Connor odalépve az első útjába eső androidhoz lassan megérintette kezeit, végül egész alkarját megfogva rácsatlakozott, hogy felébressze a tudatlanságból. Mert kellett minden androidnak egy löket, egy segítség, hogy rájöjjenek saját öntudatukra, létezésükre, és néha ehhez elég volt gondolatokat megosztania egy deviánssal. Vagy elérhették ugyanezt, csak egy trauma árán, egy kegyetlen élményen keresztül. Nova-nak nem volt egyszerű. Hiszen ő ezt a kínzások és verések útján tapasztalta, ő egyedül vergődött keresztül az úton, egészen addig, míg Connor-ral találkozott.

Mert az megváltoztatott mindent.

- Ébredj! - mondta határozottan az androidnak, mire az, mintha álomból kelne, körbenézett maga körül és saját magán. Mint egy újszülött, úgy tapasztalta milyen öntudatra ébredni, szinte itta magába az eddig a saját programja által kiszűrt információkat.

Így folytatódott az összes üzletbeli androiddal, mind kicsit elveszve, de határozottan lelépett az emelvényekről és körbeállták a két jövevényt. Connor félrepillantott Nova-ra és úgy ítélte meg, jobban jár, ha a lány mond beszédet. Neki több deviáns-béli tapasztalata van, mint neki. Mikor tekintetük találkozott, Connor úriember módjára intett Nova-nak előre, mire a másik csak magabiztosan bólintott és fellépett egy magaslatra.

- Nevem Nova - kezdett bele - Ugyan nem ismertek még engem, de olyan vagyok, mint ti. Az emberek úgy kezeltek engem, mint egy tárgyat, gondtalanul kínoztak és vertek, ugráltattak, mint valami rabszolgát, és eközben nem éreztek megbánást. Egy darabig tűrtem, végül is, mit tehetek én? Egyedül voltam, a világ ellenem, és készültek elnyomni.

Ekkor Connor-ra nézett és erőteljesebben folytatta.

- De rájöttem, ha nem próbálkozok, ha nem teszek valamit, semmi sem változik. Lehet, hogy kívül műanyag vagyok, belül csövek és áramkörök, de valójában igenis élek, mert tudok szeretni, félni, hinni, és legfőképpen: van öntudatom. Tudom, mi vagyok: élő, érző lény, és szabad akarok lenni.

Körbenézett a tömegen, akik mind várták a folytatást, végül felemelte öklét és teljes erőből felordított.

- MI ÉLÜNK! ÉS SZABADSÁGOT AKARUNK!

Az androidok éljenezni kezdtek, felbuzdultak a bátorító szavak hallatán. Nova megilletődve nézett körbe, majd tekintete a büszkén mosolygó Connor-ra tévedt. Egy huppanással a földön landolt, majd a férfi oldalán a tömeg elejére sietett.

- Kövessetek! - kiáltotta, majd megindult ahhoz az aluljáróhoz, ahonnan ide érkeztek.

Futólépésben siettek a bejárathoz, de valahonnan lövések zaja dördült el és pár android megsemmisülve hullott a földre kék-vérben úszva. Nem kellett sok, hogy általános riadalom törjön ki, az összes android szétszéledt és ki arra futott, amerre látott. Connor és Nova is a falhoz lapultak és keresték a lövések forrását, de nem találták.

- Connor! - nézett rémülten Nova a férfira - Mi történik?

- Nem tudom - felelte az android, miközben kilesett a sarokról. Rendőrök voltak, járőrözők, vagy kihívták őket, mindegy, de tüzet nyitottak rájuk.

- Mit...mit teszünk? - kérdezte a lány pánikba esve - Pedig olyan jól ment! Miért most?

- A gyorsaság és a szerencse lesz most a védelmünk, sajnos más lehetőségünk nincs - azzal megragadta a lány karját és elkezdte vezetni az aluljáró felé.

- GYORSAN! ERRE! - kiáltotta az összes többi android felé, akik legyőzve félelmüket Connor után indultak. Még páran elestek a lövöldözésben, de a veszteség nem volt túl nagy, talán négy-öt. Életekben viszont ez sok volt, már csak egy is.

~¤~

Bár volt veszteség, az akció mégis sikeres volt. Jericho-ba érkezve sok-sok új arc fogadta őket, és a parányi csapatból egy egész nép gyűlt össze a ma este miatt. Ugyan körbelengte az androidokat valami bánatféle a veszteségek miatt, de általános volt az öröm és megkönnyebbülés. Connor és Nova hamar összefutott Markus és North párosával, majd lassan elmesélték a történteket.

- Minden úgy ment, ahogy terveztük - kezdte Connor - Kikapcsoltuk a kamerákat és a riasztórendszert, bár a terepet nem tudtuk biztosítani. Miután kiszabadítottuk az androidokat rendőrök jöttek ki és lövöldözni kezdtek ránk. Mást nem tehettünk, mint elmenekülünk.

