Másnap apukám fel hívott, hogy meghalt az anyám...

Persze sírtam mint az állat.

-nyugi Nina!Nyugi szerelmem!-ölelt át Nick a szobájában.

-tudom h-hogy tök hülyeség sirnom- szipogtam- mer n-nem is foglalkozott velem...

-dehogy hülyeség ,hisz az anyukád volt.-puszilta meg homlokomat.-sírd csak ki magad- ölelt meg még szorosabban.

Az ölébe kuporodtam és melkasára döntöttem homlokomat.
A legszomorúbb, hogy már a temetésére sem tudok el menni.Mert ma lessz.És annyi idő alatt repülve sem jutnák el Londonba.
De apummal meg beszéltük, hogy délután haza megyek és gyujtunk neki mécseseket .

Ez így is lett.Haza vonatoztam az első járattal.Ma lett volna az utolsó tanítási nap,de apum igazolja.

-szia apa.-léptem be a kis lepukkant lakásba.

-Szervusz.-ugrott a nyakamba.

Tudtam, hogy nem azért, mert anya meg halt.Csak régen látott.

*gazdag fószer (Vero anyukájának 2.férje)*

-kedves hölgyek és urak.Köszönöm, hogy el jöttek feleségem temetésére.Fájó szivel búcsúzom tőle,hisz annyi csodás és szép emléket okozott nekem ez a 11 év alatt. Fel olvasnám vég rendeletét: