Nova boldogan fogadta Amber ölelését, aki szinte teljes erejéből megszorította. Régen nem látta a lányt és szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy rendben van. Miután elváltak egymástól Nova észrevette a másik szemében gyülekező örömkönnyeket, végül félig sírva, félig boldogan megszólalt.

- Hogy találtál rám? - kérdezte könnyeit törölve.

- Jericho-ban az egyik android a Gyámhivatalnál dolgozott és megvoltak a módszerei - azzal mosolyogva kacsintott egyet, mire Amber felnevetett.

- Most jut eszembe! - jutott észbe a lány és felé nyújtotta a telefonját, ahol Connor még vonalban volt - Találd ki, ki hívott fel!

Az android kíváncsian a füléhez emelte a készüléket és zavartan beleszólt.

- Haló? Nova vagyok.

- Hát épségben vagy, Nova? - hallott egy izgatott hangot. A lány lesokkolódott.

- C...Connor...? - kérdezte először meglepődve, majd örömében felkiáltott - CONNOR! Azt hittem, meghaltál, hogy megsemmisítettek, annyira hiányzol, hol vagy, gyere el Jericho-ba!

- Nyugodj meg, Nova! - mosolyodott el a másik android, mire Nova abbahagyta a hadarást - Te is hiányzol nekem! De nem mehetek Jericho-ba.

Az androidlány arca elkomorult és a megkönnyebbülés helyét átvette a szomorúság és csalódottság.

- Miért nem? - kérdezte halkan.

- Lekövetnének engem. Ha Jericho-ba megyek, akkor csak ellenségeket hozok magammal és elpusztítják az androidokat. Máshogy kell ezt megoldanunk.

- Értem... - csuklott el Nova hangja - És, mikor találkozunk? Vagy hol?

- Mondd meg, milyen címen vagy és most odamegyek, ha kell - mondta Connor.

- Nem lehet... - halkult el a lány - Ma este a dokkokhoz megyünk utánpótlásért. Csak Amber-t látogattam meg. Majd máskor!

Connor csalódott volt egy aprócskát, de meg kellett értenie Nova helyzetét. Meg ő amúgy is nagyobb visszautasítást adott a lánynak, hiszen egyáltalán nem mehet Jerichoba, a másik android viszont végig ott akar maradni.

- Igen, majd máskor - mondta a férfi keserűen - Vigyázz magadra! Szia!

Azzal letette a telefont és lehajtott fejjel megindult valamerre. Sehol sem volt teljes biztonságban és vissza sem mehetett Hank-hez, mert azzal a hadnagyot sodorná balhéba. Így annál a megoldásnál maradt, hogy beköltözik egy hajléktalantanyára, várva a csodára.

Nova el sem tudott köszönni Connor-tól, rögtön letette a kagylót. Amber-re nézett, aki félig kíváncsian, félig együttérzően tekintett az androidra. Nova összeszedte magát és egy apró mosoly kíséretében megfogta a lány vállát.

- És, milyenek az új nevelő szüleid? - kérdezte érdeklődéssel a hangjában.

- Sokkal rendesebbek, mint az előzőek! - sóhajtott fel elégedetten Amber - Kicsit idősebbek, mint Thomas-ék voltak, de rettentően figyelmesek, viszont nem idegesítőek. Bár meglepődtek, amikor meglátták a vágásokat a karomon, nem szóltak érte.

- Örülök, hogy jobban vagy! - mosolyodott el Nova - Csak meglátogatni jöttem téged, de ha jól alakulnak a dolgok, többször is jövök!

- Említetted a telefonba, hogy a dokkokhoz mentek. Loptok, igaz? - komorodott el a lány és lehajtotta fejét.

- Igen - sóhajtott az android - Nem lesz egy veszélytelen akció. Ezért jöttem ide, hogyha valami történik velem, azért előtte még beszéljünk egyet.

Amber szemében könnyek gyűltek és szorosan a másikhoz simult. Nova megsimogatta a lány haját és magához ölelte.

- Nem akarom, hogy meghalj! - mondta halkan, remegő hangon - Hogy te is elhagyj! Ki maradna akkor nekem?

- Shhh - csitította az android megsimítva az arcát - Vigyázni fogok magamra, ígérem! És ha mégis valami baj történne, itt vannak az új szüleid. Ők vigyáznak rád! Jó emberek!

Amber bizonytalanul, de bólintott és visszalépett az ajtóhoz. Nova keserűen mosolyogva állt az ajtó előtt és nézte, ahogyan lassan becsukódik.

- Szia, Nova! - köszönt el a lány a nyitott résen keresztül.

- Szia, Amber! - viszonozta Nova a búcsúzást és az ajtó becsukódott előtte. Még utoljára végignézett a takaros kis házon, végigtekintett a kerten, végül elindult, hogy küldetését végrehajtsa.

