"Megjöttem!!"-Kiáltotta.
Ezután nem hallottunk mást, csak az anyukája hangját, ahogy kiált Ma-kunnak...

"Karma 'Nem törődöm a tisztasággal a szobámban' Akabane! Hányszor kell még elmondanom, hogy-"-Kezdett el kiabálni egy kicsit, de elhallgatott amikor meglátott engem.

"T-Te...Haza hoztál egy lányt? Úristen! A kicsi fiam végre férfivé érett!"-Ugrált örömében a nő.
"Jesszusom anya...Előre leszögezem. Ő.Nem.A.Barátnőm."-Mondta természetes nyugodtsággal, mintha ez már megszokott lenne náluk.
"Ahhaaa...És akkor miért hoztad haza?"-Kérdezte kíváncsian.

"Ma megsérült az iskolában, és nem tudna egyedül gondoskodni magáról, ezért kellett valaki, aki megteszi ezt helyette."-Mondta Karma.
"És te, mint a világ angyala elvállaltad ezt a feladatot..."-Fejezte be a mondatot a nő.

"Tudod, hogy ennek a mondatnak a fele volt csak igaz."-Nevetett Ma-kun.
"Persze, hogy tudom. Még hogy te angyal...Csodálkozom, hogy a szarvaid nem nőttek még ki fiam."-Nevetett a vörös hajú nő.
"Oh, de udvariatlan vagyok! Még be sem mutatkoztam!"-Szólalt fel hirtelen.

'Nem szükséges
bemutatkoznod...
Még mindig emlékszem a nevedre...'

"Szia, a nevem Akane Akabane. Nagyon örvendek. Remélem jól fogod érezni magad nálunk és a fiam nem kerget az őrületbe."-Nyújtotta ki felém a jobb kezét mosolyogva, amit én utána azonnal elfogadtam.

"A nevem Kirisaki Aine. Nagyon örülök a találkozásnak Mrs.Akabane."-Mosolyogtam rá.

'Nem akarom így hívni...Újra Akane-nek akarom szólítani, mint régen..'

"Ohh ugyan, elég az Akane is."-Mosolygott rám.

'Hála az égnek...'

"Mond Karma ahelyett, hogy állsz ott mint egy darab fa, nem szeretnél inkább mondjuk felmenni a szobádba átöltözni, utána pedig megteríteni hármunknak?"-Kérdezte Akane a fiára nézve.

"Megint csak nekünk kell megteríteni?"-Kérdezte kicsit elkeseredve Karma.

"Tudod, hogy apád nagyon elfoglalt. Ma sem jön haza...De ne légy elkeseredve! Örülj neki, hogy egy ilyen aranyos lány fog boldogítani, mint Aine-chan!"-Mosolygott fiára.

"Csak nehogy én boldogítsam őt."-Kacsintott rám egy önelégült mosoly kíséretében, majd elindult felfelé a lépcsőn a szobájába.

"Csak nehogy a boldogításodat megháláljam egy pofon kíséretében!"-Kiabáltam utána.
"Úgysem mered!"-Szólt vissza, majd teljes alakja eltűnt a szemem számára.

Akane visszafordult hozzám és a jobb kezével megsimogatta az arcom.

"Ne vágj ilyen elkeseredett arcot. Remélem nem hitted azt, hogy elfelejtettelek."-Mosolygott rám kedvesen.
"A-Akane..."-Mondtam kicsit elcsukló hangon, mert már a sírás fojtogatott.
"Ha tudnád mennyire hiányoztál."-Ölelt meg szorosan.

"Te is hiányoztál...És mindenki más is..."-Mondtam, majd hagytam, hogy könnyeim lefolyjanak.
"Nagyon valószínűnek tartom, hogy a hülye fiam még mindig nem emlékszik, igaz?-Erre én válasz képpen csak egy kicsit bólintottam.

"Meg van még a nyaklánc, ami az enyém volt, és ő neked adta, igaz?"-Nézett rám.
"Persze, hogy meg van."-Vettem elő a nyakláncot a felsőm alól.

"Nagyon vigyázz rá...Mióta nem emlékszik sokszor álmodott már vele valamiért."-Érintette meg a nyakláncot a jobb mutató-ujjával.
"Természetes, hogy vigyázok rá. Ez a legféltettebb kincsem."-Mosolyodtam el a nyakláncra nézve.
"Mond csak Akane, te tudsz Karma rosszulléteiről?"-Kérdeztem a nőre pillantva.

