Halk kopogást hallok az ajtó felől.

-Jó reggelt, Mester Xiao, remélem jól aludt! Nemrég Őfelsége, Morax hívatta önt a palotába.

-Köszönöm a jelzésedet, Adrena, elmegyek, egyedül.

-Semmiség, Mester, kérem vigyázzon Magára, ételt az étkezőben talál.- Halk tipegést hallok, úgy látszik, az asszisztensem elment.
Pillanatok alatt elkészülök, erőmnek köszönhetően. Hiába nem vagyok már rendszeres Yaksha, a Moraxxal megkötött egyességem szerint, hónaponta egyszer át kell járnom Liyuét, kioltani a démonokat. Az évszázadok során már alig volt szörny ebben a városban, így engedte a Geo Archon ezt a "lazább" életet meg nekem. Valamiért asszisztenset fogadott mellém, amire egyébként azóta se jöttem rá, hogy mi értelme van. Az egyezségben még az is benne van, ha Morax semmilyen előrejelzés nélkül hívat, akkor pillanatokon belül ott kell lennem, eddig erre nem volt példa. Mostanáig..

-Itt vagyok, teremtőm, Morax. Miben van szükséged segítségemre? -kérdem vezetőmet a palotába érve.

-Alatus, örülök, hogy így siettél. Fontos dologról lenne szó.. Emlékszel még Mondstadt-ra, az Anemo Archon városára? - Kérdi a barnás szemű istenség - Oda kellene el menned. Az Archonjuk nemrég eltűnt, és mivel szövetségben állok vele, ezért arra kérlek, hogy szabadítsd meg a várost az egyre hozzájuk közeledő démonoktól, s találd meg az Archont. Amint megbizonyodtál a jóllétéről, s biztonságban tudod a várost, gyere vissza hazádba. Délben indulj. 

-Értettem! - Hajoltam meg Morax előtt, s vissza tértem az otthonomba. -Mondstadt, hm? Érdekes egy út lesz ez.. - Ilyen gondolatokkal ültem le a reggelim elé, s nekiálltam az evésnek. Miután végeztem az étellel, megnéztem az időt, nyolc múlt pár perccel. Még rengeteg időm van délig. Így gondolkodván, elmentem a műhelyembe, nekiálltam az egyik vázlatom szépítgetésének, hogy ezután elkezdhessem azt festeni. Miért is csinálom ezt? A képességemnek hála mindent pillanatok alatt megcsinálok. Kivéve egy festményt. Ezeket a képeket soha sem sikerül pillanatok alatt meg csinálnom, mindegyikbe több órát, napokat fektettem. Boldog voltam, hogy valamit végre csakis sok idő küzdése után sikerül megcsinálnom. Ez régebben még újnak hatott,néha türelmetlen is voltam, ám idővel már megszoktam. Ez a "hobbi", ahogy az emberek szokták mondani, számomra egyfajta megmentő lett. A több ezer év gyilkolászás után másra nem is vágyhattam volna, akkor is, ha nem is tudtam, hogy ez lesz számomra a szabadság. A rajzolással csak úgy telt az idő, majd egy kis szünetet tartottam, akkor ránéztem az időre. 7 perc múlva dél. Kiadtam egy halk sóhajt, majd gyorsan elmentem enni valamit, mert ez után egy ideig nem élvezhetem majd a melegételeket. Ezután elköszöntem Adrenától, rá bízva a házamat. Egy utolsó pillantást vetettem még a Moraxtól kapott otthonomra, majd útnak indultam.