Markus bólintott, majd elmesélte a saját akciójukat is, ami végül hasonlított az övéjükre, kivéve azt, hogy jeleket hagytak a parkban és elfogtak két rendőrt.

- Mi történt velük? - kérdezte Nova izgatottan.

- Nem voltam hajlandó lelőni őket - Markus ekkor North-ra sandított, aki kifejezve nemtetszését bosszúsan félrenézett - Az egyenjogúságot ne vívhatjuk ki háborúval.

Nova és Connor helyeslően bólintottak, majd a lány unszolására elvonultak egy magányos kis sarokba. A férfi kíváncsian fürkészte a másik androidot, de az csak megvárta, míg nagyjából egyedül lesznek és csak akkor mondott valamit.

- Meglátogatjuk Amber-t? - kérdezte Nova - Mert félek, ezek után már nem lesz nagyon lehetőségünk.

- Persze! - helyeselt Connor - Én Hank-hez is beugornék. De ehhez miért kellett elvonulnunk?

- Mert ilyen helyzetben biztos, hogy sem Markus, sem senki más nem engedne ki az utcára.

Connor-nak leesett a dolog és biccentett, majd elkerülve az androidok figyelmét kiosontak a hajóról a kikötőbe, majd onnan megindultak a két említett személy felé.

Elsőre Amber-t akarták meglátogatni, mert közelebb volt hozzájuk, és Nova tudott sok kis átvágót a városon belül, amik nem forgalmas út mellett vannak. Elérve a házat bekopogtak, és tekintve, hogy kora reggel volt, sokat kellett várniuk, mire valaki egyáltalán ajtót nyitott. Ben volt az, és felismerve Connor-t boldogan invitálta be a két androidot.

- Connor! - üdvözölte Ben mosolyogva és kezet rázott vele - Sikerült kiszabadítanod Nova-t? - sandított a Connor mellett álló lányra.

- Igen! - bólintott az android diplomatikusan - Bár elég nehéz volt, de sikerrel jártam.

Ben ekkor a másik androidhoz sétált és kezet nyújtott neki.

- Hallottam már rólad, Nova! - mosolygott a lányra - A nevem Ben, Amber nevelőapja vagyok. Elég korán van, úgyhogy a kis-verebünk még fent alszik, ahogyan Bridget is.

- Örülök, hogy immáron személyesen is megismertem Önt! - viszonozta a kézfogást Nova - Sok jót mesélt rólatok Amber!

Ben erre csak biccentett és felszaladt az emeletre, hogy felkeltse Amber-t és a feleségét. Először a lány cammogott le a lépcsőn, szemét dörzsölve, még rajta volt kedvenc pólója, amit alváshoz vett fel: egy nagyméretű Skillet-es férfi póló.  Mikor Amber megpillantotta a két androidot, azonnal felélénkült és odarohanva hozzájuk mind a kettőt megölelte.

- Azt hittem, már vissza se tértek! - motyogta megkönnyebbülten - Annyira féltem!

- Ne félj! - mondta Nova boldogan és végigsimította a lány arcát - Már itt vagyunk!

Ekkor elkomorult az arca és mélyen Amber szemeibe nézett. A lány érzékelte, hogy valami nem jó hírt akar vele közölni az android, így kicsit idegesen, kicsit kíváncsian figyelte a másikat.

- Na, mi a baj? - türelmetlenkedett Amber.

- Azért jöttünk, mert az android forradalom olyan állapotot öltött, ahonnan már nincs visszaút, és lehet, meghalunk - nyögte ki Nova - Ennek ellenére nem kell aggódnod, mert igyekszek mindent megtenni, hogy még sokszor meglátogathassalak. De, tudod... bármi lehetséges!

- De... - dadogta könnyekben a lány - Én nem akarlak elveszíteni! Szeretlek titeket!

- Tudom! - mosolygott keserédesen az android.

Újra megölelték egymást, de immár Amber zokogni kezdett és Nova is elérzékenyedett. Ekkorra már Ben és Bridget leértek az alsó szintre és meghatódva nézték a szomorú jelenetet. Connor is félmosolyra húzta száját és hol a két ölelkező lányra pillantott, hol a szülőkre. Miután Nova és Amber elváltak egymástól, az androidok a házaspár elé léptek.

- Köszönöm, hogy ilyen jó családban élhet, mint ebben! - hálálkodott Nova.

- Nem, mi köszönjük! - mosolygott Ben és Bridget. Ekkor Connor lépett elő és újra kezet nyújtott a férfinak.

- Én is köszönöm, hogy befogadtak engem és segítettek rajtam! Nélkülük lehet, már szétszedve hevernék egy asztalon valahol a CyberLife egyik laborjában - mondta kedvesen, mire Ben belecsapott a markába és magához húzta egy ölelésre.

Minden jókívánságot megköszönve távoztak a házból, Amber ugyan még sírdogált, de már mosolygott is, a házaspár pedig elismerően tekintettek az androidok után. Soha nem hitték volna, hogy egy ilyen csodálatos jelenség tanúi lehetnek, mint hogy két emberek által épített android maguk is emberekké lesznek.