"Persze, hogy tudok... Egyre gyakoribbak nála azok az erős, hirtelen fejfájások, de sosem tudom, hogyan kéne megállítanom..."-Nézett le a földre.

"Bárcsak segíthetnék rajta valahogy..."-Mondtam lehajtva a fejem.
"Váááh milyen aranyos vagy, amikor rózsaszín a szemed!"-Kiáltott fel.

'Komolyan néha rosszabb, mint egy Fangirl aki valami yaoi, vagy anime karakter miatt fangörcsöl...'

"Kész vagyok!!"-Hallottuk meg Karma kiabálását az étkezőből.
"Hát, akkor ideje indulni!"-Csapta össze két tenyerét Akane.

"Umm..Mennék én, de nem tartom lehetségesnek, hogy lábra tudok állni..."-Kezdtem el a földet bámulni.

"Ohh igaz is, rendben. Karma! Vonszold ide a segged és segíts!"-Kiabált Ma-kunnak.
"Tsk...Hülye vénasszony..."-Hallottuk meg a hangját a konyhából.
"Tessék?! Azt hiszem nem hallottam jól amit mondtál fiatalember!"-Kiabált neki vissza a nő.
"Felejtsd el..."-Hallottuk karma válaszát.
"Na azért ám."-Zárta le a "vitát" Akane.

Ezután Karma kijött hozzánk az előszobába. Amikor megláttam az első dolgom volt istenhez imádkozni, hogy ne kezdjen el vérezni az orrom a látványától.

Egy fekete nadrágot és egy lila felsőt viselt. Komolyan...azt hittem ott és akkor elvérzek...

"Komolyan Ai, ha ennyire bámulsz a végén még zavarba hozol."-Mondta nevetve.
"É-Én nem is..."-Fordítottam el a fejemet egy halvány pírral az arcomon.

"Persze-persze. Na gyere, mert a végén még éhen halsz nekem, te hülye liba."-Vett fel újra nevetve.
"Hát erre tanítottalak te haszontalan kölyök?!"-Vágta fejbe Karmát az anyja.
"Illik így beszélni egy vendéggel?"-Nézett rá egy kicsit dühösen.

"Ne károgj már! Csak az Ai-m fejeztem ki."-Mondta még mindig nevetve.
"Haha. Nagyon jó kis szóvicc volt."-Mondtam a szemem forgatva.
"Tudom."-Mosolyodott el önelégülten.

"Nálad van a házad kulcsa igaz?"-Kérdezte rám nézve.
"Persze."-Válaszoltam.
"Rendben. Anya! Átmennél a szomszédba Ai-nak egy-két dologért? Itt most főként ruhára gondolok, mert az alsómat mégsem adhatom rá, és gondolom a te ruháidat sem tudja viselni."-Nézett anyjára.

"A szomszédban laksz? Ez egy nagyszerű hír! Persze, hogy átmegyek. Addig ti nyugodtan kezdjetek el enni."-Mosolygott ránk, majd elkérte a kulcsomat és elhagyta a házat.

Ezután Karmával bementünk az étkezőbe, ahol már ott várt az asztal megterítve.

Karma letett az egyik székre, majd elment a konyhába, hogy behozza az ételt. Eddig is szinte csorgott a nyálam Ma-kun kinézete miatt, de amikor behozta a kaját...

"P-Pizza?"-Néztem rá csillogó szemekkel.
"Igen. Anyám csinálta. Csak nem szereted?"-Mosolyodott el.
"D-de. Ilyet kérdezni...Imádom"-Mosolyodtam el még mindig csillogó tekintettel.

Rakott mind a kettőnk tányérjára egy-egy szeletet, majd leült mellém. A bal kezére támasztva a fejét bámult engem perceken keresztül egy kicsit elpirulva.

"Komolyan Karma, ha ennyire bámulsz a végén még zavarba hozol."-Mondtam neki, majd kiöltöttem rá a nyelvem, ő pedig csak nevetett.

A jobb kezét az arcomra tette és úgy kezdett el közeledni felém.

'Mit csinál ez a barom?'

"K-Karma...kun?"-Néztem szemeibe teljesen elpirulva.
"Maradj csendben Ai."-Közeledett az arca még jobban enyémhez.

Egyre jobban éreztem illatát, és a lehelletét az ajkaimon.

'Karma esküszöm leütlek...Mi az istent csinálsz?'

Egyre közelebb és közelebb jött. Mind a két kezét az arcomra helyezte.

Meg sem tudtam moccanni.

