél könnyebb legyen a felvonulásuk. Az áttérített androidok száma egyre csak nőtt, de akkor ugrott meg hirtelen ez a szám, amikor Jericho maradék lakosa is feljött a csatornákon keresztül. Akkor már nem volt megállás...

Connor egyre izgatottabban tekintett szét a körülötte egyre gyűlő tömegen, lehettek már vagy százan, vagy annál is többen. Nova mellette csak csodálattal nézte Markus, majd rápillantott és boldogan suttogott.

- Ez a mi nagy pillanatunk, Connor! - mondta halkan - Az androidok végre felemelkednek az elnyomás alól!

A másik csak bólogatott és tovább haladt Jericho vezére mögött, aki mint valami messiás, úgy intette magához az androidokat. Ezzel együtt egyre több ember is megjelent a tüntetést bámulva, szemük tágra volt nyílva, hiszen még soha nem tapasztalhattak ilyent.

- SZABADSÁGOT AKARUNK! - kezdett bele az élen álló Markus, mire kórusban folytatta a többi android.

- SZABADSÁGOT AKARUNK! - zengett hangjuktól a sugárút.

- EGYENLŐ JOGOKAT AZ ANDROIDOKNAK! - váltott egy kis idő után az elöl álló, és a többiek csak harsogták utána.

- LE A RABSZOLGASÁGGAL! - ökölbe szorított, felemelt kezük egyszerre mozdult, ezzel azt a hatást keltve, hogy ők tényleg egy nép.

Persze, ahogyan számítottak rá, egy járőröző rendőr kiszállva autójából fegyvert fogott a tüntető androidokra. Ezt meglátva Markus felemelte a kezét és úgy szólt az ideges férfinak.

- Fegyvertelenek vagyunk - mögötte mindenki más is feltartotta kezét - Talán lelőne néhány békésen tüntető androidot.

- Francba! - a rendőr nem is mert már lőni, visszahúzódott az autójához és erősítést kért.

Tovább vonulva a Woodward sugárúton jobb oldal felől S.W.A.T.-os katonák jelentek meg fegyverrel, elölről pedig lezárták az utat egy teherautóval. A katonák hamar felálltak pozíciójukba, a tüntető tömeg pedig megtorpant és szembenézett a lőfegyverekkel.

- Ez egy illegális gyülekezés! - hallották kihangosított szavait az egyik katonának - Oszoljanak fel, különben lövünk!

De nem mozdultak, bár North és Simon nem voltak teljesen megnyugodva Markus döntését illetően. Tovább tüntettek, ezzel is kivívva legalább a többi ember bizalmát.

- Ez az utolsó figyelmeztetés! - szólalt meg újra a férfi, de félbeszakította egy kétségbeesett kiáltás.

- NE MERJEN LŐNI, KÜLÖNBEN ENGEM ÖL MEG! - kiáltott a lány hang és az út széléről egyenesen az androidok elé futott, szemben a katonákkal.

Nova felismerte a lányt, de fogalma sem volt arról, hogyan jutott ide. Csak lesokkolódva simult Connor-hoz, aki szintén felismerte az embert és megnyugtatóan simította meg a másik android fejét.

- Amber... ne! - suttogta erőtlenül - Megöleti magát!