Ma elég frissen ébredtem, de szó sem volt arról, hogy felkeljek. Csak zenét hallgattam, és feküdtem az ágyamon elterülve.
- Luca, gyere reggelizni. - hallottam meg anyu kissé ideges hangját.
Úgy ahogy voltam, pizsiben levánszorogtam a lépcsőn, és leültem az asztalhoz.
- Be kell mennem, valamelyik cégnél elrontottak valamit. - kezdett beszélni rögtön anyu.
- Oké, mikor jössz? - kérdeztem.
- Nem tudom, a titkárnő kissé ideges volt, szerintem nagyobb a baj. De majd meglátom. Talán délben, vagy ebéd után leszek itthon. - hadarta.
- Jó, anyu. Nyugi, minden oké lesz! - próbáltam nyugtatni... kevesebb - több sikerrel.
Miután anyu elment lezuhanyoztam, felöltöztem (fekete leggings, ''fekete - fehér'', ananász mintás felső), fogat mostam, és neki álltam tanulni. Miután mindennel végeztem kb. ebédidő lett. Tudok, és szeretek is főzni, de most nem volt nagyon kedvem, ezért rendeltem egy pizzát, és leültem a sorozatom elé. Később befejeztem a hetedik részt. Pont eltettem a könyvem, amikor megjött anyu.
- Na, minden oké volt? - kérdeztem.
- Igen, de nehezen hoztuk helyre, annak ellenére, hogy nem volt semmi komoly.
- Akkor jó. - nevettem el magam, igazból én sem tudom miért.
- Na, és te mit csináltál?
- Hát először zuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem,  megtanultam a mai anyagot. Rendeltem egy pizzát, és néztem két részt a sorozatomból. Aztán kiolvastam a hetedik részt, és megjöttél. - mondtam el röviden.
- Értem. Írsz egy - két tesztet? - kérdezte.
Na, ezt utálom. Amikor sulis voltam, főleg a dogák miatt utáltak ki hamar. Mind mondtam (vagy írtam), elég gyorsan megtanulom az anyagot, ezért egy egyszerű tanóra után már tök jól tudtam az anyagot. Így a dolgozataim mindig ötösök lettek, annak ellenére, hogy nem tanultam rájuk. Ezt viszont akárhogy mondtam, nem hitték el nekem. Mondjuk én sem hinném el... na, mindegy.
- Oké. - sóhajtottam fel.
...
- Ötös lett mind a három! - jött be a szobámba anyu.
- Szuper. - nevettem kínomban. Ezt az 'ötös' szót utálom...
- Na.. lépj túl a sulis éveiden, és gondolj a jövödre! - próbált vigasztalni anyu. - Mi van a James Arthur számmal?
- Csak ne most, kérlek! - dörzsöltem meg az arcomat. - Elmegyek zuhanyozni. - anyu bólintott, mire a fürdő felé vettem az irányt.
- Addig megcsinálom a vacsorát! - mondta. - Mit szeretnél?
- Nem vagyok valami éhes, egy szendvics elég lesz.
- Rendben.
Zuhanyozás és hajmosás után lementem vacsizni, de nem volt semmi az asztalon.
- Anyu? - kérdeztem, nem jutott semmi az eszembe arról, hogy mégis hol lehet.
- Itt vagyok! - hallottam meg a hangját a nappaliból. Oda mentem. A kis asztal tele volt chipssel, pattogatott kukoricával, kólával, szendvicsekkel, édességekkel. Elkezdünk filmet nézni, közben apu is megjött.
- Köszönöm Anyu! - öleltem meg szorosan.
- Ne gondolj a múltadra. Előre nézz! A jövőre koncentrálj!
Felmentem a szobámba, és elővettem a laptopomat. Még pár kattintás.. megcsináltam az énekes Facebook oldalamat...
Elmentem fogat mosni, bedőltem az ágyamba, és elaludtam.

A helyesírási hibákért bocsánat...
Kérdés: Mit gondoltok, jól tette Luca, hogy létre hozta az oldalát?

~
Részlet a következő rész tartalmából:
E

gy színpadon álltam, mindenkinek tetszett amit csináltam: énekeltem. Tapsoltak, táncoltak, ugráltak, a nevemet kiabálták.

~

By: csillamponi_xxx
👋