Boldog mikulást mindenkinek! Hozok nektek egy ajándékot! Itt a harmadik fejezet! És most is köszönet SeilFanni-nak! Na de akkor kezdjük is!

(Veronika/Kolibri szemszöge)

- Kicsim, ébresztő!

- Csak 5 perc – motyogom az orrom elé kora reggel. Legalábbis ezt gondoltam, amíg anya meg nem mondta mennyi az idő.

- De hát már fél kilenc elmúlt.

- Mi?!? – kérdezem meglepődve anyától, miközben már az ágyamon ÜLÖK

- Ha nem akarsz elkésni a suliból, azt ajánlom fel kéne kelned.

Erre kipattanok az ágyamból és rohanok elkészülni. „Még felhívom Szonját és együtt indulhatnák a suliba." gondoltan magamban, mikor elkészültem, majd kis idő elteltével meg is valósítottam. Kicsöng a telefonom.

- Szia, Veronika!

- Szia, Szonja.

- Hogy, hogy, felhívtál? – kérdezi elképedve

- Arra gondoltam együtt mehetnénk suliba. Mikor indulsz?

- Nemsokára. Ha 10 perc múlva találkozunk az jó?

- Tökéletes. Leteszem, szia! – köszönök el tőle

- Szia!

Megyek le apáékhoz, éppen akkor rakja be az uzsonnámat anyu a táskámba. Felkapom azt, majd adok nekik egy puszit.

- Délután találkozunk!

- Várj még! Ma kicsit tovább fogunk dolgozni, úgyhogy majd mama lesz itthon, Lissy-vel.

- Rendben. Megyek, sziasztok.

- Szia – köszönnek el tőlem mind a ketten.

Az isi felé baktatok, majd a megbeszélt időpont szerint találkozok Szonjával.

- Mehetünk?

- Persze! – feleli boldogan

A suli lépcsőinél megállunk, de nem önszántunkból. „Ne már! Már megint ez a csitri." Gondolom magamban.

- Hé, te ott! Új csaj. Ömm... bocsi elfelejtettem a neved. Mindegy. Most szólok először és utoljára. Jól húzd meg magad az osztályban! És ne merj Adrien közelébe menni. Elég nekem Marinette is – erre a barátnőm elszomorodik, úgy döntök, visszavágok.

- Neked is szép jó reggelt. Juj, a fenébe! Mi is a te neved? Megvan! Miss Agyalágyult Agyatlan. Ha nem bánod mi most megyünk – aranyosan rámosolygok, mint aki nem is tudná, mit mondott az imént.

- Gyere Sabrina! Nem akarom rájuk pazarolni az időmet! Mint tudjuk az idő pénz – Chloe fintorogva elfordul, majd bemasíroz a termünkbe, mint a katona, Sabrina meg utána lohol a könyveivel.

- Ne is törődj vele. Én itt leszek és kisegítelek a bajból. Meg Marinette és Alya is – most ő kezd el mosolyogni, mint az őrült, majd megölel. Jól esik.

- Most pedig induljunk mi is, ha nem akarunk elkésni – buzgóan bólogatok, majd mi is az osztályterem felé vesszük az irányt.

Elkezdődnek az órák. Matek, tesi, földrajz, nyelvtan. Nyelvtanóra közben sikítozás ment meg az elalvástól. Fényeket is látok és törmeléket az osztályban. Majd a tanárnő ijedten megszólal.

- Gyerekek, azonnal induljatok haza! Nem lesz megtartva a többi óra.

Mindenki kirohan a teremből, velem együtt. De én viszont egy bokor mögé megyek, nem haza.

- Eljött Kolibri ideje Cocco! Nem hiszem el! Az első harcom. Nagyon izgulok. De ha elszúrom? Ha valamit rosszul csinálok?

- Nincs ok az aggodalomra. Mindent tudsz, menni fog. Hajrá! – ezzel elűzte a nemkívánatos gondolataimat és sokkal jobban érzem magam

- Köszi. Nos, akkor... Cocco, szárnyakat bonts! – újra érzem a kellemes bizsergést, a maszkot, a hosszabb orrot, a szárnyakat, a testre simuló ruhát és a bumerángjaimat. Jó érzés ezeket hordani. Erősebbnek érzem magam. Viszont nem gyönyörködhetek tovább magamban. Hív a kötelesség. Már megyek is a dolgomra.

(Katica/Marinette szemszöge)

A tanárnő kiküldött minket az osztályból egy akuma-támadás miatt. Én persze a lánymosdóba rohantam és mondtam is a megszokott szöveget. – Tikki, pöttyöket fel! – majd Halálfej által irányított személy irányába lendítettem a jojómat.

A helyszínen küzdök magát Rémálomnak nevező gonosszal. Az akuma egy lányt szállhatott meg. Fekete, lebegő, hosszú, selymes ruhában van, arca hófehér, haja sötétbarna, szája vöröses, szeme karikás, a körül is látni vöröst a fehérrel elkenve. Ijesztő a kinézete.

Időközben Macska is megjelenik.

- Végre ideértél kóbor-cica. Eltévedtél?

- Én mindig megtalálom a kis Bogárkámat! – és egy jellegzetes „Fekete Macskás vigyort" húz az arcára, amitől a frászt kapom.

- Valóra válnak a rémálmaitok Katicabogár és Fekete Macska! – majd ördögien felnevet, amitől kiráz a hideg. Úgy látszik valaki nagyon megárthatott szegénynek. És folyton próbál eltalálni minket. De szerencsére eddig nem sikerült neki.

- Macska! Az álomfogójában van az akuma! – bólogat, de nem figyel az ellenségre. Éppen felé száguld egy sugár. Nem veszi észre! Odalendítem a jojómat, erre sikeresen megmentem a rémálmaitól. Most Macska próbál megmenteni, ugyanis felém is száguld egy. De, túl, későn vesszük észre és ő nem tudja időben kivédeni a botjával, az én jojómat meg valahogyan elfelejtettem, úgy döntök, a karomat az arcom elé teszem. Még mindig száguld felém az a rémálmot megvalósító fénynyaláb. Mintha lassított felvételben játszódna le ez az egész. Már várom a végét, utoljára körbe nézek, és azt látom, hogy valami elhárította. Elveszem gyorsan a karomat, hogy megszemlélhessem, mi volt az. „Egy bumeráng?!" Gondolom magamban. Nézem, merre megy, majd egy fura alakot pillantok meg.

- Besegítsek? – kérdezi az „ismeretlen személy"

- Kokó!

- Macska, te ismered?!? – nézek feléjük kikerekedett szemekkel

- Hát persze. Tegnap találkoztam Kokóval.

- A nevem Kolibri! – kiabálja már, majd a tenyerébe teszi a fejét. Úgy látszik, ő se szereti macska vicceit. Kap plusz egy „szimpatikus pont"-ot. Leugrik mellénk és ő is Rémálmot kezdi el fürkészni.

- Örülök, hogy itt lehetek – hálálkodik, majd elmosolyodom. Elvégre megmentett...

- Én is örülök Kolibri. És ha megkérdezhetem, mi a te talizmánod?

- Ez a kitűző – mutat a mellkasán lévő, színes tollakból álló tárgyra.

Újra elhárít egy pár támadást, de mi Macskával sem lazsálunk... Végül úgy döntöttem elfogadom társnak. A harc közben szerzett ismeretek alapján, azt állítom, jól ki fogunk jönni egymással.

- Nem tudtok legyőzni! Akárhányan vagytok – majd gonosz kacaj hagyja el a száját, minek hála mindannyiunk ereiben megfagy a vér.

