Ès tényleg. Ravi tènyleg hazàig kìsèrt. Megvàrta míg ajtòmig megyek, aztán szó nélkül, kis arcàn àtsuhanò mosollyal, elindult át a tùloldalra. Egy érzés, egy rendkívül furcsa érzés, erőteljesen belém mart s arra kèsztetett, hogy megàllìtsam őt.
- Szereted a gyümölcsös sört? - épp csak az út szèlèig ért, mikor szavaimmal megàllìtottam őt. Felém fordult mire èn elkaptam tekintetem róla s ajtòm felè fordultam. - Van két üveg a hűtőben.
- Ezzel mire célzol? - hangja valahogy közelebbről csengett.
- Csak.. - szerencsére a kilincs fémből van, így nem tud eltörni. Olyan erővel szorìtom a kilincset, hogy ha nem fémből lenne akkor màr rég apró darabokban lenne kezemben. - csak felejtsd el. - kulcs a zàrba került, s pàr pillanattal kèsőbb nyitottam is az ajtòt.
- Hmm... jólesne most az a sör. - vajon rájött, hogy mit akartam mondani? Valòszìnű.
Nem csuktam be az ajtòt, így be tudott jönni utànam. Ő maga csukta be az ajtòt miközben èn cipőimből bújtam ki. Amint megvoltam mentem is beljebb, be a nappaliba ami egyben a konyha is volt, ès megpróbálkoztam szàrnyaim levètelèvel. Könnyebben ment felvenni s magamra erősìteni mint most leszedni. Màr azon voltam, hogy megyek ès levàgom magamròl, mikor Ravi elém lèpett ès pàr egyszerű mozdulattal leszedte rólam szàrnyaim. Szinte megbűvölten nèztem rà, míg meg nem szólalt.
- Most màr jöhet az a sör a munkàlataimèrt cserèbe. - szàrnyaim vitte odèbb ès úgy sinált mintha tanulmányozta volna őket.
Nem értettem őt, de ahogy èszhez tértem mentem is a hűtőhöz ès vettem ki a két üveget, ki is bontottam azokat, aztán odavittem Ravi-hoz s odanyùjtottam neki az egyiket. El is fogadta, sőt, bele is ivott.
- Nem rossz. - mondta, èn meg csak... hát nem tudtam mit is mondhatnèk. Aztán mégis mondtam valamit, a lehető legbènàbb dolgot amit ember valaha is.mondhat.
- Öhm... - üvegem letettem a legközelebbi helyre, ami egy kisasztal volt egy tùl lányos ès ronda kislàmpàval - csak ülj le, nekem ki kell mennem. - mutogattam a fürdőszoba nyitott ajtaja felè.
- Csak nyugodtan. - mondta, ismét egy, futó mosollyal arcàn.
Sietősen el is tűntem a fürdőben, szèpen becsukva magam mögött az ajtòt, aminek sóhajtva dőltem neki. Nem mondtam igazat ès úgy èreztem ő ezt nagyon is jól tudta. De nem tette szóvá s ezt nem igazán értettem.
Ellèpve az ajtòtól megnéztem magam a tükörben. Egy nevetséges szörny nézett vissza rám. Az elkenődött szemfestèkemmel valóban mindkèt jelző, ha nem több s rosszabb, illett rám. Törlőkendőt vettem.magamhoz, nagyon sokat, remèlve hogy az iszonyatot el tudom tüntetni. El is hasznàltam minden kendőt. Nem lett jobb a helyzet, de nem tudtam màr mást tenni az arcommal.
Mire elhagytam a fürdőszobát s visszatértem Ravi màr a falon lógó képeket nèzegette. Nem volt sok, ès nem is volt egyik sem èrdekes.
- Kedves embereknek tűnnek. - nézett rám, majd vissza az egyik képre amire rà is mutatott amin éppen nevelőszüleim voltak.
- Azok is. - úgy tűnt a kezèben lévő üvegből alig fogyott, mintha nem ízlett volna neki vagy mintha nem is èrdekelte volna a sör. - Nem ízlik?
- Mi? Jah, de. - hamar lereagàlta a dolgot - Csak kicsit elbambultam nèzelődès közben. - ivott is - Nyugi, nem nyùltam semmihez. - nem gondoltam ilyesmire, de úgy tűnt arcom, tekintetem ezt sugallta neki.
Leültem fotelomba, aztán ittam èn is magamhoz vett üvegemből. De nem ízlett. Nem is értem miért vettem meg.
- Úgy tűnik nem nagyon szoktàl inni. - jegyezte meg, mire èn rà nèztem. Miért vesz mindent észre? - Èn viszont tùl sokszor. Rossz szokàs, hogy ha meghívnak nem mondok nemet. - ivott mèg.
- De szoktam. - na jó nem is. Berùgva is csak egyetlen egyszer voltam, mikor kiderült az örökbefogadàs ès a vérszerinti apàm kilète. Félretettem ismét az üveget.
- Szòval - leült a kanapèra, tùl közel hozzám, de mivel a fotelbòl nem volt hova hùzòdni - úgy tűnik, hogy nem bìrod mások közelsègèt. - ő... ő egy nagyon okos fiú - Vagy csak az enyèmet nem? - nem nagyon, de odèbb ült, aztán az arcàra tette kezèt - De ez azért fájt, mèg ha meg is èrdemeltem. - miért mosolyodott el megint? - Èrdemes lenne verekedni tanulnod. Nem gondolkoztàl el mèg ezen?
- Meg tudom vèdeni magam.
- Jah, persze, azért vertek meg többször is? - rögtön közbe vàgott - Bocs, de nehezen tudom elhinni.
- Elég ha èn tudom. - nem fogok vitàba szállni vele olyan miatt amiről semmit nem.tud.
- Ha te mondod... - ivott mèg sörèből.
Pàr percre, pàr igencsak hosszú percre beállt közènk egy, szàmomra, igencsak kínos csend. Nem tudtam mit mondhatnèk neki, ő pedig csak.. egyszerűen nem szòlt.
- Miért tetted, miért pusziltàl meg mindenki előtt? - vègül megtört a csend szavaim àltal.
- Nem tudom. - valami arra kèsztetett, hogy ne higgyek neki - Vagyis.. azt hiszem elvaràzsoltàl, vagy ha úgy jobban tetszik elcsàbìtottàl. - nem hittem neki. Sosem hittem el ha valaki ilyesmit mondott. - Talán távol kellene maradnom tőled.  A vègèn mèg úgy jàrok, hogy úgy elcsàbulok, hogy nem fogok bírni magammal ès egy csóknàl többet fogok akarni.
- Megütlek ha hozzám érsz. - bár erősebb ès edzettebb mint èn, de úgy hiszem hogy tudnèk olyat ütni, hogy fájjon neki.
- Nyugi csak vicceltem. - emelte fel kezeit - De csak hogy tudd ha alkalmam lesz rà akkor újra meg foglak csòkolni. - rám kacsintott, majd egy hùzàsra megitta sörèt, letette üvegét ès felàllt - Na de most màr ideje mennem. Legyél jó. - ismét kacsintott, az ajtóhoz ment, nyitotta majd csukta ès màr ott sem volt.