A szobámban, a puha, bolyhos szőnyegem fekve zenét hallgattam.
Ma szeptember elseje van. Igen, tudom, hogy egy korombeli gyerek most a gimiben gubbasztana, de én nem vagyok átlagos.
Hirtelen valaki bekopogott.
- Ki az? - kérdeztem, de tudtam, hogy csak anyu lehet. Apu nem szokott kopogni, és mér rég elment dolgozni.
- Luca, jössz reggelizni? Már fél tíz van. - mondta kedvesen. Igen, egy tininek tök egyértelmű az, hogy ilyenkor még alszik. De én egész életemben korán kelő voltam. Sőt, szinte soha nem használtam ébresztőt.
- Persze, csak felöltözök. - válaszoltam. Tudom, ezt minden kamasz elmondja az anyjának. De én nem csak ezt, hanem mindent. Most 12-es lennék. Tavaly előttig én is jártam suliba. De soha nem volt barátnőm.
Felvettem azt ami a kezem ügyébe akadt. Jó, természetesen egy minimális érdeklődést mutattam az öltözködés felé, mint minden lány. De annyira sosem érdekelt. Egy fekete legingset vettem fel, egy kék pólóval.
Anyu megvárt a reggelivel, de gyorsan megette, aztán elment a dolgozó szobájába. Könyvelő. Nekem nem volt nagy étvágyam, egy kis müzlit ettem, aztán visszamentem a szobámba. Nézegetni kezdtem a könyveimet. Minden tantárgyból átnéztem az első leckét. Két dolog igaz rám a tanulás terén. Egy, köbö a félévig végzek az egész éves anyaggal, kettő, egy gyors átolvasással megtanulom az adott anyagot.
Újra indítottam a zenét, és James Arthurral énekeltem az Impssible-t.
Lementem ebédelni, és megettem egy adag krumpli pürét, rántott hússal.
Visszamentem a szobámba, összepakoltam a cuccaimat, és elmentem a legközelebbi kondi terembe. Lehet, hogy furcsa, de én imádom ezt csinálni.
Tudom, hogy nem menő, sem megszokott az, hogy kicsit jobban odafigyelek a tanulásra. De engem ez érdekel. Legjobban a történelem, mert szerintem itt tanulunk a legtöbbet, és jó megismerni a múltat, annak ellenére, hogy jó pár embernek a tegnap a történelme. De viccet félre téve. Mindenre ki tudunk találni valamit, de mégis... megtanulni valamit, és maga a tudás nagyon nagy kincs. Így őszintén sajnálom azokat az embereket, akiknek a suli egy börtön. Másokat szekálnak, elrontják az órát, felbosszantják a tanárt. Lehet hogy vicces, a mi szemszögünkből. De a tanárok miattunk vannak ott, hogy átadják a tudást. Na, jó, ez nagyon „felnőttes” volt...
De nekem is vannak „normális” hobbiaim, például a sportolás, és én is szoktam sorozatot nézni, zenét hallgatni, van egy macskám, szóval... talán mondhatom, hogy valamennyire normális kamasz vagyok.
Hazaérve egy gyors zuhanyozással kezdtem, bár hajat is mostam, aztán vacsoráztam. Megetettem egy Cesar salátát, majd fogat mostam és lefeküdtem. A laptopomon megnéztem két részt a sorozatomból és alvás...

A helyesírási hibákért bocsánat...
Kérdés:  Mit gondoltok elsőre Lucáról?

~

Részlet a következő rész tartalmából:
- Még sosem hallottalak így énekelni. Nagyon ügyes vagy! - mosolygott rám.
- Most kedves voltál, vagy inkább őszinte? - kérdeztem, viccnek szánva e mondatot. Hú, most költői voltam.
- Hááááát... - húzta el a száját.

~

By: csillamponi_xxx

👋