Újra és újra el merültem.

Úgy érzem meg fulladok.

Haru, mit csinálsz most?

Folyton azon jár az eszem, mi lett volna ha melletted maradok?

-Matsuoka-senpai! -Halk férfi hang.

Bárcsak te szólnál, s te várnál rám mikor fel érkezem...

Haru, emlékszel?

Velem úsztál először váltóban.

Mindig olyan szabad voltál, sosem érdekelt nyersz e vagy sem..

Mintha te és a víz egyek volnátok.

Nem tudok nem rád gondolni.

Fáj, borzasztóan hiányzol.

S az emlékek, melyeket veled élhettem át..

Újra és újra rémálomként kísértenek.

Látni akarlak, ismét Japánban vagyok.

Nem akarok újra veszíteni ellened..

Én..

-Veled akarok úszni Haru.. -Éreztem ahogy arcomról valami meleg folyik le.

Sirok, fenébe!

Teljesen meg változtattad az életem, s már csak rád tudok gondolni.

A francba már Haru, találj rám.

Ússz velem újra.

Látni akarom ahogy el merülsz a vízben.

Tenger kék szemeidbe akarok nézni.

S látni ahogy fekete hajad szemedbe lóg, s gyönyörű testeden folyik le a víz.

Többé nem foglak látni, azt sem tudom merre vagy...

Végül ma sem beszéltem senkivel, csak futok.

Nem tudok aludni, Nanase Haruka nem tudok nem gondolni rád.

-Rin? -Mintha csak te szólítottál volna.

Meg álltam, s körbe néztem.

S ott állsz előttem.

Aligha változtál, tenger kék szemeid ragyognak ahogy engem nézzel.

-Haru?-Léptem közelebb.

Megakarlak érinteni.

Tényleg itt vagy?

Nem álmodom, igaz?

-Rin, mikor jöttél vissza? -Szinte súgtad a szavakat, melyek lelkembe tiportak.

Haragszol? 

-Ússz velem Haru!-Ragadtam meg karod.

Mindegy hol, csak ő és én és a víz.

Nem ellenezted.

Hisz imádsz vízben lenni.

Még ha be is törtünk, legalább újra úszhatok veled.

-Rin,miért nem hívtál?-Hallom hangod, s lelkem kiállt.

Akartalak, de még is mit mondhattam volna?

Mit?

Nem bírok nem gondolni rád!

Szeretlek!

Veled akarok úszni!

Ezt nem mondhatom neked...

Lehet már nem is emlékszel arra hogy mennyire is szeretlek..

Azóta..

Mind örökké!

-Haru, emlékszel?-Fordultam feléd.

Sírsz.

Haru, miért sírsz?

-Hogy felejthetném el?-Néztél rám, láttam, éreztem hogy elakarsz merülni.

Magamhoz rántottalak, mélyen tenger kék szemeidbe néztem.

Egyedül a hold fénye világított ránk, így is tökéletesen látszott, fehér bőröd, most piros színben pompázik.

-Francba már! Szeretlek, Haru. Nem tudtalak elfelejteni! Melletted akarok lenni, mindig. -Éreztem hogy ismét sírok.

Nem érdekel.

Végre itt vagy velem.

Nem engedhetlek el újra!

-Rin..-Észre sem vettem, de már ajkaidra hajoltam.

A tenger közepén érzem magam.

Minden olyan nyugodt, gyönyörű..

Az egész testem melegség árasztja el.

Mi és a tenger.

Együtt.

S már nem kaptam levegőt, homlokom tiédhez döntöttem.

-Maradj velem Haru.. - Ajkadra súgtam e szavakat.

-Azóta is.. Annyira szeretlek!-Szakítottad meg ajkaink közt a távolságot.

Sosem voltam még ilyen boldog.

Úgy éreztem a köztünk lévő távolság megfojt...

Haru, azt hittem többé nem lehetek veled!

Köszönöm hogy azóta is..

Ennyire szeretsz!