~¤~

- Bocs, hogy késtem! - mondta Nova félhangosan, ahogyan elérte a találkozási helyet. A többiek csak biccentettek, és miután együtt voltak öten, megindultak a dokkok felé.

Felmásztak a konténerekre és azokon végigugrálva jutottak el a CyberLife raktárához. Amikor odaértek, gyorsan előkapták késeiket és a konténereket felnyitva próbálták a hátizsákjaikat feltölteni thirium-mal és biokomponensekkel. Nova szaporán dolgozott, de néha félre-félresandított a többiekre, hogy ők hogyan haladnak. Meglátta North-ot, aki a konténertől félreállva valamit néz, majd észrevette ő maga is, hogy egy android biztonsági őr áll előttük.

- Magánterületre hatoltatok be - mondta érzéketlen hangon és közelebb lépett.

- JOHN - hallották meg ekkor egy férfi hangját, aki zseblámpájával pásztázta a környéket - Hol van ez a kicseszett gép?

Nova nem tudott mit tenni, megpróbált elbújni, de mindenki elfoglalta előle a jó búvóhelyeket. Átugrott a konténeren, de olyan szerencsétlenül ért földet, hogy az érkezésekor egy hatalmas puffanást lehetett hallani.

- Mit művelsz? - kérdezte tőle North telepatikusan - Észrevesznek.

Nova nem válaszolt, csak elbújt és fülelt. Ahogy sejtette, a hangra felfigyelt az őr is és a lámpával a közelében kezdett világítani.

- John? - de mivel választ nem kapott, agresszívabban kérdezte - Ki van ott?

A lány nem válaszolt, csak lapított, egyre közelebb húzódva a konténerhez. De szerencséje nem volt, a férfi elérte a búvóhelyét és meglepetten kiáltott fel.

- Hé! John, kapcsolt be már azt a szájba-cseszett riasztót! John?!

Nova kirontott a búvóhelyéről és futni kezdett. Az őr elrohant a riasztóhoz, hogy saját maga kapcsolja be és a szirénák eszeveszettül harsogni kezdtek és rendőr drónok szállingóztak mindenfelől.

- Maradjunk, csak Nova-t vették észre! - súgta Norh a többieknek.

- Az nem lehetséges, átfésülik az egész területet, megtalálnak - ellenkezett Simon és a lány után tekintett - Meg amúgy sem szeretném egyedül hagyni. Elkaphatják.

Ezek szerint megint Markus-on volt a döntés. Az is igaz, hogy nem maradhatnak, de mégsem szeretett volna mindent hátrahagyva elmenekülni. Kellenek a biokomponensek és a kék vér a többi androidnak, különben meghalnak.

- Maradunk és annyit szedünk, amennyit csak tudunk! - döntött végül és kimászva búvóhelyéről pakolgatni kezdte a konténer tartalmát.

Nova a kerítés felé futott, de mögötte eleresztették a kutyákat. Nem volt más választása, el kellett menekülnie a többieket hátrahagyva, különben felfedezik őket.

Nem kell ezt tenned! Használj engem!

A lány megtorpant, ahogyan tisztán hallotta rA9 kevert hangját a saját fejében.

Az idő során annyi tudást felhalmoztam! Használd fel!

Nova alig észrevehetően bólintott és kezét kinyújtva koncentrált. Elővette rA9 kódját és meglepődve vette észre, hogy a segítségével könnyedén fel tudja törni a rendőr drónok rendszerét. Így is tett, a kis repülő szerkezetek megálltak és az ő oldalára álltak. A kutyák voltak hátra egyedül, de azokat könnyen ki tudja cselezni. A drónokat mind az állatok felé irányította, alacsonyan repítette őket és szélsebesen elsuhant mellettük. A kutyák megtorpantak és zavarodottan fordultak körbe. Ezután újból az állatok felé röpültek a gépek és körbe-körbe suhantak körülöttük.

- Ezzel ellesznek egy darabig! - vigyorodott el Nova, ahogyan látta az agresszívan ugató kutyákat, immár a drónokat üldözve.

A riasztót is könnyedén leállította, de attól még igyekeznie kellett, hiszen az emberek a nyomukban lehettek. Visszaérve a csapathoz folytatta a szedelődzködést, megtelítette a zsákot biokomponensekkel és kék vérrel.

- A riasztó leállt! - fedezte fel North értetlenül, majd meglátta Nova-t - Hogyan jöttél vissza?

- rA9 segített. De sietnünk kell, mert ugyan a drónok és a riasztó el lett intézve, a kutyák és az emberek még ott vannak!

A többiek bólintottak és együtt megindultak a kerítés felé. A zsákjaik tele voltak, bónuszként pedig velük tartott John, a biztonsági őr is.