A nyárban ott van a mosoly túlcsordulása
Ahogy a napfény nevetéssé formázza
A fűszálak édes illata az égen
S a felhők íze a rétnek cseppjében
Az árnyék óriási karja ahogy elnyel
Szívdobogás, amint csatát vív a csenddel
S egy fénykép megőrzi az ezer kis emléket
Egyetlen lélegzetté így válik az élet.