\Essalar\

Luke fel-alá járkált a szobájában. Egész éjjel nem aludt, mert valami megmagyarázhatatlan félelem kerítette hatalmába.

Úgy érezte, hogy minden terve romba fog dőlni. A katonái eltáválodnak tőle. A Hydra felbomlik, és őt vagy megölik, vagy börtönbe zárják.

De miért érzi ezt? Eddig minden tökéletes volt. A Bosszúállók egy tagját elfogta, kitörölte az emlékeit, s a saját oldalára állította őt.

A híres Evelyn Barnes újra az ő katonája lett. Sőt! Talán több is annál...

De akkor mi a rossz érzésének forrása? Mitől fél?

- Mi a franc van velem?

💫💫💫

\Lokit\

Ha elesik egy nagy, a kicsiknek kell átvenniük a vezetést.

Minden rendben lesz. Evelyn teljesen visszanyerte korábbi önmagát. Folyton mosolyog, és nevet. Bár Luke közelében még mindig fél. Persze ez nem csoda azok után, amit az a féreg tett vele.

- Ma este jönnek? - kérdezte Evi kirángatva a gondalataim tengréből.
- Tessék? Bocsi, de nem figyeltem.
- Ma este jönnek a többiek?

Nos igen. A Főnix Hadművelet első felvonása mára lett időzítve. Pontosan este kilencre.

- Igen - feleltem. Lyn bólintott, majd leült az ágyra.
- Most is kapcsolatban vagy velük?
- Miért? Beszélni szeretnél valakivel? - kérdeztem vissza. Válasza csak egy apró bólintás volt. Mosolyogva adtam át neki a fülesem, majd bezárkóztam a fürdőbe, hogy nyugodtan tudjon beszélni.

💫💫💫

\Evelyn\

- Srácok - szóltam a fülesbe, majd vártam.
- Igen? - érkezett Tony kérdése.
- Mindenki ott van?
- Aha - felelték egyszerre.

Sóhajtottam majd, végül belekezdtem.
- Rendben. Csak annyit szeretnék kérni, hogy vigyázzatok magatokra. Nem élném túl, ha bajotok esne. Ha velem bármi történne, hagyjatok ott! Nincs szükség arra, hogy titeket is elfogjanak.
- Ezt nem kérheted! - szólt közbe fájdalmas hangon Bucky. - Ha kell, átcipellek az egész Hydra bázison, de biztos, hogy nem hagylak ott!
- Ahogy én sem - mondta Pietro, majd sorban a többiek.
- Valahogy éreztem, hogy ezt fogjátok mondani - feleltem halkan.

A beálló csendet végül Tony törte meg.
- Minden rendben lesz. Ki fogunk hozni titeket, és lészámolunk a Hydrával. Csak ne aggódj, jó?
- Értettem.

💫💫💫

Pár percen belül kilencet üt az óra. Most dől el, hogy ki fog nyerni. Remélhetőleg senki sem fog odaveszni.

- Evelyn! - rontott be a szobámba Loki a terv szerint. - Itt vannak!

Együtt indultunk meg az udvarra, ahol a Bosszúállók teljes delegációja várakozott. Luke az idegbetegség első lépcsőfokán állt a jelek szerint, ami már boldoggá tett.

- Mit akartok?! - kérdezte Luke. Loki és én mellette álltunk. Szívem akkorát dobbant a csapat láttán, hogy azt hittem más is hallja.

- A két katonádért jöttünk - lépett előre Steve. Luke arcára gúnyos vigyor fagyott.

- Ugyan minek? Ők csak selejtes bábuk, akiket én irányítok. Ők már sosem lesznek azok, akik régen - regélte Luke, s közben végig a Bosszúállók tagjait fürkészte.

Értetlenül hallgattam. Sose leszünk olyanok, mint régen? Láttam, hogy Tony - mivel nem volt rajta teljesen a sisak -elsápad. De a többiek is vesztettek a bizalmukból.

- Bármit meg teszünk értük - szólalt fel Bucky. Szemeiben elszántság csillogott.
- Ha kell, harc árán is - helyeselt Pietro.

- Ugyan! - kiáltott közbe gúnyosan Luke. - Evelyn nem emlékszik semmire, ráadásul egy lelketlen gyilkos. Nem az, akit ti megismertetek.

Itt esett le, hogy már régen nem a terv szerint haladunk. Így azt teszek, amit akarok. De vajon helyes-e a cselekedetem?  Valószínüleg nem, de nincs más választásom.

- Tudod, Luke, - léptem hozzá közelebb - nincs igazad. Mindenre emlékszem, ami velem történt az életem során. Tudom, hogy kik állnak mellettem. Tudok...mindent.

Luke falfehéren, remegve állt az udvaron. Kezdett leesni neki, hogy minden terve csődöt mondott.

- Hazudsz! Nem emlékezhetsz! Semmit nem tudsz!

Elméje teljesen elborult. Előkapott egy füstbombát, majd a földre dobta. Ugye már ti is tudjátok, hogy mi történt? Hát persze, hogy megszökött.

💫💫💫
\Essalar\

Hydra katonák százai támadtak a szokatlan csapatra. Nem volt idő arra, hogy megünnepeljék az újra találkozás örömeit.

Evelyn egy darabig az ott harcolt a barátai mellett, de eszébe jutott valami.

- Srácok! - kiáltott oda a többieknek, mikor fedezékbe vonultak.
- Luke el fog menni innen. Én jól ismerem az épületet, szóval utána megyek. Ti addig fedezzetek, jó?

- Nem mehetsz vissza - ellenkezett Loki. - Az elhelyezett bombák 15 perc múlva robbannak. Nem tudnál időben kijönni.

- Sietek - felelte a lány, majd választ nem várva rohant be az épületbe.

Tudta, hogy Luke hova ment, így már eleve a labor felé futott. Sejtése beigazolódott. Főnöke a kémcsövek között kutakodott.

- Helló, Luke!
A szőke villamgyorsan fordult meg, s egyenesen Evelyn szemeibe nézett.

- Ne gyere a közelembe, áruló - mondta dühösen. Ám más is uralkodott a hangjában. Szomorúság...

- Add fel magad - mondta Evelyn. - Az épület tíz perc múlva a levegőbe repül.
- Annál jobb - felelte a férfi. - Legalább mind a ketten itt halunk meg.

- Ne tedd ezt - kérte Evelyn. Erőszakkal nem tudná kivinni, hisz rádobna valami vegyszert. Rá kell hát beszélni.

- Te ezt nem értheted - mondta halkan Luke. - Sose tudtad, hogy honnan van a csillagos nyaklánc, igaz? S, hogy hol van a másik fele... Nálam volt. Mert a mi sorsunk össze volt kötve, érted?! Mert én szerettelek...

Vége volt. Az idő lejárt, az épület felrobbant. De Evelyn nem jutott ki.

💫💫💫💫💫💫💫💫💫
Öhmm, vagytok még?

Tudom régen volt rész, de most már hamarosan vége.

Itt a végén zavaros volt, tudom.