Csak közeledtek és közeledtek az ajkai az én ajkaimhoz...

"Karma te mi az isten bánatát csinálsz?"-Szólalt fel hirtelen Akane.

Karma egyből hátrahúzódott én pedig úgy megijedtem, hogy leestem a székről.

"Aucs..."-Tettem kezeim a sérült lábamra, amit egy kicsit beütöttem az eséskor.
"Fiam?"-Kérdezte összezavarodva a vörös hajú nő.

Ma-kun meg sem szólalt, csak felkelt az asztaltól, odalépett mellém, felvett és visszatett a székre, majd felment az emeletre.

"Aine-chan?"-Nézett rám a nő, viszont én csak ledermedve bámultam magam elé.

"Aine-chan...Ő most..?-Tette fel a befejezetlen mondatot, de meg így is értettem mire gondolt.

Egyéb reakció nélkül csak bólintottam.

Karma ajkai, ha csak egy apró pillanatra is, de az enyémekhez értek.

"Mi az isten ütött belé?"-Kérdezte összezavarodva.

"F-Fogalmam sincs..."-Dadogtam elpirulva.

'Miért....Miért csinálta? Túltengenek benne a hormonok, vagy mi a szent túróspalacsinta?!'

"Felmegyek, megpróbálok vele beszélni."-Indult volna el, de megállítottam.

"Hagyd. Majd beszélek vele én."-Mondtam.
"Rendben, de előtte edd meg a pizzád és öltözz át, mert nem lehetsz egész nap egyenruhában."-Válaszképp csak bólintottam.

Megettem az ételt, majd egy lábon elugráltam az egyik szobába, amit Akane mutatott, hogy oda mehetek.

'Akane ennél kawaii-bb ruhát nem is hozhatott volna...'- Tartottam a kezemben egy rózsaszín felsőt és egy farmer rövidnadrágot.

Miután átöltöztem Akane segítségével bementem a nappaliba, ahol segített leülni a kanapéra.

"Segítek újrakötni a sebeidet."-Mondta mosolyogva, majd lecserélte a kötéseket egy tisztára.
Miután kész lettem hanyadt feküdtem a kanapén és elővettem a telefonom.

Kicsit meglepődtem, mikor megláttam, hogy bevettek egy új Chat-szobába

'Emlékeztetők?'

'Olyan hülyék...Imádom őket.'-Öleltem magamhoz kuncogva a lezárolt telefonomat.

Ezután letettem a telefonom a kanapé melletti asztalra és nem voltam képes tovább nyitva tartani a szemeimet.

'Kifutok egy házból, egyenesen be az erdőbe.
A forró könnyeim áztatják az arcom, testem rózsaszín fényben ragyog.

Egyre beljebb és beljebb futok, majd egy kisebb tisztásra érve a térdeimre rogyva ordítok.

Érzem, ahogy az erő áramlik a testemben, és egyre jobban csak elő akar törni.

Érzem, hogy nem tudom tovább megfékezni, utat engedek a testemből kiemelkedő fényoszlopnak.

Zokogok. Ordítok, de senki sem hallja.
Kivétel egy valakit.
Közelebb lép, a nevemen szólít.'

'Aine...'

Sikítva ébredtem fel az álmomból. Felültem a kanapén, és a térdeimet átölelve kezdtem el zokogni.

'Megint...Megint ez az álom..Félek..Nem értem..Nem értem!'

"Aine-chan?! Mi történt??"-Kérdezte aggodalommal telt hangon Akane.

"Cs-Csak rosszat álmodtam, semmi fontos."-Mosolyodtam rá, miközben letöröltem a könnyeimet.
"Felmegyünk Karma szobájába, rendben?"-Ült le mellém, és fogta meg a kezem kedvesen.

"M-Miért?"-Pirultam el teljesen.
"Mert ameddig aludtál azt mondta, ha valami baj van kísérjelek fel hozzá."-Válaszolta.
"O-Ohh Értem"-Mondtam még mindig kicsit elpirulva.

Felkeltem és rátámaszkodtam Akane vállára. Nagyon lassan, de felértünk Karma szobájához.
Mikor odaértünk bekopogtam az ajtón.

"Igen?"-Halladszódott Ma-kun hangja.
"A-Aine vagyok. Bemehetek?"
"Persze, gyere."-Válaszolta.

Kinyitottam az ajtót, majd Akane segítségével beljebb mentem a szobába.