(Macska szemszöge)

Katicával éppen harcoltunk Rémálommal. A bogárkám az utolsó pillanatban mentett meg a rémálmaimtól. Most rajtam volt a sor. Akadt rá alkalmam, de túl, későn vettem észre és már a karját a szeme elé tette. Ha valami szörnyűséges történne vele, sosem bocsájtanám meg magamnak. Erre elhárította egy bumeráng, ami valahonnan ismerős volt nekem. Megvan! Kokótól. És tényleg felbukkant Kolibri. Örökké hálás leszek neki! Örömömben, hogy Katica megmenekült, eljártam magamban Snoopy boldogságtáncát. Most már három egy ellen. Menni fog.

- Mindent bele! – biztatom a csapatom

Már egy jó ideje harcolunk. Ezért Katica felkiált:

- Szerencse talizmán! – egy vödör víz esett le a kezébe. Körbenézett majd rám mosolyog.

- Tudod a dolgod Macsek.

- Hát persze Bogárkám – vagyis el kell terelnem a figyelmét. Nem nagy cucc, egy perc alatt elintézem.

(Kolibri/Veronika szemszöge)

Macska lefoglalja Rémálmot. Katicával addig „ügyeskedünk" egy kicsit. Rémálom fölé repülök, miközben viszem magammal Katicát. Megfogja a vödröt, majd a hideg vízzel leönti a sátáni lányt. Nagyon meghökken, ezt onnan gondolom, hogy már csak néz ki a fejéből és álmélkodik. Nem értheti mi történt. Mikor belegondolok, milyen lehet egy hideg jégfürdő, kiráz a hideg. Leszállok a földre, majd a pillanatot kihasználva, felhasználom a szuper-erőmet. Erősen gondolok az álomfogóra.

- Mozgatás! – amint kimondtam, megmozdult, majd katica felé irányítom, ő meg elkapja és kettétöri. Néznek egyet, de megértették. Az akuma menekülni próbál, de a piros-ruhás partnerem nem engedi.

- Számodra vége a gonoszkodásnak. Ideje, hogy megtisztulj! Megvagy. Minden jót kis pillangó. Csodálatos Katicabogár! – mikor ez a mondat elhagyta a száját, rózsaszínes-pirosas bogárraj lepte el Párizst és minden kár megjavult. Még sosem láttam élőben ilyen közelről ezt a csodát. Hihetetlenül jó érzés. Ököl pacsiznak én meg mosolyogva nézem, őket.

- Mire vársz? Talán meghívóra és vörös szőnyegre? – Ugratott Macska az egyik ócska viccével – Most már te is a csapat része vagy! – Odamegyek hozzájuk és én is ököl pacsizok velük. A lány felé fordítom a fejem. Úgy látszik, visszaváltozott normális emberré. Oda megyek hozzá. Alig látszik egy pár évvel fiatalabbnak tőlünk.

- Nem akartam bajt. Nem volt szándékomban senkit se bántani. Csak rosszakat álmodtam. Elmondtam néhány osztálytársamnak és az egyik nagyon kicsúfolt, én meg nagyon érzékeny vagyok. Rémálmos Lidérckének nevezett – még egy kicsit szipogott, de nem sokáig. Ugyanis megnyugtattam és felajánlottam, hogy Macska hazakísérje. Volt még elég ideje, ugyanis nem használta a macskajajt, amin egy kicsit csodálkoztam. De annál több ideje maradt, szóval ez az ő idejébe fért bele. De mielőtt Katicával elmennénk, egy csomó riporter tömörül körénk és folyton felém tartják azt a valamit. Katica látja, hogy nem fog menni egyedül ezért a vállamra teszi a kezét és maga felé húz.

- Ő itt Kolibri, az új társunk. Most már hárman védik Párizs utcáit! – erre rám kacsint, és már lendíti is a jojóját, én meg fölrepülök. De még egy szót mondani szeretnék neki.

