Por fedi már az emlékeket,
Melyek egykor mèg èlènken égtek elmémben.
Végre elfelejtettem a fájdalmas tényeket,
De most újra előkerültek a sötétben.

Felszakadtak a régi sebek,
Eszembe jutott az éles penge.
Mikor én csak téged védtelek,
S a fájdalom kèskènt szùrt szìvembe.

Ernyedt tested, ömlő vèred,
Mely a száraz  földet àztatta
Nem tudtam, hogy így végzed majd,
S ez lelkemet igen bàntotta.

Hirtelen megláttam a fényképedet,
Ès elborult teljesen az ég,
Àtkozom az emlékeket!!
Tőlük lett bennem teljes sötétség.

Egyszercsak az eső zuhogni kezdett,
A szél süvìtett, az ég villámlott.
Az àtok fekete pora meghintett,
S rájöttem, lelkemben van ez az állapot.