"Jól van, most már mehetsz."-Utalt az anyukájára, majd felkelt az íróasztalától és újra felvett a karjaiba.

"Csinálok nektek teát. Ha megittátok kísérd el Aine-chant a fürdőszobába. Nagyon sokat aludtál Aine-chan, már este kilenc van. Biztos fáradt lehettél."-Mondta kedvesen megsimogatva a fejem, majd kiment a szobából.

Karma megfordult, odasétált az ágyához és letett rá.
"Mi a baj?"-Ült vissza az asztalához, majd rám nézett.
"Cs-csak rosszat álmodtam és Akane azt mondta, hogy ameddig aludtam azt mondtad, ha baj van akkor jöjjek fel hozzád..."-Mondtam.
Karma felkelt az íróasztalától, odajött az ágyhoz és leült mellém.

"Azt hiszem beszélnünk kéne..."-Kezdett bele a földet bámulva.
"Arról ami történt..."-Fejeztem be a mondatát.

Hirtelen Karma megölelt és oldalra dőlt velem az ágyon.
Szorosan ölelt magához. Az egész ágyának olyan illata volt mint neki...Teljesen megbabonázott.

'Nem Aine! Nem fogsz belészeretni még egyszer...Nem szabad!'

"Ai...Miért érzek így? Miért érzem azt, hogy fontos vagy? Miért érzem azt, hogy képes lennék megölni valakit, ha csak hozzád érne? Miért érzem azt, hogy a közeledben akarok lenni? Miért érzem azt, hogy nem akarlak elengedni?...Nem értem miért akartalak megcsókolni...Nem értem miért ölellek most...Hisz nem érzek irántad semmit...Mégsem akarlak most elengedni..."-Ölelt meg egy kicsit szorosabban.

'Nem szabad...Nem szabad!'

Az egyik kezemmel akaratom ellenére is átöleltem. Visszaöleltem őt, még akkor is, ha tudtam, hogy nem kéne. Még akkor is ha tudtam nem helyes, és meg kéne szakítanom azt a pillanatot...Nem tudtam...Nem voltam képes rá.

A könnyeim egy kicsit elkezdtek gyűlni a szemeben, de nem szakítottam meg azt a pillanatot. Nem akartam. Vágytam karma közelségére, még akkor is, ha nem éreztem iránta semmit.

Néma csöndben öleltük egymást pillanatokon keresztül. Olyan álomszerűen tökéletes volt...
De mint minden jónak, a mi pillanatunknak is vége kellett, hogy legyen.

"Gyerekek kész a tea!"-Hallottuk meg Akane kiabálását lentről.
Karma elengedett és felült az ágyon.

"Akkor ideje menni."-Mondta, majd újból felemelt a karjaiba.

Lent Akane a kanapén ülve szürcsölgette teáját, az előtte lévő asztalkán pedig ott várt Karmáé és az enyém.
Karma leültetett az anyja mellé, majd ő is helyet foglalt mellettem.

"Tessék Karma-kun."-Nyújtottam oda neki a bögréjét mosolyogva egy apró pírral az arcomon.
"Köszönöm."-Fogta meg a bögrét, de ahogy hozzá ért, a keze megérintette az enyémet.

A bögre a földre esett, és azt követte Ma-kun is, fájdalomtól eltorzult arccal...

Hát sziasztok drágáiiim❤❤
Remélem tetszett ez a fejezet is.😍

Hmmm Vajon most mi lesz Karmával? Vajon végre emlékezni fog? Vagy újra elfelejti Aine-t? Esetleg...Ő lesz a főgonosz? Dehogy is😂🤣 Annyira g*ci nem vagyok😂

De kitudja mit hozok még ki a sztoriból *sátáni kacaj* *Köhögés*

Vajon ki lehet az a valaki, aki Aine nevét mondogatta az álmában?
Jajj mennyi kérdés, amiket meg kell válaszolnom...

Mit szóltatok Karma "majdnem kiss akciójához"? (Ami igazából kiss volt..vagy inkább szájra-puszi, ami nem tartott fél másodpercig sem)

Ja és az anyukájához? Én személy szerint imádom.😍 Sajnos nem találtam semmi információt Karma igazi anyukájáról, úgyhogy nekem kellett kitalálnom...(#Olyan, mint Kacchan anyukája)

Nagyon remélem hogy elnyeri a tetszéseteket a könyvem><
Imádlak titekeeeet😍❤❤

Sietek a következővel ahogy csak tudok, addig is,

Sayonara drága FanGrelljeim❤❤