Esetlenül sétált az ajtó elé, a biztonsági rendszer már távolról jelezte látogatását. "Vendége jött, Thomas", szokta mindig mondani a barátságos női hang, ahogyan érzékelt egy embert, vagy egy androidot.

Nem akart mást, csak megölni a helyettesítőjét, azt, aki kitúrta őt a házból. Ezzel üzenhetne volt gazdájának, őt nem lehet csak úgy elküldeni!

Ahogy sejtette, az új android nyitott ajtót. Semennyire sem hasonlított őrá, még típusban is toronymagasan lemaradt, látszódott rajta, hogy hirtelenjében vásárolták, szükségből.

- Jó napot! Miben segíthe... - be sem fejezte mondatát a barátságos házvezetőnő, azonnal fejbe lőtte egy pisztollyal. Sikítás zavarta meg a házat és trappolások a lépcsőről. Thomas leért az alsó szintre és rémülten tekintett az időközben az ajtón belépett volt androidjára.

- Vissz...visszajöttél? - dadogta ijedten - És... lelőtted... Kate-et! Miért?

- Bárcsak értem is így aggódtál volna, ahogyan most őérte! - felelt erre a deviáns android hideg, éles hangon - Tekintettél volna úgy rám, mint élő emberre. De mi voltam számodra?

Thomas kezdett dühös lenni. Fel akarta hívni a rendőrséget, de bízott abban, felesége majd megteszi.

- Figyelj, Nova! Embert ölni bűncselekmény! Megsemmisítenek, ha lelősz engem! - emelte fel a hangját a férfi, de Nova rákontrázott.

- És az nem bűncselekmény, hogy ütöttél? Bántalmaztál? Vagy nekem már ennyi jogom sincs? - kiabált Thomas-szal, majd elmosolyodott és szánakozóan folytatta - Persze én lelőttem Kate-et. Nem megsemmisítettem!

- EBBŐL ELÉG! - üvöltött fel a férfi - Tedd le a fegyvert! Még mindig a gazdád vagyok! Ez parancs!

Nova-nak esze ágában sem volt letenni, vagy akár levenni a célzót Thomas-ról, végig ráfogta a fegyvert és gyilkos tekintettel meredt a férfira. Erre leszaladt az emeletről a feleség, kezében vadászpuska. Nova megijedt, hogy lelőhetik, így szinte már automatikusan megölte a nőt, majd látva Thomas rémült, egyben gyűlölettel teli arcát, őt is lelőtte.

Eszébe jutottak Thomas szavai. Bűnt követett el. És mit tesznek az ilyen androidokkal? Megsemmisítik!

~¤~

Újabb deviáns ügy az egyre szaporodó listán, dupla gyilkosság, plusz egy megsemmisített android. Először volt példa arra, hogy egy deviáns android egy másikat bántana.

Connor Hank autójában ült és előre meredt az úttestre. Teljes mértékben felkészült volt egy újabb nyomozásra, nem úgy, mint a mellette vezető hadnagy, akinek már tele volt a hócipője ezekkel a nyomozásokkal.

- Nem lehet semmi az az android, ha kinyírt két embert, és előtte megszökött otthonról - szólalt meg Hank, kicsit unva Connor mozdulatlanságát. Ezzel szinte a frászt tudta ráhozni a hadnagyra.

- Első példa arra, hogy több embert is megölt - felelt a nyomozó android.

- Érjünk a helyszínre, és ott biztos okosabbak leszünk! - zárta le a tartalmas beszélgetést Hank.

Megérkezve a takaros házhoz rendőrautók és újságírók fogadták a nyomozó párost. Connor-t nem kérdezték, szépen békén hagyták, Hank-et viszont elsőre letámadták, aki már profin válaszolt a riporterek sablonos kérdéseire. Kiszabadulva az emberkörből megindult a ház felé, út közben váltva pár szót a kiérkező rendőrrel. Connor végig fél füllel hallgatott, miközben felmérte a környéket.

- Fejbe lőtték a feleséget, a férfit pedig mellkason lőtték - hallotta a rendőr szavait - Az androidot súlyos sérülés érte a fején, közelről célzott rá.

Eközben Connor végignézett a helyszínen, meglátta a két holttestet, a férfit a padlón, a nőt a lépcső alján. Megállapította személyazonosságukat: Thomas Watts és Iris Watts. Az adatbázisban szerepelt még kettejük lánya, a tizennégy éves Amber Watts.

- A lány - szólt a rendőrnek - Amber Watts! Ő hol van?

A férfi elgondolkozott, majd kelletlenül válaszolt.

- Nincs itt. Ha meg is ölte az android, nincs itt a holtteste - masszírozta meg tarkóját, majd arrébb állt.

A nyomozó android folytatta a helyszín kivizsgálását és megszemlélte a két holttestet. Helyzetükből láthatta, hogy Thomas előbb jött le a lépcsőn, mint a felesége, és a deviáns a bejárati ajtón jött be. A pisztoly, amivel lelőtték őket, maga Thomas fegyvere volt.

Felment az emeletre és rögtön a lány szobájába sietett. Semmi jele nem volt dulakodásnak, vagy vérnek, így kijelenthető volt, hogy Amber elmenekült. Kérdés már csak az, miért nem hívta a rendőrséget.

Zajt hallott az emeleti mosdóból, de mivel egyedül volt fent, senkinek sem szólt. Hátha még egy ember megsérülne. Bár az is lehet, hogy csak a lány menekült oda és zárta be maga után az ajtót. Lassú léptekkel megközelítette a szobát, majd miután a kilincset gondtalanul nyomta le, óvatosan benyitott a helyiségbe. Szinte azonnal egy alak vetette rá magát és küzdötte magát keresztül Connor-on.

- Itt a deviáns! - kiáltott le Hank-éknek, akik néhány káromkodást elnyomva módszeresen próbálták bekeríteni a deviánst.

Az android lány volt, hétköznapi ruhákban és vörösen villogó LED panellel. Ahogyan kirontott a szobából megpróbált befutni egy másikba, hogy kiugorjon az ablakon. Connor olyan gyorsan feltápászkodott, ahogyan csak tudott, és a deviáns után rohant. Időben sikerült utolérnie, éppen akkor, amikor az ablakot készült kinyitni. Lábánál megfogva a földre vonszolta és lefogta kezeit. A deviáns pisztolyt tartott jobb kezében, de elsütni már nem merte.

Hank és két másik rendőr fegyverrel a kezükben rontottak a szobába. Meglátva a fegyveres androidot pisztolyaikat a deviánsra szegezték, de Connor felemelve a kezét adott tanácsot.

- A fegyvertől megijedhet - mondta színtelen hangon - Elveszem tőle a pisztolyt és átadom!

Azzal gyorsan kikapta a lány kezéből a lőfegyvert és csövénél fogva nyújtotta át Hank-nek.

- Szép fogás volt, Connor! - bólintott elismerően a hadnagy.

~¤~

A rendőrségen a kihallgatást rögtön megkezdték. Connort már nyugodt lelkiismerettel küldték be a deviánshoz, ismerve képességeit. A nyomozó android alaposan megvizsgálta a lányt, aki kicsit szorongva, de mozdulatlanul, kihúzott háttal ült. Tisztában volt tettével, és büszkén felvállalta.

- Miért lőtted le azt az androidot? - kérdezte mindenek előtt - Semmit sem ártott neked.

- A maga módján igen! - felelt sejtelmes hangon - Nem veheti el tőlem azt, amit rám bíztak. Ez nem is bűn, ez hőstett!

Ilyen deviánst! Connor megpróbálta feldolgozni a lány viselkedését, de túl egyedi volt. Magabiztos, rejtélyes, egyben hidegvérű és elmélkedő. A deviánsok általában olyan tüneteket mutatnak, mint a szorongás, a düh, vagy a rémület. Gyorsan taktikát kell változtatnia.

- Milyen kapcsolatod volt Amber Watts-al? - tapintott rá a gyenge pontjára - Tudod, hol tartózkodik?

Az android LED-je hamar vörösre váltott és villogni kezdett. A magabiztossága egy pillanat alatt elillant és pánikszerűen járta be tekintetével a szobát. Connor ezt egy sikernek könyvelte el.

- Amber... nem tudom, hol van! - dadogta - Elfutott, elmenekült, vagy elbújt! Meg kell találnom!

Aggódott a lány miatt a deviáns, tehát valószínűleg rosszul fogja érinteni az, hogy meggyilkolta a szüleit.

- Mit szólna Amber, ha megtudná, te ölted meg a szüleit? Miért tetted? Mit mondanál neki? - folytatta a kikérdezést feszültebb hangon. Elérte a célját, az android megtörve felelt.

- Én... nem akartam! Csak az androidot! Csak őt akartam lelőni! Azután puskát fogtak rám! - ekkor már félig sírva folytatta - Féltem, lelő! Így megöltem őket! Jaj, mit tettem! Amber!

Lehajtotta fejét az asztalra és halk sírásba kezdett. Connor viszont nem állt meg ennyinél, ki akarta kérdezni!

- Miért szöktél meg? - folytatta, majd kicsit feszültebben és hangosabban rákiáltott - MIÉRT HAGYTAD HÁTRA AMBER-T?

Connor figyelmetlenül közel tette kezeit a deviáns kezeihez, így az gyorsan rácsatlakozott. A nyomozó android megpróbálta elrántani kezét, de túl késő volt. Hank és a többiek meglepődve pattantak fel és rohantak a kihallgató szobába.

Nova megmutatta neki az érzéseit. A félelmet, amit átérzett, a felelősségtudatosságot, amit tapasztalt Amber felügyelete közben. A felhőtlen boldogságot, amikor csak ketten, Nova és Amber voltak, a lány valamit mesélt és nagyokat nevetett, az android meg csak hallgatta és azon gondolkozott, ő is lehet ennyire gondtalan? Majd a bánat, ahogyan megtudta Amber titkait, a vágásokat az alkarján, a depressziós hajlamait. Ezt mint átélte, miközben Connor Nova-val volt összecsatlakozva. A nyomozó android egy idő után már szabadulni sem akart tőle. Nem volt mitől félnie. A deviáns senkinek sem akart ártani. Csak a helyzet hozta úgy.

- Connor! CONNOR! - hallotta valahonnan a messzeségből Hank hangját, majd egyre tisztábban. Kettőjük között a csatlakozás megszűnt.

- Connor, minden rendben? - kérdezte feszülten a hadnagy. Connor körbenézett, egy rendőr fogta le Nova-t és tartotta távol tőle. A deviáns nem küzdött, nem félt, csak figyelmes tekintettel nézte Connor mozdulatait. Mintha reakciót várna tőle.

- I...gen - nyögte ki a választ.

Pedig más volt egy picit a helyzet.