- Katica várj! – megfordul, és várja, mit akarok mondani – Köszönöm!

- Szívesen, máskor is! De most rohanok majd még talizunk, szia!

- Szia! – majd én is megyek haza. Vagyis nem megyek, hanem repülök haza! Eszembe jut, hogy mama van otthon Lissy-vel úgyhogy egy oszlop mögé bújok, és ott változom vissza. Futok a házam felé és pont időben értem haza!

- Szia, mama!

- Szervusz, kis unokám! Nézd, csak mi megy a tévében! – odapillantok, és nem hiszek a szememnek!

- Különleges hírek: Párizs hősei ismét elbántak egy újabb ellenséggel, de nem egyedül. Friss híreink szerint érkezett egy új csapattag, akit úgy hívnak, hogy Kolibri. Ezt Katica is megerősíti

- Ő itt Kolibri, az új társunk. Most már hárman védik Párizs utcáit!

- Ahogy az amatőr felvételeken hallható, már Kolibri is vigyáz ránk. És most jöjjön az időjárás jelentés...

- Hát nem szuper?!? Kolibri lett a kedvenc hősöm! Ő a példaképem – határozza el Lissy ami annyira jó érzés és olyan aranyos ilyenkor.

- De, nagyon király – felelem a hugimnak.

- Igen, az. De biztos nem könnyű a hősködés, igaz Veronika? – mondja a nagyi rám kacsintva. Nem kicsit hangzott különösen. Egy csöppet megijesztett. Rájöhetett volna? Nem hinném... de akkor is! Nagyon furcsállom. Felmegyek a szobámba, az ajtót becsukom, és már kezdek is dumcsizni Cocco-val, de előtte viszek neki málnát.

- Ha ezt álmodom légyszi ne ébresszetek fel! – majd annyira elveszítem az egyensúlyom, hogy az ágyamba esek. Jót nevetünk rajta.

- Rendkívül ügyes voltál! Megérdemled a pihenést.

- Nagyon, köszi! De te értetted mit akart a nagyi mondani?

- Nem... de ha rájövök, mindenképpen szólok – ezután még vagy egy óráig beszélünk, minden egyes részletet megtárgyalunk, majd lefekszem aludni. Miután felébredek, el kezdek tanulni. De Cocco még alszik. Nem ébresztem fel. Olyan kis cuki, mikor még szunyókál! Na de essünk neki a házi feladatoknak, minél hamarabb elkezdjük, annál hamarabb befejezzük! De már második napja, hogy nem bírok koncentrálni és másra figyelek. És még mama mondatán is eléggé elgondolkozok... Vajon mi lesz holnap a suliban? Hogy ne szóljam el magam, hogy: „Mindenki figyeljen ide! Én vagyok Kolibri, aki tegnap Katica és Macska csapatának új tagja lett!" és amikor felhúznak, hogy nem vagyok az, mindenképpen be akarom bizonyítani, hogy tényleg én vagyok Kokó és a szemük láttára átváltozom!!!!!!!!! Mi van velem?!? Megbolondultam? Már úgy nevezem magam, ahogy Macska szokott becézni. Talán túl sok volt ez nekem, de ez jó érzés. De még annyi kérdésem lenne! Meg fogom tudni. Érzem. Majd holnap úgyis kiderül...

Na hali! I hope you enjoyed it!!!! (remélem élvezted) Mivel úgyis mára terveztem, hogy kirakom, pont jól jött ki a lépés és hát itt van :) Remélem felvidítottalak titeket egy kicsit... Csak fogalmam sincs mikor jön az új rész mert halványlilagőzömsincs mit írjak... bár van egy pár elképzelésem, amit meg szeretnék valósítani, és ha minden úgy alakul, ahogy azt megterveztem, a kövi epizódban már lesz egy leleplezés :) :) Boldog mikulást még egyszer!

Puszi: Miraculili <3

Miraculous mindörökké!